Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
1987. június 5., péntek Beszélgetések a tudományos kutatásiéi „Zselépremier” előtt Mozihírturmix Kurt Raab, Elizabeth Trissenaar és Udo Kiér főszereplésével 1977-ben készült Fassbinder Bolwieser című színes NSZK (Mokép — MTI-fotó) Az új hajrögzítő zselé már elkészült, ám egyhamar nem kerül a boltok polcaira. Több hétig figyelik, hogyan viselkedik állás közben. Nem za- varosodik-e meg, megtartja-e a minőségét . . . Aztán végigjárja a maga hivatalos útját, s ha minden rendben, jöhet a „zselépremier". Az önfényező cipőápoló szer még csak a próbáknál tart ... Jó idő eltelik, mire a vásárlók kosarába kerül... S hogy kik a rendezői e sajátos koreográfiának? A körösladányi Metakémia Ipari Szövetkezet laboratóriumánál'; dolgozói, s persze társrendezőként ott a piaci kereslet, hiszen csak olyan darabot érdemes színre vinni. melyet meg is néz — vásárol — a közönség. Többek között erről beszélgettünk a közelmúltban Szekeres Lászlóval, a szövetkezet fejlesztési osztályának vezetőjével. — Beszélgetések a tudományos kutatásról című sorozatunkban az eddig meg- szólaltatöttak visszatérő gondja volt, hogy a kutatási eredmények csak lassan, vagy egyáltalán nem jutnak el a gyakorlatig. Önöknél egész más a helyzet, hiszen laboratóriumaik éppen azért jöttek létre, hogy az itt kikísérletezett termékek lépést tartsanak a piaci igényekkel . . . — Két laboratóriumunk van: egy minőségellenőrző és egy fejlesztő. Ez persze nem jelenti azt, hogy szigorúan csak ezzel, vagy csak azzal foglalkozunk. Jelenleg is van egy olyan fejlesztési feladat, melyet a meósok csinálnak, mert ők a jártasabbak abban a témában. — Mikor alakult ki ez a szervezeti forma? — Mindig is foglalkoztak fejlesztéssel ebben a szövetkezetben. igaz kisebb létszámban, és kevésbé tervezetten. Öt éve jött létre a fejlesztési osztály, azóta négyen dolgozunk itt. de ha többen lennénk, az sem lenne baj. Sőt. . . — Ezt úgy értsem, nem szívesen jönnek a szövetkezethez végzett szakemberek? — Nézze! A városi fiatalokat nehéz lecsalogatni ilyen isten háta mögötti településre. Legyen bármilyen vonzó a munkalehetőség, szolgálati lakást is biztosítunk, mégsem jönnek. — Jelenleg kikkel dolgozik? — Állandó a mozgás. A kolleginák gyesről jönnek, gyesre mennek, mások elpályáznak tőlünk . . . Kétszer szerveztünk már vegyipari szakmunkásképzőt itt, az üzemen belül, s a szövetkezet minden támogatást megad, hogy az itt dolgozók továbbtanuljanak vegyipari szakközépiskolában és ha idejük, családi körülményeik engedik. felsőfokon is. — Hogy barátkozott meg Körösladánnyal? Yz új zselé, még a laborban — Tíz éve, mikor végeztem. előbb a Hidasháti Állami Gazdaságban dolgoztam. aztán 7 éve hallottam, hogy itt is keresnek vegyészeket. Átjöttem és nem bántam meg. Voltam gyártmányfejlesztő, üzemvezető, technológus, aztán ismét fejlesztő. Szóval volt alkalmam megismerkedni a pénzügyi oldallal és a technikai feltételekkel egyaránt. — Ez lenne az eredményes munka feltétele? — Az itt folyó kutatómunkát nem végezhetjük valamiféle elefántcsonttoronyba zárkózva. Tisztában kell lennünk azzal, mi az. amit érdemes fejleszteni, ami eladható . . . Nekünk nincs se személyi, se tárgyi, sem pedig pénzügyi lehetőségünk az alapkutatásra. Idővel, energiával sem győznénk a sokféle variációt kipróbálni. Mi fejlesztők vagyunk. — Ez mit jelent? — Az alapanyagokat elsősorban külföldi gyártóktól vásároljuk, hiszen sajnos, a hazaiak minősége kifogásolható. Az ottani, nagy létszámú kutatógárda az általuk gyártott alapanyagokra kérésünkre, termékreceptú- rákat is biztosít, ezek alapján állítjuk össze új háztartás-vegyipari termékeinket. — S mi az új termék további sorsa? — Ha kialakítottuk mondjuk egy új mosópor optimális receptúráját, előbb kisebb, majd 5-10 literes meny- nyiségben készítjük el, s ennek alapján összeállítjuk a gyártás technológiáját. A következő láncszem a Kermi. Ott megnézik, hogy az új termék megfelel-e a szabványoknak, szakvéleményt adnak róla, s ennek birtokában összeállíthatjuk a műszaki feltételeket. Ekkor kerül az új termék a meó- laborba, ahol a megadott értékekhez hasonlítják a kész mosópor adatait. Az üzemi gyártás megkezdésével, s a csomagolóanyag elkészültével ismét a Kermi a következő állomás. Ha a beltar- talmi érték és a csomagolás megfelelő, mehet az új mosószer a kereskedelembe. — Évente hány új terméket fejlesztenek ki? — Tízet, húszat... Ebből persze általában csak 4-5 kerül a boltokba. — Nem elkeserítő ez az arány? — Nem. Nekünk a mindenkori piachoz, s av realitásokhoz kell alkalmazkodnunk. Lehet, hogy a gyártmányfejlesztési terv készítésének idején — teszem azt — egy önfényező cipőápoló szer tűnnék a legfontosabbnak. aztán változik a helyzet, s mondjuk nagyobb kereslet van az adott időben egy új samponra. Nálunk a munka alapja csakis a. piac lehet. Hogy másik példát mondjak: itt ez a mosogató- szer. Egyik legnagyobb gondunk jelenleg az importanyagok hiánya, ezért olyan új mosogatószert kell kifejlesztenünk, mely hazai alapanyagokra épül. A hajrögzítő zselénél más a cél. A jelenleg kapható zselék drágák. mi egy olcsóbb terméket szeretnénk előállítani, természetesen jó minőségben ... De odafigyelünk a hiánycikkekre is. — Érdekes, változatos munka... — Nagyon speciális a háztartási vegyi terület és kevés az ezzel foglalkozó szakember. Ráadásul a kutatással, fejlesztéssel kapcsolatos dolgok érthető módon üzemi titoknak számítanak. De azért ne higgye, hogy el vagyunk zárva a tudományos világtól. Az Országos Műszaki Központ és Könyvtár havonta kiadja azoknak a cikkeknek a listáját, melyekre nekünk is érdemes odafigyelni, s járatunk több külföldi szaklapot is. Azokkal a cégekkel állandó kapcsolatban állunk, akiktől alapanyagainkat vásároljuk . . . — És a publikálás? — Arra is lehetőség lenne, de mint'már mondtam, itt az üzlet az első. Aki hozzánk jön dolgozni, tudnia kell. hogy itt a legszükségszerűbb, leghamarabb pénzt hozó kutatásokat kell elvégezni. — S megfizetik mindezt? — Én elégedett vagyok. Ennél a szövetkezetnél érdemes jól dolgozni. Már több szolgálati szabadalmam van a kollégákkal együtt, s 2-3 éve az újítást is kellőképpen megfizetik . . . — Egyszóval, jól érzi magát a Metakémiánál? — Igen. Nagy Ágnes filmje Üjabb vetítőhellyel gazdagodik megyénk kertmozi- hálózata. A Békés Megyei Moziüzemi Vállalat június 6-tól minden hétfőn, pénteken, szombaton és vasárnap este kilenc órától a szana- zugi V olán-üdülőnél szabadtéri vetítéseket tart — természetesen csak akkor, ha nem esik az eső. .. Megyénk több városában és nagyközségében — a korábbi évekhez hasonlóan — rendeznek éjszakai vetítéseket a nyári hónapokban. A békéscsabai Szabadság moziban június 19-től (júniusban 22, júliusban és augusztusban pedig 22.30 órától) lesznek ilyen .bemutatók; a következő hónapban négy. eddig ritkán vetített Berg- man-filmet is láthat majd a közönség. A gyulai Petőfi filmszínházban június 6-tól éjjel fél 11 órától, a békési moziban június 4-től tíz órától, az orosházi Partizán filmszínházban június 8-tól. A Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete pályázatot hirdet felsőoktatási intézményben képesítést szerzett, a közoktatásban vagy a művelődés- ügyi igazgatás területén dolgozó tanárok részére, szakmai fejlődésük elősegítésére az 1987 88. tanévben. A tanárok kutatómunkában való foglalkoztatása — munkaviszonyon kívül — megbízásos (fizetett szerződéses) jogviszony alapján történik, és általában 1 évre szól. Díjazásuk havonta 1000,— Ft. A szerződés lejártakor benyújtott ‘ írásbeli beszámoló alapján a végzett munka eredményességétől függően a Magyar Tudományos Akadémia jutalmazhatja tevékenységüket. a Béke moziban pedig 15-től — 21.30, illetve 21 órai kezdettel, a szarvasi moziban június 4-től este 10 órától, valamint a mezőberényi filmszínházban június 6-tól minden alkalommal szintén 22 órától láthatnak elsősorban felnőtteknek szóló újdonságokat a filmbarátok. A békéscsabai Szabadság moziban július 2-től újabb filmtörténeti sorozat indul. Federico Fellini négy, Rainer W. Fassbinder három alkotását mutatják be csütörtökön este fél 9 órától. Azok, akik a csak 16 éven felülieknek ajánlott. világhírű alkotásokra megvásárolják a bérletet, többek között megnézhetik a Cabiria éjszakái, Az édes élet, a Nyolc és fél, a Róma, valamint a Veronika Voss vágyakozása, a Maria Braun házassága és a Bolwieser című alkotásokat. /„n A kutatási megbízást nyert pedagógus kutatási feladatát az ATOMKI igazgatója határozza meg. A megbízás célja elsősorban az oktatás színvonalának emelése a modern kutatás módszereinek, szemléletének és eredményeinek megismerése révén. Az eredményes munkához a feltételeket az ATOM- KI laboratóriumaiban biztosítjuk. Az ATOMKI igazgatójához (4001. Debrecen, Pf.; 51) benyújtandó pályázathoz csatolni kell a munkahely vezetőjének javaslatát, amelyben az igazgató vállalja heti egy szabadnap biztosítását is. A pályázat beadásának határideje: 1987. július 10. Pályázat pedagógusoknak Ilyen is van Sokszor kezdtem úgy, hogy „kiáltok egyet a pusztába megint”. Aztán dehogy kiáltottam, csupán csak csendes rezignációval vagy kissé emeltebb hangnemben szóvá tettem ilyen, vagy olyan visszásságot, hibát, amiről meggyőződésem volt, hogy könnyűszerrel megszüntethető, csúfossága csak átmeneti, ha észreveszik azok is, akik „illetékesek”. Volt, hogy észrevették, hogy többszöri jegyzetírás után elbontották a megyeszékhely centrumában emelt fabudit, kijavították a postapalota előtti foghíjas fellépőt, elvitték a karácsonykor a főtéri parkolóban (?!) felejtett fenyőfákat (tavasszal), és mindez újongó sikerélmény volt számomra. Aztán megint történt valami, megint berzenkedett a „kisördög”, megint jött a puszta meg a kiáltás, htáha meghallja valaki? Megyek a Tanácsköztársaság úton, vigyázva, nehogy összeütközzem egy arra sétáló kerékpárossal, benézek a Beloiannisz utcába, és hiányérzetem támad. Pedig ott van, ott van már az épülő belvárosi iskola, manzárdtetősen, bordópiros cserepeivel: modernnek tűnő látványosság. Mégis hiányérzetem van, és töprenkedem, hogy mitől is? A következő perc a felismerésé: ebben az utcában nincs egyetlen fa sem! Illetve van (igazítom helyre magam) az elején kettő-három, és a végén is, de az iskola és a barna erkélyes lakópalota előtt: egy sem. Kiirtották, kivágták, útban volt. Iskola fa nélkül: rettenetes. Lakópalota fa nélkül: ugyancsak. Lehet, hog^kár a szóért, mert réges-régen megtervezték, akiket illet, hogy ide földlabdákkal hoznak zöld lombú fákat, hogy hűs árnyékot adjanak, ha jön a hosszú, forró nyár. Mert akiket illet, jól tudják, hogy egy város arcához ugyanúgy hozzátartoznak a fák, mint a házak, a terek, az utcák, a szökőkutak. Nos, ha így van, akkor szégyellem magam, miért is nem látom derűsebben a (kivágott) fáktól az erdőt, ez esetben az elegáns iskolát, és a még elegánsabb lakópalotát? Kétlem azonban, hogy úgy lenne, ahogy fentebb leírtam. A kipusztított fák helyébe az égvilágon senki sem akar földlabdákkal újat ültetni, de még husángokat sem. hogy egy-két év múlva . . . Folytathatnám, hogy „most. amikor ...” Hogy környezetvédelem, mintámegye, „miaz- tántudjuk”. A hatvanas évekre jellemző villanyoszlopok már ott vannak. De fák? Lesznek-e? Tudom, hogy nem. Majd megindokolják(juk). miért. * * * Ilyen is van, olvassuk fentebb. Most, hogy leírtam pár tucatszor, világosodik meg bennem: három pont után azt is odaírhatnám: de miért? Aztán az is megvilágosodik, hogy még ez is kevés, mert inkább azt kellene odaírni a három pont után, hogy: „ne legyen!”. Igen, még felkiáltójelet is kellene tenni a végére, hogy határozottabb legyen, hogy ezeknek az írásoknak félreérthetetlenül sugallja a feladatát: feltárni, kimondani azt, ami rossz, ami hiba, ami felháborító, ami igazságtalan stb., és felhívni arra. hogy „ne legyen!”. Csak hát a dolog nem olyan (ilyen) egyszerű. Jön először is a „puszta”, amiről fentebb futtattam elmét, aztán jön az elegáns mellébeszélés, netán a struccmódszer, ha van elég homok. Valami mindenféleképpen jön az „ilyen is van” után, kivételes esetben például az. hogy történik valami. Kíváncsi lennék, mi történne akkor, ha néhány kétségtelen ténnyel megerősítve arról írnék egyszer, hogy mitől és hogyan kérnek, követelnek híres, hírhedt és még „se hírük, se hamvuk” pengetős együttesek fellépéseikért művelődési házainktól tíz-tizenöt-húsz ezreket? (A szuperek, az egészen más. Ott a felső határ a csillagos ég. Ha jól kifogják, még „díszlethasználati díjat” is felszámolnak, mint, azt elvárta volna a Békéscsabára meg sen) .érkező Zizi laboratórium.) Nos, egy hivatalosnak számító tervezetből olvastam, hogy (például) az egyik szegedi illetőségű együttes „tiszteletdíja" 8 ezer, a szállítás 3 ezer, a kiközvetítési díj 1 ezer, és a „hangszerek bérleti díja” (!!!) 3 ezer. Gondoltam. kölcsönbe kértek nyilván egy dobot, vagy basszus- gitárt, és a kölcsönt nem adják ingyen. De miért fizettetik ezt meg a megrendelővel? Tovább lapozgatva, észrevettem, hogy ez a „hangszerek bérleti díja” rubrika általános. Ügy látszik, mindenki bérbe ad valamit, hogy ' az együttes egyáltalán felléphessen. Egy gyulai „jónevű" viszont már 5 ezer forint bérleti díjat fizettetne, a kiközvetítésük is az előző duplája, 2 ezer, a tiszteletdíj pedig tíz. Mi az a 22 ezer forint, ami így összejön?! Visszatérve a „bérleti díjakra", népművelő barátom felvilágosított: ez a szokás. „És — kérdeztem —, ellenőrzi- tek, hogy ezt vagy azt a hangszert tényleg bérbe vették?” „Hogy gondolod — volt a válasz —, itt is hagynának egyből." Nocsak, szép kis szövevény! Megfizettetni a bérbevételt: különös ügy. Váltsunk példái! Házat akarok építtetni, és megállapodok a mesterrel, hogy száz forintért megcsinálja. Mire ő kiköti, hogy az általa bérelt vakolókanál napi bérét is nekem kell kifizetni... Vagy, hogy még egyszerűbb legyen: gépelést vállalok, de az írógép kölcsönzési (bérleti) díját is kifizettetem a megrendelővel . . . Nagy ötlet! És ha az írógépet nem is kölcsönöztem, csak kitalálom, hogy plusz pénzeket szerezzek? Most mondjam, hogy „leben und leben lassen?” Magyarul: „kaparj kurta, neked is jut?” Csak el ne vigye az adó. * * * Két ifjú hölgy a Kobayashi-koncerten, a csabai nagytemplomban. A padsorok tömve, és mivel a templom nem hangversenyterem, egy szinten áll a lábán valamennyi. Következésképpen: Kobayashiból semmi sem látszik. Csak a magasba lendülő karja, néha. Kár, de hát az ember fegyelmezi magát, és megalkuszik a sorssal: zenét hallgatni jött, nem baj, ha a látvány kimarad az élmények közül. Két ifjú hölgyünk azonban (egy göndör és egy sima ha- • „,jú) nem elégszik még ennyivel. Hol az egyik, hol a másl£ áll fel és áll, csak áll, révülten. Mintha egyedül úekik rendezték volna a hangversenyt. Aztán összeomlanak, leborulnak a padra, hogy pár perc múlva újból és átszelle- mülten Kobayashi't nézzék . . . Hogy a környezetükben visszafojtott düh is elegyült Dvorzsák szimfóniájával? Istenem, kit érdekel? Nem is tudták, hogy mi illik és mi nem illik. Jó lenne újra tanítani. Sass Ervin
