Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-24 / 147. szám
1987. június 24., szerda-m „fl második otthonom volt...” Idén is lesz nyári színház Békéscsabán Dandin György a tanácsház udvarán A néma levente, a Szent- ivánéji álom és A Fogadós- né után az idei nyári játékok keretében, július 2-án Moliére Dandin György című zenés komédiáját mutatja be a Jókai Színház Békéscsabán a városi tanács udvarán. Az előadás rendezője Mihályfy Sándor, aki a Bástyasétány ’77 óta nem ismeretlen a békéscsabai közönség előtt, s akit elég nehéz megtalálni, s még ennél is nehezebb megszólaltatni... A televízió Balázs Béla-dí- jas rendezőjét a szombat esti próba után az előadás céljáról kérdeztük. — Azon vagyunk, hogy egy szórakoztató, ■ kellemes estét adjunk azoknak, akik eljönnek megnézni Moliére darabját. — A Dandin György tragikomédia, igen mélyértelmű és nem kifejezetten könnyed kis vígjáték. Hogyan lesz belőle kellemes nyári szórakoztatás? — Tragikomédia valóban. Zenével és dalszövegekkel próbáljuk a közönséghez közelebb vinni, már amennyire szükséges egy Moliére- művet közelebb vinni és megszerettetni az emberekkel. Jó előadást szeretnénk ... — A tanács udvarát alkalmas helyszínnek tartja? — Igen, sokféle darab előadására, így erre is. Bejátsz- szuk az egész udvart; Harkányi János Dandin szerepében majd körbe is szaladgál. Egyébként Ferenczy Krisztina, a társulat új tagja, lesz Dandin felesége, Angyalka, Próba a tanács udvarán és Hodu József, aki Győrből szerződött vissza, játssza a hódító Klitandert. Megpróbáljuk látványossá és mozgalmassá tenni az egész játékot. Nem könnyű persze ilyen helyszínen, a benti színpadtól eltérő körülmények között, a zöldben játszani; mindez más feladatokat jelent a színészeknek. — Zenés darab, hogy hangzik majd a szabadban? — Reméljük, jól. A színészek énekelnek, és a zenekar kíséri őket. Egységes stílusban szeretnénk előadni az egészet. Ősszel benti előadások is lesznek, akkor majd meg kell találni a módját, hogy a kinti után bent is éljen a darab. — Rendezett már korábban nyári színházi előadást? — Nagy megmozdulásokat, rögtönzött játékokat rendeztem, ilyen színházi előadást még nem. — Televíziós rendezései közül, ha megemlítene néhányat ... Fotó: Fazekas Ferenc — Amiket nagyon szeretek, ilyen munkáim: Indul a bakterház, A piac, Játék és szerelem Lakatos Menyhért könyvéből, Brigádeltérítés, ezt Szentmihályi Szabó Péter írta, és moziban ment a Gyermekrablás a Palánk utcában. — Mi a legkedvesebb, a színház, a mozi vagy a televízió? — Azt hiszem, a színház, mert az igazán élő, mozgalmas műfaj. Persze nagyon nehéz választani. Mind a három fontos és kedves a maga helyén. Számomra talán azért érdekesebb a színház, mert kevesebbszer találkozom vele. S a magam részéről mindig sokat tanulok a színészektől. A televíziós film, a tévéjáték során ilyen közel sohasem jutok a színészekhez, mint ahogyan egy ilyen próbaidőszakban. Niedzielsky Katalin Az idő múlásánál is jobban megdöbbenti az embert az összegzése, talán mert erre nagyritkán kerül sor, s ilyenkor az is felkapja a fejét, akivel kapcsolatos. Nem az a meglepetés Izsó Antal- nénak — a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium most nyugdíjba vonuló adminisztrátorának — sem, hogy 37 évet töltött az öreg — 131 éves — falak között, hanem, hogy a mostani tantestület fele még nem is élt, apaikor ő itt hozzáfogott a munkához. És hogy ez 13140 napon át tartott. Meg, hogy ő a legrégebbi „lakója” az iskolának, és már senki sincs itt azok közül, akikkel annak idején együtt kezdett. — Míg fut az idő, kinek jutna eszébe ilyesmit számolgatni — tűnődik, mielőtt kérdezgetném. — S hogy az első munkahely lesz az utolsó is. Én akkor, 1950 őszén a leánygimnáziummal együtt vonultam be az épületbe. Jól elzárva, az első emelet volt a miénk, a fiúk a földszintet és a második emeletet birtokolták. Oly szigorú volt a ma már hihetetlen el- szeparáltság, hogy még szünetekben sem találkozhattak a fiúk és a lányok. — Hogy fért el a két isko- 'a egynek a helyén? — Akkor még jóval kevesebben adhatták középiskolába a gyermeküket, s így évfolyamonként — ha jól emlékszem — csupán két osztály volt. Aztán 1957-ben, pont amikor már nőtt a létszám, a két gimnáziumot összevonták. Később még több lett a diák, 1965-ben már 30 osztályunk volt, 1300 tanuló — házon kívül is folyt a tanítás —, majd a Kemény Gábor megnyitásával egy kicsit csökkent. De jöttek helyettük a nyomdászok, sőt kereskedelmisek is, majd megint voltak távozók, akik az egészségügyibe mentek. Aztán a nyomdászok is különváltak, legutóbb meg a zeneibe kerültek át tőlünk gyerekek. — A majd negyven év alatt számtalan diák és számos tanár közelében dolgozott. Sok nagy tanáregyéniséget megismert? — Sokat. Nem is győzném felsorolni hirtelen... De eszembe jut Bayerné, a híres matematika-fizika tanár, a tudós típusú Győrffy Katinka, Szeberényi Lajos — akit Cibak tanár úrnak hívtak a gyerekek —, aztán Boldizsár Lajos is, aki 20 évig volt igazgató. S a fiatal Pándi Margit, ő oly nagyszerűen tanította a kémiát, hogy volt olyan esztendő, amikor az ország 10 legjobbja közül 5 az ő diákja volt. És hát a felejthetetlen Csák Pista bácsi. .. A lelke volt a tantestületnek, a vacsoráknak, a műsoroknak, a viccnek és vidámságnak. — Ennyi idő alatt változnak is az emberek. . . — Régen a tanárok türelmesebbek voltak, talán mert nyugodtabb körülmények közt dolgoztak, nem volt ez a feszített tempó, az állandó versenyfutás az idővel és az anyaggal. A gyerekek meg? Bizony, most többet engednek meg maguknak, mint valaha. Könnyelműbbek is. Eltűnik egy-egy kilincs, vagy villanykörte..de az ellenkezője még jellemzőbb: többségük nem keresi az elveszett dolgokat. Kabát, kvarcóra is vár a gazdájára. De mint semmi másban, ebben sem lehet általánosítani, most is vannak tisztelettudó diákok — főleg a falusiak —, és ahol a család nehezen él. ott a gyerek vigyáz mindenére, különösen, ha ő kereste meg a rávalót. S a szülői ház is sokat változott, többet vár az iskolától. — Generációk jönnek, generációk mennek, ebben a nagy mozgásban — beleértve az egymást váltó reformokat is —, ez a munkakör a mindenkori fix pont. Aki itt dolgozik, mindent tud és mindent csinál? — Ami adminisztrációval jár. A személyi és gazdasági dolgok, beiskolázás, továbbtanulás, menza, érettségi, évkezdet, évzárás, diákbajok, szülői gondok, hivatalos ügyek, iratok. S a sok gépelés. Tényleg minden, ami egy ilyen nagy iskola életében előfordult, a kezemen ment keresztül, s az már csak természetes, hogy időben is összekötő kapocs lettem. Egyébként ebben a munkakörben — az újakon kívül — minden ,hónapnak megvan a maga visszatérő feladata, vagyis egy teljes év kell ahhoz, hogy minden előforduljon. 1975-ig egyedül végeztem ezt a munkát, akkor kaptam segítséget. — És most kt jön az után, aki közel negyven évet tart a fejében? — A lányom. Nem lesz könnyű neki, de mégis sokkal könnyebb, mint egy idegennek, hiszen én kéznél vagyok, s a segítség a családban marad. * — Nehéz a búcsú? —• Nagyon. Ai második otthonom volt. Az életem egyik felét hagytam itt. Vass Márta Fotó: Fazekas Ferenc CrAl» EDIT KÉPRIPORTJA m.m Tl~ ' ^ ■ ff
