Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

1987. jumus 13., szombat a Beszélgetések a TIT országos küldöttgyűlése előtt A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat ma tartja IX. küldöttgyűlését. A szám­vetés, a tervezés, s a ta­nulságok levonásának idő­szaka ez, mikor a résztve­vők. az elmúlt öt esztendő tapasztalatait csokorba szed­ve, meghatározzák az elkö­vetkezendő ciklus feladatait. A napokban három küldöt­tet kerestünk fel. Generációváltás és ami mögötte van Dr. Jároli József, a Bé­kés Megyei Levéltár igaz­gatóhelyettese a TIT Gyulai Városi Szervezetének kül­dötte most először vesz' részt a TIT országos értekezletén. — A TIT megyei szerveze­te és a levéltál’ 1980-ban irattárosképző tanfolyamot indított, melynek én tartot­tam az előadásait. így let­tem TIT-tag. Az 1982-es ér­tekezlet előtt, pontosan öt esztendeje, a megyei ellen­őrző bizottságba is beválasz­tottak. s azóta még nagyobb rálátásom van a TIT teljes körű munkájára. Nemrég az ellenőrző bizottság elnöke lettem . . . — Az imént azt mondta, mióta részt vesz a bizottság munkájában, jobban ismeri a TIT tevékenységét, struk­túráját. Bizonyára megpró­bálta már számba venni ed­digi tapasztalatai alapján, hogy mi kerülhet terítékre a mostani országos értekezle­ten? — Az ismeretterjesztő munkában épp egy generá­cióváltásnak- lehetünk tanúi, mely bizonyára az országos értekezleten is érezhető lesz. Ám nem csak a tisztségvi­selők. a tagság körében is tapasztalható egyfajta fiata­lítás . . . — Lehet, hogy ez az is­meretterjesztő munkára is rányomja majd a bélyegét? ■— Bizonyára. Szükség van erre a megújulásra. A szem­léletváltozásra jó példa, hogy a TIT munkájában Dr. Jároli József egyre nagyobb hangsúlyt kap a kevésbé iskolázott emberek továbbképzése. Az. hogy egyre több úgynevezett praktikus témájú előadá­sunk. előadássorozatunk van. természetesen összefügg a TIT gazdálkodásával is. A jövőben vállalkozói szerep­kört kell betöltsünk ahhoz, hogy hagyományos ismeret- terjesztő formáinkat is fi­nanszírozni tudjuk. — A helyi küldöttértekez­letek egyik sokszor visszaté­rő gondja volt az , anyagi eszközök szűkössége . . . — Éppen ezért kell mun­kánkban erősödnie a kultu­rális szolgáltató jellegnek. A hagyományos formák mellett egy csomó újdonságra van szükség, s ezt elfogadtatni egy ilyen tradicionálisan is­meretterjesztő társulat tag­jaival nem könnyű. — ön nemegyszer publi­kált a TIT folyóiratában, a Békési Életben. Elégedett a társulat kiadvány politikájá­val? — A megyét illetően igen. hisz mint hallottam, a ter­vek között szerepel egy új történelmi kiadványsorozat megjelentetése is. Az orszá­gos küldöttgyűlésen azonban említésre érdemes, hogy a TIT-központ a jövőben olyan kiadványokat jelentessen meg. melyek a kistelepülése­ken folyó ismeretterjesztő Varga Andrásné munkát istápolnák. Legyen differenciált kiadványpoliti­ka, mely a praktikus tanfo­lyamok szervezéséhez, s a legújabb tudományos ered­mények megismeréséhez egyaránt segítséget nyújt. II nemzetiségi ismeretterjesztés Varga Andrásné vezető óvónő, a TIT megyei nem­zetiségi ismeretterjesztő bi­zottságának elnöke, a TIT Békéscsabai Városi Szerve­zetének küldötte is először vesz részt az országos érte­kezleten. — Múlt évben lettem a nemzetiségi bizottság elnö­ke. Azóta a vezetőségi ta­gokkal elkészítettük munka­tervünket. melyben kiemel­ten foglalkozunk a nemzeti­ségi ismeretterjesztés koordi­nálásával. az anyanyelvi kul­túra gazdagításával és a nemzetiségi tudat erősítésé­vel. — Mindez a gyakorlatban mit jelent? — Először is fel kell ku­tatnunk azokat az aktivis­tákat, népművelőket, akik segíthetik a nemzetiségiek ügyét. Emellett olyan előadó­kat kell keressünk, akik is­merik. használják a nemze­tiségek tájnyelvét. Termé­szetesen azokról az előadá­Szilágyi Menyhért sokról sem mondunk le. melyek magyar nyelven, nemzetiségi témában adnak tájékoztatást. — A bizottság munkájában jelent majd előrelépést rész­vétele a tanácskozáson? — Remélem igen. Szeret­nék felkutatni olyan küldöt­teket, akik hasonló, több nemzetiségű megyéből jön­nek. Elmondanám nekik he­lyi tapasztalatainkat, terve­inket. s talán a minket fog­lalkoztató kérdésekre is vá­laszt kapok. — Milyen gondjai vannak a nemzetiségi ismeretterjesz­tésnek? — Bizonyos értelemben könnyebb dolgunk van. hi­szen az előadások szervezé­sében támaszkodhatunk a már kialakult közösségekre. A baj ott van, hogy a terü­leten élő ember tájnyelvű előadást szeretne hallgatni, s ilyen előadót nem könnyű ta­lálnunk. „Egy akol, egy pásztor...” Végül Szilágyi Menyhért tanácselnököt, a TIT csorvá- si szervezetének küldöttét kerestük fel, aki 1959 óta tevékenykedik a TIT-ben. — Ha szót kapna a mosta­ni országos tanácskozáson, miről beszélne? — Természetesen először a helyi tapasztalatokról, aztán arról, milyen fontos lenne kidolgozni a módszert, mely- lyel a tagság — ha úgy tet­szik az értelmiség — egyes rétegeit közelebb hozhat­nánk egymáshoz. — Csorváson szerencsésen sikerült a helyi erőforráso­kat összpontosítani az isme­retterjesztés érdekében . .. — Valóban így van! A művelődési és oktatási in­tézmények, „egy akol, egy pásztor" szellemben dolgoz­nak, ez nálunk bevált gya­korlat. Meggyőződésem, hogy manapság az ismeret- terjesztést a csúcstechnika bevonásával lehetne megfe­lelőbb szintre hozni. Ettől még messze vagyunk, de erőink összevonásával köny- nyebben behozhatjuk a hát­rányt. Kistelepüléseinken más megoldást nem tudok elképzelni. — Lehet, hogy a TIT ko­ordinálhatná az erők össze­vonását? — A lényeg nem ez, ha­nem az egyetakarás. Tudja, hogy jutottunk hozzá számí­tógépünk tartozékaihoz? Egy össznépi tombolával. A di­jakat a helyi gazdaságok ad­ták. s mindenki tudta, a tombolabevétel a számítógé­pes programra kell. 54 ezer forint jött össze! Azért ne higgye, hogy helyeslem azt a bevételcentrikus szemléle­tet. melyet itt a megyében is tapasztalok. Jó, legyen bevételes tanfolyam, de ne mindenáron! Mindig a he­lyi igényekhez alkalmaz­kodva kell dolgoznunk, új. még jobb műszerekkel. Ez a legfontosabb . . . * * Küldötteink azóta már Bu­dapesten a TIT IX. küldött- gyűlésén képviselik megyén­ket. Kívánjuk, járjanak si­kerrel, s térjenek haza új ötletekkel, tapasztalatokkal gazdagodva! Nagy Ágnes Fotó, Gát Edit. Fazekas Ferenc MOZI Elmenni, visszajönni Csilogó nevek. Mindjárt kezdhetjük a film író-rende­zőjének a megnevezésével: Claude Lelouch. Az igazi kö­zönségfilmeket alkotó rende­zőt nem kell bemutatni. És akkor következzenek a sztá­rok: Annie Girardot, Jean- Louis Trintignant, Michel Piccoli, Francoise Fabian. Végül pedig a rendező hűsé­ges alkotótársával zárjuk a sort, a világslágerek szerző­jével; Michel Legrand-nal. Nos, ez a névsor volt az, amiért beültem a moziba. Meg azért is, mert — tartós hullámvölgye ellenére — szeretem a francia filmeket. S hogy most is rendkívüli történetet kaptam a néhány éve készült Elmenni, vissza- jönni-ben, arról a történet író-rendezője, Lelouch gon­doskodott. A lélekvándorlás (reinkarnáció) tanára alapo­zó film bonyolult cselek­ményszövését. idősíkhaszná­latát még a nagymester. Proust is megirigyelhetné. James Joyce-ról nem is be­szélve. Csakhogy mindez fil­men elbeszélve sokkal nehe­zebben követhető. Hogy ne a levegőbe beszél­jek, megpróbálom nagyjából a mű vázát megrajzolni. A film egy írónővel készített interjúval kezdődik, s ugyancsak hozzá tér vissza a végén. Az idős írónő hisz a reinkarnációban, s meghalt bátyját látja a képen meg­elevenedett koncert zongo­ristájában. Ez a kép a ma. ami pedig közben történik, az a múlt és a régmúlt.- A regény, amit az írónő írt. valószínűleg életrajzi fogan­tatásé, így tehát az ő és családja sorsa elevenedik meg benne. A zsidóüldözé­sek, a nácizmus kora. Ez a visszaemlékezés alkotja a film gerincét, de nem ám ilyen világosan és érthetően, hanem állandóan játszva, olykor öncélúan is. az idővel. Úgynevezett művészfilmet alkotott tehát Lelouch, sok­sok figyelmet fordítva a lé- lekábrázolásra, amit csak za­vart a reinkarnációs vallás- filozófia erőltetése. A néző már nem is tudta olykor, kit lát igazából. Ezért a film legjobb részei a zsidóüldözés ábrázolásához, a „védelmet" nyújtó kastélyban történt eseményekhez kapcsolódnak. A rendező tudta, némi kri- mis izgalom nélkül a film nem sok sikerre számíthat, így adagol ebből is bőven. Van benne kétszeres felje­lentés, aztán kutatás a fel­jelentő után, furcsa igazság­szolgáltatás, szerelmi egy­másra találás. És gyönyörű, kifejező képek. A film leg­jobb „alakítását” az opera­tőr nyújtotta. Bemard Lutic. Kifejező, olykor meghökken­tő képei — például a film elején bemutatott száguldás — bravúrosak. A filmzene szerzője tulaj­donképpen Rahmanyinov. te­kintve. hogy* a fiú és rein- karnált változata folyton az ő' darabját játssza. Olykor már idegesítően. Legrand az ő II. c-moll zongoraverse­nyét variálgatja, hatásosan, de mint már mondtam, oly­kor idegesítően. (Persze le­het, éppen ezt akarta elérni.) Mit csűrjem-csavarjam. Az Elmenni, visszajönni tipiku­san olyan film, amit ha né­zek, bosszant, de ha nem lá­tom, az is. Mert egyedi, és hozzátartozik a francia film­művészet gondokkal küszkö­dő jelenéhez. Mit old meg az ünnepi könyvhét? Zsúfolt könyvesboltok, évenként ismétlődő fél­áras akciók az egyik oldalon, vásárlás nélkül tá­vozó. értetlen és ingerült könyvbarátok a mási­kon — így jelenik meg a hétköznapokon és az. ünnepi könyvhéten a magyar könyvkiadás, könyvnyomtatás, könyvterjesztés ellentmondá­sainak végterméke:, a könyvhiány és az eladha­tatlan, 3 milliárdos könyvkészlet egyszerre. Tucatnyi nyilatkozat, magyarázat. elemzés hangzott el, látott napvilágot az utóbbi években, amely azt próbálta megértetni, miért alakult ki ez a helyzet és miért nem lehet rajta változtat­ni. A legutóbbi két jelzést Jovánovics Miklós, a Magvető igazgatója és Sziládi János, a Móra igazgatója adta. Az egyik igazgató azt az ab­szurditást hozta nyilvánosságra, hogy minél na­gyobb példányszámban adják ki például Moldo- vát, annál nagyobb a ráfizetésük. A Móra igaz­gatója azt részletezte, hogy az értékes művek veszteségét a kommersz áraival fedezik, hasz­nuk nincs. A papírgyártás hazai kínjairól kevés szó esik, a tények (a képeslapok erőteljes pél- dányszámcsökkentése. az újságpapíron kiadott könyvek arányának növekedése) beszédesek. A nyomdaipar érdekeltségi rendszere, működésé­nek technikai bázisa, gyorsan emelkedő árai is csak a szakmával kapcsolatban állók számára ismertek. De őszintén: mit érdekli a könyvvásárlót a háttér? Mi köze hozzá? A vevők csak a keres­kedelemmel állnak kapcsolatban, a munkameg­osztás természetes rendje’ szerint, tapasztalataik a boltokból származnak, véleményük is ott vá­lik ismertté, akár élő szóval fogalmazzák meg, akár vásárlás vagy nem vásárlás formájában fejezik ki. A könyvkereskedelem van tehát ab­ban a helyzetben, hogy közvetlenül ismeri az olvasók igényét, ez az igény nyomja, szorítja afelé, hogy képviselje is a vásárlók, a könyv­barátok érdekeit. Megteszi-e? Valamennyire igen, mert üzleti érdeke lényegileg azonos a vá­sárlók érdekeivel: azt tudja eladni, amit a vevő meg akar venni. Egyik könyvet a másikkal nem lehet helyettesíteni. Ebben az üzletágban nem lehet azt ajánlani a vevőnek, hogy vigyen más szerzőtől más művet, mert az olcsóbb, szebb, tar- lósabb. Aki Moldovát akar venni. Esterházy Pé­tert. vagy Temesi Ferencet, annak hiába mutat­nak mást a roskadozó polcokról. A Stúdió '87 egyik legutóbbi műsorában meg­szólalt egy fiatal szombathelyi levéltáros, aki Budapestre utazott Csokonai Lili kötetéért. Sok szempontból tanulságos a beszélgetés, ami Szeg­vári Katalin és a fiatalember között kialakult, de most szorítkozzunk a könyvslágerre, a Tizen­hét haltyúk-ra. A fiú azt mondta, húszat kapott az egész város. Ebben nem hiszek. Abban igen, hogy az érdeklődésnél sokkal kevesebbet kaptak a boltok. Ez pedig annak a helyzetnek a követ­kezménye, hogy a boltvezetőknek a könyv meg­jelenése előtt egy-másfél évvel kell megmonda­niuk. hány darabot kérnek a kötetből. Nem mentegetem a könyvkereskedőket, tudom, hogy ismereteik a magyar és a világirodalomról igen­csak hiányosak, de egy Csokonai Lili nevű szer­zőnek ki mert volna ezelőtt egy évvel sikert jó­solni? Akkor még nem sejthettük, hogy Ester­házy Pétert rejti a név. Az új szerzőkkel, ért­hetően. mindig nagy a bizonytalanság. Talán, ha a könyvterjesztés ismerné a reklám hatá­sát és el is hinné, hogy a közönség sokat ad a könyvajánlásokra, akkor másképp kalkulálna. Ehhez pedig az lenne szükséges, hogy a bolt­vezetők tudjanak arról, melyik könyvhöz mek­kora hírverést fognak csapni. Az igazi bosszúság nem is az új nevek mű­veinek hiánya miatt ragadja el a vásárlót, ha­nem a régi kedvencek elérhetetlensége miatt. Pedig az ismert szerzőknél, a bevált sikeríróknál nem fogják vissza a tollúkat a boltok, magas számokat írnak a rendelőpapírra és mégis ke­vés könyvet kapnak. Mi ekkor is a boltban ve­zetjük le indulatainkat, pedig ilyenkor a könyv­terjesztés valóban másra mutathat: a kiadóra, a nyomdára, a papíriparra. Mióta Jovánovics Miklós nyilatkozata elhang­zott Moldova-könyv ügyben, azóta nem nagyon érdekel a mai könyvkiadás, könyvterjesztés bel- ügye. Ugyanis nem vagyok képes felfogni, hogy minél keresettebb egy könyv, annál nagyobb a ráfizetés. Ez olyan specialitás, aminek se a nem­zetközi. se a hazai könyvkiadás történetében nincs előzménye. Működött volna nálunk Cse- réplalvy, Franklin. Révai és a többi kiadóvál­lalat. ha ráfizet a sikerre? Lenne kapitalista kö­rülmények között könyvkiadás, ha veszteséges lenne? Ha elhinném, ami manapság könyvki­adás, könyvterjesztés ügyben nálunk elhangzik, nem juthatnék más következtetésre, mint az alapvicc: a magyar könyvkiadás abból él. hogy a könyvesbolt vasárnap zárva van. Egyre kevésbé kedvelem az ünnepi könyvhe­tet. Mert a kiadók és terjesztők nem tudnak megfelelni a maguk keltette várakozásnak. A rendszeres könyvvásárlók ugyanis nem igény­lik a hűhót. Körülnéznek hetente, havonta a boltokban, csendben és normális körülmények között folyamatosan megveszik a számukra fon­tos kiadványokat. Az ünnepi kirakodóvásárra áz újabb közönség megnyeréséhez van szükség, és éppen arra nincs felkészülve a könyvpiac, hogy a megnövekedett érdeklődést kielégítse. Nem számol azzal, hogy mások is fognak vásárolni, értékes, szenzációs, sikerszagú könyvekért nyúl­ni. nemcsak a törzsközönség. Megkezdődik te­hát a tülekedés, a protekciózás. Éppen az ünne­pi könyvhét az, amikor a szokottnál rosszabb körülmények között juthatunk az új kötetek közelébe. Sokan kimondták, leírták már. hogy meg kel­lene gondolni, milyen legyen az ünnepi könyv­hét arculata. Kell-e hónapokig visszatartani könyveket csak azért, hogy 60-70 újdonság, zsú­folódjék össze és hiánycikknek számítson már az első napon 8-10? Azt láttam és látom ma is. hogy a könyvheti siker nem old meg semmit. Ugyanolyan helyzet fogadja a vásárlókat a boltokban, mint a könyv­hét előtt: roskadozó polcok, tömött raktárak és hiánycikklista, amelynek rövidüléséről semmi biztatót nem tudnak mondani. Budai Rózsa B. Sajti Emese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents