Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-30 / 152. szám
1987. június 30., kedd o üldJDl-fito Családpolitikai fórum Békéscsabán Tegnap, június 29-én Békéscsabán tartotta ülését a megyei családpolitikai fórum Ulbert István elnökletével. A tanácskozáson részt vevők szóbeli tájékoztatót hallgattak meg a fogyatékosok érdekvédelmi szövetségeinek családpolitikai tevékenységéről. Elsőként Vantara András, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének megyei titkára adott tájékoztatást a szövetség munkájáról, az 1029 tagot érintő gondokról, s arról, hogy szerencsére problémáik megoldásához sok segítséget kapnak az országos elnökségüktől. A Hallássérültek Országos Szövetségének megyei titkára, Nagy Gyuláné volt a következő napirend előadója. Elrnpndta, hogy 415-en tagjai a szövetségnek. Elszomorító a kép, amelyet a titkár festett. Bár a szövetség tagjainak elhelyezkedési lehetőségei jónak mondhatók, de mintha más bánásmódban részesítenék őket a munkahelyeken, mint a hallókat. A fizetésük is jóval alacsonyabb a hasonló munkát végző egészséges emberekénél. Rendszeres segéllyel nem tudják tagjaikat segíteni. Kérték a postától, hogy ne kelljen fizetni a tv-dí- jat — ezt a kedvezményt eddig még nem sikerült elérniük. Évek óta kérik a tv- től azt, hogy több feliratos filmet vetítsenek. Nagy gond, hogy nincs műszerész a megyében, aki megjavítaná az elromlott hallókészülékeket. Jó lenne, ha a szövetség tagjainak egy jogász segítene jogi problémáik megoldásában. Megtudtuk, hogy aránytalanul sok terembért fizetnek ki azért, hogy hetente egy alkalommal találkozhassanak a tagok. Kovács Sándor, a Mozgás- korlátozottak Egyesületének ügyvezető titkára kedvezőbb helyzetről számolhatott be. Az 1300 tagot nyilvántartó szövetség állami támogatásban ugyan nem részesül, de vállalatok, intézmények közösségei segítenek olykorolykor. Elmondta — többen rendszeres segélyben részesülnek. Segítséget tudnak nyújtani gépkocsi, telefon, lakás beszerzésében. Sikerül egyszeri állami támogatáshoz juttatni tagjaikat, amiből a lakásfelújításokat elvégeztethetik. Durai Miklósné az értelmi fogyatékosok szövetségének titkára. Az ő helyzetük sem a legmegnyugtatóbb. Taglétszámuk 325, közöttük sok a szülő és a pártoló tag. Elvben heti egy alkalommal tartanak tanácsadást, de gyakorlatban Durainét a munkahelyén bármikor felkereshetik a tanácsot, segítséget kérő szülők. Segélyezési lehetőséggel ők nem rendelkeznek, de kisebb közösségektől időközönként anyagi segítséget kapnak. Többször indítványozták már az értelmi fogyatékosoknak intézmény létrehozását. Elmondta, hogy a munkaképes értelmi fogyatékosok szinte képtelenek munkához jutni, pedig nekik is joguk van ahhoz, hogy dolgozhassanak! A beszámolók után a megyei tanács egészségügyi, igazgatási, munkaügyi osztálya és az SZMT képviselői, valamint a fórum elnöke biztosította a szövetségek titkárait arról, hogy a jövőben lehetőségeikhez mérten segítséget és támogatást nyújtanak problémáik megoldásában. Béla Vali Ünnepek nélkül...? Egy békéscsabai olvasónk alaposan átgondolt, összefogott, stílusos levélben reagált egy cikkünkre, amelyben a jaminai idősek klubjáról írtunk, s melynek már címében is olyan kihívó megállapítást tettünk, hogy a tavasszal átadott épület „negyvenöt utáni házaink legszebbike”! A levélíró tulajdonképpen nem azzal vitázik, hogy ez a ház szép-e, vagy sem, hanem azzal, hogy szükség van-e a mostani nehéz helyzetben ilyen drágán szép épületre? Idézem : „Nem tudom, hogy az épület hány millió forintba került. De az biztos, hogy abból a pénzből egy szolid épületben bizonyára több férőhelyet lehetett volna megépíteni." A felvetés — úgy érzem — érdemes a nyilvános válaszra. Már csak azért is, mivel olvasónk egy másik, még nagyobb témára is utal, a békéscsabai sétálóutcára: „Nem érdemes azért sem véleményezni, mert úgy vagyunk vele, mint a sétálóutcával. A lakos beszél, a honatya dönt, függetlenül attól, hogy mi volna az olcsóbb, ésszerűbb, figyelemmel a haza több éve tartó súlyos helyzetére. Az épület mggvan, a sajtó meg magyaráz...” Először is: véleményezni mindig érdemes. Mert a honatya attól lesz okosabb. Sőt. attól lesz honatya, hogy sokak véleményét ismeri, képviseli. Ám a többség véleménye sohasem .lehet azonos mindenkiével. Olyan döntés még nem született a világon, amivel mindenki elégedett lett volna. De ez mind semmi, van úgy, hogy a többség ellen kell és helyes(') dönteni, egyszerűen azért, mert az igázság abban az ügyben a kisebbség oldalán áll. Az olyan műszaki kérdésekre, amelyeknek bonyolult társadalmi vonzatai vannak — s a városrendezés ilyen —, nehéz válaszolni. De ennek a területnek is vannak szakértői. Persze, a szakértők is tévedhetnek, ám aligha állíthatja bárki, hogy céljuk a hibázás, és az emberek haragjának felszítása azzal, hogy nem mindig követik azok akaratát. Ezt, úgy hiszem, levélírónk sem állítja. S szeretném, ha elhinné, hogy akik döntenek az ilyen kérdésekben, azok nem a hasukra ütve teszik azt. Olyan döntés nincs, aminek nincs hátulütője, főleg a városrendezésben. Egy buszmegálló, egy ABC, egy parkoló ide közelebb van, oda távolabb, egy. épület jobbra szebbik, balra szerényebbik oldalát fordítja. S mindig van jobb megoldó* Ha mi is tudjuk a hibát, nem szoktuk véka alá rejteni nemtetszésünket. De mi is tévedhetünk. Dicséreteinkben, elmarasztalásainkban egyaránt. Eszembe sincs a sétálóutcáról újabb vitát nyitni, de azt tudom, hogy a szökőkutat sokan bírálták abból az álláspontból, hogy minek, mikor a peremkerületeken nincs csatorna, rosszak az utak, s ugyanazok, akik ezt szemére vetették a szökőkútpárti- aknak, ma, ha vendégük érkezik, a szökőkutat mutatják meg elsőnek, ott szeretnek pihenni a környékén, s oda viszik gyerekeiket, unokáikat. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy korábbi véleményükben nem volt igazság, s azt sem, hogy a szökőkút valami egyedülálló esztétikai jelenség. Azt viszont feltétlenül, hogy elkezdődött valami Békéscsabán, ami a városiasodást jelzi, s ez lehet sokak számára szokatlan. Van hiba ma is bőven, s ad ez okot az aggódásra (még a szökőkút környékén is), de nem lehet nem érezni a jobbító akaratot és helyenként a tehetséget. Valóban lehetett volna olcsóbb idősek klubját építeni, csak éppen magam is úgy vélem, hogy egy ekkora városrésznek szüksége van egy megállító pontra. Ez valóban kiadási többlettel jár. Az ilyen befektetés azonban megtérül, csak kicsit áttételesen, a lelkűnkben kell, hogy kamatozzon. Hiszen másról sem hallunk, mint városaink el- szürkítéséről, s ezért az elmúlt négy évtizedben sokakat terhel felelősség. Még akkor is, ha mentséget erre is lehet találni, mint ahogy az is elfogadható magyarázat, hogy ez a szürke épületállomány végül is elfogadható, kulturált szinten megoldotta a lakáskérdés nehezét. De mikor Ráday Mihály műsorából ráébredünk, hogy a régiek, minden hibáik ellenére, még munkáslakásnak is különb épületeket emeltek, mint mi, semmivel sem kisebb anyagi nehézségek közepette, akkor jobb, ha magunkba nézünk, mint a homokba. Lehet, hogy manapság kevesebb a pénzünk, s így kevesebb épület alapkövét rakhatjuk le, ám pont ezért kell nagyon meggondolnunk, milyen lesz az az épület. Hiszen száz évig rontja, vagy javítja a képet. Ha már kevésre van módunk, ne kapkodjuk el. Megtettük elégszer. A gazdaságosság és a takarékosság címszava alatt ne kaphassanak mindig a legigénytelenebb (sőt néha a gnóm) épületek feltétlen szabad utat. A csatorna, az út nagyon fontos. De kell más is. Kell a szép is. Kell az egyéni, amitől tudom, hogy itthon vagyok. Ez kicsit drágít az életen, de ha lemondunk mindenről, ami szép, amihez kötődni lehet, ami egy kicsit több a szükségesnél, ami ünnep, akkor mi lesz belőlünk? Mi értelme van a nyakkendőnek? Csak szorítja a nyakunkat. Minek lányainknak, asszonyainknak fülönfüggő és kösöntyű. Mégis kifúrjuk csepp gyermekeink fülcimpáját. Miért megyünk moziba, színházba? Csak az időnket rabolja, pénzbe is van, ráadásul viselkedni is kell. A színházban nem lehet jóllakni. Mért ültetünk virágot? Az a föld jó lenne valami hasznosabbnak. Mért tartunk névnapot? Minek a születésnapi torta? Mire jó a karácsonyfa?. . . Folytassam még? Kell hogy egy társadalomnak és egy településnek is meglegyen a maga karácsonyfa-állítása, kapjon néha ékszert, s költsön néha születésnapi tortára. Egy település életében ilyen lehet egy szökőkút, egy szobor, egy park és egy olyan idősek klubja, amelyet felöltöztetett az építészi mívesség. Erre nagyobb bajban is képesek kell hogy legyünk. Különben a szükség ember voltunkból vetkőztet ki minket. Ungár Tamás A városi pártbizottság ülése Szarvason llj első titkárt is választott a testület (Folytatás az 1. oldalról) tárgyaltak ipari üzem létesítéséről. De tárgyalásokat folytattak a helybeli gazdálkodó szervezetekkel is: teremtsenek újabb munkahelyeket a népességmegtartás növelésére, a városban tapasztalható elöregedési folyamat megállítására. Több felszólaló annak a véleményének adott kifejezést, hogy a meglevő munkásállomány szakmunkássá nevelését, továbbképzését is jobban az élet követelményeihez kellene igazítani. Ezért a fiatalok szakmára nevelése fölöttébb indokolná egy önálló szakmunkásképző iskola létrehozását, illetve újbóli megindítását, mivel korábban Szarvason ilyen intézmény már működött. Ez jó megoldást jelentene a jelenlegi áldatlan állapothoz képest, hiszen ebben a városban évente 100—120 szakmunkásra lenne szükség az ipar kielégítő prosperálására. s ezzel szemben — négy szakmában — csak 25—30 fiatalt tanítanak, akik közül igen kevesen térnek vissza a városba, máshol vállalnak munkát. A pártbizottság ezután zárt ülésen folytatta munkáját. Vrbovszki György első titkár már korábban felmentését kérte beosztásából, egészségi állapota miatti nyugállományba helyezését. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára meleg szavak kíséretében köszönte meg Vrbovszki György négy évtizedes, fáradhatatlan munkáját/ amit az Elnöki Tanács elismert az április 4-én átadott Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetéssel. Ezt követően Bagi János, a jelölőbizottság elnöke az új első titkár személyére vonatkozó javaslatot terjesztett be. Vita következett és a titkos szavazás technikai előkészítése. A szavazatok összeszámlálása után kihirdették az eredményt. Az MSZMP Szarvasi Városi Bizottságának új első titkárává — egyhangúlag — dr. Sonkoly Jánost választották. D. K. Sonkoly János Szarvason született 1952-ben, munkás családban. Iskolai tanulmányait Szarvason végezte, a Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően 1971-től a városi KISZ-bi- zottság apparátusában politikai munkatársként, majd 1976-tól városi titkárként dolgozott. 1981-tól az MSZMP Politikai Főiskolájának nappali tagozatán tanult, ahol 1984-ben végzett, egy évvel később pedig ugyanitt doktori címet szerzett. 1984-től — mostani megválasztásáig — a Szarvasi Városi Pártbizottság titkára volt. Nős, felesége általános iskolai tanárnő, két gyermekük van. 1971 óta tagja a pártnak. A szarvasi első titkár Tanácsülés Eleken Tegnap délután a művelődési házban ülést tartott a nagyközségi tanács. Először jóváhagyták Szántó István tanácselnök írásbeli beszámolóját a határozatok végrehajtásáról, valamint a végrehajtó bizottság elmúlt tanácsülés óta tett fontosabb intézkedéseiről. Többek között az elmúlt időszakban az eleki óvodákat leválasztották a román tanítási nyelvű általános iskola szervezetétől, felkeresték a községben működő üzemeket, intézményeket, hogy megállapodjanak az országos távhívásos rendszerbe kapcsoláshoz szükséges összeg előteremtéséről. Ezután Lantos Mihályné- nak, az ügyrendi bizottság elnökének írásbeli beszámolóját fogadta el a tanácsülés. Az 1983 óta eltelt időszakban a bizottság véleményező, előkészítő, összehangoló tevékenységével segítette a tanács és szervei munkáját. A jövőben szeretnék kivenni részüket az állam- igazgatási jog és a tanácsi munka népszerűsítéséből a lakosság körében. Elek közegészségügyi helyzetéről részletes tájékoztatást nyújtott dr. Rédei József ügyvezető körzeti főorvos előterjesztése. Az egészségügyi alapellátás megfelelő, de a betöltetlen állások nagy terhet rónak az e területen dolgozókra. A hétvégi összevont körzeti orvosi ügyelet eleki székhellyel 1986. július 1. óta működik. A szolgálatot Elek mellett Kétegyháza és Lökös- háza egészségügyi dolgozói együttesen végzik. Az ügyelet a hétvégeken általában 40-60 főnyi beteget lát el. Az egészségügy tárgyi feltételeinek javításához Eleken szükség lenne egy több feladatot ellátó intézményre. Üj építésére nincs mód, de tervezik, hogy a Hősök útján a VII. ötéves tervben kialakítanak egy komplex egészségügyi intézményt. Megvalósításához a tervidőszak végéig a teho útján 900 ezer forintot szavazott meg a község lakossága. Az előterjesztés részletesen elemezte a fogorvosi ellátás eleki módjait. A tanácsülés elfogadta a beszámolót, majd megszavazta öt évre Kerekes Gábor igazgató kinevezését a magyar nyelvű általános iskola élére. Ezután döntött a tanácstagi alap felhasználásáról, a járdaépítési pályázatról. Az ülés tanácstagi interpellációkkal zárult. * Sz. M. Csődeljárás a VAÉV-nél Aratás előtt Gépszemle a mezökovácsházi Új alkotmány Tsz-ben A csődbe jutott Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak több mint fele már állást talált és sikerült számottevő anyagi és erkölcsi veszteség nélkül elhagyniuk a felszámolásra ítélt vállalatot. Ezt állapította meg a megyei pártbizottság irányításával működő koordinációs bizottság. Több probléma még csak ezután vár megoldásra, 960 embert elhelyezni — ennyire csökkent a létszám — nem kis feladat. Könnyebben találhatnak új munkahelyet a kőművesek, villanyszerelők és kubikosok, de az alkalmazottak, köztük a műszaki szakemberek iránt kisebb a kereslet. Áz elmúlt napokban egyébként elküldték a dolgozóknak azt a levelet, amelyben egyértelműen tudatják, hogy munkát kell keresniük. A március 12-én megkezdett csődeljárás keretében a VÁÉV-nál fogadják a vásárlókat, akik az érvényes piaci áron vehetnek anyagokat és gépeket. A megmaradt anyagokból már mintegy 50 millió forint értékűt, a gépekből 100 millió forint értékűt adtak el. A nagy gépek értékesítésére árverést hirdetnek. Az épületek egy része elkelt, de még mindig nem talált gazdára a VÁÉV munkásszállása. A Mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezet megkezdte az aratásra való felkészülést, többek között a gépek, eszközök felújításával, karbantartásával. Egy szakemberekből álló bizottság július 29-én vette át a mezőgazdasági gépeket a szövetkezet Béla-majori telepén. A gépszemle már két héttel ezelőtt megkezdődött a felkészüléssel, majd ezt követően sor került az aratási terv elkészítésére. Ez a dokumentum tartalmazza a feladatokat, a számba vehető gépeket, a munkába állítható dolgozókat, valamint a kapacitást és az időpontokat. Az aratás az Űj Alkotmány Tsz-ben várhatóan július 10—15. között kezdődik, amely a folyamatos munka beindulását jelenti, s ez körülbelül szeptember végéig, október közepéig tart. Egy-egy aratási ciklus két hétig számítható, hisz’ nemcsak az őszi kalászosok betakarításáról van szó, hanem más növényekről is gondoskodni kell. Ilyen például a kömény, borsó, répa, bab, napraforgó és kukorica. Ez idő alatt a gépek teljes kapacitással üzemelnek, ezért is fontos és szükséges" a műszaki felújítás. A gépszemlén kint voltak a városi tűzoltó-parancsnokság, a városi rendőrkapitányság, a DÉTE és a városi tanács mezőgazdasági osztályának képviselői. Elsősorban a közúti forgalomban részt vevő-gépjárművek műszaki állapotát vizsgálták, majd a tűzvédelmi, munka- védelmi, munkabiztonsági előírások betartását ellenőrizték. A 29-i szemlén vizsgálat alá került 10 kombájn,^ 4 borsórendvágó, 5 szalmabálázó, 30 MTZ, 15 IFA szállítójármű, 2 UAZ szervizgépkocsi, plusz az aratásban részt vevő, kiszolgáló közúti gépjárművek. A gépek karbantartásával egy időben kerül sor a gabonaszárító felújítására, befogadóképességének felkészítésére. A júliusi aratásban első feladatként közel 1300 hektár őszi búza, 67 hektár őszi árpa, és 336 hektár vetőmagborsó betakarítására kerül sor. Halasi Mária
