Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9., szombat NÉPÚJSÁG Egy 1950-ben készült felvétel. A képen Fax Jánosnét (akkor czián Jánost nyíllal jelöltük Negyvenéves a „Balassi” MOZI Vigyázat! Életveszély! Nemrég láthattuk a tévében Leonyid Gajdaj szovjet filmrendező Halló, itt Iván cár! című filmvíg játékát. Nos, az a film tele volt jobbnál jobb ötlettel, egy percig sem hagyta nyugodni rekeszizmainkat az események sora, mondhatni: fergeteges komédiát láthattunk. Igaz, túlságosán nem volt nehéz a rendező dolga, hiszen kitűnő alapanyagból dolgozott, Mihail Bulgakov egyik színdarabját vitte celluloidszalagra. E korábbi film emlékeivel ültem be a moziba a rendező újabb filmjére, a Vigyázat! Életveszély! címűre. A plakát szerint ez is vígjáték, így hát a korábbihoz hasonló élményre számítottam. Két évvel korábban, 1985- ben készült ez a film, s a mában játszódik. Egy olyan témát dolgoz föl benne Gajdaj, amely szinte kínálja az ötleteket: a bürokráciát. Igaz, ez örök téma, de minden korban kiaknázható a Hivatal, annak útvesztői, annak alkalmazottai. E film hőse is, Spartak Molodcov, hivatalnak. S méghozzá nem is akármilyen. Pontos, pedáns, fontos, precíz ember. A magas hivatalban, ahol dolgozik, ha nem szerepel jóváhagyó aláírása egy aktán — bár nem ő a főnök —, akkor nem „mennek” az ügyek, a vezető sem mer jóváhagyni nélküle egyetlen egy aktát sem. Ha nincs benn, akkor bizony az ügyfelek hiába várakoznak, vagy próbálkoznak akár megvesztegetéssel is, áll a hivatal. De hát olyan még nem volt sohasem, hogy Molodcov ne jelent volna meg pontban kilenckor a munkahelyén . . . Ám az egyik napon, miután katonás akkurátussággal megreggeliztette, a mindennapos jótanácsokkal, utasításokkal ellátta családját, munkába menet olyan helyzetbe kerül, hogy nem folytathatja útját. Mert Molodcov, egy parkon átvágva, egy leszakadt magasfeszültségű vezetéket talál, s ő kötelességének érzi, hogy vigyázzon embertársaira. Így azután önkéntes őrként ott strázsál egész nap. Azért egész nap, mert hiába üzen többekkel is, természetesen a villamos művek hibaelhárítói nem jönnek, összekuszálódnak a szálak, a rendőrségnek más dolga is akad közben, a hivatalban — amellett, hogy az ügyfelek hiába szaladgálnak be a nagyfőnökhöz — pletyka is terjedni kezd a feddhetetlen bürokratáról... Nem folytatom tovább. A történet számtalan jó vígjátéki helyzetet produkál, s mégis fáradt mosolynál többet alig csal a. néző arcára. Valahogy olyan fátyolos az egész „sztori”, mint a filmnek a színei is. Talán mentségére hozható fel a rendezőnek: amikor készült a filmje, akkor még csak éppen fújdogálni kezdtek az új szelek a szovjet filmgyártásban. Mindenesetre Gajdaj már bizonyított, sokkal többre is képes. Ebben a filmben is fel-fel csillant azért a tehetsége. (pénzes) Van egy füttyjel, melyet Békéscsabán sokan ismernek. Az öregek a fiatalokra hagyományozzák, olykor egymást már nem is ismerik. hisz generációk választják el őket, ám ha e jelet meghallják, tudják, életük, fiatalságuk — ha más időszakra esik is — egyben közös: a Balassi táncegyüttes tagjai voltak (vagy jelenleg is azok). Ha elhangzik az utcán: aki ismeri, már fordul is a hang irányába. Nos, ha nem is füttyjellel, de mi is összehoztunk a szerkesztőségben egy találkozót. Három alapító táncost, volt „balassist” hívtunk el: Gálik Pált (a Fősamut). Fax Jánosnét (a Nagvzsalit) A Bartók Béla leánykar kéthetes koncertkörútja során összesen nyolc hangversenyt adott; négyet este, négyet délelőtt, illetve kora délután. Remek akusztikájú templomokban és iskolai színháztermekben énekeltek a lányok, s mindenhol sikert arattak. Akár főleg magyarok, vagy amerikaiak, esti hangversenyközönség, vagy diákok előtt léptek fel. forró hangulatot teremtettek, művészi színvonalú élményt nyújtottak. Városunkból, hazánkból, a magyar kultúrából vittek és adtak ízelítőt, s rajtuk keresztül a mai fiatalságról, sőt az egész Magyarországról kaptak képet egy másik földrész lakói. A két utolsó hangverseny ..nemzetközinek” számított, hiszen Palo Altóban az amerikai Peninsula asszonykórussal és a holland „de Troubadours Enschede” férfikarral, San Franciscóban pedig az ottani leánykórussal együtt énekeltek a békéscsabai lányok. Már a közös próbák, a fellépést megelőző gyakorlások, megbeszélések nagy élményt nyújtottak. Karnagyok és énekesek a világ három különböző távoli pontjáról szépen megértették egymást — a zene nyelvén. Egy opera kárusiskolája A San Franciscó-i leánykórust — az Amerikai Egyesült Államok összesen három hivatásos leánykórusa közül az egyik — Elizabeth Appés Viczián Jánost (a Janót), hogy emlékezzünk. Mert beceneve mindenkinek volt, s a régiek, a táncos társak talán már az igazi nevekre nem is emlékeznek. Kérdezni alig kellett. Néhány felvételt is hoztak egykori előadásokról, turnékról, s már be is indult az „időgépezet”. * * * G. P.: A 635-ös iparitanu- ló-iskolának volt egy cserkészcsapata. Emlékeztek? Innen, ebből a társaságból nőtt ki az együttes. Hogy az ötletet mi adta? A gimnáziumban Rábai Miklós alapított egy együttest, mely Batsányi nevét viselte. 1946- ban részt vettek a Párizsban megrendezett „dzsemborin”, a cserkészek világtalálkozóján, s ott elsők lettek. Több se kellett, mi is elkezdtünk táncolni. Névadóul Balassi Bálintot választottuk. Néha. Rábai Miklós is eljött tanítani miniing alapította 1978-ban Kurt Herbert Adler és Richard Bradshaw javaslatára, s azzal a szándékkal, hogy a San Franciscó-i opera számára jól képzett gyermekszereplőket biztosíthasson. Kezdetben 45 tagja volt a kórusnak, ma 175 lány énekel öt kisebb korúscsoportban. Évente 50-75 koncertet adnak, és jótékonysági sorozaton lépnek fel. Operák és balett-társulatok számára szólistákat és kórusénekeseket biztosítanak. Mivel az általános és középiskolákban nem folyik átfogó zeneoktatás, a kórusban nagy gondot fordítanak az énekesek klasszikus, operai és népzenei képzésére. 1985. óta alapos előadássorozatot és műhelymunka jellegű iskolai programot nyújtanak a gyerekeknek. Jelenleg öt zenei igazgató foglalkozik a 7-16 éves lányokkal, akiket meghallgatás után vesznek fel a kórusba. öt csoportban — előkészítő, gyakorlati, középső, haladó és koncert- — csoportban folyik az elméleti és a gyakorlati oktatás. A kórustanulmányaikat befejező tizenhat évesek felsőfokú zenetudományi oklevelet — és a zene örökre szóló szeretetét — viszik magukkal. Elizabeth Appling roppant energikus, határozott, vidám és szellemes nő — hatalmas, ragyogó sötétbarna szemekkel. Élvezet látni, amikor a lányokat dirigálja, és hallgatni, amikor jó humorral konferál, meg amikor szenvedéllyel beszél a kórusról: — Hiszünk abban, hogy a zene legyőzi a nemzetek, társadalmi és gazdasági rendszerek, a vallások kömég Zsarnóczai Judit) és Vi- Fotó: Gál Edit két, jól emlékszem, az egyik lépést azzal mutatta be: „Ügy csináljatok, mintha sárban járnátok”... F. J.-né: Fél évvel a megalakulás után hiányolni kezdtek minket, lányokat, így kerültem én is az együttesbe. Az első koreográfus Párzsa János volt, csak később vette át a szakmai irányítást Kissamu, azaz Bőm Miklós, aki ma is művészeti vezetője az együttesnek. És emlékeztek az első, igazi fellépésünkre? A Kossuth téren mutatkoztunk be 1948. május elsején. Mi, lányok szabtunk, varrtunk a fellépés előtt, mert ruhánk az nem volt... V. J.: Nekünk sem volt könnyű! Én a szomszéd bácsi esküvői ruháját kuncsorogtam el minden alkalomra. A bőgatyákat meg a nagyanyám varrta. Mikor 1949-ben a VIT-re mentünk, Gécs Jenő varrta a ruhákat a feleségével. zötti különbségeket. A zene ereje óriási: képes összehozni a gyerekeket, az embereket. .. Büszkék vagyunk arra, hogy nálunk még egyetlen kislánynak sem kellett búcsút mondania a kórustól csak azért, mert a családja nem tud tandíjat fizetni. Énekeseink legalább 20 százalékának tanulmányi ösztöndíjat biztosítunk. Ezáltal arról is gondoskodunk, hogy különböző anyagi és társadalmi rétegből jövő gyerekek egyaránt tanulhassanak, énekelhessenek a kórusban. A San Franciscó-i leánykar egyébként első osztályú kórus; adott már karácsonyi koncertet a Fehér Házban, énekeltek az angol királynőnek és a kongresszus előtt. Egyik kimagasló sikerük volt Purcell Dido és Aeneas című operája. A kórus programjai kaphatók lemezen és kazettán. G.P.: És emlékeztek, hogy tettünk szert csizmákra? Az öreg Gálik Endre bá’ hitelbe adott bőrt, Pótsamu (Erdész Laci) papája meg, mint amolyan ezermester, megvarrta őket. Én máig is őrzöm ezt a csizmát. Ügy hozzám nőtt, mint a nevem, a Fősamu. F. J.-né: Hogy is lettél te Fősamu? G. P.: Mindig újak jöttek az együttesbe, nemigen tudtam megjegyezni a nevüket, hát elkezdtem Samuzni őket. Addig-addig, hogy én lettem a Fősamu. Aztán volt még Kissamu, a Born Miklós, Samu, a Kolarovszki Pali, Alsamu, a Terhes Miska és Pótsamu, az Erdész Laci. Elválaszthatatlan, jó barátok voltunk ... V. J.: De nem csak barátságok, szerelmek is szövődtek. Még szerencse, hogy Gécs Jenő bácsi olyan szigorú volt hozzánk. Akkor haragudtunk érte, hisz még a cigarettát is kiverte a kezünkből, ma már belátjuk, neki volt igaza. Szerettük, még ha ilyen kemény ember volt is. F. J.-né: De nem panaszkodtunk soha. Megtanultuk, hogy első az együttes. Amikor a ruhagyárban éjszakai műszakos voltam, hányszor mentem próba után dolgozni ! Aztán néhány órácska alvás. és ismét próba . . . Hétvégeken meg mindig mentünk. Hol itt, hol ott várták az együttest... Éjjel hazakísértek a legények, mert mind jó haver volt. Hozták a ruhákat, cipelték helyettünk. Hányszor mondta anyám: muszáj, hogy az egész utca hallja, milyen későn jártok haza? Legalább csendben jönnétek! V. J.: Igen ... Rengeteg fellépésünk volt. És nem váratott magára az első igazi, külföldi út sem. Biztos ti is emlékeztek rá, hogy a VIT-re négy napra hívtak minket, aztán meghosszabbították nyolcra, végül két hét lett a pesti útból. És itt kaptunk meghívást Bécsbe is. Olyan gyorsan kellett az útlevelet intézni, hogy a képeket Budapesten, a Nemzeti Múzeum parkjában csi— A túrnézás elengedhetetlen ahhoz, hogy világszerte ismert társulat lehessünk — mondja Elizabeth. — Lehetőség, hogy remek kórusokat ismerhessünk meg. közös fellépéseket rendezhessünk. Nem titkoljuk, San Franciscót és az öböl vidékét mint „a nagy kóruszene hazáját” szeretnénk megismertetni a világgal. Szőke, fekete bőrű, kínai, aztán megint egy kék szemű, szőke kislány — csodálatos képet fest ennyiféle gyerek így együtt a színpadon — halványrózsaszín, csipkés blúzban, sötétbordó, fodros kötényruhában. Igen. a zene mindenkié. És a zene nemzetközi. lovore Debrecenben Április 26., délután három óra: a Bartók Béla leánykar amerikai túrnéjának utolsó hangversenye a San Franciscó-i Unitárius Központban. A hatalmas székesegyház zsúfolásig megtelt. A matrózblúzos magyar náltattuk meg .., 1951-ben Albániában jártunk ... Előtte egy hét edzőtábor, aztán tizenöt napos út oda, ugyanennyi vissza, meg az ott- tartózkodás. . . Szóval hat hétig voltunk távol. Egyszer egy cementgyár udvarán léptünk fel, délben! Trópusi melegben! Nem tudtuk átcserélni a nadrágot, úgy ránk izzadt. G. P.: És amíg ti kint voltatok Albániában, mi a Samuval kis csoportot alapítottunk. Kellett az utánpótlás, mert sokan elmentek hivatásos táncosnak. De nem csak ekkor tanítottam, hiszen amikor behívtak katonának egy másik balassás- sal, minden faluban lett tánccsoport, ahol csak megtelepedtünk. Mikor odaértünk, már próbáltunk is a falubeli lányokkal. Este aztán megvolt a rögtönzött előadás. V. J.: A tánc volt az életünk. A munkahelyeinken is szervezkedtünk, minden táncos a maga területén alapított csoportot. Nem volt könnyű abbahagyni! A feleségem öthónapos terhesen még részt vett egy olasz- országi turnén. Aztán leköszöntünk ... De máig is nagy örömmel, lelkesedéssel segítek a találkozók szervezésében, hiszen egy életre belénk ivódott: „Balassi? Akkor megyek, segítek .. * * * Sokáig elhúzódott ez az élménybeszámoló., Utcabálak színes forgataga elevenedett fel, aztán Gécs Jenő csizmájának rejtélyes eltűnéséről szóltak kacagva, s nem feledkeztek meg a Fősamuék csillárjáról sem, mely a néptánc áldozata lett. . . Vége, hossza nincs a mesének, pedig most csak hárman jöttek össze az egykori balas- sások közül. Ma este a Balassi néptáncegyüttes megalakulásának negyvenedik évfordulója alkalmából a Körös Hotelbe hivatalosak a régi és a mostani táncosok. E riport csupán szerény kezdet, talán gondolatébresztő lehet a közösen átélt szép emlékek felidézéséhez ... Nagy Ágnes lányok kezdenek önálló műsorukkal. Utánuk a San Franciscó-i leánykórus középső csoportja, a kicsik énekelnek, majd a koncertcsoport. A program közös produkcióval zárul: az amerikai és a (magyar lányok angolul éneklik Karai József Little David spirituálé- feldolgozását, aztán Kodály Zoltán Zöld erdőben című művét — magyarul. Amit látunk, megható. S amit hallunk, még inkább. .. Felejthetetlen perceket ajándékoztak a kórusok egymásnak és a közönségnek. A legtöbbünk szemében csillogó könnyek, a boldogságtól és a meghatódottságtól. S nem titok az sem, hogy bizony számoltunk, s nem bántuk, hogy már csak egyet alszunk, aztán indulunk haza. Jóleső érzéssel, mert a kórus valamennyi szereplésén nagyszerűen helytállt, sikert aratott. És rengeteg szép élménnyel gazdagabban. Külön öröm, hogy a San Franciscó-iak 1988. nyarán viszonozzák a látogatást; részt vesznek a debreceni nemzetközi kórus- versenyen, és néhány napot Békéscsabán is töltenek majd. S eljött végre a nap, amit nem kevésbé vártunk, mint április 15-ét, az amerikai indulás napját! Április 27- én San Franciscóban szálltunk repülőgépre, s Los Angeles—Frankfurton át megérkeztünk Ferihegyre. Csak a levegőben töltöttünk 15 órát, s Magyarországra érkezve kilenc órával kellett előrébb állítani az óránkat. Interjú az óceán fölött Rázga József karnagyot az Atlanti-óceán fölött kérem az interjúra, hogy érÓceánparti panoráma „ümerikából jöttünk...” Q Búcsúkoncert San Franciscóban
