Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
1987. június 19., péntek Fotóriporterünk, Béla Ottó is ott volt szerdán Székesfehérvárott, a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa döntőjén, ahol egész sor más esemény is zajlott. így például a békéscsabai FIFA-játékvezető, Németh Lajos a találkozó szünetében vehette át az MLSZ képviselőjétől az első ízben odaítélt aranyszemüveget, mint az évad legjobb síposa (mellesleg egyik partjelzője, a gyulai Roxin György volt a kupadöntőn). Másik képünkön Deák Gábor államtitkár átadja Kardosnak, az újpestiek csapatkapitányának a trófeát, melyet a PMSC 3—2-es legyőzése révén érdemeltek ki. lornagyözelem Luxemburgban is Hazaérkezett kéthetes nyugat-európai túrájáról a Békéscsabai Előre Spartacus férfi kézilabdacsapata. Mint korábban beszámoltunk róla, az első állomáson, Hollandiában tornagyőztesek lettek. Azt követően „ruccantak át” Luxemburgba, ahol egy hat csapatot fölvonultató újabb rangos tornán léptek pályára a lila-fehérek. Ezúttal az öt válogatottat fölvonultató román Politechnika Temesvár, a francia Stella Párizs, az ASPTT Metz, a luxemburgi válogatott és az ugyancsak luxemburgi Berhem csapata, valamint az Előre Spartacus vívott meg Berhem város jubileumi tornáján egy félméteres ezüstserlegért. Két csoportba osztották a csapatokat, a békéscsabaiak egy gól különbséggel legyőzték a Stella, kilenccel a Berhem együttesét. A másik ágon a temesvári gárda jutott tovább. A döntőben telt ház — mintegy ezer néző — előtt a rendes játékidőben 22—22-re alakult az eredmény. A kétszer 5 perces hosszabbításban sem dőlt el a kupa sorsa, ugyanis 24—24- et mutatott az eredményjelző. Következtek a hétméteres dobások. Az első ötből mindkét csapat négyszer talált be. Ezután addig dobták a heteseket, míg az egyik csapat nem hibázott. A békéscsabaiak közül Tóth J., Szilágyi, illetve temesvári párjuk értékesítette a dobást, majd a román csapat következő játékosa hibázott — ugyanakkor Bogárdi egy parádés húzott-ejtett lövéssel bevette az ellenfél hálóját, így a viharsarkiaké lett a trófea. A lila-fehérek mérlege kitűnőnek mondható, hiszen a 14 napos úton 11 mérkőzést játszottak, amelyből tízet megnyertek, csupán egyszer lett döntetlen az eredmény. Most pedig július 13-ig pihenőre tér a csapat, utána kezdik meg az 1987. évi bajnokság őszi szezonjára a felkészülést. VÁLLALATUNK FELVESZ TMK-MÜHELYÉBE — hálózati villanyszerelőt, — lakatost és — esztergályost. Öntödéjébe, azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel, egy műszakos munkakörbe, szakmunkásvizsga-letételi lehetőséggel — segéd és betanított munkásokat, valamint betonrészlegünkhöz — női utókezelőket. Könnyűfémöntő és Betonelemgyártó Vállalat, 5700 Gyula, Hennyei M. utca 13. SPORT SPORT SPORT A fehérvári kupadöntő két pillanata Adorján, Tihanyi, Rácsé Vasárnap már az európai középdöntőkig jutottak el az egyéni salakmotoros világ- bajnokság során. A magyarok nagyszerűen szerepeltek : a lengyelországi Lesz- nóban Adorján Zoltán 11 ponttal 3., Tihanyi Sándor 9 ponttal 7. lett, míg a Krum- bachi csoportban Kócsó Antal nyolcpontos 8. helyezésével továbbjutott, és mindhárman ott lehetnek a június 26-i olaszországi Loní- góban sorra kerülő kontinensdöntőn. Hasonló sikerre három évvel ezelőtt volt példa Sportműsor SZOMBAT LABDARÚGÁS. Megyei bajnokság. II. o. Orosházi csoport. Dombegyház—Tótkomlós, 17.00, Zábrák. SAKK. Megyei ifjúsági korosztályos verseny, Szarvas, úttörőház, 10.00. TÖMEGSPORT. Kiszöv megyei atlétikai verseny, Szarvas, sporttelep. 9.00. A Közalkalmazottak Szakszervezetének országos természetbarát-találkozója. Gyula és környéke. Megnyitó: Gyula. VASÁRNAP LABDARÚGÁS. NB II. Szolnok—Szarvas, 17.00. Megyei bajnokság. II. o. Orosházi csoport. Csanádapáca—Elek, 17.00, Skor- ka. Pusztaföldvár—Rákóczi Vasas. 17.00, Aldorfai. Gádoros— Békéssámson, 17.00, Deme. Med- gyesbodzás—Kétegyháza. 17.00. Zsurka. Telekgerendás—Kever- mes. 17.00. Kulcsár. Magyarbán- hegyes—Csabacsüd, 17.00, Nagy F. Lökösháza—Kunágota. 17.00. Ratár. SAKK. Megyei ifjúsági korosztályos verseny. Szarvas, úttörőház. 8.00. TÖMEGSPORT. KPVDSZ sportnapja. Gyomaendrőd. sporttelep. 8.30. Azt beszélik... # Azt beszélik . . . mármint a labdarúgópályák környékén, hogy a szarvasiaktól nemrég közös megegyezéssel távozott Szűcs Mihály ismét Békésen dolgozik majd ősztől. % Batke László, a Mezőhegyesi SE megyei bajnokságban dobogóközeiben végzett csapatának vezetője, a területi bajnokságban kiválóan szerepelt Mezőkovács- háza gárdájának edzéseit irányítja a jövőben. # Gyulán is átadják a karmesteri pálcát, egy esztendő után Csathó Miklós helyébe Sülé István lép. # , Az NB I-es gárdánál is tevékenykedett szakedző helyébe pedig a lila-fehérek utánpótlás szakágvezetői posztján Szita László lép. Napközben... a szurkolásról Az élet sokszor furcsa véletleneket tálal: miközben a rádió Napközben műsora a sportversenyeken uralkodó légkörrel, a szurkolás visszatetsző megnyilvánulásaival (és lélektanával) foglalkozott, az is friss információként kerülhetett a tegnapi adásba — miként Kertész Gábor segédszerkesztő közbevetette —, hogy a Békéscsabai Előre Spartacus Baráti Körének képviselői éppen az MNK-döntőn vehették át „teljesítményükért” a bajnokság legsportszerűbben szurkoló közönségének járó díjat. Az adás egyik vendége, Gyenes J. András, a Népsport főszerkesztő-helyettese mindjárt meg is jegyezte: „Valami történt Békéscsabán, jó irányban persze, mert néhány évvel ezelőtt sok baj volt o viharsarki drukkerekkel.. Most ehhez csak annyit: milyen jó lenne, ha manapság „csak” annyi gondot okoznának a rendezőknek a sportpályákat látogatók, mint a Kórház utcában tették az említett időkben. Mindenesetre, elismerés a mostani közönségnek! Reméljük, jó szokásuk megmarad, s akkor is sportemberhez méltó lesz, amikor netán nem úgy történik minden a pályán, ahogy elképzelik. Mert akad példa negatív előjellel is. Mészöly Kálmán — eredetileg ő is a műsor vendége lett volna — bizonyára elmondja, ha szót kap, hogy miért indult 1977. május 7-én, a 3—2-es Vasas—Békéscsaba találkozó lefújásának pillanatában Somlai bíró nyomába, s miért robbant ki az emlékezetes botrány. Mert — ismételten elítélve az akkor történteket — az is közrejátszott benne, hogy „a hazai csapatot egy határozott játékvezetői mozdulat elmaradása, majd a sérülésnél, a kiállításnál történtek, és egy indokolatlanul megadott 11-es gól ütötte el a megérdemelt pontszerzéstől”. Napjainkban a klubvezetőknek az a