Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

1987. július 15., szerda

o

Szemle az endrődi határban

Munkásarcok

„Nem látványos, de annál hasznosabb”

IZI3:l»JkT‘ItÍ-------------------------------------------------------Hiába próbáltuk munkahelyén telefonon elérni Martincsek János mentős gépkocsivezetőt, érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy táppénzen van. Ezért kilátogattunk otthonába, ahol azt is megtudtuk: nemrég visszértágulással operálták.

* * *

— Már az érettségi után sofőrként helyezkedtem el a tejipari vállalatnál. A seregben is parancsnoki kocsit vezettem, leszerelésem után pedig — 23 évesen — az országos mentőszolgálat Békés megyei mentőszervezeténél kezdtem dolgozni. Három évtizedet „húztam le” itt, s jövőre innen megyek nyugdíjba.

— Még nem látszik hatvanévesnek .. .

— A szolgálatból ötévenként elengednek egy évet, s így jövőre, 54 évesen abbahagyhatom. Megmondom őszintén, el is fáradtam. 1967-ben megválasztottak a megyei mentőszervezet szak- szervezeti bizottságának titkárává. Nyolc év múlva főbizalmi lettem, ami tulajdonképpen ugyanaz a munkakör. 1985-ben lemondtam. Higgye el, nem véletlenül adják a mentősöknél a kor- kedvezményt ...

— Idén negyvenéves az országos mentőszolgálat, ön a hőskorban kezdett dolgozni. Mondjon néhány szót a kezdetekről.

— Azt hiszem, túlzás és dicsekvés nélkül állíthatom: a kezdeti nehézségeket a mi nemzedékünk küzdötte le. Akkor még nem volt szerelő a mentőautóhoz, egy ápolóval dolgoztam. Meghatározott napokon maga a sofőr tette rendbe a kocsiját. A szolgálatot illetően az ünnepnap, vasárnap nem számított: 12 óra szolgálatot 24 óra pihenés követett: így váltakozva, hol nappal, hol éjszaka kellett dolgoznom. Most annyi a könnyítés, hogy havonta két szabadnapot kap a sofőr, ekkor a nappalos kocsi vezetője ugrik be helyette. Az első öt évben Gyulán dolgoztam, mert csak ott volt szabad hely. 1962 óta vagyok a békéscsabai mentősöknél.

— Milyen a mentős sofőrök társadalmi megbecsülése?

— A munkaértekezleteken gyakran olvas fel a főnök olyan leveleket, amelyben megköszönik és megdicsérik a munkánkat.

— Es mekkora a fluktuáció? Hányán mennek el a nagyobb kereset reményében a szervezettől?

— Egy jellemző adatot mondok: megyei szinten a sofőrök 80 százaléka törzs- gárdatag! A teherfuvarozás viszi el a maradék 20 százalékot, no meg a nem megfelelő hivatástudat. . .

— Mire gondol?

— Arra, hogy ezt a munkát szívvel kell csinálni! Az egész családom egészségügyi vonalon dolgozik, én sem gondoltam soha arra, hogy személygépkocsin dolgozzak. Ügy érzem, így tudok az embereken a leginkább segíteni.

— Beszéljen a mentőszolgálat életéről is!

— Ez szakmai és műszaki vonalon is teljesen szervezett, évente 10-11 előadásból álló továbbképzések folynak, amelyeken kötelező mindenkinek a részvétel. Nekem is ugyanúgy kell tudnom elsősegélyben részesíteni a sérültet, mint az ápolómnak. A baleseti statisztikáról szólva; az Állami Biztosítóval a legkedvezőbb Casco-biztosítást kötöttük. A megyében harminc év alatt tudomásom szerint egyetlen baleset volt — a mentős hibájából. Én 500 ezer kilométert vezettem le baleset nélkül, s a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is megkaptam. Országos viszonylatban is az elsők közé tartozunk, annak ellenére, hogy szociális körülményeink elég rosszak. Én ezt mint szb-titkár többször is jeleztem, s most ígéretünk 'van arra, hogy megépül az új csabai mentőállomás. Kocsijaink viszont nagyon értékesek, különösen a felszerelésük. Egy rohamkocsiban akár műteni is lehet.

— Mit emelne ki szb-titkári múltjából?

— Azt, hogy nálunk nem szólam volt az üzemi demokrácia. Ez nagymértékben köszönhető dr. Bumbe- ra Józsefnek, a megyei mentőszervezet vezető főorvosának, aki minden esetben adott a véleményünkre, s megfelelő indoklás után nem szégvellte megváltoztatni saját döntéseit sem.

— Az önök munkája nem látványos ...

— ... de annál hasznosabb! Sokszor mondták, hogy improduktív munkát végzünk, nem hozunk pénzt az államnak. Pedig mi a legfőbb termelőeszköznek: az embernek az életét védjük! Kaptunk már elismerést nyugati állampolgártól is, s tartottunk előadásokat a többi ország mentőseinek; ők mondták, hogy a magyar mentőszolgálat Európa élvonalába tartozik . . .

(szilasi)

Azt mondják a szakemberek, ilyen későn nemigen kezdtek a búza aratásához. Késett a tavasz, késik minden, s ha van is, ahol már elkezdték a kalászosok betakarítását, a többség még vár vele. S szorgalmasan figyeli, mikor indíthatja kombájnjait. Hagyomány a mezőgazdasági üzemekben, hogy ilyenkor, mikor még lábon a gabona, s a többi termesztett növény, határszemlére invitálja dolgozóinak képviselőit, illetve a szomszédos vagy partnerüzemek, intézmények szakembereit. Együtt tanulmányozzák, hogy mi lett az elvetett magból, és mi várható a betakarításkor. A Gyo- maendrődi Béke Tsz határszemléjére az elmúlt héten mi is ellátogattunk.

A Béke Tsz-t a „nehéz sorsú” szövetkezetek közé sorolhatnánk, hiszen — nem túlzás — Endrőd legrosszabb földjein gazdálkodnak. Itt mindenből — munkából, vegyszerből, szakértelemből, odaadásból — több kell, s az eredmény így se biztos.

De ezt a határszemlére érkezők tudják rég, s érdeklődéssel várják, nézik: az idei esztendő vajon mit hoz a Békének.

Először az I-es kerület területére indul a busz. Gu- buez György, a kerület vezetője tájékoztat bennünket:

— Ezen a részen 1200 . hektár őszi búza, 500 hektár kukorica, 270 hektár rizs, 50 hektár hibrid napraforgó és 60 hektár legelő található.

Nem nagyra nőtt kukoricatáblák mellett halad a busz. A kerületvezető meg is kér bennünket, ne higgyük, hogy ilyen a kukoricájuk, ez a legrosszabb rész, belvizes foltokkal, gyenge földeken. Kondoros felé haladunk, és hamarosan sűrű, búzakalászokkal borított tájhoz érkezünk. Gubucz György most nem szabadkozik.

— Itt a nagyperesi részen a legszebb a búzánk, 206 hektáron vetettünk. A legjobb, 35 aranykoronás földje van itt a téesznek. Egyébként 20—22 aranykoronás a területünk.

A busz megáll, a szakemberek bontogatják, vizsgálják a szemeket. Szép — állapítják meg, de hozzáteszik, egy-két eső még hasznára lehetne. Ragyogó napsütés van, legalább 30 fok, felhőnek nyoma sincs az égen. Az I-es kerületben egyébként tavaly összesen 270 milliméter csapadék hullott, az idén csupán június végéig 295 milliméter.

Az ugarak felé megyünk tovább. Még erre is elég ió a föld, a kukorica itt már gyönyörű. Szomszédom, Les- tyán Pál, a csabacsűdi tsz ágazatvezetője rá is kérdez a fajtára, Pioneer 3747-es. Aztán újra búzák következnek. Gubucz György magyarázza :

— Tőlünk jobbra az elő- vetemény napraforgó volt, ezt általában nem tartják jónak, mégis szebb a tábla, kevesebb a gyom, nagyobb tőállomány, mint balra, ahol búza volt tavaly.

Nemcsak a növények váltakoznak, ahogy haladunk a táblák között, hanem egyes növényeken belül a fajták is. Mindig azt a fajtát „alkalmazzák”, amelyik leginkább megfelel a talaj adottságainak. A búzák közül egy új szegedi fajtát, a GK öthalom elnevezésűt tartják a legjobban alkalmazkodónak. Nem csalódtak benne a Békében sem.

A Il-es kerületben már Takács Imre, a kerület vezetője kalauzolja a határszemle résztvevőit. Errefelé gyengébbek a földek, 8—17 aranykoronásak.

— Zömében napraforgót termelünk — mondja a kerület vezetője — általában

IH—81-es és IBH—166-os fajtát. Az idén 370 milliméter csapadék hullott eddig, tavaly egész évben 447 milliméter. Sok gondot okoztak a belvizes foltok, a szikes területeken. 390 hektáron vetettünk repcét, s összesen 60 hektáron maradt meg. Részben kifagyott, részben a víz pusztította ki. Tavaszi művelésű növényekkel helyettesítettük, például olajlennel.

Az olajlen szép kék virágait már elhullatta, jó közepes termés ígérkezik. A napraforgó is reménykeltőén szép. Főként az IBH—166-os, amit a legjobb fajtának tartanak. A zöldborsó vetését megzavarta az esős, hideg tavasz, de már azzal sincs gond. A rizs viszont mintegy 35 hektáron nagyon, helyrehozhatatlanul gyomos. A szövetkezet főagronómu- sának, Villányi Attilának bosszúságot okozott a nem kellő időben és nem megfelelő minőségben végzett repülőgépes gyomirtás. Jelentős kár keletkezett emiatt, így a munkakapcsolat „felülvizsgálatára” is szükség van.

összességében, ahogy Ká- csor András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője fogalmazott, jó képet mutat a határ. A legjobb a napraforgó, utána a kukorica. Óvatos becslések szerint búzából a megyei átlag 47 mázsa körül lesz, valószínűleg nem éri el a tavalyi hozamot, a Békében valamivel kisebb átlag várható.

A szövetkezet elnöke, Hu- nya Elek szerint is jobbat mutat a határ, mint tavaly. Ennek ellentmond, hogy több a gyom, ám ezzel együtt is bíznak abban, hogy eredményes lesz a növény- termesztés. Ebben bízunk mi is.

Szatmári Ilona

II TSzéptől a házig

Tarka kép az építőanyag-ellátásról

Ez a nyár is olyan, mint a többi — gondolhatnánk, pedig sok ember számára ez a nyár a nagy munkakezdet, az éveket megelőző tervezgetések megvalósulása. Az esőzések megszűntével jöhet a betonozás, lehet a falat húzni, és teljes erővel folyhat az építkezés.

Aki próbálta már, az tudja, hogy mi mindenre van szükség egy ilyen munkához, és aki megpróbálta beszerezni hozzá az anyagokat, az tudja, hogy az a legnehezebb feladat. Cement, tégla, gerenda, cserép, faanyag, szigetelő, csövek, burkolok, sóder, homok és még ki tudná felsorolni, hányféle terméket keresnek az emberek a Tüzép-telepeken, a házépítők boltjában, a mintaboltokban, a Fészek áruházban, és hányféle termék cserél gazdát az építkezők egymás közötti árucseréjében.

Kőrútunk során annak eredtünk a nyomába, hogy mi az, ami kapható, mi okoz bosszúságot, mit hol és hogyan lehet beszerezni a megye Tüzép-telepein, elsősorban a magánerős építkezőknek.

