Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-08 / 133. szám
1987. június 8., hétfő o Kimonófestés, virágkötészet, teaszertartás és algalevesek Távol-keleti egzotikumok a szeghalmi „Tokyo-fesztiválon” Utolsó simítások a kimonófestők kiállításán. A kép jobb szélén Harumi Tsutsui Doma brácsaművésznő, a japán csoport vezetője Nevelőszülők jutalmazása Legtöbbjük falun, tanyán él. Anyák, apák, fiatalabbak, idősebbek — nevelőszülők. Olyanok, akiknek vagy nem lehettek gyermekeik, vagy már felcseperedtek, kirepültek a szülői házból. Az így egyedül maradt szülők vettek magukhoz állami gondozott gyermekeket. Békés megyében mintegy 150 nevelőszülőnél 200 gyermek él. Többségükben becsületes, dolgos embereket nevelnek. Többet áldoznak ezekért a gyermekekért, mint „édes”, szüleik, bár egyikük sem tartja áldozatnak, amit tesz, sőt. Pénteken délelőtt Gyulán, az Erkel Művelődési Központban tartotta a Békés Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet a már hagyományos jutalmazási ünnepségét a nevelőszülők számára. Ünnepi beszédet Jász József, az intézet igazgatója mondott, aki bevezetőjében Hemingway-t idézte: „Mindenkinek szüksége van valakire, akinek mindent őszintén bevallhat, mert különben akármilyen értékes is, magányos lesz.” Majd így folytatta: a mi gyermekeink természetes igénye az, hogy legyen valaki, akihez oda lehet simulni, akinek el lehet mondani a gondokat, kell egy kéz, amelybe kapaszkodni lehet. Beszédében szólt államunk gondoskodásáról, amely mintegy 30 ezer állami gondozottat érint. Köszöntötte azokat a nevelőszülőket, akik sokszor hosszú évtizedeken át foglalkoztak szüleiket vesztett gyermekekkel. Majd befejezésül: „Köszönjük a nevelőszülőket, mert ők azok, akik vér szerinti szülők helyett vállalják, hogy a családi otthon melegét nyújtják a gyermekeknek, a szeretetet, amelyet semmi más nem pótolhat.” Az ünnepi beszédet követően 59 nevelőszülő kapott pénzjutalmat, köztük 15-en jelentős összeget. B. O. „A kimonó 300 éves múlttal rendelkező népviselet, melyet ma is szívesen használnak, és nemcsak ünnepnapokon. Festése a ruha formájával együtt fejlődött, míg végül önálló művészetté emelkedett. Színei és motívumai az egyes császárok uralkodásáról elnevezett korszakonként változtak. Volt úgy, hogy festményszerüen kidolgozott kép került • rá, később a festésnek csak a díszítő minta szerepe jutott. Leggyakrabban virág- és madármintát festenek az anyagra, de nem ritka a tájkép sem.” Ezt olvashatjuk a szeghalmi Sárréti Múzeumban szombaton megnyílt „A kimonófestés művészete” című kiállítás ismertető katalógusában, mely a továbbiakban tájékoztatja az olvasót arról is, mikor alakult és milyen céllal a tokiói Pythagoras- csoport, melynek kilenc tagja, Harumi Tsutsui Doma brácsaművésznő vezetésével magyarországi körútra érkezett. „Csoportunk kimonófestő, ikebana-készítő (vi- rágkötész) tagjai számos kiállításon szerepeltek már Japánban és külföldön is, ez a magyarországi azonban az első közös utunk, közös szereplésünk” — mondotta Harumi Tsutsui Doma, akinek édesapja, Hitake Tsutsui neves zeneszerző, ő maga pedig a tokiói állami zeneakadémián szerzett diplomát, és egy időben a budapesti zeneakadémián is tanult. Férje, Doma István festőművész, Füzesgyarmaton született. Gyűjteményük egy részét, mely a japán kultúrával ismerteti meg az érdeklődőket, ezekben a hetekben szintén a Sárréti Múzeum mutatja be. A kimonófestők művészetét reprezentáló alkalmi tárlatot Kozák Sándor, a Szeghalmi Városi Tanács elnöke nyitotta meg, egyben a „To- kyo-fesztivált” is, mely egész délután változatos programokkal várta Szeghalom közönségét. Kiemelkedő • sikere volt a virágkötészeti bemutatónak, a teaszertartásnak, nemkülönben a japán étel- és italkóstolónak; melynek során az egzotikus japán konyha néhány érdekességével ismerkedhetett meg a közönség. Tengeri algákból készített levesek, teák és sütemények várták a vállalkozó szelleműeket. A fesztivál befejezéseként a Szeghalmi Városi Tanács látta vendégül a Japánból érkezett vendégeket. (s. e.) A papírhajtogatás is művészet, Japánban mindenesetre Fotó: Oravszki Ferenc II mozgáskorlátozottak küldöttértekezlete Szombaton, június 6-án rendezte a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének vezetősége Békéscsabán küldöttközgyűlését. Szép számmal kíváncsi volt a tagság a beszámolóra, és vendégek érkeztek más egyesületektől és helyi csoportoktól is. Kovács Sándor, az egyesület titkára örömmel mondta, hogy 800-nál is többen tagjai a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének. Jó kapcsolatok kialakításával, különféle üzemek, társadalmi szervezetek segítségével próbálják támogatni a tagságot. így például munkalehetőséget teremt a ME- OSZ Alfa Ifiari Vállalat géppel vagy kézzel kötni tudó, vagy kézimunkázó mozgáskorlátozottak számára. A megye középiskolái közül az orosházi Darvas József kollégium vezetősége kedvezményes szállást biztosít mozgáskorlátozottaknak, míg a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola szakemberei a mozgáskoráltozottak közlekedését biztosító eszközök javítását ajánlották fel. A szervezet kirándulásokat hirdet tagjainak. Térítésmentesén biztosít botgumit, Trabant Hycomat-emblémát. Több társadalmi munkásra lenne azonban szükség, hogy növekvő feladatait elláthassa az egyesület. Tevékenyen dolgozik a mezőberényi, a gyomaendrődi, az orosházi és füzesgyarmati csoport tagsága is. A küldöttgyűlés résztvevői hallhattak a tagság létszámának bővüléséről, az egyesület gazdasági irányításáról, a Humanitás című újság terjesztéséről. Az egyesület társadalmi szervezet, ezért állami támogatásban nem részesül. Anyagi lehetőségeiket a tagdíjakból, a megye vállalatainak, intézményeinek, közösségeinek befizetéseiből tudják biztosítani. Az évek során bebizonyosodott, hogy az egyesület érdekvédelmi és szolgáltató tevékenységére nagy szüksége van a mozgáskorlátozottaknak. Több hozzászólás és vita után a tagság megválasztotta elnöknek Aszalai Sándort, helyettesének Veszelka Mihályt, a titkár továbbra is Kovács Sándor. B. Zs. Színjátszó juniális Nagykamaráson Az egész község életében jelentős, kétnapos rendezvényre került sor június 6- án, 7-én Nagykamaráson, a Boda-tóparti úttörőtáborban. Ez a tábor évről-évre szépül és gazdagodik a község vezetői és az általános iskola irányítóinak jóvoltából. A „juniális” kezdete előtti órákban még a környéket szépítették, hogy a vendégeket megfelelő környezetben fogadják. Több mint 400 résztvevőt köszöntött Köböl András tanácselnök, Fehér István, az általános művelődési központ igazgatója és Szabó Éva igazgatóhelyettes. Itt volt Botás István, a mezőkovácsházi városi úttörőelnök is, aki átnyújtotta Köböl András tanácselnöknek a Gyermekekért Emlékplakettet. Ezt követően folytatódott a program, amely az idén 6. alkalommal került megrendezésre a Megyei Művelődési Központ szakmai irányításával. Tizenöt színjátszócsoport lépett fel a két nap alatt. A bemutatók áttekintést nyújtottak a megye színjátszómozgalmáról a legkülönfélébb korosztályok részvételével. B. Zs. 85 műsorszám, több mint hatszáz résztvevő Nyugdíjasok Ki mit tud ?-ja Nagyszénáson Négy esztendővel ezelőtt a nagyszénást Czabán Samu Művelődési Ház volt az, • amely hazánkban elsőként rendezte meg a nyugdíjasok Ki mit tud?-ját. Az itteni tapasztalatokra alapozva ma már Zala megyében Is rendszeresen tartanak ilyen nagyszabású rendezvényt. Sőt, a szombati negyedik Békés megyei Ki mit tud?-on népes Szolnok megyej küldöttség is jelen volt, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. A nagyszénás! találkozóra megyénk minden részéből több mint hatszázan jöttek el. Közülük kerültek ki azok, akik a meghirdetett hat kategóriában — színjáték, vers- és prózamondás, szóló és csoportos zene, szóló és csoportos ének — ösz- szesen nyolcvanöt műsorszámot adtak elő. Mint mindig, most is tétre mentek a bemutatók, hiszen a zsűri és a közönség tagjai is figyelték a fellépőket. A szombati, minden pillanatában családias hangulatú nyugdíjasok megyei Ki mit tud?-ja délután eredményhirdetéssel, majd a legjobbak gálaműsorával folytatódott és táncházzal zárult. Az egyik klubteremben kiállították azokat a fafaragásokat, bőrdlsz- művek^t, festményeket és szőtteseket is, amelyek az egész rendezvény lebonyolítását meghirdető megyei nyugdíjas klubtanács korábbi pályázatára 11 idősebb alkotótól beérkeztek. A szombati, nem kevés megható percet is tartogató, színes programú találkozón tudtuk meg azt is, hogy július 7—8-án a nagyszénás! művelődési intézményben rendezik meg az idősek pihenőotthonai, majd szeptember elején a nyugdíjasklubok vezetőinek megyei továbbképzését. A IV. Békés megyei nyugdíjas Ki mit tud?-on a színjáték kategóriában a kétegyházi klub csoportja, csoportos zene kategóriában a battonyaiak, csoportos ének kategóriában a békési nyugdíjasok, vers- és prózamondásban Gombkötő Mihályné Kar- doskútról, szólózenében Pintér Mátyás Battonyáról, szólóénekben Visy László Kevermesről lett kategóriagyöztes. Az amatőrművészeti alkotásokat beküldők közül a zsűri három kiállítót díjazott: Farkas Lászlót és Visy Lászlónét Kevermesről. valamint Kovács Istvánt Kétegy- házáról. N. L. Kamut község kialakulása, fejlődése Kamut község a megye- székhelytől északnyugati irányban mintegy 15 kilométer távolságra helyezkedik el. A község neve a szláv eredetű „kövest” jelent. Az itt talált kőszerszámokról kapta a nevét. A község jelenlegi területén hajdan három település állott: Kiskamut, Nagykamut és Gyúr. Nagykamut valamikor megyénk egyik legjelentősebb helye volt. 1469- ben megyeszékhelyi gyűlést tartottak itt, majd 1517— 1552 között volt Békés vármegye székhelye. Fejlődését azonban többszöri pusztulása akadályozta. A település a XVI. század végi török időkben elpusztult és csak az 1700-as évek elején népesedett be újra, de a rácok miatt ismét megsemmisült. Az 1920-as évek táján kezd a mai község helyén tömörebb település kialakulni. Ekkor a terület a Wenck- heim család bárói ágának tulajdonát képezi. A település a felszabadulás után indult fejlődésnek. A földosztó bizottság 1945. március 17-én osztotta szét a határ grófi földjét 57 család között. Rövidesen megindult a termelőszövetkezetszervezés is, 5 tsz alakult a területen. A község 1949. január 1-gyel vált önálló településsé, 1950-ben megalakult a községi tanács, majd felépült a tanácsháza, elkészült a község első rendezési terve. Fontos feladat volt ebben az időszakban a szükséges intézményhálózat kialakítása, a szolgáltatások biztosítása, az ivóvízszükséglet megoldása, a közlekedés beindítása. A falu belterületi részének intenzívebb fejlesztése 1954-ben kezdődött el. Ebben az időben a belterületen mindössze 62, főleg vályogból, földből épült lakóház volt. A lakosság nagy része tanyákon élt. 1954-ben orvosi rendelő, villanyhálózat, 1962-ben új, emeletes általános iskola, 1965-ben posta, 1966-ban művelődési ház és könyvtár, 1967-ben szolgáltatóház épült. Időközben a termelőszövetkezetek egyesülése következeiében két, végül egy termelőszövetkezet jött létre községünk területén, mely a Béke nevet viseli. Jelenleg a község legjelentősebb gazdálkodó egysége. A szövetkezet az elmúlt 15 év folyamán 7 alkalommal ért el „Kiváló” címet, és elnyerte a Minisztertanács Vörös Zászlaját. A termelési tevékenységén túl jelentős részt vállal a szövetkezet a lakosság ellátásában, a szolgáltatásokban, továbbá a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatásában. A ’70-es években jött létre egy 50 főt foglalkoztató ipari üzem, melyet ma már 10 éve az Endrődi Cipész Szövetkezet üzemeltet, munka- és kereseti lehetőséget biztosítva a község női dolgozóinak. A külterületi iskolák korszerűsítésével egy általános iskola került kialakításra a község belterületén. 1981- ben a községi tanács döntött a községi oktatási és közművelődési intézmények közös irányítás alá helyezéséről. A kialakított általános művelődési központban integrálódott az óvoda, általános iskola, a művelődési ház, a könyvtár és az ifjúsági ház. Az új intézmény lényegesen jobb tárgyi és személyi feltételeket tudott teremteni a tartalmi munkához. Mindezt segítette az is, hogy 1983-ban sor került a művelődési ház és a könyvtár bővítésére. Ma már elmondhatjuk, hogy az általános művelődési központ jól használja ki adottságait, igen színvonalas munka folyik mind az oktatás, mind a közművelődés területén. Községünk lakói és gazdasági szervei jó partnerek a községpolitikai feladatok megvalósításához. A lakossági társadalmi munka és a gazdasági szervek koordinációja tetté lehetővé az intenzívebb közművesítést és fejlesztést. Az 1970—1980-as évek nehezebb gazdasági helyezete ellenére is sikerült elfogadható fejlődési szintet tartani. Erre annál inkább nagy szükség volt, mivel a község népességének lassú fogyását a jobb életfeltételek kialakításával, új munkalehetőségek megteremtésével igyekeztünk megállítani. Az elmúlt két esztendőben már bizonyos mérvű növekedés tapasztalható. A lakosság lé- lekszáma jelenleg 1473 fő. A község népességmegtartó hatásának erősítését egyrészt a fiatalok letelepítésével is szeretnénk elérni. Ezek figyelembevételével a tanács folyamatosan gondoskodott új építési telkek kialakításáról, az építési terület közműellátásáról. Jelenleg 35 családi házas és 6 társasházas telekből válogathatnak az építeni szándékozók. A társasházat építő fiatalok részére díjmentesen biztosítja a tanács az építési telket. Évente átlagosan 8-10 lakás épül fel községünkben. A telekellátás mellett a belterületi úthálózat kiépítése is központi kérdésként szerepelt. A megyei pályázati lehetőségek igénybevételével és a lakosság jelentős támogatásával ma már a község belterületi útjainak 50 százaléka szilárd burkolattal van ellátva. Járda, víz, villany minden utcában van. 1984- ben túlnyomórészt lakossági összefogással és a gazdasági szervek koordinációjával a földgázhálózat kiépítése kezdődött meg a községben. A község felszabadulásának 40. évfordulójára, 1984. október 6-ra az első ütem megvalósítása következtében bevezettük a gázt. Az 1986-ban befejezett gázprogram során összességében 9,4 kilométer gázvezeték épült meg a településen, amely 342 lakás gázellátását biztosítja. Régi gondja volt a községnek a kereskedelmi üzlethálózat elavultsága. E gondon segített az 1986-ban felépült ABC-kisáruház, mely korszerű körülmények között tudja biztosítani a község többi üzleteivel együtt a lakosság áruellátását. A megvalósult fejlesztések, a jobb közérzet, a közösséghez tartozás ereje arra tette képessé községünk lakosságát, hogy a nehezedő körülmények között is — anyagi lehetőségeihez mérten — nagy áldozatot vállaljon a település fejlesztésében. A tervidőszak további célkitűzései sem kicsik. A közműfejlesztések mellett az idősek napközi otthonának kialakítását és az általános iskola központi fűtésének megvalósítását tervezi a község. Bízunk abban, hogy ezen célkitűzéseink lakosságunk megértő támogatásával, gazdasági szerveink segítségével eredményesen valósulhatnak meg. Benkő András, a községi tanács elnöke
