Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
1987. július 14., kedd álominterjú Sütő Andrással A Vígszínház és a Gyulai Várszínház közös produkciójaként Sütő András; Az Alomkommandó című drámájának ősbemutatója lesz július 19-én a várszínpadon. A rendező Sík Ferenc, a főbb szerepekben Kern András. Lukács Sándor, Seres Zoltán, Fülöp Zsigmond és Sörös Sándor. A mai magyar irodalom kimagasló mesterének, drámaköltészetünk és anyanyelvűnk nagy művészének kijáró figyelemmel és érdeklődéssel várja az előadást a színházat szerető közönség. A Marosvásárhelyen élő író — szavait idézem — lélekben itt lesz a gyulai premieren; ahogyan lélekben volt jelen tavaly á Nemzeti Színházban. Advent a Hargitán című drámájának nagy sikerű ősbemutatóján is. Az alábbi interjú — Sütő András javaslatára — Az Álomkommandóhoz írt jegyzeteit, illetve a sajtóban már megjelent nyilatkozatait felhasználva íródott. — Kedves Sütő András! Adorno szavai, hogy Auschwitz után nem lehet többé verset írni. jól ismertek. Az Álomkommandóban az ön főhőse, a fasizmus poklát megjárt író, Adorno szavait juttatja eszembe, amikor így fogalmaz: „Auschwitz után nincs versírás! Ausch- icitz után a drámát sem írni kell: hanem megakadályozni! Elhárítani! És tiltakozni, tiltakozni fulladásig . . Miért ír ma magyar író Auschwitzban játszódó drámát? — Olyan ember számára, akii „sosem deportáltak és csak turistaként ' fordult meg Auschwitzban: honnan a mersze e dráma megírásához? Elegendő-e hozzá em- lékiratbúvárlás és empátia? Segithet-e a képzelet, mely az emberi lét iszonyataiban ugyancsak megmártózott gazdáját mindig képes a mások bőrében is meghordozni? E kérdésekre érvényes választ csak maga a dráma adhat. Hiába mondanám ugyanis, hogy az írói képzelet — ha igazán írói; a lényegére szűrt valóság. Mert Auschwitz túl van a képzelet határán. Iszonyata még azokban sem lehet teljes, akik foglyai voltak. Kínokat, halálnemeket, elképzelhetetlen borzalmakat, SS-őrök. falak, szögesdrótkerítések Választottak el egymástól. Auschwitz — minden rémségével — négymillió halott szempárba fagyott. Arról, ami történt: a leghitelesebben ők szólhatnának — együtt. De mert nem szólhatnak: az élők kötelessége beszélni. A halál jégmezejének sarki utazójaként indultam el hőseim nyomában — újabb hírt hozni a megsemmisül- tekről. Gyötrelmes út volt. Magányos és már-már kilátástalan a tévelygésben. Halál-Antarktisz jégbe dermedt végtelenségében nem csupán az fenyegeti az utazót, hogy a végcél magaslatán ott lobog már számos Amundsen zászlaja; ennél is riasztóbbnak mutatkozik a visszaút, a végső jelentés lehetősége: íme, emberek, akik a lelkiismeret auschwitz-antarktiszi expedícióit -kíséritek figyelemmel: a fekete hómezőkön át. sarki éjszakába veszett barátok emlékével a roppant utat Scott-kapitányként KÉPERNYŐ Romhánvi, a népszórakoztató Különös dolog a tehetség, akármennyit tűnődünk is a meghatározásán, csak közhelyek tolulnak fel, s azok, ha igazak is, már elcsépeltek. Közel sem az viszont — bármely oldalról nézzük is — a nagy rimhányó életműve, melyről a nagyközönség csak most, az emlékműsor kapcsán tudta meg, mi mindent rejt magában. Csupán operalibrettót, harmincötöt írt. nyolcvan zenés játékot, számtalan táncdalszöveget, humoros, rímes verset és így tovább. Mind. mind olyat. amiket inkább hallani kell. mint látni. Füllel felfogni a szellemes csattanókat, a mindig jellemző, találó — de ugyanakkor meghökkentő, vagy elképesztő — helyzetet és egyént kivül-belül átvilágító szavakat. szókapcsolatokat. Ebből a tengerből merítette ki Romhá- nyi, a rímhányó című műsorát a tévé. Volt miből válogatni, az operáktól a Bu- bó doktorig, a Flinston családig. mely utóbbi idézése nemcsak örömet, szomorú- ■ ságot is okozott, hiszen az egyik kőkorszaki házaspár — Béni és Irma —• ..hangja" nincs már köztünk, mert Márkus László és Váradi Hédi is fájdalmas korai- sággal távozott. Szép, jó és változatos műsort állított össze a népes stáb, s a megszólaló barátok, munkatársak mind valami új, eddig ismeretlen vonással, epizóddal tették teljesebbé az író képét, munkásságát. De a legfontosabbat ő mondta magáról, azt, hogy mindig népszórakoztató akart lenni. Az is volt, jó értelemben véve, és nem akármilyen fokon. II cirkusz királyai Cirkusz-világbajnokság .. . Valahogy össze nem illő fogalmak, pedig a képernyőn bemutatott 1984-es londoni már a kilencedik volt, és nyilván megvan a maga nem kis rangja, mint a sportban, vagy az észjátékok területén. Ma már, mindennapra mindent kínál egyszerre és folyton az élet. főleg a képernyőn, csak győzzön a gyerek és felnőtt • válogatni belőlük. Köztük a cirkusz is csábít, csak nem olyan sűrűn, s biztos ezért őrzött meg többet a varázsából, mint más művészetek. S ezért volt oly lebilincselő a cirkusz-világbajnokságban egymással mérkőző családok produkciója. Igen, a sok legjobb közül is a világ legjobbjai léptek fel, földi halandónak elképzelhetetlen ügyességgel, bátorsággal, fizikai és szellemi szépséggel. Szellemi? Feltétlenül az is, hiszen a halálugrásokat, a levegőt kecses, de borzongató könnyedséggel átszelő mutatványokat ugyan a test végzi, azonban az agy irányítja és formálja művészi értékké. Ha létezik tökély, az a koreai szám az volt: Királyi. Városablak Mielőtt este sor került volna a cirkuszra, a szokott időben Baján nyílt ki az Ablak. Megszoktuk már — s a magas nézőszám is bizonyítja —, hogy közérdeklődésével közérdeklődést kelt. s azt is, hogy időnként egy-egy települést állít az adás központjába. Most a szép Bács megyei várost, ahol a főtéren ült össze a vezérkar. Az ilyen egy helyre koncentráltság kevesebb izgalmat hoz, viszont többet mutat a város és környék életéből, mint itt a múltból megőrzött, ódon hangulatú épületekből, a Dunából, a Sugovi- cából, s a mai nemzetiségi létből, együttélésből. De nemcsak minden szép és jó, probléma is akad. Mindjárt a bajai híd, ahol nem ritka a fél- és egyórás várakozás sem. Igazán nem is ez volt mellbevágó, hanem egy mellékesen elhangzott mondat: a Duna magyar szakaszán 81 kilométerre esnek a hidak egymástól, az osztrákon 27 ez a távolság. S gondolom más se arra kapta fel a fejét, hogy. kiadtak egy csomó építési engedélyt az egyik magas talajvízü városrészben, és úsznak a házak — hisz nem újság a nemtörődömség —, hanem az erről panaszkodó idős parasztasszonyok, -emberek szava hallatán. Olyan szépen, világosan és természetesen beszéltek, hogy iskolába járhatna hozzájuk sok. több diplomás riportalany, akiket naponta hallunk. Hídtávolság, beszédbeli különbség. E kettő volt a műsor igazi meglepetése, s amin el kellene gondolkodni. Vass Márta magam is megjártam, de kétséges, hogy hozzátok visszatalálok-e. Tomboló viharban, jégfalak közé szorultan rója sorait a vándor. Emberek, várlak benneteket! — A televízióban bemutatott portréfilmből kiderül, hogy nemcsak lengyelországi turistaútja ihlette Sütő Andrást a színmű megírására. „Pusztakamarásnak is van egy parányi Ausch- witza”, ahol közel másfél száz zsidót gyilkoltak le 1944 őszén. Erről emlékezik meg Fekete Rózsák című írásában. — Bármily különösnek is tűnik: a szülőfalu küldött értem mentőosztagot. Személyes emléket Auschwitz irodalmához; felhajtó erőként borzongat^ élményt a képzelet szárnya alá. így nem csupán azokat faggathattam éveken át, akik a haláltáborokból élve menekültek meg; felidézhettem azok arcát is, akiktől zsidó mivoltuk miatt gyermekkoromban búcsúzni kellett. Manó úrtól és