Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-05 / 131. szám

1987. június 5., péntek o Ennek a gépkocsinak az alvázát alaposan kikezdte a rozsda — Ebben nőttem föl. Gye­rekkorom óta gépkocsik kö­zött mozgok. Nem véletlen, hogy ezt a szakmát válasz­tottam. Ifj. Kulcsár Géza éppen egy gépkocsi karosszériáját javítja. Leteszi a vésőt, hát­rasimítja a haját. Békéscsa­bán, a Bartók Béla úti ház udvarán rozzant, öreg, meg­rokkant gépkocsik sorakoz­nak. Akad közöttük néhány új is. s— Nem új — mondja —, csak úgy néznek ki. Most újítottuk fel a karosszériá­jukat. — Hogyan lett karosszériás kisiparos? — Végeredményben édes­apám szakmáját folytatom. Még negyedikes általános iskolás voltam, mikor eldön­töttem, hogy karosszériás le­szek. Ha most kezdeném, ak­kor is ezt a szakmát válasz­tanám. Békéscsabán végez­tem a szakmunkásképző is­kolát, majd édesapámnál dolgoztam, mint ipari ta­nuló. Nála készültem fel a mestervizsgára, amelyre Szegeden került sor. A mes­tervizsga szóbeliből, írásbe­liből és gyakorlati munká­ból állt. Kemény diónak bizonyult, csak hárman mentünk át. Nekem különö­sen a gyakorlati vizsgada­rabom váltott ki elismerést. A karosszériás szákmunka nagy felkészültséget igényel. Itt precízen kell dolgozni. Igen sok a karambolos ko­csi, meg az elhasználódott, korrodáló karosszéria. — Mi jelenti a legnagyobb veszélyt a gépkocsikra? — Hát, kérem, a legna­gyobb veszélyt a karambol meg a rozsda jelenti. A rozsdának egyetlen ellensze­re a korrózióvédelem. Édes­apám több mint 15 éven át foglalkozott alváz- és üreg­védelemmel. Hosszú idő alatt kikísérletezett egy elis­merésre méltó masszát. Olyat, amelyik nem válik le, rugalmas és tartós. Na­gyon lényeges, hogy rugal­mas legyen a védőréteg, mert különben, ha megke­ményedik, akkor már egy kavicstól is leválik, ami utat enged a rozsdásodásnak. Én édesapám hagyományát foly­tatom. Ügy látom, hogy be­vált az ő módszere. Össze­sen nyolc réteg megy föl az alvázra, az üregre, meg a belső fenékre. A teljes fel­újításra öt év garanciát vállalok. — Mikor önállósította magát? — Mintegy két és fél éve önálló kisiparos vagyok. Most töltöttem be a 32. éve­met. Két gyerekem van. Fe­leségem a takarékszövetke­zetben dolgozik könyvelő­ként, de most itthon van gyeden. Édesapám 66 éves, nyugdíjas, de néha lejön a műhelybe és szakmai taná­csokkal segíti a munkámat. Az öcsém középiskolába jár. jövőre azonban ő is itt fog dolgozni, mint ipari tanuló. Tudja, a mi fajtánk szereti a gépkocsikat, könnyen be­lejön ebbe a munkába. — És a fia? — Óh, a fiam még csak egyéves. Szeretném, ha majd felnő, ő is ezt a szakmát válassza. Remélem, lesz kedve hozzá. Én minden­esetre ebből a szakmából fogok nyugdíjba menni. (Serédi) Szórakoztató elektronika Nemzetközi szórakoztató­elektronikai kiállítást ren­deznek június 8—14. között a Budapest Sportcsarnokban. A népszerű, otthon használatos berendezések, személyi szá­mítógépek, hangulatkeltő fénytechnikai felszerelések mellett rádió-, gramofon- és tévématuzsálemeket is be­mutatnak működés közben. Ezer négyzetméteres terüle­ten több mint ötven kiállító jelenik meg, hogy bemutas­sa: hol tart ma a világ szó­rakoztató-elektronikai ipara. A vásárlási lehetőséggel is egybekötött kiállítás június 8-án 12—18, más napokon 10 —18 óra között látogatható. II reményt keltő biotechnológia Talán divat, amitől néha a tudomány sem tudja teljesen