Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
I 1987. június 20., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kodály álmai megvalósulását látta Tarhosban Csik István: Kompozíció I. Csik István képei Békésen Amikor Békés-Tarhoson az intézet oktató-nevelő munkáját vizsgáljuk és értékeljük, jelentős helyet kell szentelnünk az énekkarának is. Léte és működése szerves része volt az iskola munkájának éppen úgy, mint más műkedvelő művészeti csoportok (színjátszás, népi tánc stb.). viszont az iskola jellegénél fogva jóval nagyobb szerepet kapott a többinél. Az énekkar az 1948-as centenáriumi kulturális verseny alkalmával már jelentős sikert ért el. Békésen járási első, Gyulán a megyei versenyen, ugyancsak első helyezést ért el. Voltak olyan hangok is, hogy ezt a sikert Gulyás György harcolta ki jó összeköttetéseivel: erre rácáfolt az a tény. hogy az énekkar 1948. február 22-én, a Szegeden rendezett országos középdöntőn is első helyezést ért el. A Békés című napilap így számolt be az eseményről: „Délután négy órakor kezdődött a verseny. Békés. Csanád, Csongrád megye és Nagyszénás 14 legjobb énekkórusa versenyzett az elsőségért és az országos versenyre való bejutásért. . . Vaszy Viktor, a Szegedi Operaház igazgatója. Szatmári Géza zeneszerző, az Operaház karnagya, Szeghy Endre zenetanár, Péceli Attila, a közismert népdalgyűjtő, Vass Lajos, Kodály Zoltán tanítványa voltak a zsűri tagjai. . . . Nem csalódtunk az énekiskola énekkórusában, meg is nyerték a versenyt, győztesek lettek, s egyedül ők kapták meg a lehető legjobb pontszámot, 16-ot. A közönség tomboló tapssal, kitörő lelkesedéssel ünnepelte a békés-tarhosi győztes csoportot, s Gulyás György igazgatónak számos szegedi közéleti vezető gratulált.” Az énekkar az országos versenyen is kiemelkedően szerepelt. Ennek tudható be az is, hogy 1949 június 1—7- ig az énekkar Budapesten tanulmányúton vehetett részt. A kórus három alkalommal énekelt a rádióban, bemutatkozott a Tervhivatalban is. majd a Városi Színházban rendezett énekkari hangversenyen lépett fel. „Művészi kifinomultság dolgában az est legnagyobb meglepetését a békés-tarhosi zeneiskola ifjúsági énekkara szolgáltatta. Csupa serdület- len gyerek, és szinte hihetetlen, mily tökéletes kiegyenlítettséggel olvadnak hajlékony egységbe a zsenge hangocskák, mily tisztán in- tonálják eleven ütemben, mily hibátlan szövegejtéssel adják elő két- és háromszó- lamú dalocskáikat. Ami azt jelenti, hogy vezetőjük, Gulyás György igazi muzsikus, és született nevelő az új népi énekmozgalom nagy reményű munkása” ■— írta az Üj Világ. E sikeres fővárosi vendég- szereplés hatására az énekkar meghívást kapott az 1949. augusztus 14—18-ig tartó budapesti világifjúsági találkozón való részvételre. Az erős mezőnyű nemzetközi kórusversenyben hatodik helyen végeztek. A VIT programjában 13 alkalommal léptek fel, és minden esetben nagy közönségsikert arattak. Az 1949 50- es tanév iskolai alakuló értekezletén a kórus szereplésével kapcsolatosan Gulyás György megállapította, hogy: „a sok fáradság ellenére szép eredményt értek el a gyerekek, akik egész nyarukat feláldozták az iskola és a VIT, tehát a közösség érdekében. Ezért javasolja, hogy a tanulókat jegyző- könyvi dicséretben részesítse az értekezlet. Ugyancsak jegyzőkönyvi dicséretet érdemel Kapás Gézáné, aki mindvégig lelkesen végezte a hangképzés munkáját, és részt vett az énekkar szerepléseiben is. Dicséretet érdemel még Mánya Éva is, aki a nyári pihenés helyett vállalta a mikosdpusztai és pesti táborozást a gyerekekkel együtt.” Az értekezleten az igazgató tájékoztatta a tanári kart, hogy a pesti tartózkodás alkalmával találkozott Kodály Zoltánnal. Kodály nagy érdeklődést tanúsított Tarhos Kodály Zoltán első látogatása iránt, és a hallottak alapján nagyon pozitívan értékelte az intézet tevékenységét. Ügy nyilatkozott, hogy hamarosan személyesen fog meggyőződni az ott folyó munkáról. Az énekkar a VIT-en való részvétel után, 1949. augusztus 27-én Békésen, az ország első falusi művelődési otthonának avatásán adott műsort, fergeteges sikerrel. Ezt követően az énekkar rendszeresen közreműködött Békés község, Békés megye és a szomszédos megyék különböző ünnepségein, a Magyar Rádió több alkalommal készített felvételt műsorukról. Az 1949 50-es tanév nagy, ünnepségszámba menő eseményei voltak Novikov szovjet zeneszerző és Kodály Zoltán látogatása a tarhosi intézetben. Novikov 1950 tavaszán a magyar—szovjet barátsági hónap keretében tartózkodott Magyarországon, és saját kérésére — mivel hallott már a békés-tarhosi iskoláról — tették lehetővé, hogy meglátogathassa az intézményt. Az énekiskola növendékei magyar népdallal fogadták a kiskastélyban levő zeneterembe érkező No- vikovot. Tiszteletére ünnepi műsort állítottak össze, illetve mutattak be, amely a* következő volt: „Szabadság himnusz (Kodály kétszólamú feldolgozásában). Kodály: Túrót eszik a cigány, Bartók: Legénycsúfoló, Regnart: Megbabonáz sok szívet, Kodály: Ger- gely-járás. Vezényelte: Mező László 5. ált. o. tanuló, Kodály: Cigánysirató. Ezután Szántén Annamária lie. Ill o. tanuló adta át Novikov- nak Kodály egynemű kórusait. Orosz népdalok: (eredeti népi többszólamúság): A fenyvesben. Szomorúfűz. Azt mondják ideje. Magyar népdalok: Száraz ágról mesz- sze virít, Engem hívnak Fábián Pistának, Elmúltam húszéves. Népi tánc: Körösfői kert alatt (lányok tánca). Mozgalmi dalok: Jubileumi induló; Fel, ti, dolgozók: Zúgnak már a traktorok. A műsort az énekkar Kodály: Táncnóta és a Magyarokhoz című műveinek el- éneklésével fejezte be. Műsor közben érkezett meg a Népművelési Minisztérium képviseletében Várnai Klára, a Kultuszminisztérium részéről pedig dr. Fraknói Júlia. A műsorszámok végeztével Novikov elvtárs a következőket mondotta: „Nagyon hálás vagyok ezért a nagyszerű koncertért, amit itt hallottam. Az eddig hallott kisebb kórusok közül, úgy érzem, ez állt legközelebb a művészethez. Mi az. ami nekem legjobban megtetszett? Az, hogy itt a gyerekek szívből jövően, az ének és a zene iránt érzett szeretetből énekelnek, egyszerűen nehéz őket visszatartani attól, hogy énekeljenek. A kórus sok művet tud, és nemcsak egyszólamú, hanem nehéz, több szólamú műveket tanul meg és ad elő, köztük nehéz Kodály-kórusokat is ...” Gulyás György és a tanári kar megnyugvással nyugtázta a látogatást. Tisztában voltak azzal, hogy a minisz-”' tériumok képviselői, de Novikov is az illetékes helyen pozitívan nyilatkoznak munkájukról. A látottakról Novikov a Lityeraturnaja Gazéta című folyóiratban „Magyarország ma” című cikkében így írt: „Még néhány kilométernyi út, és Békés-Tarhoson vagyunk, falun, ahol a néppark közepén nyert elhelyezést az ifjúsági zenei iskolaközösség. Lelkes oktatók és tanulók élnek és dolgoznak itt, és meg kell mondani, nem élnek rosszul. A zeneiskola a vidék falusi fiatalságából tevődik össze, ahol az ifjúság munkakészséget sajátít el, általános és külön zenei oktatásban részesül.” Kodály Zoltán Ádám Jenő kíséretében 1950. június 5—6-án tett először látogatást a tarhosi intézetben. A több irányból kapott pozitív vélemények egész sora késztette a mestert arra, hogy személyes tapasztalatai alapján is meggyőződjön az ott folyó ének-zenei oktató-nevelő munkáról. A tanári kar és a növendékek mindent megtettek annak érdekében, hogy a látogatás alatt Kodály Zoltán mély betekintést nyerjen az intézet életébe. Szolmizáltak, lapról énekeltek, kis kórusokat alakítva magyar és orosz népdalokat, Kodály-, Bartók-műveket énekeltek, majd bemutatkozott az ének- és zenekar. Kodály maga is próbát tett, szol- mizáltatott, lapról énekeltetett stb. A látottakról csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Régi vágyainak első gyakorlati megvalósulását látta Tarhoson. Novikov és Kodály látogatása nagy jelentőséggel bírt az intézet jövője szempontjából. Novikov a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban elragadtatással nyilatkozott a Tarhoson folyó oktató-nevelő munkáról, Kodály Zoltán megerősítette ezt a nyilatkozatot. Az igen pozitív szakvélemény hatására a VKM Bé- kés-Tarhos további fejlesztését, s a tárgyi feltételek további javítását határozta el. A VKM és a Tervhivatal képviselői 1950. június l()-i kiszállásuk alkalmával személyesen is meggyőződhettek az intézet nagymértékű helyiséghiányáról, a. tantermek és a tanári lakások tarthatatlan állapotáról. Megállapításaikat jegyzőkönyvben rögzítették: „Az iskola az ország munkás- és szegényparasztság gyermekeinek a továbbtanulására ad lehetőséget, s ezen belül a tehetséges zenei képességű tanulók szakképzésére. További feladata az iskolának, hogy a vidék és falvak számára zenei vezetőket (kultúrvezető- ket) az általános iskola felső tagozata számára énekszaktanítókat képezzen. Ennek a feladatának az iskola jelenlegi épületelhelyezése nem elegendő, viszont a helyi adottságok figyelembevételével a fejlesztése feltétlenül indokolt. A zenei és közismereti oktatás megfelelő lehetőségeinek biztosítása végett, továbbá a jelenlegi 186 létszámnak kb. 300-ra emelése céljából (évenkénti fokozatos fejlesztéssel) a jelenleg közvetlen befejezés előtt álló 2 tantermes új iskola- épület építése (tornateremmel és egyéb szükséges előadótermekkel, tantestületi helyiségekkel stb.) szükséges. Szükséges továbbá egy zeneelőadó-teremmel (legalább 350 személy befogadó- képességű, megfelelő színpadrésszel rendelkező terem), legalább 13 kisebb gyakorlóhelyiséggel, zeneszertárral, továbbá 2 szolfézsteremmel. Zeneelméleti tanterem 3 db hangszeres oktatásra szolgáló kisebb teremmel. A zenepavilon épülete a tanyaközpontnak kultúrotthonul is szolgál.” Az intézmény fejlesztésére a jegyzőkönyvben megjelöltek alapján lehetőség nyílt. A szükséges fedezetet az Országos Tervhivatal az első ötéves terv keretében biztosította. Az 1951 52-es tanévtől a békés-tarhosi intézet a Népművelési Minisztérium felügyelete alá került. Irányítását, jövőjét ez a tény sajnos nem befolyásolta pozitívan . . . * * * (A fenti részletet Csende Béla Békés-Tarhos című, 1976-ban megjelent könyvéből vettük át.) Napjainkban a festészet is viharosan újítja eszközeit. Jóllehet továbbra is feladata a világ időhöz és térhez kötött jelenségeinek megörökítése, a klasszikus örökség folytatása, mindazonáltal megszületett az új lehetőség is, mely asszociatív képalkotás alapján szerkeszti a koreszméket. Visszafelé tekintve a választóvonal Cézanne, ö az, aki felszabadította a vizuális nyelv új energiáit, de megteremtette a festmény szigorúbb minőségrendjét is. Századunk festészetében kétségtelenül megnövekedett a magánjelek aránya, ami megfelelő értékrendben jelenthet fejlődést, de mérlegelés nélkül okozhat bábeli zavart is. Korunk még mindig az analízis időszaka, amikor a festői elemzések sokaságával teremtődik az új képi világnyelv. A felderítéseket korábban az izmusok, a mi korunkban az op-art, a kinetikus stílusok, a koncept elgondolások végezték, s bár céljaikat illetően eltérőek, eredményeik a 20. század egyetemességének összetartozó pillérei. Szélsőségeik elsüllyednek, értékeik megmaradnak. A festmény alanya és tárgya, célja és eszköze a társadalom tudatáramlásainak. Ábrázol és elvonatkoztat, elemez, sűrít és feltár: pontos mérleg, biztos iránytű. Csik István művészetét is ez a sodrás élteti. Jelírásával a tér és idő alakuló egyenleteit rendezi, a valóság külső és belső szelvényeit kutatja — egyszerre látványt és a gondolatot — azzal az igénnyel, melyet már Klee is megfogalmazott: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem inkább láthatóvá teszi". Csik műveiben a világ tárgyi elemei ötvöződnek fantáziájának ábráival; egyszerre összpontosít az optikai ingerekre és a tapasztalataira. Csik szemlélete, módszere is szimultán. Életművének „rajtja” ott volt, ahol a festészet addigi teljesítményei szintetizálódtak. Természetesen neki is vannak tájékozódási pontjai, elsősorban Dufy és a kubizmus, munkásságának látványforrása Párizs, a Notre Dame, Taormina, az Adria és a Balaton, a görög tengerpart, továbbá a primitív népek geometrikus vonalrendszere. Ezzel gazdálkodik, rajzírásában az indián folklór és a magyar néprajz elemei is megtalálhatók, olykor a formák integrált egyszerűségével, máskor kaleidoszkópszerű nyüzsgéssel. Losonci Miklós Csik István: Kompozíció II. Békés-Tarhoson, 1950-ben (Archív felvétel)
