Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

NÉPÚJSÁG 1987. június 16., kedd Kismonográfia Pirk Jánosról A művész elmúlt 80 esz­tendős, de ihlete, kedve nem fakul, művészete ma is a szüntelen történés csodája. Apja szíjgyártó, nyerges, kárpitos, kocsifényező és címfestő volt, a galántai Esz- terházy-uradalom kommen- ciós cselédje. Dédnagyapja még jobbágy. Talán tőlük örökölte a föld és szegénypa­rasztság iránti szeretetet. Ti­zenegy gyerek született a családban. Pirk János föld- szagú piktúrájának arculata teljességgel egyéni, ám ere­dőit tekintve, és a művész kötődése révén a nagybányai festészethez tartozik. Csak kivételes életmű hor­dozza magán az első alkotá­soktól a végkifejletig a leg­lényegesebb vonásokat. Pirk Jánosé ilyen. 1921-ben ké­szült akttanulmányán már látszik önarcképrajzoló te­hetsége. Kevés mester ha­gyott hátra piktúrájához ha­sonlóan gazdag és jelentős arcképsorozatot. Pályájá­nak szakaszait, életének sorsfordulóit határkövekként jelzik önarcképei. Piktúránk nagy öregjének pályájáról — a Képzőművé­szeti Kiadónál — megjelent kötetben Supka Magdolna művészettörténész a követ­kezőket írja: „Az életmű tartalma befelé gyűrűzik, mélyül, színesedik, talán mert alkotója teljességgel rá­hagyatkozik önnön csendjé­re, mely születése óta egy­befonódott a szabad termé­szettel.” A Mai Magyar Művészet sorozatban megjelent kis­monográfiát 17 színes és 33 fekete-fehér illusztráció egé­szíti ki. G. T. Ismeretterjesztőket tüntettek ki Szombaton tartotta a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat IX. országos kül- 'döttgyűlését. Ezt megelőzően június 12-én, délután a Kos­suth klubban, Budapesten, azokat a Békés megyei isme­retterjesztőket tüntették ki, akik sokéves tevékenységük­kel érdemeltek ki magas el­ismeréseket. Varga Zsig- mond nyugalmazott iskola­igazgató, a gyomaendrődi vá­rosi TIT-szervezet tagja Bu­gát Pál-emiékérmet kapott. Kiváló Ismeretterjesztő ki­tüntetést Elek László nyu­galmazott megyei főlevél­táros, a TIT Békés megyei tanácsadó testületének elnö­ke vehetett át. Kiváló Mun­káért kitüntetést dr. Keczer András, a Jókai Színház igazgatója, a TIT Békés me­gyei elnökségének tagja, a művészeti szakosztály elnö­ke, valamint dr. Pankotai István, a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság Békés me­gyei igazgatója, a TIT me­gyei elnökségének tagja ka­pott. Ismeretterjesztő mun­kájáért Miniszteri Dicséret­ben részesült Topái Zoltán közművelődési felügyelő, a TIT orosházi városi elnöksé­gének tagja. Pénzes Sándor, a SZÜV Békés megyei igaz­gatója, a megyei matemati­kai szakosztály titkára és az informatikai tanács vezető­ségi tagja Kiváló Szövetke­zeti Munkáért kitüntetést vehetett át. Tízen voltak Az első korty után köhögnie kellett. Idegesen ka­paszkodott volna valamibe, kiabálni akart, de a szaka­dozott köhögéstől nem jött ki hang a torkán, s a víz a víz újra a szájába szaladt, és megtelt az orra is. Ki­emelkedett egy pillanatra, szinte beleharapott a levegő­be, de ettől a lenyelt víz még mélyebbre szaladt. Már újból merült, s a megkezdett hatalmas levegővételt nem tudta abbahagyni. Görcsösen szívta volna a levegőt, de már csak a vizet szivta, ingerlőn, megállíthatatlanul, új­ra és újra... Mit gondolhatott? Soha nem tudjuk meg... S nem tudjuk meg az ő utolsó gondolatát se. Csak azt látták, felpattan, s már ugrik is a hús habokba. Az iz­mos test gyönyörű ívben megfeszült, fröccsent a víz, s ő a víz alatt folytatta ezerszer begyakorolt siklását. Az­tán egy kegyetlen vasmarok hatalmasat szorított szívén, s a monoton szolga úgy állt meg, mintha soha nem is járt volna. Talán így nem is gondolhatott semmire. Akárcsak ő, aki csendesen ringattatta magát az álom­szerűén tovalopakodó gumimatraccal. Mit érzett? De jó is a teljes elengedettség. A nyugalom. A távolodó parti zajok. Majdnem alvás ez már. Ahogy a számba fáradt álombéli ízek telepednek. Vagy tán már alszom is? Nem, nem szabad, az veszélyes! De azért jó, kicsit még ha­gyom ... Ez a ringás. ez nagyon jó... A matrac üre­sen ütődött a parthoz. A fiirdőzők ideges-sírós reménykedéssel nézik, ahogy nem segít a mesterséges légzés, s hiába a szívmasszázs. Aztán borzongva fordulnak el a letakart embertől. Mel­lette gazdátlan törölköző, könnyű nyári ruha, kerékpár. Rendőrök lapoznak a feleslegessé váló személyiben, s elindulnak a címre. Mindjárt az első kánikulai hétvégén tízen haltak meg hazánk vizeiben. Róluk már soha többé nem lehet jelen idejű igét használni. Legfeljebb egyet: nyugszanak. Tízen voltak mindjárt az első igazi nyári hétvégén. Ha csak a következő napok valamelyikén lustán fel nem emelkedik még néhány felfúvódott, zöldesen felismer- hetetlen test. És mégis: figyelmeztetni, mindez kevés. Már itt tervez közöttünk a következő tíz, száz, kétszáz. Akinek az van megírva, hogy ő következik. De valóban meg van írva? (ungár) Eredményes a lökösházi iskola tevékenysége Lökösházán az általános iskola fenntartója a közsé­gi tanács, amely a lehető­ségein belül minden anya­gi és egyéb segítséget igyek­szik megadni a fejlesztés­hez. Várhatóan még ebben a tervidőszakban sor kerül erre, hiszen a tárgyi felté­telek további javításába be­letartozik egy tornaterem,' valamint — a szükségtan­termek megszüntetése vé­gett — újak építése. Az oktatási intézményt a helyi Haladás Tsz mellett patronálja még a Kevermes és Vidéke Takarékszövetke­zet, a Gyula és Vidéke Áfész, a Mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát lö­kösházi kerülete, a Gön- gyölegellátó Vállalat kihe­lyezett telepe, a MÁV több szocialista brigádja, a ha­tárőrség, valamint az MHSZ. Ez a támogatás nemcsak anyagiakban nyilvánul meg. hanem társadalmi munkák és más rendezvények szer­vezésében is. Az iskolavezetés és a ne­velőtestület nagy gondot fordít az oktató-nevelő munka minél hatékonyabb ellátására, továbbá a szülői házzal fenntartott kapcso­latok erősítésére. A tanulók közül többen sikeresen szerepeltek a kü­lönböző szintű egyéni és csapatversenyeken. Például a Gyulát és környékét érin­tő „Barátunk a könyv” cí­mű vetélkedőn a lökösházi gyerekek az I. és a II. he­lyezést szerezték meg. Az elmúlt éveket is alapul vé­ve a leány-kézilabdabajnok- ságon, a tűzoltó-, a vörös­keresztes versenyen, vala­mint az úttörő-sakkolimpián szintén figyelemre méltó eredmények születtek. A most végzős nyolcadik osz­tályosok — két tanulót ki­véve — tovább szeretnének tanulni; éspedig 15-en gim­náziumban, illetve szakkö­zépiskolában; s a többiek pedig szakmunkásképzőbe mennek. —y —n Fiatalok szabták-varrták A Békés Megyei KISZ- bizottság — építőtáborba, a megyei ifjúsági napokra és más alkalomra — 500 póló­hoz rendelt egységes kel­mét a Békéscsabai Kötött­árugyártói. Az üzem fiatal szabászai és varrónői — munkaidőn kívül — két hét alatt elkészítették a póló­kat. KISZ-fiátalok szabták- varrták KISZ-fiataloknak. A Csanádapácai Széchenyi Mgtsz ELADÁSRA FELKÍNÁL 5 db MTZ—50 típusú erőgépet, RM—7 típusú pótkocsit, lovas kocsit. Irányár: 10—40 000 Ft. A gépek megtekinthetők: a tsz IV. sz. majorjában. Ügyintéző: Rostás Lajos, üzemeltetési ágazatvezető. HIRDETMÉNY Értesítjük a lakosságot, hogy az alábbi helyeken épült létesítményeket 1987. június 17-én FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK. Mezőberény, Petőfi u. ré­szére épített kisfesz ká­belt és tr.-átalakítást. Békés, Szántó Albert utca részére épített közvil.-bő- vítést. Kondoros, Nagyszénás ré­szére 20 kV-os vezetéket építettünk át. Elek, szennyvíztisztító ré­szére épített 20 kV-os vez. és OTR-állomást. A létesítményeken elhe­lyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász-üzemigazgatóság, Békéscsaba Amikor a 32 fok is bűvösoek tűnik Tikkasztó napunk volt másodpercig bírjuk, utána kirohanunk a friss levegőre. Kellemes hűvösnek tűnik a 32 fok. — Milyen m^leg volt oda­benn? — Hatvan-hatvanöt fok le­hetett — feleli Fekete Imre gépész, aki már 17 éve dol­gozik az üzemben. — Meg lehet ezt a hőséget szokni? — Idővel mindenhez hoz­zászokik az ember, ha na­gyon akarja. Nincs sokkal hidegebb az olasz fagyizóban, a fagy­laltgép mellett sem. — Mértünk már itt 45 fo­kot is — nevet az eladónő. — Ugye, sokkal kelendőbb ebben a hőségben a jéghideg portéka? — Igen. Tegnap több mint ezer vevőnk volt, ma még nagyobb lesz a kereslet. * * * Meleg ide, vagy oda, az élet megy tovább. Csak ab­ban bízhatunk, hogy talán ma hűvösebb lesz. B. Cs. (Folytatás az 1. oldalról) kanalat, vagy beül a trak­torába, mint tette ezt néhány nappal előbb, kellemes idő­ben, vagy akár télen, a mí­nusz 20 fokos hidegben. Mi kocsiba szálltunk, s el­indultunk Orosháza felé. Kí­váncsiak voltunk, hogyan viselik el néhány munkahe­lyen a kánikulát a dolgozók. * * * Délután 1 óra van. Az autó napon állt, ezért körülbelül 50 fok lehet benne. Pár perc­be telik, míg átjárja a hűvö­sebb levegő. Az út menti földeken embert csak elvétve látni. Mintha megállt volna az élet. Egy kazal tövében idős bácsika szunyókál. Fel­rezzen, mikor odaérünk. — Megpihent? — Muszáj, nem lehet so­káig a napon lenni. — Mit dolgozik? — Szénát gyűjtök az álla­toknak. Azok éhesek, ha meleg van, ha fagy. Csorvás előtt egy kanyar­ban hatalmas tartály fekszik az árokban. — A melegtől megpuhult aszfalton megcsúszott a te­herautó, akkor zuhant le ró­la a tartály. Közben két út­jelző táblát is kidöntött! — mondja az egyik munkás. — Volt benne valami? — Szerencsére üres volt. Egyébként folyékony ammó­niát szállítanak, tárolnak benne. Orosházn betérünk az üveggyárba. Megkérjük kí­sérőnket, hogy vigyen min­ket a legmelegebb helyre. A Il-es számú hutában egy gép mellé állunk, ahol az előbb még dolgoztak. Testünkbe hatol a forróság. Kísérteties látványt nyújtanak a forró üvegcseppek. Csak néhány „Ezt a hőséget még én is nehezen viselem" ’ Fotó: Gál Edit Szaktábor középiskolásoknak A nyári szünetet jelző utolsó — a tanulók, nevelők fülének sokkal dallamosabb — csengőszó nem minden középiskolásnak és tanárnak jelentette egyben a vakáció kezdetét is. A természettu­dományokhoz kapcsolódó tantárgyak legkiválóbbjai ugyanis egy héttel meghosz- szabbították a tanévet. Kétegyházán a szakmun­kásképző iskola adott ott­hont az idén is a szaktábor­nak. Itt a matematika, a ké­mia és a biológia „ifjú tudó­sai” — tantárgyanként hú­szán — adtak egymásnak randevút. Néhány éve kez­dődött, s az idén már négy tantárgyból — a számítás- technikai Békéscsabán, a Ke­mény Gábor Szakközépisko­lában folyik — tartanak a megye legképzettebb peda­gógusai foglalkozásokat. Mint Uhrin János — szakta­nácsadó, a matematikatá­bor vezetője — elmondta, a gyerekek kiválasztása és meghívása kizárólagosan az iskolákban nyújtott tanul­mányi eredményeik alapján történt. Matematikából hét iskolából érkezett a húsz gyerek. S külön örvendetes, hogy nagyobb számban kép­viseltették magukat a közsé­gi gimnáziumok tanulói is. A szülők, gyerekeik teljes ellá­tásáért, mindössze 300 forin­tot fizettek. Minden tantárgyból dél­előtt és délután tartottak foglalkozásokat. Felvételi és versenyfeladatokat oldottak meg, és a középiskolás tan­anyagon túlmutató problé­mákkal birkóztak. Az egye­temre, főiskolára való felké­szítést segíti, hogy nemcsak a gimnáziumi órákhoz ha­sonló képzés folyt, hanem előadásokat is hallgattak a diákok. Ezeken gyakorolhat­ták a jegyzetelés „tudomá­nyát”, amire később nagy szükségük lesz. — Gyerekek, irigylem a lelki erőtöket. Képesek vol­tatok a tanítás befejezése után rögtön — ráadásul ön­ként! — ismét padba ülni — provokálok néhány diákot. — Mi egy csöppet sem bánjuk, hogy ismét tanu­lunk — replikázik a többi­ek nevében is - Szilágyi Barnabás, a szeghalmi Pé­ter András Gimnázium III. osztályos tanulója —, hiszen ez az egy hét remek alka­lom arra, hogy készülhes­sünk a felvételi vizsgákra. — Másrészt — veszi át a szót Szabó Zoltán, aki kémi­kus, és Szarvason a Vajda Péter Gimnáziumban tanul — itt a táborban derül csak ki igazán — ahol a megye legjobb tanulói találkozhat­nak —, hogy mennyit is ér a mi tudásunk. — Sokat kell itt tanulno­tok? — Nekünk, biológusoknak igen — kapcsolódik a be­szélgetésbe Földesi Veroni­ka, a békési Szegedi Kis István Gimnázium diákja. — Minden este két-három órát bújjuk a könyveket, hogy a dolgozatokat, felméréseket jól meg tudjuk írni. — Ilyennek képzeltétek el ezt a tábort? — Én ehhez hasonlóra szá­mítottam. Sokkal színeseb­bek, érdekesebbek itt a fog­lalkozások, mint az iskolá­ban. Az pedig kifejezetten tanulságos, hogy számunkra ismeretlen tanárok is tarta­nak órákat, mert ezáltal megismerkedhetünk más ok­tatási módszerekkel is — vé­li Barnabás. — Nekem csak az nem tetszik, hogy itt versenyez­tetnek bennünket. Még az első napon bejelentették, hogy eredményeink alapján rangsorolnak minket, és az első öt helyezettet pénzjuta­lomban részesítik. Abszurd dolognak tartom, hogy vala­ki a tanulásért pénzt kap — így Zoli. — A szabad időtök ho­gyan telt? — Sok jó programot szer­veztek nekünk. Van itt tévé, video, több sportpálya, és a gyönyörű környéken is több­ször kirándultunk. Ma este például a Wams együttes játszik — meséli Barnabás. — Az is nagyon jó — mondja Veronika —, hogy sok új barátot szerezhettünk itt magunknak. —És a lányok is csino­sak! — szólt közbe nevetve Barnabás. B. Cs. A diákok egy csoportja Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents