Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

V Csak egyíittgondoikozva lehet! Osztály az ifjúságért A mondás szerint egy ap­parátust átszervezni nehe­zebb, mint egy hegyet el­hordani. A beidegződések, a rutin, a megkövesedett gya­korlat a legtöbb estben erő­sebb mindennél; megvál­toztatása — ha úgy tetszik: modernizálása — a lehe­tetlenséggel ér föl. Mint általában mindenre, erre is akad ellenpélda. Ami nemcsak a nagy nyil­vánosság figyelmére érde­mes, de több tekintetben példaként is szolgálhat. Anélkül, hogy jelentőségét eltúloznánk, ilyennek tűnik az a folyamat is, amelyet az Elnöki Tanács 1986. évi 9. számú törvényerejű ren­deletével indított el. Ezzel a jogszabállyal döntöttek úgy, hogy az ifjúsági és sport­ügyek állami irányítását az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatalra bízzák, illetve en­nek szellemében megalakít­ják a megyei tanácsok ifjú­sági és sportosztályait. Me­gyénkben ez az osztály ez év január 1-én jött létre. A tömeg- és versenysport megyei irányítása és fel­ügyelete, értelemszerűen a maga kivájt medrében foly­tatódhatott. Ami az új — s valljuk meg: bizonyos ér­telemben idegen — volt, az az ifjúsági, ifjúságpolitikai munka. Korábban ezt a feladatot csupán egy em­ber, a megyei tanács ille­tékes titkára koordinálta. Most osztálykeretek közé került; a megyei tanács if­júsági és sportosztályának létszáma tizenegy, amihez még hozzá kell számítani a korábban megalakított ifjú­sági sportszövetségi és ren­dezvényiroda tíztagú stábját is. Hogy miért kell és lehet akkora jelentőséget tulajdo­nítani a törvény megjelené­se után több mint másfél évtizeddel az ifjúságpolitika végrehajtásának, bizonyá­ra nem kell részletezni az okokat. Sarokba szorítottsá- gunk (is) kényszerít arra, hogy a talán legnagyobb tartalékokkal rendelkező társadalmi erő értelmes ki­aknázására minden felté­telt biztosítsunk. S amire a korábbi keret, foglalat már nem volt elég tág: a KISZ kénytelen-kelletlen olyan feladatokat vállalt föl, amelynek végrehajtása az ifjúsági-politikai tömeg- mozgalom kereteit megha­ladta. Tudósok — ifjúságkuta­tók, szociológusok, művelő­déstörténészek, pszicholó­gusok stb. még ma is — vi­tatkoznak azon, hogy le­het-e, kell-e egységes ifjú­sági kultúráról, ha úgy tet­szik : ifjúságkultúráról be­szélni. A két alak nemcsak nyelvészeti különbözőségű: a hatvanas években a hoz­zánk is úgy-ahogy beáram­lott szellemi irányzatok be­bizonyították a kettősség el­vi-gyakorlati tarthatatlan­ságát. S hogy most ne rész­letezzük a jelen írás mére­tét is meghaladó vita egyes stációinak felemlítését, ma­radjunk annyiban: hazánk­ban (is) hamar nyilvánvaló­vá vált, hogy az ifjúság kultúrája része, alkalmasint ugyan meghatározó része is lehet az egyetemesnek, de semmiképpen nem lehet kü­lönálló, az egészből minden tekintetben elkülönülő kul­túra. Ennek elméleti és gyakorlati igazolásai van­nak. A talán hosszúra sikerült bevezető célja az, hogy né­miképpen felvázoljuk an­nak a feladatcsoportnak a súlyát, amely a megala­kult, új felállású osztály vezetőire, munkatársaira: jószerével az egész megyei szakigazgatási szervezetre hárult. Ha a fenti okfejtést elfogadjuk az azt is jelenti, hogy az ifjúsági és sportosz- tálv hellyel-közzel vala­miféle „osztályközi” szere­pet kellett, hogy felvállal­jon. S mielőtt bárki is le­kicsinylőnek venné ezt a jelzőt, hadd tegyük hozzá: a megyei tanács vezetése is az illetékes párt- és tömeg­szervezetek igen aktív támo­gatásával próbáltak utat biztosítani az új osztály in­dulásához. Hiszen csak egy lehetsé­ges irány mutatkozott: koordinálni a feladatokat. Mindezt úgy megvalósítani, hogy a lehetőségek — s ez alatt a tanácstörvény és más jogszabály biztosította mozgásterületeket kell és le­het érteni — szerint integ­rálni kellett a többi szak­osztály tevékenységét is. Hiszen egyértelmű: az ifjú­ság ügyeivel, gondjaival, helyzetével végeredmény­ben minden szakigazgatási szervezetnek foglalkoznia kell. így tehát a sport- és ifjúsági osztály (de tágítsuk ki a kört: nemcsak a me­gyei, hanem a városi taná­csok illetékes szervezeteire is vonatkoztathatjuk!) min­denképpen úgy talált, talál­hatott olyan teret, amely­ben feladatát a jövőben ma­radéktalanul elláthatja, ha vállalkozik a legnehezebb­re; a részfeladatok egyezte­tésére, összehangolására, al­kalmasint felügyeletére is. A Békés Megyei Tanács egyik legutóbbi ülésén en­nek az osztálynak a munka­társai készítették el a jelen­tést az ifjúsági törvény vég­rehajtásának eleddigi ta­pasztalatairól, a jelen öt­éves terv ifjúságpolitikai feladatairól. (A tanácsülés­ről lapunk akkor részlete­sen beszámolt.) A jelentés­ben egyik fejezetként sze­repel az is, hogy az elmúlt pár hónap alatt az osztály munkatársai kikkel és mi­lyen megbeszéléseket foly­tattak. Nos, közel félszáz (!) ilyen tanácskozás történt, amelyeknek közös jellemző­je: a további gyakorlati munkának teret adó együtt­működési megállapodások megkötése. Nem a papírról van itt szó! Annak rögzíté­séről, hogy — a teljesség igénye nélkül — a KISZ, a szakszervezetek, a népfront, az MHSZ, a rendőrség, a Vöröskereszt, vagy éppen az OTP mit tud és mit tehet annak érdekében, hogy például nőjön a fiatalok la­káshoz való jutásának esé­lye, csökkenjen a káros szenvedélyeket túlzásba vi­vők aránya, fejlődjön a tu­rizmus (és olcsóbb is le­gyen ...), gyarapodjék a szórakozást, a szabadidő hasznos eltöltését szolgáló művelődési-kulturális he­lyek száma, javuljon szín­vonaluk és így tovább ... Egy együttműködési meg­állapodás — mondjuk ki! — írott malaszt marad, ha ... Nos, az osztály elérte azt is, hogy a gyakorlati végrehajtásra is megkap­hassa a biztosítékokat. A megyei tanács többi osztá­lyának szeptember 1-ig el kell készítenie a részletes és három évre szóló cselekvési programot, amelynek pontos végrehajtását az éves mun­katervben folyamatosan ter­vezni is kell. Ezeket a vég­rehajtó bizottságnak jóvá­hagyásra be is kell mutatni. Hasonló lesz (lehet) a hely­zet a városi-helyi tanácsók illetékes osztályainál, szak- igazgatási szerveinél is. Az előbbrejutás szándéka és akarata érződik a me­gyei tanács -sport- és ifjúsá­gi osztályának indulásából. Fiatalok még, ahogyan fia­talokat is szolgálnak. A kor azonban rúost sem jelenti, mert nem jelentheti azt, hogy nem párosul határo­zott, tisztán megfogalmaz­ható elkötelezettséggel,, ér­telmes jószándékkal. Per­sze, a sokat emlegetett pu­ding próbája most is csak az, ha fogyasztható. Kós­tolónak akár ajánlhatóak azok a hasznos és telis-tele információval tömött kis füzetek, amelyek utolsó kö­tetének címe így szól: Ho­gyan lehet a fiataloknak la­káshoz jutni? A helyi KISZ-bizottságok, sportkö­rök, a városokban például a Patyolat-felvevőhelyek (!) is terjesztik; ingyen megkap­hatok példányai. (nemesi) 1987. július 15., szerda rímekbe, hangjegyekbe, ha­nem a festő lelke hozza rez­gésbe a közönség lelkének húrjait. Csapdába esem, ha a tánc nyelvén közölt filo­zófiát próbálom „lefordíta­ni”. Különösen, mert Eck Imre mondanivalója — mint valamennyi jelentős alkotás — sok mindenről szól. Középkorú hölgy az előadás szünetében el akar­ta ajándékozni a jegyét, mi­vel otthagyta a műsort. Számára nem mondott sem­mit. Bizonyára tüllruhás pi- piskedést várt a balettelő­adástól. (Bakó József vib­ráló díszlete és Csík György jelmezei valóban nem a habkönnyű szórakoztatás keretei.) Kár lenne túl sok energiát fordítani arra, hogy „megfejtsük” az alko­tók jelbeszédét. Sok néző­társammal együtt, nyitott lélekkel vártuk inkább, hogy hasson ránk a mű, so­dorjon magával. Utólag, már az estre emlékezve „fo­galmazom” csak mondatok­ká az élmények töredékét. Idézem fel a részleteket, amelyek — számomra! — olyan egésszé kerekedtek, ami arról szól, "hogy de na­gyon kár, ha nem tudunk szépen, harmonikusan élni. A tárgyak — a kalapok — birtoklása jelent hamis célt, és értelmet, s idegeink, mint „rángó háló” szab­dalják szét érzelmeinket. A törött küzdelemben egy nő és hat férfi, A virágos re­pülésben a férfi öt nő elle­nében küzd, táncol, vonag­lik, úgy, hogy reményük sem lehet a boldogságra. Drámai ez a tánc, mert a szereplők szépek — hiszen emberek —, s így nekünk, nézőknek kell feltennünk a kérdést: miért nem tudnak ők a színpadon, és mi, az életünk során, emberi mó­don élni? A csodálatos mandarin! Nem távoli határokról, va­lamely kínai tartományból jött, hanem (talán) valame­lyik erdélyi falucskából. Megöli őt is az idegenség, a város, a szenvedélyes szere­lem. De micsoda különös halál, ahol a karaterúgás, a sintérhurok, a villanó pen­ge és a békés elmúlást ho­zó ölelés áldozata és hóhé­rai is mind a szívünkből fa­kadó, jobb sorsot érdemlő emberek. Mi, saját ma­gunk. Bognár József, Szűcs Ág­nes, Uhrik Dóra, Hajzer Gábor, Eck Imre, Éliás Zsu­zsanna, Három Edina, Nübl Tamara, Tóth Zsuzsa, Gom­bosi László, Lencsés Károly, Lovas Pál, Pápai György, Váradi M. István és Libor Vaculik táncolja a szerepe­ket. Felrajzolva a színpadra a reális, szépségében is ret­tenetes látomást. Amelynél csak a tartalmasán szép élet valósága lehetne szebb. Andódy Tibor Jelenet A törött küzdelem című balettből Táncfantáziák a Pécsi Balett bemutatója a Várszínházban „Küzdést kívánok, diszharmóniát, Mely új erőt szül, új világot ád . . .” (Madách: Az ember tragédiája) Áldassék a művész, aki formát adott a rettenetnek. Barlang falára rajzolta a bölényt, hogy könnyebb le­gyen ellene győzni, .szétmar­cangolni. Példát mutatva késők évezredek . emberei­nek: íme így kell tennetek, ha túl akarjátok élni a fé­lelmeket. Ugyan hová let­tek a hajdani ragadozók, és merre porlad a vadászó horda? Mivé lett a va­rázsló. aki megidézte az el­lenséget? Nem maradt be­lőlük csak néhány vonal a szikla falán, a rítus emléke. Emlék, amely a veszély nö- vekedtével egyre parancso- lóbban figyelmeztet, hogy a rémséget meg kell nevezni, lerajzolni, zenei hanggá tes­tesíteni, vagy éppen eltán­colni. Mint azon természeti népek, amelyek fegyverei­ket csörgetve járják a harci táncot, remélve, hogy győz­tesen térnek meg őseik szel­leméhez. Napjaink egyik veszedelme a magány, a meg nem értés. Úgy tö­rünk szét értékeket, hogy helyette nem építünk újat. s nézzük a világot. benne önmagunkat, értetlenül, ká­bán. Gondolataink mélyén, sejtjeink kavargásában jjenne vibrálnak a rende­zetlen erővonalak. S ha al­kotni akarunk szép, tiszta, okos jövőt, bizony ■ le kell gyűrnünk feltorlódott iszo­nyatokat. Táncfantáziák című pro­dukcióját mutatta be a Pé­csi Balett a Gyulai Várszín­házban. Eck Imre, a társu­lat szellemi katalizátora, három művet épített egy­mást erősítő, közös mon­napját ünneplő zeneszerző Klarinétversenyére íródott A virágos repülés című kompozíció. E két mű dia­lektikus hullámzásban, egymást segítve, és egymás ellentéteként jelent lépcső­fokot az est csúcsa, fény­pontja, Bartók Béla: A cso­dálatos mandarin című re­mekművének legújabb ér­telmezése felé. Szűcs Agnes és Eck Imre A csodálatos mandarinban Fotó: Béla Ottó danivalójú, egységes egész- szé. Petrovics Emil Fuvola­versenyére készített kore­ográfiát A törött küzdelem címmel. A Gyulai Várszín­házban immár másodízben szereplő Veress Sándor, a Svájcban élő. 80. születés­Gyakran erőszakolt, de mindenképpen akadozó, ha szavakkal próbálunk kife­jezni egy zenei élményt, vagy a látvány hangulatát. Amikor vers, vagy muzsika szól egy kiállítás képeiről, sose a színek olvadnak be a ****«,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents