Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9., szombat o Vadkacsa és Gold Fassl Mezöhéken nem szeretik a kanyarokat Qz Eleki Lenin Tsz a gabonaprogramért Növelték a kukorica vetésterületét Ismerik Pálfi Dezsőt, a Mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezet elnökét? Aligha. Pedig nem kevés köze van ahhoz, hogy az utóbbi évek­ben Békés megyében is ja­vult a sörellátás. Ugyanis ez a téesz a fővállalkozója an­nak a gazdasági társaság­nak, amely létrehozta az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyárat Martfűn. A tagok között van termelőszövetke­zet, áfész, állami gazdaság, ♦ cukorgyár, élelmiszer-nagy­kereskedelmi vállalat. De milyen ember Pálfi Dezső? Rendkívül energi­kusnak, határozottnak, a kockázattól sem visszariadó vezetőnek ismertem meg. Nem kertel, szereti az egye­nes beszédet, gyűlöli a bü­rokráciát. Szolnok megyé­ben, s talán az országban is „libás elnökként” emlege­tik. Nem is tagadja, hogy közel állnak a szívéhez és az eszéhez a ludak. Az 1949-ben alakult, ma 10 ezer 600 hektáron gazdálko­dó tsz tizenhétszer egyesült más gazdaságokkal, öt au­tóbusz viszi-hordja a mun­kásokat Öcsödtől Tiszafüre­dig. Még a városokból is idejárnak dolgozni, Mező­túrról például 200-an ingáz­nak. Mindez aligha véletlen. Az egy tagra jutó évi jöve­delem fii ezer forint, és az alkalmazottak sem keresnek rosszul. Nincs ebben semmi rendkívüli, csak egy gondo­lattal mindig előbbre kell látni, mint a többiek, más­ként elkerülik az emberek a gazdaságot. Persze, egyáltalán nem könnyű az újat megvalósí­tani. Egyenesen kellene menni, de az élet sokszor beiktatja a kanyarokat. Itt volt a négy esztendeig tar­tó aszály, amikor 270 milli­méter eső hullott átlagosan évente. Ez már félsivatagi állapot! Mégsem jöttek za­varba. hiszen ez ellen is le­het védekezni, csak merő­ben másként kell gazdál­tékelje a kéthetes koncert­körút eredményeit, jelentő­ségét. — Sok szempontból is ér­tékelhető a turné. De leg­fontosabb a szakmai rész. Ez) az út egyenes folytatása volt eddigi eredményeink­nek. Űjabb meghívás — újabb erőpróba. Kitartásból, helytállásból is vizsgázni kellett ezalatt a két hét alatt. Sokszor bizony nagy utak után, fáradtan kellett színpadra lépni. Jó érzés volt, hogy a ma­gyar kóruszene hagyomá­nyát Európán kívül képvi­selhettük, ismert, színvona­las együttesekkel találkoz­hattunk, közösen léphettünk fel, s művészileg megálltuk a helyünket. Szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak ró­lunk. Érdekes volt betekinteni abba. hogy egy távoli or­szág miképp fejleszti zene­kultúráját. Feltűnt, hogy technikailag és anyagilag sokkal tágabb lehetőségeik vannak az amerikai kóru­soknak ; a koncerttermek minőségére, felszereltségére, a nagy létszámú szakmai, szervezeti és adminisztratív személyzetre gondolok első­sorban, akik mind a kórus művészi teljesítményét se­gítik. Ennek ellenére szín­vonalban nem maradtunk alattuk. A holland kórusnál, de fő­leg a San Franciscó-iaknál megfigyelhettük a kórus show-műsor felé hajlását, a könnyedebb, szórakoztató zenét, a koreográfiát, s hogy egyáltalán a mozgás is fon­tos a színpadon. Ez nyilván elvárás az operaház kóru­sától, de úgy tűnik, divat is. A mi tiszta énekünket nagyra értékelte a közönség, de talán nem ártana, ne­künk is adni a látványos­kodni. Legfontosabb bevéte­li forrásuk az állattenyész­tés. A 250 ezer liba felne­velése a világ legnagyobb ilyen gazdaságává avatta a téeszt. Jönnek ide szakem­berek és vevők Kolumbiá­ból, Peruból, Mexikóból, Kí­nából és a Szovjetunióból. Természetesen szívesen fo­gadják őket, mert egy kiló első osztályú nyers libamáj 35 dollárt hoz a konyhára. Sokkal több kellene belőle. A 100 ezer tojótyúk évente 25 millió tojást tojik, vi­szont 50 millió előállítására is képesek, de ennyire a külkereskedők szerint már nincs kereslet. Ugyanakkor minden évben 2 millió ki­logramm sertéshúst adnak a népgazdaságnak és ezer te­henet is tartanak. A vadka- csatenyésztés is jó üzletnek bizonyult. Jelenleg 200-300 ezer ilyen állatot nevelnek, ezek darabját 7-8 nyugat­német márkáért értékesítik a világpiacon. * * * Megkérdezhetnénk: ha ilyen jól megy a téesznek, miért volt szükség sörgyár alapítására? Pálfi Dezső csak mosolyog. Munkát kell adni az embereknek! Vala­mikor agitáltak, hogy lép­jenek be a termelőszövetke­zetbe. Most Mezöhéken két évet is várakoznak, míg esetleg rájuk kerül a sor. A sörgyárban nincsenek tagok, mindenki alkalmazott. Hírbe is hozták a téeszt a sörgyár miatt, amit egyáltalán nem bánnak. Az előzményekről azonban kevesen tudnak. Emlékszünk még rá: Szolno­kon leégett a Centrum Áru­ház és a közelben lévő sör­palackozó is tönkrement. Folyton panaszkodtak az emberek, hogy kevés a fo­lyékony kenyér, évente 1,5-2 millió hektoliter sört kell importálnunk. Az elnök gondolt egy nagyot, és azt mondta: nem palackozni kell itt kérem, hanem sört főzni, azután jöhet a töltés! ságra, a külsőségekre egy kicsit. A körút szakmai jelentő­ségén túl nagyon fontos, hogy világot láttak ezek a 14-18 éves gyerekek. Be­pillanthattak egy másik földrész, ország életébe, más emberek szokásaiba. Elgon­dolkodhattak azon, mit len­ne érdemes átvenni, mit nem. Reagáltak is arra, amit láttak. Érzik, hogy az anyagi jólét és a műszaki fejlettség nem minden, s hogy például a zenében szakmailag mi vagyunk elő­rébb. Egyre többen döbbentek rá, milyen nagy gond a nyelvtudás hiánya, hogy idegen nyelvek nélkül nem lehet megélni. S hogy nem pusztán iskolai tantárgyról van szó, hanem a boldogu­lásuk feltételéről. Énekeltünk Amerikában élő magyaroknak, akik ra­gaszkodnak hazájukhoz, ma­gyarságukhoz. Sokuk számá­ra megállt az idő, nincs fo­Erre aztán sokan tágra nyi­tották a szemüket. Mit akar megint ez a Pálfi? Sörgyárat a pusztán? Még szerencse, hogy érvek vol­tak a tarsolyában. A terve­zett szentesi sörgyár felépí­tése kútba esett, amely 4,2 milliárd forintba került volna. A martfűi gyárhoz viszont 500-600 millió is elég. A téesznek akadt 120 milliója erre a célra. A hiányzó összeget össze kel­lett szedni valahonnan. Ek­kor írták ki a pályázatot, amelyre 28 gazdálkodó szer­vezet jelentkezett. Az enge­délyt is megkapták viszony­lag simán. Ennek ellenére újra bebizonyosodott, hogy kicsiny országunkban még­sem a pénz a minden. Mint­egy 14 hónapot vártak arra, hogy a svéd berendezések behozatalához megkapják a hozzájárulást. Végül 1985 augusztusában megkezdték a termelést és az asztalra ke­rülhetett a martfűi Fátra. az Aranyhordó, a Gold Fassl és nemsokára az új galmuk a több évtizedes fejlődésről, mai hazánkról. Volt aki csodálkozott, hogy a kórust egyáltalán kienged­ték, sőt a városi és megyei szervek támogatták utunkat. Hogy ezek az emberek ott láthattak, hallhattak ben­nünket — ez sokat számít. Amerikai vendéglátóink hangsúlyozták, hogy szá­mukra Bartók és Kodály or­szága a zenei világ fővárosa, s mint onnan érkező, nem­zetközileg elismert kórust köszöntöttek bennünket. Mi pedig Békéscsabát, Magyar­országot képviseltük, szülő­földünknek szakmai elisme­rést szereztünk külföldön. Ebben látom elsősorban utunk jelentőségét. * * * Hatezer méter fölött szél­iünk — már nyolcadik órá­ja, és még további hetet töl­tünk a levegőben. Az órám­ra pillantok: 20.15. Otthon már hajnalodik... (Vége) Niedzielsky Katalin üdítőitalok. A jelenleg évi 260 ezer hektoliter sört elő­állító üzem termelését sze­retnék megduplázni. Az el­képzelések szerint először negyed-, majd félmillió hektolitert gyártanak. Köz­ben malátaüzemet építenek, gyermektápszert, élesztőt ál­lítanak elő, az utóbbit ja­pánban értékesítik dollá­rért. Ezenkívül a sörtör­kölyt mint mellékterméket takarmányként hasznosítják. * * * Aki viszont azt hiszi, hogy minden rendben van a sörgyár körül, téved. Erről is nyíltan szól Pálfi Dezső. Az első bökkenő az volt, hogy az építkezés 600 millió helyett több mint egymil- liárd forintba került és tör­leszthetik a nem kevés ka­matot is. A társaság tagjai sandán néznek az elnökre, mintha nem ezt ígérte vol­na. A nyereségből ugyanis csak 7 százalékot tudott visszafizetni. Szerencsére a Pénzügyminisztérium ked­vezményt adott, így a társ­gazdaságok kifizethették a kölcsön kamatait. Az újabb fejlesztésekkel most már el­érhetik, hogy 12-15 száza­lékban részesedjenek a nye­reségből. Seres Sándor Fiatal műszakiak értelmiségi klubja A Békés megyei műszaki fejlesztési hónap keretében csütörtökön délután az MTESZ megyei szervezete mellett működő ifjúsági ta­nács rendezésében tanácsko­zást rendeztek a szervezet székházában. A megjelente­ket Béres Julianna, a me­gyei ifjúsági tanács elnöke köszöntötte, majd átadta a szót az előadónak. Elsőként dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese tartotta meg beszámolóját a „Fiata­lok részvétele a műszaki fejlesztésben” címmel. Elő­adásában szólt arról, hogy hazánkban a közel félmillió diplomásból mintegy 43 százalék a fiatal korosztály­hoz tartozik, s az összér- telmiséget tekintve 160 ezer a műszaki képzettségű. Be­szédében kitért arra, hogy gazdaságunk fellendítésében milyen feladatok várnak a műszaki értelmiségre. Egy­úttal utalt arra is, hogy to­vábbra is nagyobb figyelmet kell fordítani a műszakiak anyagi és erkölcsi megbecsü­lésére. A tanácskozást követően megalakult a fiatal műsza­kiak értelmiségi klubja, ahol az első foglalkozás meg­hívott előadója Kiss Sándor, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának osztályvezető­je volt. Előadásában arról beszélt, hogy a megye gaz­dasági helyzetét hogyan érinti a húzó és válságága­zatok kategóriájának kiala­kítása. (b.) Népgazdaságunkban egyik legfontosabb feladat a ga­bonaprogram megvalósítása. Ebben az esztendőben mint­egy 15 millió tonna gabonát kell termelni a mezőgazda- sági nagyüzemeknek. Az el­múlt esztendőben az Eleki Lenin Tsz-ben több mint ezer hektáron termesztettek kukoricát, s a tíz tonna fe­letti termésátlag országosan is hírnevet szerzett a közös gazdaságnak. Épp a kukoricavetés utol­só napján május 4-én láto­gattunk el a szövetkezetbe. Dobi Imre növénytermeszté­si főágazatvezető a tábláról érkezett. — Nagy segítséget nyújt az új, két korszerű Cyklo— 800-as vetőgép. Az idén je­lentősen, több mint 500 hek­tárral növeltük a kukorica vetésterületét, s 1660 hektá­ron juttattuk a földbe a ma­got. Az új vetőgépek jól vizsgáztak, nem volt meg­hibásodás. Az elekiek a talajműve­lésnél nagy gondot fordíta­nak a nedvességmegőrzés­re. Az elmúlt év második felében csak kétszáz milli­méter csapadék hullott, mindez nehezítette az őszi munkákat. — Mintegy 50 hektár bú­za kipusztult a télen, a he­lyére tavaszi takarmányke­veréket vetettünk — veszi át a szót Makai János ter­melési főmérnök. A vízkész­letek megőrzésére és a költ­ségek csökkentésére törek­szünk, ezért kombinátorral készítjük elő a magágyat. A starter műtrágyát a vetés­sel egy időben adjuk ki. Szö­vetkezetünk 1973 óta tagja az IKR-nek. Sajnos az utób­bi években nem sok fejlesz­tési lehetőségünk volt. Ezért folyamodtunk a gépbérlet­hez (lízing). Most bekapcso­lódtunk az IGP VI-os prog­ramba, és saját erőből két új John Deere traktort, va­lamint a már említett kor­szerű vetőgépeket vásárol­tuk meg. A kukorica vetését Szent György napján, április 24- én kezdték. Május elseje ki • vételével naponta dolgoztak, így elérték, hogy tíz nap alatt be tudták fejezni a ve­tést. A korszerű, nagy tel­jesítményű gépek naponta kétszáz hektáron juttatták földbe a magot. A vetőbri­gád tagjai minőségi bérezés­ben részesülnek. Kelés után elbírálják a sorok egyenes­ségét, a vetés egyenletessé­gét, s ez alapján kapnak prémiumot a dolgozók. Az elmúlt esztendőben jól jövedelmezett a szövetkezet­nek a kukorica. A tervezett 33 millió forintos árbevétel­lel szemben több mint 40 millió forintot hozott az ele- kieknek. Igen kedvező az önköltség alakulása is. Eb­ben szerepet játszott az is, hogy a nagy szárazság mi­att nem kellett szárítani a kukoricát. Tonnánként 1942 forint önköltséggel állították elő a kukoricát. A szövetkezet elavultszá­rítóberendezéssel rendelke­zik. Most van folyamatban a felújítás és javítás a DSZP ikerszárítónál. Szűkös a tá­rolókapacitás is a Lenin Tsz-ben, ezért határozták el, hogy az idén egy 70 vago- nos ideiglenes gabonatárolót létesítenek. Jelenleg az ala­pozási munkáknál tartanak. »Várhatóan az alig több mint félmillióba kerülő tároló­helyet a betakarítás idejére átadja majd a szövetkezet építőbrigádja. A termelési főmérnök még azt is elmondotta, hogy a négyezer hektáros szántóte­rülettel rendelkező téeszben évente 350 hektáron végez­nek szervestrágyázást. A talaj jobb kultúrállapotának megteremtése érdekében év­ről évre 400 hektáron foly­tatnak altalajlazítást. Ebben az évben csakúgy, mint ta­valy, megpróbálkoznak a szá­razbabtermesztéssel. Az el­múlt évben mintegy 50 va­gon babot takarítottak be, hozzájárulva ezzel a hazai vetőmagszükséglet kielégíté­séhez. Tavaly a Lenin Tsz a ter­vezettnél nagyobb, 25 mil­lió forintos nyereséget ért el. Részt vállalnak a telepü­lés foglalkoztatási gondjai­nak megoldásából, szolgál­tatásokat nyújtanak a la­kosságnak. A húsellátásban, a zöldségellátásban, a szál­lításban és a homok bizto­sításában segítik az Eleken élőket. Borzsák Lajos, a téesz el­nöke a jelenlegi munkákról a következőket mondja: — Hétfőn, május 4-én in­dultak a lucernabetakarító gépek. Pillanatnyilag még csak az állatállomány ellá­tására törekszünk, de a hét közepén, amennyiben az idő­járás kedvez, megkezdjük a 150 hektár lucerna első ka­szálását. Feladatot ad még a 100 hektár silókukorica vetése. Az elkövetkező na­pokban a bab vetése is be­indul. Tagjaink a háztáji­ban babot, hibrid kukoricát, paprikát és dinnyét ter­meszthetnek. Érdekes meg­figyelni, az utóbbi időben csökkent a paprika iránti érdeklődés. A szakembereket végül a kalászosok állapotáról kér­deztük. Egyöntetűen állítot­ták, hogy jelenleg közepes minősítést érdemelnek a ga­bonák. Véleményük szerint meghatározó lehet az aratás előtti időjárás a terméski­látásokat illetően. Most na­gyon oda kell figyelni a nö­vényvédelmi munkákra. Mint mondották, az első fej­trágyázás megtörtént, szár­ba szökkenéskor juttatják ki a következő műtrágyaada­got. Az Eleki Lenin Tsz-ben jó úton járnak. A tagság a leg­nehezebb időszakban sem hagyta ott a szövetkezetei. Jelenleg jelentős létszámú törzsgárda segíti a gazdál­kodást. A Lenin Tsz-ben 17 felsőfokú végzettségű szak­ember dolgozik. Az idén szeretnének úgy megerősöd­ni, hogy nagyobb beruházá­sok megvalósításához is hoz­zákezdhessenek. Hogy mind­ez megvalósulhasson, ahhoz nap mint nap szorgalmasan kell dolgozni, s nem árt, ha az időjárás is besegít. Verasztó Lajos MEGNYÍLT! A Békés és Vidéke Áfész OLTOTTMÉSZ- elárusító telepe Békésen a 47-es út mellett a volt áfész-hízlaldánál Nyitva: minden nap 13-19 óráig A KÖRÖS VOLÁN BÉKÉSCSABÁN HIVATÁSOS GÉPJÁRMŰVEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT. A tanfolyam költségét a vállalat fizeti 2 év szerződéskötés ellenében. A jelentkezés feltételei: betöltött 18. életév, 8 ált. iskolai végzettség, büntetlen előélet. Jelentkezési határidő: 1987. május 23. Jelentkezői lehet: Békéscsaba, Szarvasi út 103. sz. Oktatási csoport. A San Franciscó-i lányok 1988 nyarán Békéscsabára is el­látogatnak Üvegfolyam a svéd gépeken Fotó: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents