Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

T 1987. június 23., kedd Tisztul a víz a szarvasi holtágban Két évvel ezelőtt, 1985 áprilisában az MSZMP Szarvasi Városi Végrehajtó Bizottsága a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság előterjesztésében megtárgyalta a szarvasi holtág helyzetét. Fontos, időt álló következtetéseket vont le az uralkodó állapotokból és a holtág védelmében több intézkedés meghozatalát javasolta. Arra kérte Szarvas lakosságát, hogy ezt a 29 kilométer hosszú, 200 hektáros vízfelületet tekintse és kezelje nemzeti kincsként, védel­mezze az ország ötödik legnagyobb természetes vízfelü­letét, melyet alkalmassá lehet tenni üdülésre, szórako­zásra, pihenésre. El kell érni, hogy a gazdasági érdek és a környezet védelme hosszabb távon összhangba ke­rüljön a térségben. Az akkori párt-vb után elemző, értékelő írás jelent meg lapunkban „Tiszta vizet a szarvasi holtágba" címmel. (Megjelent 1985. május 7-én, az 5. oldalon.) A eikk kri­tikusnak értékelte a helyzetet, melyet súlyosbított egy igen jelentős halpusztulás is. Ez figyelmeztetőként: a 24. órában érkezett. Nagy felelősséggel most már csak a tet­tek menthetik meg a jövő számára ezt a valóban cso­dálatos természeti tüneményt. Szarvas város intézményei a kezdeményezés mellé fel­sorakoztak. A tanács a fel­adatokat társadalmasította. Intéző bizottságot hozott lét­re, melybe a lokálpatrióta szarvasiak mellett vízügyi szakembereket is bevont. Az országban szerzett tapaszta­latok alapján a feladatokat rangsorolták, és az intéző bi­zottság aktívák bevonásával egyszerre, egy időben, vagy egymást nagyon szorosan követve a felmért helyzet alapján operatív intézkedé­seket foganatosított. A szeny- nyező forrásokat nemcsak feltárták, hanem ki is zár­ták a holtágból! A csapa­dékvízzel szennyvíz sem megy már a Holt-Körösbe, mert az illegális be-, vagy rákötéseket megszüntették. Koncepciót dolgoztak ki a városi szennyvíz biológiai tisztítására és elhelyezésére, a meder kotrására, a vízmi­nőség-centrikus üzemmód megteremtésére, a vízszint szabályozására, a biológiai egyensúly visszaállítására. Ma már annak megállapí­tásánál tartanak, hogy a Holt-Köröst leginkább a Dö­göskáka csatorna által szál­lított anyagok veszélyeztetik legjobban. Kísértetiesen is­métlődik a Balaton és a Za- la-patak esete. Vízügyi szak­emberek azt ajánlják, hogy a Dögöskáka vizét egy ter­mészetes biológiai szűrő- rendszeren át pihentetni kel­lene, hogy a szennyező anya­gok lerakódjanak. Ezt a fo­lyamatot jól szolgálná a ví­zi növényzet, akárcsak a Ba­latonnál. A két évvel ezelőtt szóvá tett, tisztított szennyvíz sem a holtágba kerül. Elkészül­tek a tervek. Egy hat kilo­méteres szakaszon csőveze­téket építenek, és a békés- szentandrási duzzasztó alatti folyószakaszon helyezik el. Csak a csővezeték 32 millió forintba kerül. Ugyanide ve­zetik a termál csurgalékvi- zeket Szarvasról, de tárgyal­nak a csabacsüdi termál- csurgalékvíz hasonló elveze­téséről is. A holtág vízminőségének megőrzésére hozott intézke­dések vajon nem veszélyez­tetik a Hármas-Köröst? A biológiailag tisztított városi szennyvíz nem jelent ve­szélyt, már csak mennyiségé­nél fogva sem a Hármas- Körösre — mondották a víz­ügyi szakemberek. A folyó­ba került szerves anyagok gyorsan, néhány tíz kilomé­ter megtétele után eloxidá­lódnak. Különben a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság vízminőség-felügyelete rend­szeresen ellenőrzi a határon túlról és az Alföld városai­ból a Körösökbe tartó bio­lógiailag tisztított szennyvi­zek hatását. Mivel a Körö­sök szennyezettsége alapjá­ban véve a szarvasi holtág vízminőségét meghatározza, így az uszadék elvonulásáig szüneteltetik a holtág táplá­lását. A szarvasi holtág további sorsa tehát Szarvas és tér­sége kezében van. A végre­hajtó bizottság sajnálattal vette tudomásul, hogy eddi­gi erőfeszítései csak elvi tá­mogatásra. egyetértésre ta­láltak a felsőbb szerveknél. Az eddigi helyi intézkedések bizonyára jótékonyan befo­lyásolják ezt az álláspontot, és a megítélésben nemcsak elvi támogatás, egyetértés alakul majd ki, hanem kö­zös cselekvési program, kon­cepció is születik, akárcsak a Velencei-tónál, hiszen az or­szág ötödik legnagyobb ter­mészetes vízfelületének hasznosításáról van szó. Mondjuk meg őszintén: az utóbbi két évben nem akár­milyen, hanem a holtág víz­minőségének javítására szá­mos intézkedés született Szarvason. Ezeket nem lehet csak tudomásul venni, te­kintettel arra, hogy ez a ter­mészeti síépség nemcsak Szarvasé, hanem valameny- nyiünké, tehát az országé! Ezrek pihennek, üdülnek eb­ben a környezetben, s újab­ban a víz javuló tisztasága osztrák és nyugatnémet turis­tákat is vonz. Víziparadi­csommá lehetne és kellene fejleszteni ezt a vonzó szarvasi tájat, ezt a 200 hek­táros vízfelületet, melyben a sok megértéssel a helyi erők révén tisztul, és egyre tisz­tább lesz a víz. Most igen jelentős erők azon munkálkodnak, hogy a nagyvíz-kört megteremtsek. A kotrás is ezt a célt szolgál­ja. összesen 120 ezer köb­méter iszap eltávolítása szükséges ehhez, és a szent- andrási Siratóval — ez is holtág — össze szeretnék kötni, hogy a tájban is egy­séges egészet alkosson a két holtág. Szarvason már arról tár­gyalnak, hogy a fövenyes részen egy strandot alakíta­nak ki a közeljövőben. A vízügyi igazgatóság a Jókai hajó üzemeltetésével ked­veskedik a kirándulóknak. Ezek olyan új színfoltok, melyek az élet lüktetését ta­núsítják, a tisztuló vízen tö­rekvő emberi akaratot bizo­nyítanak. A városban széles körű összefogás tapasztalható a holtág vízminőségének vé­delmére. Az úgynevezett pontszennyeződések csök­kentésére széles körű felvi­lágosító munkába kezdtek a társadalmi erők. Lesz is fo­ganatja. hiszen az intéző bi­zottság kezdeményezésére a város vezetése Mangol-zug- nál a lakosság, az üdülőtu­lajdonosok segítségét kérte a szennyvízelhelyezés megol­dására. Vagy: a városi csa- padékvíz-elvezet9 hálózatot, mely a Holt-Körösbe tart. olajfelfogóhoz hasonló be­rendezéssel látják el, a szennyeződés vízbe jutásá­nak megakadályozására. Partvédelmi feladatokról is mind többször esik szó. Az ÖKI (Öntözési Kutató Inté­zet) szép példát adott ehhez, melyet másokkal is szeretné­nek hasonló módon és mi­nőségben megvalósítani. A városi tanácsnál hat sze­mélyből álló közterületi fel­ügyelő csoport járja a holt­ágat, felvilágosítja az embe­reket a helyes magatartás kialakítására. Sok minden történt Szarva­son a holtág védelmében az utóbbi években. Nem ' volt hiábavaló a két évvel ezelőt­ti kezdeményezés, melyet most egy újabb, egy még nagyobb horderejű követ: készüljön el a szarvasi táj­körzet rendezési koncepció­ja, melybe az elért eredmé­nyek és a jövő tennivalói fogalmazódnak meg. Dupsi Károly Félidő a hőerőmű- rekonstrukcióban Félidejéhez érkezett az Orosz­lányi Hőerőmű teljesítménynö­velő rekonstrukciója. A# több mint 4 milliárd forint értékű korszerűsítési munkálatokat az elmúlt negyedszázadban teljes kapacitással működő gépek, be­rendezések elhasználódása tet­te szükségessé. A Magyar Vil­lamosművek Tröszt jelenlegi legnagyobb rekonstrukciós be­ruházását szakaszosan, blokkon­ként végzik a kivitelezők: a hazai és külföldi nagyvállalatok, valamint az erőmű dolgozói. Legelőbb az első számú blok­kot — annak generátorát, tur­bináját és kazánját — újították fel, másfél éves munkával. E blokk már a múlt év novembe­re óta termel. A második blokk korszerűsítése befejezéshez kö­zeledik, ezt várhatóan augusz­tusban kapcsolják rá az orszá­gos energiarendszerre. A har­madik blokk revíziója megkez­dődött: a bontási munkák üte­mesen haladnak. A rekonstrukciónál nagy fi­gyelmet fordítanak a környezet­védelemre-. A BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT BÉKÉSCSABA felvesz asztalos művezetőt központi telephelyén működő asztalosüzemébe. Feltétel: szakirányú technikusi végzettség. vagy mestervizsga, legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán. Békéscsaba, Kazinczy u. 4. adóreform II. Hogyan fizetnek a vállalatok? Az adóreform a vállalati adózásban az általános for­galmi adó, a lakossági adó­zásban pedig a személyi jö­vedelemadó bevezetését, meghonosítását tűzte célul. Ezúttal a vállalati adózás tervezett változtatásait te­kintjük át. Az általános forgalmi adó, amely kezdetben hozzáadott érték- vagy többletértékadó­ként szerepelt a sajtóban, az egyoldalú kiemelés követ­keztében félreértésekre ad­hatott alkalmat. Ennek el­oszlatására hangsúlyozzuk: az általános forgalmi adó nem szüntet meg, nem he­lyettesít minden vállalati adófajtát, azok legtöbbje — például nyereségadó — meg­marad, legfeljebb mértékük, az adókulcs módosul. Csök­ken például a nyereségadó, s várhatóan a felhalmozási adó mértéke. Lesznek ter­mészetesen megszűnő adó­nemek is — bér- és kerese­ti adó, vagyonadó — se kettő, az adómérséklések és adómegszűnések együttes hatására népgazdasági szin­ten módosul az adóviselési struktúra: az adók számot­tevő része a termelés szfé­rájából átkerül a forgalom, a felhasználás és a fogyasz­tás területére. Semleges hatású Az adózás ilyen jellegű szerkezeti módosításának eszköze az általános forgal­mi adó, amely a hatvanas­hetvenes években először a Közös Piac országaiban ter- pedt el, s azt követően má­sutt is. A vállalatok, mint vevők, a megvásárolt termékért nemcsak annak termelői árát, hanem általános for­galmi adóját is kifizetik az eladó vállalatnak. (A szám­lán is külön szerepel az ár és külön az adó.) A válla­lat az anyagot, a terméket feldolgozza, s ennek során új értéket állít elő. A fel­dolgozott termék eladása­kor a megnövelt érték után számolja az általános for­galmi adót, s azt a terme­lői árral együtt leszámláz­za, a vevő pedig kifizeti. Az eladó vállalat tehát hozzá­jut a korábbi vásárláskor általa fizetett adóhoz, s csak a feldolgozás fázisában létrejött többletérték utáni adót kell befizetnie az adó­hivatalnak. A termelési­forgalmi láncban tehát a vállalatok, kisvállalkozók hozzájuthatnak az előző fá­zisban a vételárral együtt fizetett adóhoz, mígnem a folyamat eljut a végső fel­használóig, a fogyasztóig, aki az áru teljes értéke után fizeti meg az általános forgalmi adót. S bár igaz, hogy a vállalati adók is közvetett módon a fogyasz­tót terhelik, az általános forgalmi adózási rendszer­ben a fogyasztó közvetlenül fizeti az adót, amelynek mértéke termékcsoporton­ként változhat. (Nálunk várhatóan nulla-12-22 szá­zalékos adókulcsok lesznek.) Az általános forgalmi adó — külföldön már bizonyí­tott — előnye, hogy a ter­melési-forgalmi folyamat­ban nem halmozódik; eb­ben az összefüggésben a gazdasági tisztánlátást szol­gálja. Az általános forgalmi adó nem költség- és nem ár­tényező; az adóelszámolás technikája visszatéríti a már kifizetett adót. Ez az adófajta több vo­natkozásban semleges hatá­sú. Egyazon termék adója nem függ attól, hogy a fel­dolgozást kooperációban vé­gezték, avagy a feldolgozá­si fázisokat, technológiákat egyesítő nagyvállalaton be­lül. Egyes vélemények szerint az általános forgalmi adó kedvezményezi az exportot; ebben az esetben ugyanis teljes adó-visszatérítésre ke­rül sor. A termelő néző­pontjából azonban szó sincs preferálásról, mert a belföl- ni értékesítés esetén is hoz­zájut a termék árához, az adót pedig a vásárló fizeti. Változó árarányok Amennyiben szembesít­jük a még érvényben lévő adórendszer hosszú időn át bírált jellemzőit — a nye­reséghez viszonyított magas adószint, a feldolgozási fá­zisokban halmozódnak az adók — az általános for­galmi adózás modellszerű leírásából kitűnő előnyös vonásokkal, sajátosságokkal, nem lehet kétséges, hogy érdemes és indokolt egy olyan adóreform megvalósí­tása, amely nálunk is meg­honosítja az általános for­galmi adót. Ez azonban több okból sem lesz egyszerű és köny- nyű. Nem hagyható figyel­men kívül, hogy a fejlett országokban csak a hosz- szabb ideje működő adózási rendszert kellett átalakítani. Nálunk szinte újonnan kell megkonstruálni a vállalati adózást, mégpedig úgy. hogy a termelői szféra adói és támogatásai csökkenje­nek, egyidejűleg be kell ve­zetni a személyi jövedelem- adót. Ez már nem egysze­rűen adóreform, ezek a vál­tozások az árrendszert is megreformálják, átalakítják az árszerkezetet, az árará­nyokat, az árszinteket. Az adóreformhoz kapcso­lódó árváltozások kimunká­lása már hosszabb ideje fo­lyik, s abban próbaszámítá­sok végzésével mind több vállalat vesz részt. A ter­melői árak változását két,, körülmény befolyásolja: egyes vállalati adók meg­szűnése és mérséklése, va­lamint a támogatások csök­kentése. Ezek hatásaként a termelői árszínvonalnak csökkennie kell, mintegy 4-5 százalékkal. Az árará­nyok is módosulnak, első­sorban az energiahordo­zók, alapanyagok—feldol­gozói termékek viszonyá­ban. (Az előbbieké nagy­jából változatlan marad, míg a feldolgozóipari termé­kek árszintje 6-9 százalékkal mérséklődik.) Az általános forgalmi adó­ról ezek szerint csak szépet és jót lehet mondani; ki­küszöböli az adóhalmozó­dást, segíti a valós gazdasá­gi értékelést, s a bevezetés­hez kapcsolódó árváltozások révén a termelői árszintet is csökkenti ? Nem szabad tévedni A dolog azért nem ilyen egyszerű. Ezért nem alap­talan, ha némi fenntartás­sal nézünk az adóreform elé. A közelmúlt évtizedek­ben több alkalommal — 1959-ben, 1980-ban — ke­rült sor a termelői árak át­fogó rendezésére, s ezek egyike sem hozta a „papír­formát”, jócskán és felfelé tértek el a tervezett, a vár­ható, a modellszámítás sze­rinti árszinttől. Ezúttal a termelői »árak rendezése, megállapítása során nem szabad „tévedni”, az ár- szintcsökkenésben felfelé el­térni, mert az árrendszer kétszínűségének, a terme­lői és a fogyasztói árszintek különbségének egyik meg­határozója éppen az, hogv mennyivel csökken — az 1986. évihez képest — a ter­melői árszint. (A másik meg­határozó , hogy a mintegy 110 milliárd forintnyi fo­gyasztáshoz kapcsolódó ár- kiegészítésből, támogatásból mennyit sikerül leépíteni, csökkenteni.) Az általános forgalmi adó bevezetéséhez tehát két irá­nyú ármozgás kapcsolódik: a termelői árszintnek — mi­után az adók egy része ki­kerül a termelésből — csök­kennie kell, míg a fogyasz­tói árszint — minthogy az általános forgalmi adó ebbe a szférába csoportosítja át az adók egv részét — emel­kedni fog. Az adóreformhoz kapcsolódó ármunka jelen­legi — júniusi — fázisában az 1988. évi fogyasztói ár­szint két számjegyű, 10-12 százalékos növekedése való­színűsíthető. Ez természete­sen még változhat, s nem­csak árrendszer- és árme­chanizmus-okokból; a fo­gyasztói árszint alakítása gazdaságpolitikai, sőt, politi­kai döntéseken is múlik. Garamvölgyi István (Következik: III. Mennyit fizet a lakosság?) A A Mezőhegyesi Gépipari Szövetkezetben Koczur La­jos műszaki vezető főmér­nök irányításával a helyi mérnöki gárda nagy ke­resztmetszetű, hajlékony fémtömlő gyártására alkal­mas gépat szerkesztett, s ál­lított elő. Ez a második. Mezőhegyesen gyártott ilyen gép, melynek termékét a Taurus exportálja a mély­tengeri olajkutatásokhoz, il­letve olajkitermelésekhez. A szerszámgépet Szász György műszaki osztályvezető, gé­pészmérnök beszabályozza (jobbról). Fotó: D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents