Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-18 / 142. szám
^OSTjűniusJ^^sütört^ tosonczi Pál fogadta a kínai vezetőt Í1EH3EHCKA5I _ <WLPABflA ^sse K-e - UmvmSió Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke szerdán találkozott Csao Ce- janggal, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkárával, az Államtanács elnökével a Parlamentben. Losonczi Pál méltatta Csao Ce-jang látogatásának jelentőségét, amellyel a legmagasabb szintre emelkedtek a magyar—kínai kapcsolatok. A szocialista építőmunka magyarországi tapasztalatait, törekvéseit ismertetve hangsúlyozta, hogy hazánk érdekelt a magyar—kínai kontaktusok továbbfejlesztésében, a tapasztalatok kölcsönös cseréjében, tanulmányozásában. Csao Ce-jang meleg szaEduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett. Útjára elkísérte felesége, Na- nuli Sevardnadze. vakkal szólt magyarországi fogadtatásáról, illetve a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásairól. A megbeszéléseket sikeresnek, eredményesnek minősítette. Elmondta: programja során alkalma nyílott arra, hogy t személyes tapasztalatokat szerezzen a magyar ipar és a mezőgazdaság eredményeiről, mindazokról a vívmányokról, amelyeket Magyarország az elmúlt három évtizedben ért el. Ezzel ösz- szefüggésben méltatta a magyar reformtapasztalatokat, illetve hazánknak a nemzetközi béke és a biztonság erősítése érdekében kifejtett tevékenységét. A találkozót követően a Parlament delegációs termében megtartott zárótárA vendégeket a zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter és felesége fogadta. Jelen volt Rajnai Sándor, Magyarország moszkvai és Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Kegyeletes megemlékezéssel kezdődött a szovjet diplomácia vezetőjének budapesti programja: Eduard gyalással befejeződtek a hivatalos magyar—kínai megbeszélések. A magyar tárgyalócsoportot Kádár János, az MSZMP főtitkára vezette. A hivatalos megbeszélések befejeztével két egyezményt írtak alá a Parlament kupolacsarnokában. A magyar—kínai hosszú távú gazdasági és tudományosműszaki együttműködés főbb irányait kijelölő dokumentumot Lázár György és Csao Ce-jang látta el kézjegyével. A kulturális és tudományos együttműködésről szóló megállapodást Bényi József és Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettesek írták alá. Sevardnadze megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően elhelyezte a kegyelet virágait a Dózsa György úton a Lenin-szo- bor talapzatán. A Városligetből a Szabadság térre vezetett útja, ahol a Szovjet Hősök Emlékművénél koszorúzott. Magas rangú vezetők visszavonulása Vietnamban Szerdán Hanoiban megkezdődött az áprilisban megválasztott új vietnami nemzetgyűlés első ülésszaka, amelyen programadó fontosságúd beszédében Nguyen Van Linh, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ismertette az átfogó társadalmi-gazdasági megújulás, a közéleti demokratizálás feladatait. Az áprilisban megválasztott parlamentben 496 képviselő foglal helyet, akiket a választókörzetekben több jelölt közül választottak ki a szavazópolgárok. Az ülésszakot Truong Chinh, az Államtanács elnöke nyitotta meg. Köszöntője után bejelentették: Truong Chinh, továbbá Pham Van Dong, a Miniszter- tanács elnöke és több más magas rangú vezető — akik több mint fél évszázada töltenek be kiemelkedő szerepet a vietnami forradalomban — magas korára és egészségi állapotára tekintettel kérte, hogy ne jelöljék képviselőnek az új parlamentbe. A délelőtti órákban a Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—szovjet külügyminiszteri tárgyalások. Várkonyi Péter és Eduard Sevardnadze tájékoztatta egymást országaik helyzetéről, véleményt cseréltek a két ország közötti kapcsolatok fejlődéséről. A külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke délután az Országházban fogadta Eduard Sevardnadzét. Lázár György és Eduard Sevardnadze véleményt cserélt a szocialista építés kérdéseiről. A szovjet külügyminiszter tájékoztatást adott a szovjet társadalom és gazdaság valamennyi területét érintő átalakítási folyamatról. Ennek kapcsán aláhúzta az SZKP Központi Bizottsága közelgő ülésének fontosságát. Megbeszéléseik középpontjában a két ország kapcsolatai fejlődésének, gazdasági, műszaki-tudományos együttműködése eredményeinek értékelése, a magyar— szovjet együttműködés fejlesztésének kérdései szerepeltek. Este Várkonyi Péter és felesége díszvacsorát adott Eduard Sevardnadze és felesége tiszteletére a Gundel étterem kongresszusi termében. A vacsorán a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. JAPÁN TURISTÁK A KNDK-BAN Japán turistacsoportok látogathatnak augusztustól a Koreai NDK-ba — közölte a The Daily Yomiuri japán lap. Az eddigi társasutazásokat szervező kínai turistahivatal — amely a KNDK nemzetközi turistairodája vezérképviseleteként is működik Tokióban — közölte a sajtóval, hogy hat japán idegenforgalmi ügynökség kezdi meg júliustól a KNDK-ba utazó japán turistacsoportok szervezését. Idáig Japánból — amely nem áll diplomáciai kapcsolatban a KNDK-val — csak a Japán—Koreai Baráti Társaság tagjai utazhattak turisztikai céllal a KNDK-ba. SPOCK-INTERJŰ Naponta 40 ezer gyermek hal meg éhen és gyógyíthatatlan betegségben, amikor világszerte a dollárok 100 millióit költik fegyverkezésre — jelentette ki Benjamin Spock, az ismert amerikai pediáter és közéleti személyiség. TRÁK KERT Dél-Bulgária egyes vidékein a régészek és a néprajzkutatók olyan szerszámokra bukkantak, amelyek azt tanúsítják, hogy már a trákok is intenzíven foglalkoztak a szőlőműveléssel és gyümölcstermesztéssel. Az enyhe éghajlat valóban kedvez a gyümölcstermesztésnek. Főleg a Trák-fennsí- kon, Kjusztendli környékén, a Kamcsija völgyében és a Duna-síkságon díszük sok gyümölcsöskert. ZSÁKMÁNY Az amerikai parti őrség elfogott egy kolumbiai halászhajót, amelynek fedélzetén hozzávetőleg 1500 kilogramm, 80 millió dollár értékű kokaint találtak. A hatóságok véletlenül akadtak rá a veszélyes helyen lehorgonyzott hajóra. TÁVOLODÁS Évente 2,1 cm-rel nő a távolság Európa és Észak- Amerika között. Európa és Ausztrália viszont minden évben 4 cm-rel közelebb kerül egymáshoz. Erre a megállapításra Bolognában tanácskozó geofizikusok jutottak. Egy új elmélet szerint a földkéreg 20, egymástól elválasztott rétegből tevődik össze, és ezek bizonyos mágneses térben állandó mozgásban vannak. VISSZAVARRT LÁBAKKAL Egészségből kitűnően vizsgázott egy litván kislány, Rásza Prászcjavicsuj- te, akinek gyógyulását az egész ország aggódó figyelemmel követte. Néhány évvel ezelőtt ugyanis baleset érte, egy kaszálógép mindkét lábát levágta. A faluból, ahol az eset történt, repülőgéppel szállították Moszkvába, ott Rjunaz Datiasvi- li, fiatal sebész elvégezte az egyedülálló műtétet: mindkét végtagját visszavarrta. A kislány ma szalad, újra kerékpározik, sok-sok hatévessel együtt ő is megkezdte iskolai tanulmányait. VENDÉGLÁTÓ „TÁRNA” Az NDK-ban Freiburg egyik bányaüzemében az üzemi étkezdét hangulatos vendéglővé alakították át. Bányászlámpa-utánzatok világítanak benne, a falakat történelmi, geológiai térképek reprodukciói és ritka kőzetek díszítik. ÖNGYILKOSSÁG Öngyilkos lett a japán közlekedési minisztérium volt repülőgép-főfelügyelője, akit azzal vádoltak, hogy nem ellenőriztette kellő szigorral azt a Boeing 747-es repülőgépet, amely 1985 augusztusában lezuhant. Ez volt a repülés történetének legsúlyosabb katasztrófája, amelyben 520 ember vesztette éldtét. Budapestre érkezett Eduard Sevardnadze Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a Szabadság téri koszorúzás után néhány percre budapestiekkel is találkozott Kfnai útijegyzetek III. Nagy Fal és nyitás Differenciált bérskála A hagyományos és modern kínai iparművészet nagyon szép darabjait — vörös lakk-, kék és rekeszzo- mánc-tárgyakat, arany- és ezüstékszereket, rizstésztából gyúrt, festett figurákat — állítják elő a Pekingi Iparművészeti Vállalatnál. A gyár műhelyeinek és bemutató- termének felkeresése . nem kevés esztétikai élményt nyújt. Ezúttal azonban elsősorban nem a művészetre, hanem az iparra, még pontosabban: a gazdasági reformra voltunk kíváncsiak az 1500 dolgozót foglalkoztató üzemben. Nos, a gyár élén álló igazgatót a .300 tagú üzemi tanács választja két esztendőre, és valóban ő a vezető. A nyolcvanas évek elejéig uralkodó gyakorlattal szemben az üzemi pártbizottság nem foglalkozik operatív irányítással, nem avatkozik be a termelésbe, bár a maga eszközeivel ellenőrzi azt. Az üzem főként exportra dolgozik. 1984 óta a termelési értéket és a nyereséget a gyár vezetősége tervezi meg, és a felsőbb szerv — a pekingi iparigazgatóság — hagyja jóvá. A nyereség 60 százalékát vonja el adó formájában az állam (azaz a központi kormány), 10 százalékát a helyi (vagyis a pekingi) kormányzat, a fennmaradó 30 százalék felét beruházásokra, a másik felét pedig szociális célokra fordítják. A bérekben már nyoma sincs (vagy legalábbis vajmi kevés nyoma van) a hajdani egyenlősdinek. Ha jól számoltam, a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelem aránya egy a hathoz. Azért nehéz ezt pontosan kiszámítani, mert az alapbéren kívül a dolgozók differenciált prémiumot kapnak, továbbá drágasági pótlékot az élelmiszerre, közlekedési, fodrász- és fürdőpótlékot, sőt megváltás jár azon a címen is, hogy ebben a gyárban nincs üzemi étkezde. Így aztán a 85 jüanos havi átlagbér a kiegészítésekkel együtt a 150 jüant is elérheti. A kezdő munkás alapbére 35- 40 jüan. Az igazgatói 125, azaz az átlagbér másfélszerese. Nála és a párttitkárnál azonban többet keres, akár a kétszeresét is kapja egy- egy olyan öreg mester, aki mondjuk, a rekeszzománe- készítés minden csínját-bín- ját ismeri. Más szavakkal: aki a termelésben kulcsember. A munkaidő egyébként napi hét és fél óra (a 40 év felettieknek hat és fél óra) és heti hat napon át dolgoznak. Szabadság a dolgozóknak nem jár, de ebben az üzemben például mintegy 30 százalékuk kap jó munkájáért évente kéthetes beutalót üdülőbe. A szülési szabadság hat hónap, teljes fizetéssel, de 'ezt minden asszonynak csak egyszer adják meg szívesen. Valóban, a gyárban dolgozó 35 évesnél fiatalabb asszonyok túlnyomó többségének csak egy gyermeke van, 14 éves koráig jár a családi pótlék. Két vagy több gyermek után azonban egyáltalán nem jár. A műhelyekben végigsétálva az volt a benyomásom (bár ez persze csalóka is lehet), hogy a munkások (nagy részük fiatal, többnyire leány vagy asszony), nagyon lelkiismeretesen dolgoznak. Drillnek nyoma sincs: amennyire a munka engedi — még a külföldi újságírók ottlétekor is — nyugodtan beszélgetnek. A fiatal munkások többsége kárórát visel, egy lány fején Walkman fülhallgatót láttam, egy másiknak az asztalán zsebrádió szólt. Arubőség a szabadpiacon A két és fél millió lakosú déli metropolisban, Kantonban állítólag hatvan vagy még több piac is működik. Természetesen csak 1979 óta. Ez az év — mint sokszor hallottuk — Kína legesleg- újabbkori történetének hajnala. Azelőtt bűnös burzsoá elhajlásnak számított (vagy inkább: számított volna, ha lett volna) a magánkezdeményezés. Azóta viszont ösztönzik. A piacokon maguk a parasztok árusítanak, de kereskedők is, köztük olyanok, akik több száz kilométernyire levő tartományokból hozzák — ha megéri — a ritka árut, például a gyógynövényt. Mi Kanton Li Vej kerületének piacát kerestük fel, amely — mint a felügyelőségen elmondták — két utcára terjed ki, és összesen egy kilométer hosszú; ezer állandó stand és mintegy kétezer alkalmi árus található itt. ök kifizetik a helypénzt és a forgalmi adót, aztán kész. Senki sem kérdi tőlük, hogy kitől, honnan származik az áru, hogyan szállították ide, mennyi hasznuk van rajta. * Nem irigylem az itteni házak lakóit: a viszonylag amúgy is szűk utcák minden négyzetméterét elfoglalják az árusok. Szüntelenül megállva, kitérve, sőt tolakodva lehet csak előre jutni, miközben állandóan vigyázni kell, hogy neki ne toljanak egy kerékpárt az ember lábának. Az árubőség és -választék óriási. Kezdve a háztartási eszközökkel, játékszerekkel, pedig iparcikket itt nem is szabadna árusítani. Ezt azonban úgy látszik, nem veszik komolyan: az egyenruhás felügyelő jöttére sem rebbennek szét az árusok, bár ha jól láttam, még hongkongi csempészáru is akadt itt. (Meg egy-két olyan hazai előállítású, fél- és illegális pornó- és giccs- kiadvány, amelyeket gyakran a községi tanácsok felügyelete alatt működő és egyébként megrendelés híján álló nyomdákban nyomtak — a reformok vadhajtásaként. Éppen most kívánják újra rendezni, ellenőrizni Kínában a sajtóengedélyeket.) A piacon a hentesek és a kacsaárusok utcája végén találhatók az egyéb ennivalók és a háziállatok: kígyók, teknősbélíák, rákok, kagylók, macskák, egerek, énekesmadarak. A másik utcában: sokféle, nálunk ismeretlen zöldség, szabad áras rizs (amit az vásárol, akinek nem elegendő a fillérekbe kerülő, jegyre járó fejadag), aztán uborka, paraj, dohány, valamint az ugyancsak a környéken termő ananász, banán. Honnan kerül ide az áru? A Kanton-környéki Dali járási tanácsban Li San-ling osztályvezető elmondta, hogy náluk van rizsfeldolgozó, konzerv-, építőanyag-, sőt híradástechnikai ipar is, a vidék mégis alapvetően mezőgazdasági jellegű. Annál is inkább, mivel szubtrópusi az éghajlat. Évente két-három termést takarítanak be. Tavaly például minden hektárról átlagosan 12 tonna rizst arattak le a parasztok. Az utóbbi években egyébként országosan 30 százalékkal emelkedett Kínában a gabonafélék hozama. A hatvanas—hetvenes évek kommunái már nem működnek régi formájukban. A föld ugyan a közösségé, a termelés azonban az úgynevezett családi felelős rendszerben — magyarán szólva: egyénileg — történik. A rizstermés 5 százalékával fizeti meg a paraszt az adót, 5 százalékát tartja meg vetőmagként, 25 százalékát adja el az államnak, 65 százalékával pedig azt csinál, amit akar: megeszi, a jószággal feteti fel, vagy eladja a szabadpiacon. A föld egyébként rendkívül kevés ezen a vidéken, többnyire csak a hektár töredéke jut egy-egy családra. A paraszt, ha akarja, bérbe is adhatja egy másik gazdának, vagy maga bérelhet, akár nagyobb mennyiségű földet is, csak hát persze akkor traktort is kell vennie. Itt jobbára a kis kézi traktor járja, amely - lyel viszont fuvarozni is lehet. Van aki csak arra használja. Mert a magántevékenység állattenyésztésre, iparra, közlekedésre, szolgáltatásra is kiterjed, csak éppen nemigen lehet a maszeknak ötnél több alkalmazottja. Mit jelent a nemigen? Azt, hogy elvben nem, de ha nagyon akarja: igen. Kulcsár István (Folytatjuk)
