Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
NÉPÚJSÁG 1987. június 27., szombat Befejeződött Hankó Mihály felszólalása az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Várhelyi József (Zala m., 9. vk.), a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója a vízvédelem Zala megyei eredményeiről és gondjairól tájékoztatta a képviselőket. Dr. Voria Ferenc (Pest m., 16. vk.) ráckevei körzeti állatorvos a nagymérvű szennyeződésnek kitett ráckevei Duna-ág vízminőségének alakulását, a tennivalókat ismertette képviselőtársaival. Géczi István (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a beszámolóval egyetértve üdvözölte, hogy a környezetvédelmi beruházások a jövőben különféle kedvezményeket élveznek majd, s a károkozókkal szemben szigorúbban lépnek fel. A vitában elhangzott észrevételekre válaszolva Ábra- hám. Kálmán államtitkár, az OKTH elnöke hangsúlyozta: a képviselők javaslataiból, megjegyzéseiből kitűnt, hogy a környezetvédelem valóban fontos társadalmi üggyé vált. A tanácskozás során az is megvilágosodott, hogy a kormány környezetvédelmi programja helyes, módosítására nincs szükség, a környezetvédelmi fejlesztések ütemét azonban fokozni kell. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy hosszú folyamatról van szó. A közlekedéssel kapcsolatos környezeti gondokat érintve megállapította: a helyzet javításához szükséges jelentős anyagi források megteremtésén túl a közlekedésben részt vevők mindennapi magatartásának befolyásolására, környezetvédelmi szemléletük erősítésére is szükség van. Végezetül nagyrabecsülését fejezte ki mindazoknak, akik jelentős társadalmi munkát végeztek és végeznek annak érdekében, hogy a környezet állapota javuljon. Határozathozatal következett. Az Országgyűlés egy tartózkodással jóváhagyólag tudomásul vette az OKTH elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát. Ezután napirenden kívül Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.) több, a házszabályokat módosító indítványt terjesztett az Országgyűlés elé. Erre, s Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) a csütörtöki ülésen elhangzott javaslataira Sarlós István válaszolt. Ezzel az Országgyűlés nyári ülésszaka — amelyen Cservenka Ferencné, Péter János és Sarlós István felváltva elnökölt — befejeződött. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, hogy az elmúlt évben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint Békés megye vezetése megállapodást kötött a megye környezetés természetvédelmi mintaterületté való fejlesztéséről. Ez elsősorban ránk, Békés megyeiekre ró sokkal nagyobb feladatot és felelősségteljes munkát, a levegő-, a víz-, a talajvédelemben, a szennyeződések csökkentésében. Levegőnk a legújabb műholdas mérések szerint időszakonként nagyon kedvezőtlen, pedig a levegőszeny- nyeződés csökkentésére több intézkedés történt. Egyik ilyen a földgáztüzelés gyors ütemű elterjesztése. Károsan befolyásolja a levegő tisztaságát az, hogy kevés a szilárd burkolatú utunk, az ezzel összefüggő porszannye- zés nagy, és az erdősítettség mindössze 4 százalékos. A megye területén levő felszíni vizeket alapvetően a határon túlról érkező vizek minősége, valamint a folyók öntözési időszakban duzzasztott állapota határozza meg. Jelentősen szennyezik folyő- inkat a belvizekkel bemosódó mezőgazdasági kemikáliák is. Békés megye területének 80 százaléka mezőgazdaságilag művelt terület, a felhasznált kemikáliák meny- nyiségileg is nagyobb veszélyt jelentenek. A kommunális fejlesztéssel egyidőben megnövekedett a szennyvíz mennyisége. Ez veszélyt jelent a folyók vizének tisztaságára, hiszen a megyében a kommunális szennyvizek mindössze egykilenced része kerül biológiailag is tisztítottan a folyókba. Településeink alatt a talajvíz szintje jelentősen megemelkedett. Ezzel a komplex kérdéskörrel függ össze a már országosan is ismert Élővíz-csatorna szennyezettsége Békés városban és Békéscsabán egyaránt. Ez továbbra is egyik megoldandó feladatunk, amely azonban csak központi, az Országos Vízügyi Hivatal segítségével lehetséges. Ami az ivóvizet illeti, az Alföld nagy régiójának ivóvízbázisaként a Maros hordalékkúpja került előtérbe. E terület vízkészletét ivóvizünk minőségi javításához kell felhasználnunk. Erre a megyei program 1,5 milliárd forintot irányzott elő. A megye környezetvédelme szempontjából fontos helyet foglal el a talaj védelme. A már említett mező- gazdasági termeléssel együtt járó kemikáliák felhasználása egyben veszélyezteti termőtalajaink minőségét. A meszezések ellenére fokozódik a talaj elsavanyosodása, és rosszabbodik mészellá- tottságuk. A megelőzésre elfogadott országos program az üzemekben kedvező fogadtatásra talált, megvalósításával várható a kedvezőtlen folyamat csökkentése, illetve megállítása. Gondot okoz a nagyüzemi állattartás jelenlegi technológiája miatt keletkező nagy meny- nyiségű hígtrágya környezetkárosító hatása. Indokolt ennek a technológiának a felülvizsgálata, helyette környezetkímélő technológia bevezetése, ami közös — központi és üzemi — erőfeszítések útján valósítható meg. Szólni kell a keletkezett hulladékok elhelyezéséről is. A korábbi évekhez képest némileg javult a helyzet, de egyáltalán nem kielégítő. A legnagyobb problémát a veszélyes hulladékok elhelyezése és megsemmisítése jelenti, ezt azonban nem lehe’t úgy megoldani, mint pl. egyik rendelkezésünk, amely az olajos rongyok üzemen belüli mozgásáról diagramm készítését írta elő. Ez nem lényegre törő megoldás. Talán nem fogalmazok rosszul, ha azt mondom, a huszonnegyedik órában vagyunk, amikor még megelőzhetjük a jóvátehetetlen károsodásokat. Tisztelt Országgyűlés! A környezet- és természetvédelem mai feladatai összehangolt, átfogó, folyamatos, tervszerű munkát igényelnek. Ehhez az szükséges, hogy találkozzon az egyén értelme, a kollektív igény és az anyagi erő. Az ország anyagi helyzete adott, a kollektív követelmény ismert. Én az egyén szerepét, a tudati tényezőt emelem ki. A környezetvédelemben ugyanis a legfontosabb szerepe az embernek van. Éppen ezért tennivalóink közül első helyen kell, hogy szerepeljen az emberi tudat általános formálása, a felvilágosítás, az ismeretek bővítése. Ezt már az óvodában, az iskolákban el kell kezdeni. Megyénkben 1987 szeptemberétől ebben a vonatkozásban iskoláinkra nagyobb feladat hárul. Célunk, hogy minden Békés megyei állampolgár tisztában legyen azzal, bizonyos cselekedetek milyen káros következményekkel járhatnak, s ezek mit jelentenek önmaga, a társadalom és az utókor számára. Befejezésül: minden bizo- dalmunk megvan arra, hogy a mintaterületté fejlesztés folyamata nemcsak Békés megye életében lesz nagy jelentőségű, hanem az itt szerzett tapasztalatok az ország más területein is hasznosíthatók. Kérem a kormányt, a minisztériumokat, az országos hatáskörű társadalmi és tudományos szerveket, segítsék munkánkat, hogy eredményeink mihamarabb az egész ország .javára váljanak. — Parlamenti mozaik Dőlt betűvel Huszonöt éve képviselő Balogh Lászlót, a Békési Egyetértés Termelőszövetkezet elnökét pontosan 25 esztendeje választották először képviselőnek. Hat ciklus — megannyi tapasztalat, lassan történelemmé formálódó emlékekkel. — Azóta rengeteget változott az élet — itt a Parlamentben is. Nem mondom, régen is voltak nagy vitáink. Az akkori felszólalások azonban még könnyen megvalósíthatónak látszó nagy tervekről, óriási beruházásokról szóltak. Nemigen számoltunk ellenszavazatot a költségvetés tárgyalásakor, igaz, a deficit fogalmát sem ismertük 1968-ig. Most már — sajnos — ismerjük. Mi, képviselők, úgy érzem, joggal fogalmaztuk meg azt az igényünket, hogy az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek ne csak az év végi eredményekről tájékoztassanak bennünket, hanem jóval gyakrabban, hogy meggon- doltabb, alaposabb terveket dolgozhassunk ki. Erre nagy szükségünk van, már csak azért is, mert vallom: közel sem éltünk még minden lehetőségünkkel. De az is világos: az elmúlt 25 év alatt ilyen nagy nemzeti összefogásra nem volt akkora szükség, mint most. Zavar az ülésteremben A büntető törvénykönyv, illetve a büntetőeljárás módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának lezárása kínosan elhúzódott. Az történt, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nem tudott megbirkózni a képviselők által felvetett javaslatokkal. Így nyúlt vagy félórásra az egyébként 10 percesre tervezett szünet. A szabadkozás és elnézéskérés nem is maradt el a bizottság véleményét összegző képviselő részéről. Am fura dolog történt. Hasonlóra — ahogy mondani szokás — még a legöregebb tengerész seen emlékszik. Minden felelősséget a sokak által Ismert Jánoshalmi Südl Bertalanra hárított, aki megszegve a Tisztelt Ház szabályát, nem nyújtotta be korábban, 8 nappal az ülésszak előtt a törvénymódosító javaslatait. így .aztán hozzászólásával kész tények elé állította a bizottságot. A bizottság pedig mit tehetett egyebet, az észrevételeit — szünet ide vagy oda — megvitatta, Südl Bertalan javaslatit egyébként az országgyűlés nem fogadta el. Természetesen nem a Ház rendjének megsértése miatt. Hz államtitkár megyénkről Abrahám Kálmán államtitkárt, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökét a tegnapi ülés szünetében kértük pár perces beszélgetésre. — A hozzászóló képviselők közül többen is kitértek a környezetvédelmi bírságra. Ki a szigort szorgalmazta, ki pedig azt feszegette, célszerű lenne, ha a bírság összegéből visszakerülne a pénz az érintettekhez, hogy abból oldják meg a környezetvédelmi feladatokat. — A bírság tekintetében nem lehet engedményt adni. Ha szennyezés történik, azt meg kell szüntetni, amennyire lehet a károsodást helyrehozni, és olyan feltételeket teremteni, amelyek között nem károsodik a környezet. A bírság tulajdonképpen kényszerítő eszköz arra, hogy a káros gyakorlat megváltoztatására késztesse valamilyen módon az érintetteket, beleértve az esetleges ütközéseket is. — Mit vár az ország Békés megye környezetvédelmi .mintamegyévé való fejlesztésétől? — A választ erre legegyszerűbben a következő példa fejezi ki: minden emberi testrész akkor tud kigyógyulni egy betegségből, ha minél több az egészséges testrésze. Békés megye viszonylag egészséges „testrész”, s ha itt sikerül megvalósítani a tervezett programot, akkor ezzel az ország környezetvédelmi egészségének helyreállítására is megnövekszik a remény. Másrészt ezzel a programmal egy társadalmi reagálást, tömeges bázist kívántunk szerezni, hogy figyeljen oda jobban a közvélemény a kérdésre. Békés abban mutat elsősorban példát, hogy egy megye miként képes egységesen egy ilyen nagy horderejű ügyben lépni. fl tsz-elnök gondja Vass Józsefné sarkad! képviselő a parlamenti tudósítást olvassa A mezőgazdasági nagyüzemek sok gonddal, ellentmondással küzdenek, hiszen egyfelől a hozamok fokozására törekszenek, másfelől viszont Jól felfogott érdekük — ha ezt nem Is mindig és mindenütt érzékelik közvetlenül —, a termőföld, az erdők, erdősávok védelme, az egyébként környezetszennyező mellék- termékek, hulladékok hasznosítása. Ilyen sarkalatos kérdés a sertéstelepeken keletkező hígtrágya kezelése, elhelyezése, hasznosítása. A Parlament folyosóján többek között erről beszélgettünk Zahorecz József képviselővel, a Gádorosl November 7. Tsz elnökével. — Békésben a ’70-es évek elején sorra épültek a szakosított sertéstelepeik, s ekkor tértünk át az új technológiának megfelelően az almozásról a zárt tartással járó hígtárgyakezelésre. Ez többféle módon történhet, vagy szikkasztással, vagy ki lehet Juttatni a szántóföldre, de nem élő kultúrára. Sajnos megnyugtató megoldás nincs. Ezt a hatalmas mennyiségeit ténylegesen szakszerűen, környezetkímélő módon kellene felhasználni, de ehhez megfelelő technológiai rendszer kialakítására lenne szükség, mégpedig úgy, hogy az értékes szerves anyag ne menjen veszendőbe. Egyelőre nincs megoldás. — A mai ülésen is többször szóba került a vízminőség-védelem. — Igen, ez nálunk Is sürgető feladat, mert kifogásolható az ivóvizünk. A VII. ötéves tervben szerepel a vízbázis megteremtése, tanácsi költségvetésből fedezet Is van rá. A parlamenti tudósításokat készítették: Gál Edit, László Erzsébet, Tóth Ibolya. A deficit "Wcui \wtoxu Hogy az állami költségvetés deficites, az aligha számít újdonságnak. Annál inkább nem, mert már a költségvetési tervezetet is így — hiánnyal számolva — fogadta el az országgyűlés. (Nem kis vívódás és vita után!) Ám annál 1meglepőbb, hogy a pénzügyminiszter a Tisztelt Házban kénytelen volt bejelenteni, hogy a múlt évi deficit megközelítette az ötvenmilliárdot, vagyis valamivel több, mint kétszerese volt a képviselők által előzetesen jóváhagyott- nak. A közvélemény ilyenkor — érthető módon — felelősöket keres. Természetesen tekintetét az Országgyűlés és a kormány felé fordítja. Onnan vár magyarázatot, meg a személyi konzekvenciák levonását is. A pénzügyminiszteri expozéból azonban kiderült, a felelősség nem ilyen egyértelmű. (Hogy van kormányzati felelősség is, azt persze ő sem tagadta.) Elmondta, hogy a költségvetésnek a vállalatoktól és a szövetkezetektől származó bevétele 9 milliárddal volt kevesebb a tervezettnél, a rosszul gazdálkodó vállalatoknak nyújtott támogatás viszont 16 milliárddal meghaladta az előirányzottat. Ez ugyebár összesen 25 milliárd forint, ami a deficitnek több mint a fele. (A másik fele a társadalombiztosítási, meg a lakásépítési kiadások növekedéséből, az exportárveszteségekböl és egyéb kisebb súlyú túlköltésekből tevődik össze.) Lám, máris árnyaltabb a kép. Tudom, most sokan azt mondják, a veszteségesen gazdálkodó vállalatokat be kell zárni, a terv alatt teljesítőket pedig meg _kell büntetni. Igaz! S ebben határozottabb kormányzati munkára, a döntések időbeni meghozatalára van szükség. (Hisz jól tudjuk, hogy minden időszerű, de elodázott gazdasági döntés meghozatala később egyre többe kerül.) Ám az is köztudott, hogy egy-egy gazdasági szorítás mekkora felszisszenést vált ki gazdálkodóból, s munkavállalóból egyaránt. Ismert, hogy a vállalatok, szövetkezetek dug- dossák a pénzt, hogy minél kevesebbet fizessenek be a központi kasszába, mondván, „mit lehet tudni, mi lesz jövőre”. (Persze ebben már a szabályozók tartósságába vetett hit megrendülése is tükröződik.) Egy másik, nagyon szélsőséges példa is ide kívánkozik. A veszprémi VÁÉV és az ózdi példa. Vagyis a felszámolás és a radikális szerkezetváltás kérdése, amelynek megoldása után ezrek kerülhetnek utcára. (A munkanélküliségtől való félelem pedig — sajnos már ez is tapasztalat — elégedetlenséget szül.) A kör tehát bezárult. Ha határozott és következetes a kormány, akkor morognak a vállalatok, s vészjelzések érkeznek a lakosságtól. Ha történetesen tétovázik a legfelső vezetés, akkor növekednek gazdasági nehézségeink és megint csak panaszkodik mindenki. Ebben — miközben azért a következetes és határozott kormány mellett voksolok — azt is észreveszem, hogy a közgondolkodás és a gazdasági döntésekhez való viszonyulás is kezd deficitessé válni. Márpedig két deficit nehezen fér meg egymással. A kormány egyébként az idei évre tervezett közel 40 milliárd deficitet harmincra szeretné leszorítani, majd pedig — jövőre vagy azután — folyamatosan megszüntetni.