gondja, hogy sajnos, már nincs szükség gyenge játékvezetői működésre, vagy a hazai csapat eredménytelen játéka miatt kialakuló elkeseredett hangulatra ahhoz, hogy botránybombák robbanjanak a nézőtéren. Jószerivel semmi sem kell hozzá, ami elősegítheti, mégis hétről hétre olvashatunk garázdaságokról, rendőri beavatkozást is igénylő intézkedésekről. És ez a legelszomorítóbb. A lassan fékezhetetlen indulat betör a sport világába is. Azaz, legyünk óvatosabbak, fogalmazzunk inkább csak így: mindig van egy kicsiny, a tömegben magát erősnek érző csőcselék, amely jószerivel azt sem tudja, hogy a gyepen kik a küzdő felek, ám szitkozódás- ra, ocsmány rigmusokra minden emberi érzést nélkülöző bekiabálásokra bármikor „nyitott”. És amikor fülön fogják őket és megkérdezik, tudják-e, mit takar a fogalom, „zsidóüldözés”, „Auschwitz”, akkor csak a levegőbe bámulnak, hiszen fogalmuk sincs róla. A műsor egyik vendége alighanem a legfontosabb, témához kapcsolódó tanulságot fogalmazta meg: sokkal messzebbről indul az ilyen szurkolói magatartás, mint amikor valaki jegyet vált és azzal a céllal indul föl a lépcsőn, hogy most csinálunk egy jó kis balhét. A szülői házban kezdődik minden, s így leginkább a mikrokörnyezet példája lehet a legnagyobb formáló erő, hogy csak a jóra, a szépre való fogékonyság gyökerei erősödjenek meg. Addig viszont, amíg egy elenyésző kisebbség is képes felfordulást okozni — Müllner Jenő főigazgató szerint a Népstadion egyik-másik rendezvénye után közel 100 ezer forint az anyagi kár —, nincs más hátra, ellenintézkedésekre van szükség. A Népstadion például a Quéen-kon- cert után olyan technikai berendezéseket vásárolt, amelyek segítségével a korábbinál gyorsabban elszigetelhetik a botránycsoportokat. És addig nem luxus a bejárati motozás sem, amíg egy-egy rangadó (koncert) után kukára való pálinkásüveget, botot, láncot és hasonlót tudnak ösz- szegyűjteni. Mellesleg korántsem mai jelenségről van szó, hiszen Brüll Alfréd már 1937-ben kérte a rádió segítségét, hogy „kedvezőbb" légkör legyen a pályákon, sőt, a budapesti rendőrkapitány már 1921 őszén intézkedést hozott a bajnokság betiltására . . . A tegnap délelőtti másfél-két óra is bizonyította azonban: sokkal többen vannak a sport, a futball igazi arcára kíváncsi szurkolók. Stefka István szerkesztő alig győzte tolmácsolni azokat a műsor közbeni telefonokat, amelyek elítélik a vandalizmust a sportpályákon is, és messze nem azonosítják magukat „azokkal” a lelátói nézőtársakkal, akiknek csak egy jó balhéalkalom egy-egy válogatott vagy bajnoki csata. Hogy is mondta Szabó Béla FIFA- játékvezető? „A szurkoló csodálatos ember. Legyen mínusz 20 fok vagy 40 fok meleg, ha megérzi, hogy jó sportról van szó, otthon hagy feleséget, ebédet, barátot, barátnőt és kimegy a mérkőzésre." Valószínű, miattuk nem szaladt fel a pumpa Szabónál sem, amikor nemrégiben égő csikkel a nyakában lengetett az egyik mérkőzésen. Fábián István II húga úszik, a mama kézilabdás volt „Bejöttem, megtetszett, itt maradtam...” A fehérre meszelt falak, a hosszúkás bolthajtások olyan hangulatossá teszik a Békéscsabai Előre Spartacus vívótermét, hogy az az érzése az embernek, ezt a helyet az isten is a vívásra teremtette. Vagyis a régi építőmester. De akár így van, akár nem, itt folyik az edzés, s itt találkozom a „Jó tanuló, jó sportoló” kitüntetést kapott Arany László III. osztályos szakközépiskolai tanulóval, aki négy éve az egyesület versenyzője. Párbajtőröző. — Miért éppen a vívást választotta? — Véletlennek is mondhatnám — felel a 187 centi magas fiatalember —, mert azon kívül, hogy mint a többi gyerek én is belerúgtam a labdába, semmit sem sportoltam. Már hetedikes voltam, amikor a szüleim, főleg az édesanyám biztatására — aki NB I-es kézilabdás volt — elszántam magam. S mivel a barátom és osztálytársam, Nagy Zoli vívott, bejöttem vele egy edzésre, megtetszett, amit láttam és itt maradtam. — Tavaly beválogatták az utánpótlás keretbe. Sok fáradságba kerül idáig jutni? — Meg kell érte dolgozni és állandóan, mert az nem végleges, az idén is ki kell érdemelni. — Akkor, mint minden sportban, itt is az akarat és a szorgalom a döntő, ami elhatározás dolga. Az adottságok viszont nem. A víváshoz mire van szükség? — Jó reflexekre, jó idegekre és állóképességre, de legalább ilyen fontos az előbb említett szorgalom és akarat. — Ennek mindnek hasznát veszi az iskolában is? Milyen tanuló és mik a középiskola utáni tervei? — Elektroműszerész osztályba járok, 4,6-os az eredményem, és ha leérettségizek, a Kandó Kálmán főiskolára szeretnék menni. Remélem sikerül. Már általánosban is az elektromos bütykölés volt a hobbim, most még inkább. Otthon állandóan ilyesmit — például erősítőt — csinálok, ez köt le legjobban. — Ehhez azért idő kell. Hogyan alakul egy napja? — Kezdődik az iskolával, majd délután egy-két órát tanulok — most persze inkább pihenek —, és naponta három órát edzek. S ami marad, az alatt fabrikálok. Néha diszkóba megyek. Azért csak néha, mert a hét végeken vannak a versenyek. — Egy-két óra elég a tanulásra? — Szerencsére könnyen tanulok, hamar megjegyzem, amit elolvasok, de az is sokat segít, hogy az iskolában nem vacakolom el az időt, hanem figyelek az órákon, s így megelőzöm magam. Szóval megéri, annál is inkább, mert a tanári magyarázatokból sok olyat kapunk, ami nincs benne a könyvbe. — A lényeg mindenképpen az, hogy bár a sport sok időt elvesz, nem megy a tanulás rovására ... — A vívás inkább segíti. Annyi mindenre kell figyelni vívás közben, s a jelzéseket egy pillanat alatt összesíteni. majd cselekedni, hogy ez az állandó agymunka fejleszti a koncentráló képességet. e — Testvérei? — Két húgom van. A nagyobbik most volt első éves Szegeden, a Tömörkényben, rajzszakos, a kisebb hetedik osztályba készül, sporttagozatos, s versenyszerűen úszik. — Akkor meglátszik a családon, hogy a mama versenyző volt? — Meg. Abban is, hogy minden támogatást megkapunk tőle. — Segíteni nem is kell otthon? — Nem muszáj, de mindig segítettem a házimunkában. Régebben enyém volt a porszívózás, mostanában inkább a konyhában teszek, veszek a főzés idején. Ez azért jó, mert beszélgetünk is közben. — Nagy Zolival most is barátok? — Most is osztálytársak vagyunk és a legjobb barátok is, mint voltunk kicsi korunk óta. Mindenben megértjük egymást, azonos az érdeklődésünk, mindent megbeszélünk és segítünk egymásnak, ha kell. És ez nagyon jó. Vass Márta Fotó: Gál Edit BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
