Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
X987. június 27., szombat NÉPÚJSÁG Régészkedő diákok Battonyán németül tanul MOZI fl cápa 2. „Cápa 1, cápa 2, cápa 3, Horror filmnél nincs jobb üzlet a világon!” Ha valaki kételkedne az alkalmi versike igazában, menjen el a moziba, ahol A cápa 2. című darabot vetítik, álljon sort a pénztár előtt, fizesse ki a felemelt helyárat, és számítsa ki, mennyi forintokat szednek be csak egyetlen előadáson is ezért a csacskaságért. S ha belegondolunk, hogy szerte a világon hány embert borzongatott már a felfújható gumihal, bizony csak elismerést érdemelnek kitalálói. Jövedelmező vállalkozás, különösen azért, mert a befektetések között szellemi energiákat nyomokban sem lehet felfedezni. Éppen két évvel ezelőtt vetítették a A cápa című filmet. Akkor még nem kellett sorszámozni, mivel az volt az első. Bosszankodom, mert ha egy kicsit nagyobb rendet tartanék az irományaim között, elő kereshetném a róla írt jegyzetet, nyugodtan leadhatnám ismét. Nem hinném, hogy bármit is változott volna a véleményem. Azon viszont csodálkozom, hogy a sorozat újabb darabjának készítői nem olvasták az előző forgatókönyvet. Történetük szerint a korábbival azonos helyszínen, ugyanazok a szereplők ismét úgy tesznek, mintha kizárt lenne, hogy a csupa porcukor tengerparti városka vizénél újra felbukkanjon a gyilkos állat. Kezdődik élőiről a magányos hős győzködése, s közben a falánk bestia eszik, válogatás nélkül, felnőttet, gyereket, sőt még egy helikopterpilótát is bekap. Aki képzőművészeti alkotásokban kíván gyönyörködni, a Szépművészeti Múzeumba menjen, ne a vidámparkba. Hiszen a szellem- vasúton is vannak mindenféle alakok, de ezek ijesztgetésre szolgálnak, nem a lélek épülésére. Kár lenne tehát a cápákon és társain számon kérni bármilyen filmes értéket. Azért készültek, hogy a nézőt riogassák. Arra valók. S hogy éppen a tengerek ragadozója a címszereplő, azért még nem szabad ennek a filmnek alapján felkészülni a következő biológiai órára a cápák természetrajzából. Lehet, hogy legközelebb már a tengerparti sétányon is kergeti az áldozatait, vagy ha kedve szottyan, még a szállodába is besétál, liftes fiút enni. Mese ez kérem, tejszínhabbal, s a mesékbe nem szokás megkérdezni a farkastól, miként fogyasztotta el Piroska nagymamáját. Óvakodom leírni azt a szót, hogy a film alkotói, mert az alkotás mégis valami emeltebb dolog. Ám ez a celluloidszalagra rögzített rémtörténet is elkészült valahogy, s a rendezőként feltüntetett Jeannot Szwarcz alighanem megvásárolta a licencet az eredeti cápa kiötlőjétől, Sceven Stielberg- töl. A második kiadásban is a markáns Roy Scheider a főszereplő, aki ha olyan rendezői utasítást kap, hogy számoljon-ötszáztól visszafelé hetesével, akkor összevonja a szemöldökét, ezt csak le kell filmezni, s máris kész a töprengő hős. Mi pedig nézzük és izgulunk: el ne tévessze. (Andódy) Mezőkovácsháza felől autóztunk Battonyára a napokban és feszülten figyeltük az út jobb oldalát, persze nem ok nélkül. Régészkedő diákokat kerestünk, és nem hiába. Végigzötykölőd- tünk egy frissen felázott be- kötőúton, és máris ott találtuk magunkat az ásatás színhelyén. A jókedvű tizenévesek egymás után ugrottak ki a mély gödrökből és a következő percben már azt sem tudtam, hova kapjam a fejem. Ott álltam a szózuha- tag közepén, és élvezettel hallgattam a hamisítatlan „diákszöveget” a tábori élet örömeiről és kisebb-nagyobb kellemetlenségeiről. — Már az első napon megalakítottuk a négy brigádot —, mondja a csapat viccmestere: Gádor Tamás. — Fantasztikus neveink vannak, de a legjobb az Emtimpalijago- móc. Ez úgy született, hogy egy számítógépbe betápláltunk betűket és néhány művelet után a gép ezt a szó.t dobta ki. A másik három brigád a Vörös köcsög, a Rostos nektár és a 2+3+1 névre hallgat... — Humorban, úgy látom, nincs hiány. Tamás, mutasd be, légy szíves, ezt a jókedé- lyű társaságot! — Mindannyian Budapestről a XIII. kerületből jöttünk. Két hetet töltünk el itt Battonyán, egy régészeti táborban. Huszonnégyen vagyunk, legtöbben a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanulunk, de van köztünk néhány általános iskolás is. — Hogyan telik egy napotok? — Reggel háromnegyed hatkor ébredünk szállásunkon, a sportkombinátban és hétre már az ásatáson kell lennünk. A munka abból áll, hogy kiássuk a gödröket, ellapátoljuk a földet, és minden előkerülő dolgot megtisztítunk, kigyűjtünk. Ebédre visszamegyünk a szállásra, délután pedig pihenünk, sportolunk; kinek mihez van kedve. Többször voltunk már Mezőkovácsházán a strandon, jártunk a mezőhegyesi lovardában, moziztunk, de a legnépszerűbb program szerintem az alvás. — Megértem őket — kapcsolódik be a beszélgetésbe dr. Szénászki Júlia, a békéscsabai Munkácsy Múzeum régésze —, a feltáráson nehéz fizikai munkát is végeznek a gyerekek, nem csoda, ha elfáradnak. Egyébként nagyon jól dolgoznak és egész ügyes gondolataik vannak az ásatással kapcsolatban. A most feltárt rézkori település nyomai sorra kerülnek elő, találtunk már cseréptöredékeket, állati csontokat. Kicsit odébb egy középkori objektum maradványaira leltünk, ezen is a diákok dolgoznak. — Mi volt a legizgalmasabb lelet? * — Egy végtelen hosszú kukac és egy hatalmas bogár, amivel nagyszerűen lehet ijesztgetni a lányokat — folytatja a poénkodást Tamás —, de komolyan: volt itt egy rézkori sír és ezen felbuzdulva nekiláttunk csontvázat keresni. Persze néhány állatcsonton kívül semmire sem akadtunk. Észre sem vettük és máris elérkezett a tízóraizás ideje. A kiéhezett kamaszok megrohanták a kakaóscsigákkal teli kosarat és lakmározni kezdtek. Természetesen ke- veselték az adagokat, de a konyha kritizálása hozzátartozik a tábori élethez. Gál Györgyné tanárnő, a diákok vezetője, miután kiosztotta az összes ennivalót, letelepedett mellém. — Az itt táborozó gyerekek többsége iskolájában KISZ-vezetőségi tag, és a kéthetes nyaralás alatt rengeteget beszélgettek a jövő évi teendőikről is. Szerintem már kész van az 1987— 88. év akcióprogramja. Csak rájuk kell nézni, a hangulat mindig nagyszerű és nem tudnak kifogyni az ötletekből. — Megtaláltam Attila sírját! — kiált fel az egyik lapátolástól megfáradt fiú. — Ezen a héten harmadszor! — jön a válasz az árnyas fák alól... Tizenhat lány Az Express Ifjúsági és Diák utazási Iroda Békés- megyei kirendeltsége sokféle nyári tábort szervez, tavaly szervezett először nyelvi tábort is. Most másodszor tehát az egész országban meghirdették a lehetőséget, s az iskolások — Debrecentől Veszprémig — igen különböző városokból, iskolákból érkeztek Békéscsabára, hogy a Lékai János Kollégiumban németül és angolul ta- . nuljanak. Június' 21-től három turnusban folyt az oktatás. A tavalyi 32 óra túl soknak, megerőltetőnek bizonyult, így az idén 24 órában foglalkoznak a táborlakói az idegen nyelvvel; napi négy órában vagy délelőtt, vagy délután. Szabad idejükben Békéscsabával ismerkednek, kirándulnak Gyulára, Szarvasra. Tanáraiktól sokat hallottak a nyelvtanulás fontosságáról, a nyelvi tábor előnyeiről. Kíváncsian jöttek el Hajdúszoboszlóról, Mezőkeresztesről, Veszprémből, Hajdúhadházáról Békéscsabára. Volt, aki önként jelentkezett a táborba, volt akit szülei, nagy testvérei, tanárai beszéltek rá, hogy érdemes eljönni. Anita az ötödik, Judit a hetedik osztályt végezte, mindketten már tavaly is részt vettek itt az Express nyelvi táborában. — Jól éreztük magunkat tavaly is, bár az a tanár bácsi szigorúbb volt, osztályozott, feleltetett, pontosan úgy, mint az iskolában. Ennek ellenére szívesen jöttünk el újra, sőt igyekeztünk minél több osztálytársunkat is magunkkal hozni — meséli Judit. Anitának édesanyja magyarázta el, miért hasznos a nyelvtudás, hogy a németet — ellentétben anyanyelvűnkkel — igen sok országban beszélik, s azt is, hogy jó érzés, biztonságot adó, ha az ember külföldön is meg tudja értetni magát. Adri- enne-ékhez, Dóráékhoz gyakran jönnek német vendégek, ők maguk is utaznak, így saját bőrükön tapasztalhatták, mennyire fontos, hogy idegen országban is társalogni tudjanak. Emese,' Irén és Anita a békéscsabai tábor előtt már nyaralt egy kicsit a nagymamánál, vagy az unokatestvéreknél, Gabi, Juli ezután készül a Balatonra, többen Minél többet járja az ember a világot, annál inkább erősödik felismerése: minden ország szép, csak más, mert'ha van is hasonlóság, egyformaság nincs, a hasonló is más, másutt. Más a tenger, mások a hegyek. Koreára is igaz ez. Szépsége sajátságos. Természeti jellege teszi azzá, és az, amit a nép az idők folyamán hozzáadott. Mint például a múltat idéző mjongjanszani Budd- ha-templom, a több ezerből megmaradt vagy újjáépített harminc egyike. A tulajdonképpeni templomhoz — vagy inkább szentélyhez — öt kapun át vezet az út, mindegyik padlós, fedett hely, színes faragásokkal díszítve. Az első a halandó ember megrettenté- sét szolgálja, aztán oldódik ez a hangulat, noha végig az önvizsgálatra, megtisztulásra serkent. Európai embernek egzotikum, olvasmányainak megelevenedett mása, egy röpke délután. A SÁRGA-TENGER MELLETT Itt ugyan, csak nyugatinak említik, de ez nekünk mindegy, az odavivő út viszont nem, mert istentelenül ráz, majd egész úton Namphoig. A város bár üdülőjeliegű,, három egyeteme és több üzeme van, kikötője nagy forúttörő- vagy építőtáborban vesznek majd részt. Adrienne a szüleivel az NSZK- ba készül ezen a nyáron. A németes csoport lányai — 16-an — az általános iskola felső tagozatának mind a négy osztályát képviselik. Legtöbben két-három éve tanulnak németül, csak hárman kezdők. Valamennyien megegyeztek abban, hogy németül tanulni jöttek ide. Indokaik vegyesek: német barátokkal, külföldön élő rokonokkal szeretnének beszélgetni, leveleznek, tetszik a német nyelv, a gimnázium nyelvtagozatos osztályába készülnek, otthon a családban többen beszélik a nyelvet, tanulmányaik során később más idegen nyelvet is akarnak tanulni. Sok kislány járt már Drezdában, Münchenben, Bécsben, s tapasztalta, hogy anyanyelvűnkkel nem, de kis német tudással szépen el lehet boldogulni. Okosan, őszintén érvelnek, elmondják, miért akarnak németül tanulni. De hát ez csak az érem egyik oldala! Mégis csak nyár van, szünidő! Nem lenne jobb strandolni, hegyet mászni, játszani, olvasni — vagyis nyaralni? Erika rögtön rávágja: — Nyaralás ez is! Az nem baj, hogy közben tanulunk. Délelőtt vannak az órák, az egyik délután városnézés volt, a másikon meg kirándulás Szarvasra, aztán a gyulai strandra. Virág arról beszél, hogy falujában, Veszprémvar- sányban nem sok lehetőség adódik annak, aki nyelvet akar tanulni. Ám ha igazán komoly a szándéka, akkor galmú. Közel hozzá a tengerészklub, ahol megállunk egy kicsit, csak aztán megyünk a modern, szép és kényelmes szállodába. Itt is, mint Phenjanban és majd másutt is, padlófűtés, s ez különösen kellemes, mert alulról jön a meleg fölfelé, s még ránk is fért, mivel nehezen melegedett az idő. Korea klímája hasonlatos a mienkhez, azzal az eltéréssel, hogy nyáron kéthónapos monszunidőszak van, ugyanis július és augusztusban folyton esik az eső. A mostani tél náluk is kemény volt és nehezen tavaszodott. Ezért nem láttunk virágba borult fákat, bokrokat, csak a fenyők örökzöldjét. Ekkor még a nemzeti virág, a csodálatos azália is csak bent, dézsában virágzott. Másnap délelőtt megyünk a nagy gáthoz. öt év alatt építették — főleg katonák —, a Dedong folyó deltavidékén az apály-dagály törvényei szerint úgy, hogy az édesvizet elválassza a sóstól, s ki tudják alakítani a tervbe vett, később majd 300 ezer hektáros rizsföldet. A termőterület növelése élet- szükséglet ebben az országban, ahol sokkal több a hegyvidék, mint a síkság, s ahol még mindig jegyre kapja a mindennapi rizst a lakosság. mégis csak talál magának alkalmat. A testvére például már évek óta tanul, és nagyon jól beszél németül. Amikor a szüleikkel nyugateurópai körúton voltak, Virág is belátta, milyen jó, ha valaki meg tud szólalni idegen nyelven, tájékozódni tud külföldön. Andrea Tatára készül az Eötvös Gimnázium német tagozatára. Juli biológus szeretne lenni, s szerinte minden munkakörhöz jól jön a nyelvismeret, mert az emberek gyakran hivatalos utakon, kongresszusokon külföldiekkel találkoznak. Nagy előny az is, ha valaki szak- irodalmat olvashat idegen nyelven. Judit szerint két-három nap alatt tanultak annyit, mint az iskolában olykor több hét, hónap alatt sem. Az ő szíve igazán nem fáj, s úgy gondolja, a többieké sem az itteni tanulás miatt. Juli, aki biológusnak készül, érdekes megjegyzéssel egészíti ki a társalgást: — Mindannyian azért jöttünk ide, hogy németül tanuljunk. De nem csak ez a fontos. Minden táborozás jó alkalom arra is, hogy jó barátokat szerezhessünk magunknak, és új városokat, új tájakat ismerhessünk meg Európa térképéről volt szó a német óra elején; új szavak, kiejtési gyakorlat, olvasás, fordítás. A nyelvtanulásról magyarul mondták el véleményüket, igaz. Utána utcai találkozásokat, bevásárlási jeleneteket játszottak el a gyerekek — mert játszani is kell —, de persze németül. A LEGENDÁS GYÉMÁNTH EGYEK Míg a város környékét járjuk, de később is a többi úton, lépten-nyomon tanúi vagyunk a faültető évnek. Főleg gyerekek és fiatalok kis fenyőket ásnak el mindenütt az út mentén, s a kisebb, kopár hegyek alján teraszos megoldással. Zöldség és gyümölcs részére is kihasználnak minden talpalatnyi helyet, a házak körül is. Phenjant pedig széles gyűrűben veszi körül egy nagy zöldségtermelő állami gazdaság, hogy gondoskodjék a főváros ellátásáról. Ami nem csekélység egy olyan országban, ahol az asztalról egyetlen napszakban sem hiányozhatnak a zöldségfélék, amiket nagy változatossággal készítenek. S mint tengerrel körülszegett országban — s folyó is van bőven —, az ízes halak is mindennapi étkek. Finom a koszt és könnyű. Utunk következő állomása Vonszan, a Japán-tenger partján. Mivel tavaly a tájfun óriási károkat okozott, hidakat döntött le, utakat rongált, autóbusz helyett vonattal utazunk. (Vissza már nem, mert a mienk volt az első autóbusz, amit az új utakra ráengedtek.) Éjfélkor indultunk a phenjani főpáGajdács Emese Fotó: Fazekas Ferenc rail J A kislány már régóta ácsorgóit a kocsma elfitt. Néha Lili 11 szipogott egyet, és megpróbált benézni a mocskos ablakon. Váratlanul kinyílt a kocsmaajtó. Értelmetlen lárma, pohárcsörgés, és koszos fény bukott ki az utcára. Az ajtón egy férfi támolygott ki. A kislány, mikor észrevette, tétován feléje lépett. * — Ta ... takarodj! — mordult rá a férfi, mikor meglátta. A gyerek nem mozdult, csak állt, és nézte a támolygó alakot. — Ne... nem érted?! Azt mondtam, takarodj! — a részeg felemelte a kezét, és botladozva elindult a kicsi felé. A kislány megijedt, de nem mozdult. A férfi hirtelen megbotlott, és elterült a földön. Megpróbált feltápászkodnl, de minduntalan összecsuklott. Végül fekve maradt, és csak nehéz szuszogá- sa hallatszott. A kislány várt néhány pillanatig, majd óvatosan odament. Leguggolt, és megrázta a férfi fejét. Halk motyogás volt a válasz. A kislány felállt. Lemondás és bánat volt a szemében. Talán önmagát sajnálta. Még egyszer lehajolt, és megrázta a részeg kabátját. Az egy tétova mozdulattal lesöpörte magáról a kis kezet. A kislány kiegyenesedett. Arca valami végtelenül keserű és megvető fintorba húzódott. Megfordult, és fejét lehajtva lassú léptekkel elment. „ . ____ _ _ K ovács Attila György Niedzielsky Katalin Délelőtt komoly munka folyik a kollégium tantermében, délután jöhet a kirándulás Fotó: Kovács Erzsébet Koreai útijegyzetek Ili. Tengerek és hegyek táján
