Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
1987. június 4., csütörtök Koncert utáni beszélgetés Kobayashi Ken-lchiréval Harmadszor Békéscsabán Fotó: Gál Edit Kobayashi Ken-Ichiro nem idegen Békéscsabán. A japán művész 1974-ben nyerte meg a budapesti karmesterversenyt, akkor megismerte és megkedvelte az egész ország. 1976-ban már népszerű karnagyként üdvözölhette a békéscsabai közönség, kétszer is szerepelt városunkban a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar élén: márciusban a Jókai Színházban, májusban pedig az evangélikus templomban dirigált. Kobayashi Ken-Ichiro 1940-ben született. A Tokiói Szépművészeti és Zenei Egyetem zeneszerzői tanszakán szerzett oklevelet 1964-ben. Ugyanott végezte el a karmesteri szakot is 1966 és 1970 között. 1970-ben a nemzetközi ming-oni karmester- verseny győztese volt, 1972- ben vezényelte először a tokiói, 1973-ban az Oszakai szimfonikus zenekart. Az 1974-es budapesti győzelem után, 1975-ben Nyugat-Ber- linben, Amszterdamban, Lu- zernben, 1976-ban Pármában, Amszterdamban és Berlinben, az NDK fővárosában vendégszerepeit. Jelenleg a Magyar Állami Hangverseny- zenekar karmestere. A békéscsabai evangélikus templomi nagy sikerű koncertje után, kedden késő este kértük interjúra. — Karnagy úr, örömmel köszöntjük ismét Békéscsabán! Tizenegy év telt el azóta, hogy itt vezényelt. Mi változott ezalatt életében, zenei felfogásában? — Semmi sem változott: mindig boldog vagyok, ha vezényelhetek, s különös örömömre szolgál, hogy a Magyar Állami Hangversenyzenekart dirigálhatom. Boldog vagyok és szerencsés, mert ez nagyszerű együttes, keményen, koncentráltan dolgoznak, tisztán, szépen, magas színvonalon zenélnek. Az a célom, hogy a zenekar világhírű legyen, s meggyőződésem, hogy ez a cél a közeli jövőben valóra is válhat. Ehhez természetesen kitűnő hangszerekre van szükség, amiket szeretnénk megvásárolni. — Miért vállalja el egy japán karnagy a Magyar Állami Hangversenyzenekar vezetését? — Miért ne vállalhatná! Azt hiszi, olyan sok a különbség a magyarok meg a japánok között? Én már évek óta itt élek, és szeretem ezt az országot, ezt a népet, az itteni életformát. Közel állunk egymáshoz, jó a kapcsolatunk, egyet akarunk, tökéletesen megértjük egymást — s nem csak a zene nyelvén... A magyarban, ha jól tudom, csak egy szó van rá: szülőföld. Még szerencse, hogy az angol nyelv két kifejezést ismer, így azt mondhatom: ha nekem Japán a „fatherland”, akkor Magyarország a „motherland”. Vagyis két hazám van. Érti, ugye? Egyetlen dolog van csupán, amit nehezen szokok itt meg. Ma- este is hallhatta a tapsot. A magyar közönség, ha tetszett a koncert, ha elégedett a produkcióval, egyre lassabban, vontatottabban kezd tapsolni. Nálunk ez a fajta taps szörnyű szomorúságot fejez ki, míg a hálás, lelkes taps egyre gyorsabb. _ Milyen szerepet játszanak a Magyar Állami Hangversenyzenekar éves programjában a vidéki hangversenyek? — Nagyon fontosak ezek a koncertek. Minden hangverseny lehetőség, ismétlés, amire óriási szüksége van a zenekarnak. Ilyenkor nyílik ugyanis alkalom a részletek alapos kidolgozására, átélésére. — Köszönjük a beszélgetést, és jó utat kívánunk! Niedzielsky Katalin 12 év után hazabiciklizett Valaki a napokban bekerékpározott szerkesztőségünkbe, és az első útjába kerülő embernek elmondta, hogy három és fél éve két keréken járja Európát. Ezalatt 15 ország útjait ismerte meg és több mint 45 ezer kilométert hajtott le; megfordult Észak-Afrikában, Svájc magas hegységeiben és Olaszországban is. Ez aztán a szenzáció! — gondoltuk. Kíváncsiak lettünk arra, honnan is indult ez a hosz- szúra sikerült kirándulás, és részleteket is szerettünk volna hallani. Zsigmondi Gábor, a nomád biciklista először „csodakerékpárját” mutatta be: — Egyéni igényeim szerint készült. Kicsit lassú, de nagyon stabil, csomagokkal együtt 50 kiló. Igen drága volt, 1300 svájci frank. — Hogyan született az európai túra gondolata? — 1975-ben hagytam el Magyarországot és Francia- országban telepedtem le. Itt dolgoztam a vasútnál 8 évet, 1983-ban átmentem Olaszországba. Ekkor kezdődött az én kerékpáros történetem. Először kölcsönbi- ciklivel indultam el, sajátom csak később lett. Tulajdonképpen szükségből utazgattam, ugyanis sehol nem kaptam munkát, és letelepedni se hagytak. Mindenhol idegennek éreztem magam, mindig tovább kellett hajtanom. így ingáztam Francia- ország, Olaszország, az NSZK és a skandináv államok között. — Miből élt, ha nem dolgozott? — Ahol épp voltam, ott felkerestem a helyi lapot, televíziót vagy rádióadót és felajánlkoztam egy interjúhoz. Ezért általában pénzt kaptam. Sokszor aludtam papoknál, kolostorokban, de néha családok is befogadtak, segítettek rajtam. — Miket írtak magáról a kinti újságok? — Legtöbbször a bürokrácia áldozataként emlegettek, kiszűrték a szenzációs részeket történetemből és még ezeket is kiszínezték. Kedvelték azokat az élményeimet, amikor például mínusz 40 fokos hidegben pedáloz- tam, vagy a görögországbeli „kígyóveszélyes” vidékek leírását. A Jeges-tengert is megjártam, sok helyen megfordultam, sok embert megismertem; volt mit írjanak. — Űjra itthon van, mi hozta haza? — Szeretnék visszatérni végre. Maholnap negyvenéves vagyok. 1973-ban azért utaztam el, hogy világot lássak, de Nyugat-Európának én csak az árnyoldalait láttam. Most persze még elég rossz helyzetben vagyok, itthon egyelőre nem találom a helyem, lakásom sincs. Ideiglenes személyi igazolványom van, nem tudom, mikor kapom meg a véglegest, de tudom, milyen országot hagytam el és azt, hova tértem vissza. Nem félek a jövőtől. Sokat nyomorogtam, sokszor volt kilátástalan a helyzetem. A világot, Európát megismertem. A kalandnak vége. (gém) Fotó: Gál Edit Ifjúságpolitika Újabb követelmények a HNF tevékenységében AZ MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK IFJÚSÁGI BIZOTTSÁGA A KÖZELMÚLTBAN MEGTÁRGYALTA ÉS ELFOGADTA azt a 'Tájékoztatót, amely A HAZAFIAS NÉPFRONT IFJÚSÁGPOLITIKAI MUNKÁJÁNAK IDŐARÁNYOS MEGVALÓSULÁSÁVAL ÉS A TOVÁBBI FELADATOKKAL FOGLALKOZOTT SZIKSZAI FERENCNEK, A HNF MEGYEI TITKÁRÁNAK ELŐTERJESZTÉSÉBEN. A KÖZÉPPONTBAN — AMINT ELHANGZOTT — A FIATALOK TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSE ÁLLT Az ezzel kapcsolatos mozgalmi célok, gyakorlati tennivalók meghatározásakor nem hagyható figyelmen kívül a következő három lényeges dokumentum: az MSZMP KB 1984. évi határozata, a Békés megyei pártbizottság 1985. július 5-i, valamint a 13. HNF-kongresszus állásfoglalása. Perspektíva szükséges A fiatalok közéletre való felkészítésének egyik hatékony módszere a jogi tájékoztatók megtartása a lakóterületeken és a középfokú oktatási intézményekben. Például az elmúlt három évben szervezett 525 előadáson több mint 18 ezren vettek részt, hogy az állampolgári jogokat és kötelességeket alaposabban megismerjék. A népfrontbizottságok ugyanakkor maguk is szorgalmazták és támogatták a választások idején az arra érdemes fiatalok jelölését. Napjainkban a HNF választott tisztségviselőinek 17 százaléka 30 éven aluli, míg az országos szinten ez az arány: 13 százalék. Számos formája van annak, miként segítheti a mozgalom a fiatal tanácstagokat közéleti munkájukban. A jogpropaganda mellett igen hasznosak a részükre szervezett klubfoglalkozások, tapasztalatcserék, népfrontestek, mert ezek előmozdítják a közéletiséggel járó nehézségek leküzdését. A gazdaság-, társadalom- és művelődés- politika szintén sok olyan alkalmat kínál, amelynek ésszerű kihasználásában a fiatalabb nemzedékek jelentős mértékben vehetnek részt. Nem közömbös számukra, milyenek lesznek lakáskörülményeik, munka- vállalási, művelődési és kulturált szórakozási lehetőségeik az adott településen. Mi sem természetesebb annál, hogy ha megfelelő perspektívája van ennek a korosztálynak, így jobban bekapcsolható a társadalmi munkába; sőt, a közéleti feladatok ellátásába. A hulladékgyűjtésbe főként a tanulóifjúságot lehet bevonni, míg a nem „szervezett” fiatalok a környezetvédelemmel és a kertbarátmozgalommal összefüggő teendőket vállalják szívesebben. A családi kör klubok és a családi tanácsadó szolgálat, továbbá a művelődési, a honismereti táborok, valamint a béke-barátsági találkozók szervezése ugyancsak a társadalmi élet, ezen belül a nevelés, a közéletiség kibontakoztatásához nyújt segítséget. Beleszólás a küzügyekbe Mint ismeretes, az utóbbi évek során a társadalomban, s így az ifjúság helyzetében is különböző változások következtek be, ami új követelményeket támaszt a HNF-naozgalom ifjúsági tevékenységével szemben. A bevált munkaformákat tartalmukban, stílusukban és szervezeti kereteikben meg kell újítani, ezáltal is nagyobb közéleti teret adva az ifjúság minél szélesebb köreinek. Az a cél, hogy a fiatalok is felelős állampolgárokként vegyenek részt a politikai közmegegyezés elmélyítésében. Vagyis, arról van szó, hogy az ifjúsághoz ne csupán rétegpolitikai eszközökkel közeledjünk, hanem olyan aspektusokat is szükséges figyelembe venni, amelyek előtérbe helyezik a jövőt hordozó funkciót, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben. A népfront éppen ezért szükségesnek tartja többek között, hogy az állami és társadalmi élet különféle területein az ifjúságpolitikai szemlélet tovább erősödjön, s hogy a lakóterületi ifjúsági fórumok működése rendszeres legyen. Lényeges követelménynek számít az is, hogy a fiatalok beleszólhassanak lakóhelyük ügyeinek eldöntésébe, aminek egyik legkézenfekvőbb módja a fiatal tanácstagok fórumának megszervezése. Nem nélkülözhetők azok a fiatal önkéntes segítők sem, akik majd a választókerületek véleményeiről, javaslatairól, gondjairól tudomást szerezve részt vesznek az ügyintézésben; a tanácstagok és képviselők programjának megismertetésében, népszerűsítésében. A népfront a saját mozgalmi eszközeivel igyekszik támogatni a fiatalok szabadidős tevékenységét. (Ezt jelzi például az is, hogy 1987 márciusában a HNF Békés Megyei Bizottságán megalakult a motoros tömegsportegyesület.) A lényeg az: a HNF-mozgalom minden munkaterületén meg kell fogalmazni a konkrét ifjúságpolitikai célkitűzéseket évente, s ezeket rögzítsék a munkatervekben. Együttműködés a társszervekkel Amint kitűnik, a párt és a társadalom által támasztott követelmények fokozott erőfeszítést kívánnak a népfront tisztségviselőitől és aktivistáitól az elkövetkezendő időben. Ennek a HNF-testületek csak a párt-, állami, társadalmi szervekkel és tömegszervezetekkel együttműködve tudnak csak eleget tenni. Éppen ezért a HNF megyei bizottsága arra kéri az érdekelteket, hogy nyújtsanak közvetlen támogatást a helyi népfrontklubok, körök, fórumok és egyesületek létesítéséhez, programjuk összeállításához, valamint a működés személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez. A fiatal párttagok kapják megbízatásként a népfrontkörökben folytatandó politikai munkát. A KISZ megyei és helyi szerveitől a népfront azt kéri, hogy az együttműködés javításával és gazdagításával vegyenek részt a HNF új ifjúságpolitikai munkaformáinak megteremtésében. A gazdasági megújulás végett a népffont- mozgalom szorgalmazni fogja fórumok szervezését a fiatal értelmiségiek részvételével. Itt főként azokra a szakemberekre gondolnak, akik kutatják a továbbfejlődés reális feltételeit, a jövő lehetőségeit. A tájékoztatóját a HNF megyei titkára az alábbi gondolatokkal fejezte be: „A Hazafias Népfront ifjúságpolitikájában előrelépni, munkánkban tartalmi és formai megújulást elérni a társadalom kényszerítő parancsa, amelynek megfelelni csak közösségi erőfeszítéssel, összehangolt cselekvéssel lehetséges” Bukovinszky István „Nagymosás” a Vízműnél Hirdetés adta tudtul, hogy Békéscsabán, Békésen és Szabadkígyóson a hét végén, június 5-én este 7 órától június 7-én estig „teljes vízhiány várható”. — Milyen gyakran van erre szükség? — A kérdésre Hosszú Szilárdtól, a Békés Megyei Víz-és Csatornaművállalat üzemviteli osztály- vezetőjétől kértünk választ. — Évente két alkalommal, a tavaszi és az őszi időszakban szoktuk ezt megejteni. Az idén egy kicsit később kerül rá sor, mert előbb be kellett fejezni a békéscsabai víztorony felújítását. Ilyen alkalmakkor egyébként a fővezetéket mosatjuk Újkígyós és Békéscsaba, Újkígyós és Vandhát között, valamint a városi főkört és a legfontosabb fővezetékeket vesszük sorra. — Méterben ez mennyit jelent, és mibe kerül a vállalatnak? — Körülbelül 40—50 kilométer, és egy-egy mosatás 3-400 ezer forint, egy teljes napi víztermelés ára. — S mi lesz a mellékvezetékekkel? — Azokra a következő egy-két héten belül kerül sor, de akkor nem lesz vízhiány, csak átmenetileg föl- zavarosodik a víz. — Tulajdonképpen mit jelent a mosatás, mivel mossák a vezetékeket? — Intenzív átöblítéssel, amikor a szokásosnak többszöröse a vízsebesség, ez oldja ki a lerakodott üledéket. — Miért van erre ilyen gyakran^fezükség ? — Azért, mert a vízműrendszerben nem épültek ki kellő kapacitással a vízkezelő berendezések. Így ha nem mosatnánk rendszeresen, állandóan jelentkeznének a vízminőség-problémák, mert spontán szakadnának le ezek az üledékek a csőrendszerben. — Hogyan tudnak termelni ilyenkor azok az üzemek, ahol a termeléshez nélkülözhetetlen a víz? — A legnagyobb fogyasztók saját tárolóval rendelkeznek, és időben felkészülnek a vízhiányra, mint például a konzervgyár, a hűtőház. Éppen ezért is szoktuk hét végén végezni a mosatást, gondolva az iparra, Tudjuk, a lakosságnak is gond, de bízunk a megértésükben, hiszen a hét közben végzett mosatás az iparnak sokkal többe kerülne. T. I.
