Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
1987. június 23., kedd flz Új Zrínyiász a Gyulai Várszínházban Mikszáth Kálmán feltámasztja Zrínyi Miklóst és hős vitézeit Űj Zrínyiász című szatirikus regényében, ötlete arra jó, hogy kifigurázhassa saját korát, a millenniumi Magyarországot, azt „a szabad és tökéletes országot”, ahol „a törvény hajszálon múlik”, hogy megmondja a magáét a politikai álszentségről, a század végi cinizmusról és a korrupcióról. Könnyedén, humorosan elanekdotázgatva tulajdonképpen súlyos igazságokról beszél, kritizál és bírál; és a szigetvári hősök hazafisá- gának és bátorságának méltatásával a XVI. század eszméi mellett foglal állást, míg saját kortársai fölött kíméletlen ítéletet mond. s azt a korszakot leplezi le. amikor Európában „áldott béke” volt — látszólag! —, s közben már igencsak háborús szelek fújdogáltak. Szentmihályi Szabó Péter Mikszáth regényéből áltörténelmi játékot írt, s ezzel az ötlet, a lehetőség tágul, mert a két korábbi, ma már történelmi korszakhoz új idősík, 1987. jön hozzá. Saját korunk, társadalmunk lép be a játékba, a téma ezáltal még érdekesebb és még izgalmasabb lesz, s mivel közünk van hozzá, a mondandó súlyosabb, az író felelőssége is nagyobb. S bár első hallásra meglepőnek tűnhet Szentmihályi nézete, miszerint minden századvégben található sok rokonvonás, azonosság, reálisan szemlélve, komolyan véve igen komoly dolgainkat, társadalmi, gazdasági gondjainkat, be kell látnunk: az író nem túloz, s tényleg nincs okunk optimizmusra! Anyagi(as) hétköznapi küzdelmeink furcsa viselkedési formákat öltenek, megkeserítik kapcsolatainkat, labilis jólétünk és (világ)biztonságunk ellentmondásai ugyancsak nehezen (ha egyáltalán) emészthetők. A véletlen hozta-e, vagy szándékos, hogy a Gyulai Várszínház idei első két elő- bemutatójában történelmi alakok feltámasztása szolgáltatja az alapötletet ahhoz, hogy az író. a színpadi játék a mához szólhasson, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy Sánta Ferenc Éjszakájával bevált az ötlet; a Győri Kisfaludy Színház előadása sikeres volt, az író és a színművészek üzenete eljutott a várszínház közönségéhez. Adott tehát egy érdekes, szellemes, a mához szóló darab, amit népszerű írónk alkot éppen erre az alkalomra, és adott hozzá a kiváló helyszín, a vár, melynek falai közé szinte kívánkozik ez a társaság, az Űj Zrínyiász serege. Lehetőség, nagyszerű alkalom a játékra, ám a játék — ugyan miért?! — mégsem jön össze... Hiába a nagy ötlet, a többszörös találkozás (három korszak és három különböző társadalmi forma összehozása), és hiába a környezet, ami igazán ritkán adódik így. környezet, aminek már önmagában is varázsa van; ha az előadás poénjai, helyzetei nem csapnak össze, nem sülnek el, ha minden félbemarad, mielőtt még történhetne valami, létrejöhetne egy kis hangulat, hatás a színpadon — a színpadról a nézőre! A Jókai Színház elő- bemutatója — nem könnyű leírni, mert az ef#ber hazai pályán nyilvánvalóan hazai győzelemnek drukkol, annak örülne, s dühöng a kihagyott helyzetért — színtelen volt és gyenge. Rencz Antal rendezése nem nyújtott kimagasló alakítást, de még olyanokat sem, akikre oda kell (vagy jó odafigyelni. Jóllehet, a darab arról szól. hogy nemzeti hősből nem lehet hülyét csinálni, várparancsnokból „banki-banki- bankigazgatót”, s hogy a feltámasztott Zrínyi Miklós esetlenül forog, idétlen és szerencsétlen az új korban, a megváltozott társadalmi viszonyok között. Kincses Károly alakításán ez inkább úgy érződött, hogy a színművész nem érzi jól magát a nagy hős bőrében, s ettől nem ura a szerepének. Ezért is válhatott oldalán Tamás Simon, mint Alapi Gáspár — olyan mértékben, hogy az már túl sok, taszító — har- ciasabbá. hangosabbá, keményebbé. Dávid Sándor Ju- ranics Lőrince meg inkább esetlenné, mint meggyőzővé. Már most alig emlékszem (pedig péntek este nem régen volt) élményt adó pillanatokra. Ha egyszer-egy- szer Kincses Károly hangjától, vagy Lengyel István némely jelenetével elindult volna valami, biztos, hogy lerombolta azt a rákövetkező percben a szörnyű hangerő, ordítozás, rohangálás a színpadon. Néha, mikor már-már kezdtem magam színházban érezni, akkor jött a függöny! Az a vékony, a legenyhébb légmozgásra is annyira hajlékony, a várszínpadra egyáltalán nem illő függöny olyan sokszor megzavarta, sőt tönkretette az előtte éppen játszódó jeleneteket azzal, hogy nem a zsinórnak engedelmeskedett, hanem a szélnek, s úgy telepedett rá a mögötte lévő díszletre, hogy láthatóvá tette, aláhúzta a hátul folyó pakolást, hurcolkodást. Ami leginkább szerencsés volt ebben a szétencsétlen előadásban, az Victor Máté zenéje, mert modern volt és szórakoztató, ugyanakkor a korabeli betétekkel kellemesen villantotta fel a régi idők hangulatát. A várszínházi lehetőség kihagyása után már csak abban bizakodhat a mai drámát és a színházat szerető közönség — meg az újságíró, aki a tényeket rögzíti, s nem arról ír, amit elvárnak tőle — (Ennek éppen ellenkezőjét hirdették a darabban!) —, hogy az Űj Zrínyiász jobb előadását láthatja majd ősztől benn a Jókai Színházban. Niedzielsky Katalin Fotó: Béla Ottó „Hanoi lane” Jane Fonda és Vietnam Egy eheti tévéb'eli filmbemutató kapcsán elevenítem fel a néhány évvel ezelőtti eseményeket, amelyek megvilágítják ennek az alkotásnak, a Hazatérés című amerikai filmnek a hátterét és keletkezését. És nem utolsósorban megmutatják, milyen óriási fejlődésen mehet át egy ember, ha gondolkodni kezd, és nyitott szemmel él a világban. Jane Fondáról van szó, aki szexbombaként indult filmszínészi pályáján, és néhány év alatt nemcsak élvonalbeli, többszörösen kitüntetett művész, de jó ügyek elszánt, kemény harcosa is lett. A lovakat lelövik, ugye? című film elkészülte és világsikere után történt, hogy Jane Fonda hosszabb világ körüli, majd amerikai körutazásra indult. Az utazás során szerzett tapasztalatai, néhány új ismeretsége hatására nemsokára már háborúellenes röpiratokat terjesztett, amiért letartóztatták. .Ettől kezdve neve feketelistára került az amerikai hatóságoknál, minden lépését szemmel tartották. Az egész világsajtó — a magyar is — hírt adott róla, amikor a clevelandi repülőtéren átkutatták bőröndjeit, és megtalálták vitamintablettáit. A vámtisztviselők kábítószercsempészés gyanújára hivatkozva megakadályozták, hogy elhagyja a repülőteret, majd bebörtönözték. Két nap után kénytelenek voltak szabadon engedni. Két napig tartott, amíg megállapították, hogy bőröndjében vitamintabletták voltak! 1973-ban Jane Fonda Haskell Waxier operatőrrel az ottani kormány meghívására Vietnamba utazott. A színésznő bejárta az országot, és sajtóértekezleteken erősítette meg, hogy az amerikaiak bombázta számos körzetben nincs katonai célpont, csak a polgári lakosság szenvedett és pusztult. Egy republikánus képviselő akkor azt javasolta, hogy indítsanak bűnvádi eljárást a színésznő ellen, mert „az amerikai hadsereg harci morálját veszélyeztető” nyilatkozatokat tett. Elnevezték „Hanoi Jane”-nek. Jane Fonda öt évig dolgozott a Hazatérés című filmen, amely 1978-ban készült el. Közben foglalkozott a vietnami veteránokkal, előadásokat tartott egyetemeken. Amikor a filmet a XXXI. cannes-i fesztiválon bemutatták, Hal Ashby, a rendező így nyilatkozott egy sajtókonferencián: „Jane Fonda nélkül, aki olyan sokat harcolt a vietnami háború ellen, nem jöhetett volna létre ez a film. Ezt a művet rajta keresztül kell nézni; ő ennek a filmnek nemcsak a közvetlen, hanem sokkal tágabb értelemben is főszereplője.” Egy újságíró azt kérdezte a színésznőtől, vajon a Hazatéréssel bosszút akart-e állni azon az Amerikán, amely lekezelte a vietnami háború idején. A válasz az volt: „Nem. Én a háború áldozatainak akartam segíteni, azokon az embereken, akiket megmérgezett a hazug eszme. Ahhoz, hogy valaki részt vegyen a háborúban, bátorságra van szükség, de ahhoz, hogy szembehelyezkedjék vele. még nagyobb bátorság kell... Azt akarom, «hogy országunk ne felejtse el a történelmi leckét. . . Az Egyesült Államok nagyon ért hozzá, hogy a szabadság zászlaját lengesse, s közben fegyvereket szállít a szabadság ellenségeinek.” Vajon erőltetett aktualizálás-e, ha ezeket a sorokat idézzük most, amikor az Irangate-tanúkihallgatások folynak? A Hazatérés operatőre ugyanaz a Haskell Wexler, akivel Jane Fonda 'korábban elkészítette Vietnamról Az ellenség bemutatása című dokumentumfilmet. A színésznő partnerei Bruce Dern, John Voight és Robert Carradin. A filmet a televízió június 27-én, szombaton este 21 óra 50 perces kezdettel vetíti az 1-es programban. (erdős) KÉPERNYŐ Mikor végleg beüt a nyár, s valóban kividül az idő — mégha ennyire szélsőséges is, mint most —, ritkábban böngészi az ember a műsorújságot. Valahogy nem akaródzik a szobában maradni, még este sem. Hív a szabad levegő, este is csábít kiülni az erkélyre, kertbe, vagy régi szokás szerint kikönyökölni egy kicsit az ablakba. Ilyenkor mindig, fölmerül, vajon hányán telepednek a tévé elé, s hogy I ez nem költői kérdés csupán, azt a sok ismétlés beiktatása is jelzi. Más szóval elérkeztünk az uborkaszezonhoz, legalább is a képernyő körül. Rövidfilmek az állatvilágból Szerencsére azért, aki keres, az talál olyan nagyszerű műsort is, mint a Népszerű-Tudományos és Oktatófilmstúdió múlt héten sugárzott három rövidfilmje, melyek hatására vibrált a levegő, csupa szem és fül lett a bármely korosztályú néző, s azzal az érzéssel ért a végére: itt és most valóban új, eddig ismeretlen dolgokba avatták be, I egyetlen perc üresjárat nélkül. A darazsak elszállnak című — rendező Kabdebó György — óriási türelemmel kísérte végig a különböző — ma még létező — egyedül élő darazsak otthonteremtését, hogy a társasán élőkhöz vezető fejlődés útját meglesse. A következő alkotás, a Hasonmások és más hasonlók — Kormos Ildikó munkája — a 27. miskolci filmfesztiválon méltán nyerte el a közönség díját, oly bravúrosan mutatta be a rovaroktól a hüllőkig a környezethez hasonulás számtalan példáját az életért való harcban. A harmadik — Amíg egy vidrából lutra lett — akár játékfilmnek is beválna. Hárs Mihály rendező a Fekete István könyvéből készült film forgatását, s annak során a szereplő állatok előzetes felkészítését leste meg Borbély János operatőr segítségével. Nehéz, de hálás feladat. Minden kockáért meg kellett küzdeni, s az eredményt csak felső fokon lehet említeni. Egy. az egész világon páratlan látvány — a vidranász — is szerepel benne. Mire jó a hajlakk? Mondanám, hogy a krimi is a nyár tartozéka, ha nem lenne elmaradhatatlan egész évben. Még az sem volna hiba, hogy hétről hétre képernyőre kerül, ám épp ezért oly sok a bemutatottak száma, hogy képtelenség a jó színvonalat tartani. Hogy ez mennyire így van, arról folytonosan meggyőződhetünk, mert még a műfaj legjobb művelői — az amerikaiak és angolok — is csak ritkán produkálnak kiválót. A skandináv országok meg egyáltalán nem járnak élen a szórakoztató ipar ezen ágában. Így aztán nem volt különösebb meglepetés a gyenge négy részes norvég sorozat: a New York-i járat. Pedig az ötlet nem rossz — bár nem is új —, hogy a szereplőket egyesítő helyszín egy hosszú távú repülőgép legyen. Önmagában viszont ennyi nem elegendő a sikerhez, ha nincs hozzá tartalmas mese, főleg olyan, amely kitart — sőt ébren tart — négy éjszakai órán az érdekességével. Ezt nem pótolja a gép luxus berendezésű első osztálya, sem az ott elfogyasztott italok mennyisége. A vérszegény mesét, az izgalommentes nyomozást a szerepekhez illő és igyekvő színészek sem tudták jobbá tenni. Az időhúzás alatt pedig minden előre kiszámítható lett, csupán egy nem: hogy hajlakk kell a gyilkos géprabló lefegyverzéséhez. Pedig milyen kézenfekvő, hiszen az minden nő útipoggyászában akad. Igaz. fegyverként csak egy felügyelő feleségének, aki maga is rendőr volt, jut eszébe alkalmazni. Telefere-másképpen Szilágyi János műsorára gondolok, hiszen ez is olyan volt, mint a Vitrayé. Persze, ha ketten csinálják ugyanazt, az attól még nem ugyanolyan. Nemcsak, mert ez nem színpadon, hanem a Hétvégében zajlott, meg a szombati főműsor, a Walter Matthau-sorozat A furcsa pár című ragyogó filmje után következett, amikor már mindenki jóízűen kinevette magát, s ezt felülmúlni nehéz lett volna. De Szilágyi alapvetően nem is humoros alkat, ő inkább a rámenős faggató, bár itt ez sem volt teljesen igaz, inkább I a többszínűség, mert szinte minden meghívott vendégével más-más oldalát mutatta. Még egy kis humort is, például az újvidéki rádiós kollégával szemben a Sógorok stb. kapcsán. Az öt partner megválasztása gondos előkészítés után bevált, különösen, hogy annyira mások voltak, főleg foglalkozásukat tekintve, de mint emberi egyéniségek is. Viszont a beszélgetések színvonala mégsem ettől függött, vagy mégis? Mert a fotómodellel bizonyos dolgok feszegetése I már kissé kínos volt és körülményes. Legfrappánsabbra I az Állatvédő Egyesület elnökével készült interjú sikerült. Vass Márta Őrségi napok A már hagyományos őrségi napokat és az őrségi vásárt az idén június 26-tól 29-ig rendezik meg. A háromnapos rendezvény központja ezúttal is a tájegység „fővárosa”, Öriszentpé- ter lesz, s több esemény kap helyet a környező községekben. A programban szerepel többek között a Vas és Zala megyei kézművesek, kisiparosok, szövetkezetek, vállalatok, áruházak, népművészek termékbemutatója, vására. Bajánsenyén Horváth János, valamint Kaszner Margit festőművészek kiállítását, öriszentpé- teren Tóth László festőművész tárlatát láthatja a közönség. A veleméri műemlék templomban a szombat- helyi Savaria vonósnégyes, Öriszentpéteren, a református templomban a Musica Antiqua Hungarica együttes ad hangversenyt. Hegyhál- szentjakabon a Vadása-tó- nál Vas megye, valamint Szlovénia és Burgenland legjobb folklóregyüttesei mutatkoznak be. Lesz aratóbál, utcabál, nemzetközi labdarúgó-mérkőzés, játékos lovasbemutató, Pankaszon búcsú, s megrendezik az őrségi baráti kör tagjainak találkozóját is. A rendezvény iránt máris nagy az érdeklődés. Az őrségi napokra a Savaria Tourist külön autóbuszokat is indít Szombathelyről.