gyermekeitől. Csendőrök hajtották ki őket a házukból, s az álomboltocskából, amely álomban is, áruban is mesésen szegényes volt. Nem marhavagon: csak lovas szekerecs- ke vitte őket Torda városába, kényszerlakhelyre. A legkisebb Manó-lányka — talán tizenkét' éves lehetett — megölelt és megcsókolt engem. A messzi utazás izgalmában égő arcán sáncparti játékaink, közös tavaszok isten tehénkéinek pöttyös emlékeit láttam. Többé nem találkoztunk. Ama háborús nyári napon csendőrárnyékból néztük magunk is a Manó-család után. Mint Európának majd minden népe. S miként a magyar is. Ez utóbbinak mostanság fanatikusan gyűlölködő elmék magát a hitleri nácizmust is a nyakába sóznák, kollektív felelősséget hangoztatva megint. Népek kollektív, degene- ráltságának vádjával jött létre Auschwitz is. Én pedig arra émlékszem, hogy a tordai gettóba hurcolt kamarási boltost és családját magyarok, s románok egyként megkönnyeztük. A különös útján jöjjön a hihetetlen: Pusztakamaráson 1945. kora tavaszán son- deresek is voltunk. A többes elsőt apám és rokonaim nevében használom. Mert ha történetesen otthon vagyok, s nem Kolozsvárott, a református kollégiumban, a kamarási magyar lakossággal együtt az őrmester engem is kirendel a Sóskút völgyébe — hullahordó son- deresnek, kizárólagos magyar kommandóba a háromnegyed részt román ajkú szülőfaluban. Büntetésként. Mivel a sóskútvölgyi zsi- dóírtás magyar csendőrök műve volt. „Egyszóval, a magyarok a begyemben vannak — fejezte be elbeszélését Vodic- ka, az öreg árkász. mire Svejk megjegyezte: — Nem minden magyar tehet arról, hogy magyar.” Őrmesterünk, az idő tájt még az antoneszkánus rendszer csendőri maradékaként, mintha Svejknek kétes értékű jóindulatával szállott volna vitába: igenis, mindenki felelős azért, hogy magyar! Ők fogják a föld alól kikaparni és egybehordani a sóskúti zsidó tömegsír hulláit. Azt már nem tehette meg, hogy feladatának végeztével a kis Sonderkommandót tarkón lője és elhamvassza. Nem rajta múlott. Bukarestben és országszerte már munkástüntetésekben moraj lőtt a nép hangja, új demokratikus kormányt követelve. — Színművének címe: Az Álomkommandó. Ki ne gondolna az Anyám könnyű álmot ígér, 1970-ben megjelent, lenyűgözően szép könyvére! Könnyű álom ott, amely csakis akkor adatik meg az írónak, ha már elmondta, alkotásba öntötte mindazt, ami a szlvét-lelkét nyomta. Álom itt, új darabjában: „.. .maga a szabadság.’’ Mit jelent Sütő Andrásnak ez a szép szó: álom? — Az álmot bizonyos értelemben az emberi szabadság tenyérnyi Édenkertjé- nek tekintem. S nyilvánvalóan a költészet is mindig megfordul abban a kertben. Az álomnak nálunk a családban különös kultusza alakult ki. Emlékszem arra, mi gyerekek négyen aludtunk egy ágyban, amikor történetesen egyikünk-mási- kunk ugyanazt álmodta, akkor összeverekedtünk azon, hogy melyikünké az álom? Ilyenkor anyám vigasztalt: „Csak neked mondom el, hogy én szentjános-kenyér- ről álmodtam, s a fele most a tiéd." Tudja-e, hogy a szentjánoskenyér, a mi leggyönyörűségesebb és el nem érhető karácsonyi eledelünk volt? Hát ezek az én játékos kalandjaim az álom világából. — Az Álomkommandóban Juliusz mondja: „. . .Minden múltidézés: kegyelmi kérvény a jelenhez. Ha semmi sincsen egy drámában, csak egyetlen kegyelmi kérvény, azt már érdemes eljátszani.” Hogyan szól az író üzenete színművével a mának, hozzánk? — Megjártam Halál-Antarktisz hósivatagjait, és nem csupán a kegyeletes emlékezés emberi kötelességével. Múlt, jelen és jövendő hármas dimenziójának szorításában az élőkre, mai sorsukra vetett figyelemmel is. Auschwitz tanulsága a földgolyó számos pontján ebek harmincadjára jutott, akár Hirosimáé. A fajiság és az erő megszállottjai oly feledékenyek, akár a természet. Auschwitz bestialitásá- ról szólva eresztik szabadon újból a nemzeti előítéletek vérebeit, s a vér mítoszát, mely nem tűri trónján az Észt, közelében a Másságot, lételeme lévén: a türelmetlenség és a felsőbbrendűség tudata. Minden kezdetben ott szunnyad a vég is. Épp ezért: az emberiséget fenyegető ordas eszmékről hallgatni: önámítás. — Kedves sütő András! Köszönjük a szép ajándékot, amit a magyar drámairodalom kapott az ünnepelttől, 60. születésnapja idején. És köszönjük az álominterjút. Niedziclsky Katalin Könyvpremier angolul Tanulni játékkal, humorral, zenével Egy új tankönyv bemutatója manapság azért érdekes, mert ha — ami a gyakorlatot illeti — még nem is eléggé, de megnőtt a pedagógusok önállósága, elvileg választhatnak: miből kívánják oktatni a nebulókat. Egy új nyelvkönyv bemutatója még érdekesebb, hiszen egyben a szerző előadása révén nyelvgyakorlat is a hallgatóságnak. Mindezeket még lehet fokozni: Tom Hutshinson ugyanis, aki a legújabb angol nyelvkönyv, az Oxford English és a Corvina közös kiadásában megjelent Project English szerzője, egyben jó előadó is. Nyelvkönyve három fő princípium szerint épül fel. A gondolkodáson keresztül tanulni, ez az első. A második, hogy a cselekvésen keresztül sajátíthatják el a diákok az anyagot, azaz könnyebben megjegyzik. Végül, ami talán a legfontosabb, élvezettel tanuljanak, érzelmeikre is hasson a könyv, a tanár. Nem száműzi tehát a nyelvtan tanulását Tom Hutshinson könyve, csupán hagyja, hogy a gyermeki kreativitás segítségével tanulják meg, mintegy játszva. Még dobókockás társasjáték is segíti ezt. Nem helyesli a szerző az ellenkező végletet, a nyolcvanas évek divatját, amelyben csupán a viselkedési szituációkból, a beszélgetések ismétlődéséből, Új angol nyelvkönyv 10-16 éves gy&trriekeknek az Oxford University Press es a Corvina Kiadó kőztw kiadásában AZEOlWaunGH-IHSPCEO KOHVV&itÁNAK NYERTSE: mintegy nyelvtan nélkül tanították a diákokat. A papagáj és a szerelő esetét mesélte el könyvének bemutatóján a szerző, Tom Hutshinson, amelyben a papagáj csak annyit tudott, „Ki az?”, a szerelő mindig azt válaszolta: „A szerelő, jöttem megjavítani a csöveket." Mindez addig ismétlődött, míg a szerelőt az ajtó előtt meg nem ütötte a guta. Majd ezután jött a házigazda, nyitotta az ajtót, közben látta a földön fekvő hullát, s rémülten kérdezte: „Ki az?” A papagáj válaszolt: „A szerelő, jöttem megjavítani a csöveket." Nos, a papagáj ebben az esetben a tudás passzív befogadója volt. Hogy a jövőben ne így . legyen, - itt, Magyarországon az iskolákban, erre kínálta módszerét, s könyvét az angol szerző. A Corvina Kiadó első ízben vágott bele ilyen közös kiadványba. Az úgynevezett „Corvipa English” révén á magyarországi angol nyelv- tanítás műhelyévé szeretne válni, s nem szégyellj, hogy kopírozza az Oxford English módszereit és sok-sok hanganyaggal, kiegészítő kiadvánnyal teszi teljessé egy- cgv nyelvkönyv kínálatát. A Project English nagyon új még, de máris használják Dél-Amerikában, Európa több országában. Díjat is nyert, az edinborough-i hercegség könyvdíját. Az angol nyelvet a világon mindenütt beszélik. Ami miatt Tom Hutshinson könyve más, az egy alapvető felismerés: az embert külföldön mindig arról kérdezik, milyen az élet a saját hazájában, s nem arról, vajon milyen Angliában, vagy ott, ahol éppen jár. így- erre a kérdésre kell felkészíteni a diákokat. Emellett a divatos képregények elemei, rengeteg humor, számítógép-figura, rejtvény, játék egészíti ki a Project English-t, amely feltehetőleg rendkívül népszerű lesz a maga három kötetével hazánkban, hiszen az érdeklődő angoltanárok alig fértek el a tájékoztatóra szánt díszteremben, s külön elbűvölte őket a szerző stílusa — élőben. P. M.