függetleníteni magát, de tény, hogy a biotechnológiához az emberiség nagy reményt fűz. És az eddigi eredmények fel is jo­gosítanak erre. A KGST-országok együttmű­ködnek a biotechnológiában az­zal a céllal, hogy hozzájárulja­nak a lakosságot sújtó némely súlyos betegségek megelőzésé­hez és gyógyításához, az élel­miszerforrások bővítéséhez, új energiaforrások nyitásához, a hulladékmentes gyártáshoz, a tudományos-műszaki fejlődés káros következményeinek a korlátozásához. A Csehszlovák Tudományos Akadémia három intézetének igazgatója nemrég éppen a lyo- technológia fejlődését jelölte meg tudományos életünk egyik legjelentősebb sikerének. Tény, hogy az NDK tudósaival ha­zánknak világviszonylatban a negyedikként sikerült izolálnia a borjú bendője nyálkahártya sejtjéből a chymosin szintézis genetikai anyagát. Ezt az anya­got oltóerjesztőként használják a tejiparban. Jó eredménnyel jár a haszon­állatok irányított állományfel­újítása. A „nem sebészeti emb- rióátvitel” révén Csehországban tavaly 5143 borjú született. Most a kutatás egyebek között a ne­mek meghatározására irányul. Célja a nemek megválasztása, hogy áz jgtfegfeleljen a hús-, vagy téjkereslet egyszeri növe­lésének. Tudósaink természetesen e té­ren is együttműködnek a kül­földi kollégákkal. Az említett NDK együttműködés mellett je­lentős a nemrég alapított cseh­szlovák-szovjet állattenyésztési biotechnológiai laboratórium, Nyitrán, az Állattenyésztési Ku­tató Intézetben. | AZ Oro 163­★★★★★★★★★★★★★★ INTERAG RT Orosházán a 47. sz. főközlekedési út 163+600 km-szeivényében (az autószerviz/ mellett) épülő Shell-üzemanyagtöltö állomása 154 négyzetméteres alapterületű Snack-bárját belső berendezés nélkül üzemeltetésre kiadja f Nyitás várhatóan 1987. augusztus hóban. Az ajánlatokat kérjük az 1037 Budapest, Csillaghegyi út 25. sz. címünkre megküldeni. Limitár: 50 000 Ft hó. INTERAG ★★★★★★★★★★★★★★ ■ A kor követelményeihez igazodva irta: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Az utóbbi időben érezhetően megnöveke­dett az érdeklődés agrártermelésünk hely­zete, gondjai, fejlődésének további lehető­ségei iránt. A kérdések kérdése: hogyan tud megfelelni a magyar élelmiszergazda­ság a bel- és külgazdaság egyre élesebb kihívásainak, a mindinkább erősödő piaci verseny követelményeinek, az élelmiszerter­meléssel szemben támasztott növekvő mi­nőségi igényeknek? Fontos pillér marad E sorokat — az agrártermelőket érthető módon különösképpen — érdeklő kérdések­re egyértelmű választ adhatunk. Az MSZMP különböző dokumentumaiban ki­fejtett álláspontja értelmében az élelmi­szergazdaság napjaink és a közeljövő vár­ható hazai és világgazdasági körülményei között is a népgazdaság egyik fontos pillé­re marad. Meggyőződésem, hogy agrárpolitikánknak azok a fő céljai, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa is megerősített, helyesek és teljesíthetők. Élelmiszergazdaságunk fel­adata továbbra is a lakosság zavartalan és magas színvonalú élelmiszer-ellátása, a kül­gazdasági egyensúly javítása végett jelentős export árualapok megtermelése, valamint a nemzeti jövedelem termelésben való foko­zottabb részvétel marad. Agrárfejlődésünk eddig követett pályáját ezért sem szabad lényegesen módosítanunk, mert legnagyobb természeti kincsünk a ter­mőföld, és ennek jó hasznosítása elenged­hetetlen feltétele boldogulásunknak. Tud­nunk kell azt is, hogy az agrártermékek 70 százalékának idehaza eleve biztos piaca van. Élelmiszerexportunkról viszont egyér­telműen megállapíthatjuk, hogy — az 1980. óta folyó folyamatosan romló világpiaci kö­rülmények ellenére — az élelmiszerek ki­vitele jelentős mértékben járul hozzá a kül­kereskedelmi egyensúly javításához. Annak ellenére, hogy az évtized elejéhez képest folyamatosan és nagymértékben csökkentek az árak, 1980—85. között 40. százalékkal több konvertibilis devizabevételhez jutot­tunk, mint az előző öt esztendőben. A magyar népgazdaság összes exportjá­ban az agrártermékek ma is egynegyed, a dollárelszámolású kivitelünkben egyharmad részt képviselnek. Exporttermékeink zöm­mel államközi egyezmények alapján a szo­cialista országokba — elsősorban a Szov­jetunióba — kerülnek. A Szovjetunióba szállított élelmiszereink ellenében például olyan nyersanyagokat, energiahordozókat importálunk, amelyek elengedhetetlenek a hazai gazdaság működéséhez, energiaigé­nyének kielégítéséhez. Hangsúlyeltolódásokra van szükség E nagy feladatok megoldása során termé­szetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüze­mekre, s az integrált — csaknem egymillió 200 ezer embernek jövedelmet nyújtó — kistermelésre, valamint az élelmiszeripari vállalatokra alapozott magyar élelmiszer- gazdaság a mai helyzetben elsősorban a meglévő termelőeszközök és berendezések ésszerűbb működtetésével, a piac igényeihez érzékenyebben igazodó szelektív fejlesztés­sel, a versenyképesség és a hatékonyság fo­kozásával tud csak alkalmazkodni a világ- gazdaság tartós irányzataihoz. Ennek valóra váltásához természetesen bizonyos hangsúlyeltolódásokra van szük­ség a termeléspolitikában is. Mindenekelőtt a kor követelményeihez kell igazítanunk a termelőszövetkezetek és az állami vállala­tok belső mechanizmusát, érdekeltségi vi­szonyait. Helyre kell állítanunk a szövet­kezeti tulajdon sajátos jellegét, a vállalko­zás és az önkormányzat összhangját. A je­lenlegi szövetkezeti formákat új típusú szö­vetkezeti formákkal is szeretnénk gazdagí­tani. A mezőgazdasági termelők és a kül­piac szorosabb kapcsolatának megteremtése érdekében fejleszteni, gazdagítani kell a termelő vállalatok és a külkereskedelmi szervezetek együttműködését is. Mint minden országban, Magyarországon is a gabona- és a hústermelés az élelmiszer alapja. Ez a két ágazat tehát hosszú távon meg fogja határozni élelmiszergazdaságunk arculatát. A növénytermesztésben, az eddi­giekhez hasonlóan, változatlanul a szántó- terület 60 százalékán termelt gabona- és olajnövényeké marad a fő szerep. A változó helyzethez igazodva azonban indokolt néhány kisebb szerkezeti módosí­tás. A hazai szükségleteket, valamint az ex­port lehetőségeit mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a gabonatermelés szerkezetét a takar­mánygabonák — kukorica, őszi árpa — ja­vába érdemes módosítani. Amennyiben az exportárak jelentős csökkenése miatt a ga­bona vetésterületét mérsékelnünk kellene, a felszabaduló — az átlagosnál jobb minősé­gű — területeken zömmel olajnövények és importhelyettesítő fehérjenövények — első­sorban szója és lóbab — termesztését ter­vezzük. Növekszik a baromfihús-termelés A zöldségtermesztésben kedvező lehetősé­geink vannak az új piaci igények kielégí­tésére, gondot jelent viszont az, hogy sző­lőültetvényeink a súlyos fagykárok miatt a kereslet-kínálat egyensúlyához szükséges termésmennyiséget várhatóan csak az évti­zed végére tudják megtermelni. Kiváló ter­mészeti adottságaink és a gazdaságosság egyaránt arra késztet bennünket, hogy ag­rárexportunkban nagyobb teret szánjunk a vetőmagoknak, a dísznövényeknek, a sza­porítóanyagoknak és a gyógynövényeknek. Az állattenyésztésben lassúbb növekedési ütemmel számolunk az elkövetkező évek­ben. A vágóállat-termelés nagyobb hánya­dát a sertés és baromfi adja. Vágósertésből az 1984. évi csúcsot terveitek szerint az év­tized végén fogjuk ismét elérni. Kedvezőt­len piacképessége miatt mérséklődik a vá­gómarha-termelés, amit más állati termé­kekkel — juhtej, lóhús, méz, s főleg ba­romfihús termelésével ellensúlyozni tudunk A nem mezőgazdasági tevékenységek fej­lesztését, jövedelemtermelő-képességük nö­velését a foglalkoztatásban, az exportban és a helyi szükségletek kielégítésében betöltött szerepük egyaránt indokolja. A fejlesztés fő iránya e téren elsősorban az élelmiszer-fel­dolgozás. Az élelmiszerek mércéje a minőség A piachoz való rugalmasabb alkalmazko­dás leginkább az élelmiszeripar fejleszté­sét, korszerűsítését sürgeti. Hosszú tá­von ugyanis csak kiváló minőségű nyers-, vagy magasan feldolgozott termékkel lehe­tünk versenyképesek. A közepes minőségű nyersanyagok, a félkész, vagy részben fel­dolgozott élelmiszerek kivitele sok esetben csak veszteséggel értékesíthető. Az élelmi­szeriparban ezért elsősorban a szerkezet, a választék, a kiszerelés és a csomagolás te­rén szeretnénk előre lépni. Ezeket a törek­véseket máris jól szolgálják a tej-, a ba­romfi-, a konzerv-, a hűtőipar megkezdett, vagy már meg is valósult fejlesztései, sok a tennivaló viszont a hús-, a növényolaj­ipar, de különösképpen a gabonaipar fej­lesztése terén. Hogy jobban összhangba kerüljenek ter­melési feltételeink a követelményekkel, az eddigieknél is jobban kívánunk élni a vi­lágbanki programok és a külföldi működő tőke igénybevétele által nyújtott lehetősé­gekkel. Ezeket a feladatokat az élelmiszergazda­ság aligha oldhatná meg egyedül, magára hagyatva. Ma, amikor a gazdasági élet szer­vezeti korszerűsítése folyik, a tárca vezeté­se újból és újból keresi a társtárcákkal, a különböző főhatóságokkal, szervezetekkel való együttműködés további lehetőségeit. Ezt jelzik azok az utóbbi hetekben, hóna­pokban lezajlott tárgyalások is, amelyeken például az új kereskedelmi bankok vezetői voltak partnereink. Vagy említsük meg azt a közelmúltban lezajlott találkozót az ipar vezető képviselői és az élelmiszergazdaság szakemberei között, amelynek célja a két terület közös tennivalóinak megfogalmazása volt. Ügy gondoljuk: a külföldi és a hazai igényekhez igazodni egyet jelent a talpon maradással, az előrelépés feltételeinek meg­teremtésével. Az alkalmazkodási készség hiánya viszont óhatatlanul magával hozná a lemaradást. Hivatalsegéd és takarító munkakörbe főfoglalkozású női munkatársat AZONNALI ■ BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Állattenyésztő­állomás, Békéscsaba, Penza-ltp. 5. ÜDÜLÉS A JUGOSZLÁV TENGERPARTON. Szállás: TUCEPJBEN (Splittől kb. 70 km), 2-3 ágyas luxuskategóriájú magánházakban. Teljes ellátás, utazás autóbusszal (Békéscsabáról). Időpont: 1987. augusztus 14—23. Irányár: 9400—9900,— Ft. 1987. aug. 28.—szept. 6. Irányár: 7140—7540,— Ft. Jelentkezés: Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 29—33.

Next

/
Thumbnails
Contents