Elsőnek a battonyai áfész Tüzép-telepét kerestük fel, ahol a körülmények nem nyújtanak valami szívderítő látványt. Az áldatlan állapotokat a régi, dűledező épületek, tárolószínek mellett, az udvar hepehupás talaja csak fokozza. Egy ki- adósabb esőzés alkalmával a’kint tárolt árukat nem lehet megközelíteni, a szállító járművek nem tudnak átgázolni a felázott, vízzel telt gödrökön.

— Terveztünk egy új beruházást, ezért az épület évekig szanálás alatt állt — mondja Jámbor Jánosné vezetőhelyettes. — De a pénzhiány miatt erről lemondtunk, és már csak egy nagyobb felújításra van remény. Ebben szerepel az utak, tárolószínek rendbehozatala és az udvar betonozása.

— A körülmények ellenére hogyan tudják kielégíteni az igényeket?

— Egyelőre azokat az építőanyagokat tartjuk csak, amelyek nélkülözhetetlenek egy-egy építkezés megkezdéséhez. Ilyen például a cement, a mész, a nagy méretű tégla, a falburkolók, a bitumen, a kátránypapír, a homok, a sóder, az áthidalók, a nyílászárók, a béléstest és a cserép. Hiány van jelenleg fűrészáruból, olcsó cserépből, a hőtechnikai előírásoknak megfelelő ablakokból és bejárati ajtókból. Beton áthidalók csak időszakonként kaphatók, mert tárolási gondjaink vannak, ugyancsak emiatt nincs parketta a telepen. A cserép béléstest eladását a vevő közvetlen békéscsabai vásárlásával tudjuk csak megoldani.

— Honnan kapnak árut, és milyen a megrendelések teljesítése?

— Partnerünk a Szövker és a kecskeméti Tüzép — mondja Jámborné —, de a megrendelésekre visszaigazolt áruk mennyisége nagyon változó. Kedvezőtlen számunkra, hogy ezek a vállalatok a szerződéseket is csak feltételesen kötik, és a kért helyett más árut. más minőséget küldenek.

— Mi jelent még gondot?

— Talán azt hoznám példának, hogy itt Battonyán működött régebben egy téglagyár, amely biztosította a környező falvak részére a kisméretű téglát. Ez megszűnt, pedig még nagyon sokan keresik, kérik a beszerzését. Sajnos, mi ennek nem tudunk eleget tenni, ezért a vevő vagy Békéscsabáról vesz uniform téglát, vagy elmegy — innen leggyakrabban Makóra járnak — távolabbra, ahol drágábban vesz és még szállítani is kell. A helyi lakosságnak, de a környező falvak lakóinak is nagyon hiányzik a téglagyár, az olcsóbb áru.

Beszélgetésünkbe bekapcsolódott Major hászlóné, a Battonya és Vidéke Áfész kereskedelmi osztályvezetője, aki elmondta, hogy a battonyai áfésznek egy másik telepe is működik Dombegyházán, ahol valamivel jobb az ellátás. A két község nem messzire van egymástól, így amit itt helyben nem kapnak meg a vevők, azt a dombegyházin inkább megkapják. Az áfész vezetősége egyébként gondolkodik azon, hogy egyszerűsített üzemelési formát vezet be a telepeken, de ehhez nincsenek kimunkálva a fuvarozás és az elszámoltatás módjai. Az árukínálat fejlesztése érdekében azonban feltétlen tesznek lépéseket.

Másodiknak a mezőkovácsházi Alföldi Tüzép-telepet kerestük meg, ahol azonban elzárkóztak a vélemény- nyilvánítástól, mivel ehhez a kecskeméti vezetőség engedélyére lett volna szükség.

A békéscsabai áfészhez tartozó újkígyósi telep utunk következő állomása, amely igen keresett az építkezők körében. Itt Harangozó János telepvezető kalauzol bennünket.

— Mi többcsatornás beszerzési forrást alkalmazunk — mondta —, ami azt jelenti, hogy kapcsolatban állunk az Alföldi Tüzéppel, a Szövkerrel és nagyon sok gyárral a megyén belül és kívül is. Az első félévi forgalmunk 60 millió forint volt.»A második félévben némi csökkenés várható, mert a gyárak nem tudják a jelenlegi felvásárlási lázat folyamatosan kielégíteni.

— Az áruellátásról mondjon néhány jellemzőt.

— Az áruválasztékunk jó, bizonyítja ezt, hogy az ország minden részéből járnak ide vásárlók és közüle- tek. Jó az ellátásunk cementből, téglából, burkoló- anlyagokból, ablakokból, hullámpalából és hőszigetelő anyagokból. A cserépből kevés a választék, jelenleg római betoncserepünk van, de az ára miatt nem kedvelik a vevők. A nyílászáróknál hiányoznak az olcsóbb bajai típusú és a Sofa bejárati ajtók, az olcsóbb ablakok. Fenyőfűrészáruból akadozik az ellátás. Gázbeton falazóblokkból az első félévben 60 ezer darabot adtunk el, és ugyanennyit tervezünk erre a félévre is.

A vásárlókkal közvetlen kapcsolatot igyekszünk kialakítani — mondja a telepvezető —, mert ezáltal előrendeléseket tudunk felvenni. A vevők bizalmát élvezzük és a visszaigazolt diszpozíciók alapján közvetlen a gyárból is szállítunk házhoz termékeket.

Akik itt adják le az építkezéshez szükséges összes megrendelésüket, azoknak igyekszünk még külön megrendelések által is beszerezni mindent. Rugalmasan ialkalmazkodünk vásárlóink igényeihez. Előjegyzéses vásárlást alkalmazunk, például a burkolótéglákra, a márványra, a falazóanyagra és a cserépre.

— Milyen egyéb szolgáltatásokat vezettek még be a telepen?

— Most is 15 gépkocsi végzi a házhoz szállítást. Az 50 mázsa feletti cementet a megye egész területén ingyen szállítjuk a megrendelőhöz. Árleszállításokat szervezünk az év több időszakában az elfekvő áruk kiárusítására, vagy a nagy mennyiségben érkező árukból, ezzel kívánjuk felhívni a figyelmet egy új termékre, s az új építési eljárásokra.

További érdeklődésünkre a telepvezető tájékoztatott arról, hogy a telep felújítását tervezik, és 7 millió forintos beruházási pályázat alapján szeretnék kibetonozni az udvar másik felét, felépíteni egy új irodaépületet, mintabolttal. Erre azért van szükség, mert most csak azoknak az áruknak tudják biztosítani a fedett helyet, amelyeknek elengedhetetlenül fontos, a többi árut esténként fóliával takarva védik az időjárás viszontagságaitól.

Megkérdeztünk néhány vásárlót is, hogy mi a véleménye az ellátásról.

Andó János, Békéscsabáról:

— Sajnos, nagyon sokat kell utazgatni az anyagvásárlás miatt. Gépkocsi nélkül építkezni szinte nem is lehet. Nagyon örülök, hogy itt most megkaptam azt a padlóburkolót, amit már régóta keresek, és itt a választék is kielégítő volt.

Héjjas László újkígyósi vásárló pozdorjalemezt, a békési víztársulat szigetelő- anyagot és ajtót vitt, szintén megelégedésükre.

Kőrútunk során tapasztalhattuk, hogy a felkeresett településeken a magánerős építkezőknek az alapvető anyagok ugyan megvásárolhatók, de a helyszínre szállítás meglehetősen sok utánajárást igényel. Ezért jó, ha az építkezők időben ösz- szeírják igényeiket, és a vásárlást nem halasztják az utolsó pillanatokra. A kis településeken lakóknak már több a gondjuk, az ő ellátásuk sokkal hiányosabb. De aki nekilátott egy építkezéssel járó fészekrakáshoz, az tudja, bárhol is vágnak bele e nagy munkába, sok-sok utánajárás, bosszúság vezet a beköltözésig. No és sok ezer kilométeres beszerző körút, amit senki sem spórolhat meg.

Halasi Mária