Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9., szombat Váncsa Jenő a Gyulai Munkácsy Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról) A délutánt a Gyulai Munkácsy Termelőszövetkezetben töltötte a miniszter. Megtekintette a közös gazdaságot, majd részt vett azon a kibővített küldöttgyűlésen, ahol az 1986. évi kiemelkedő gazdasági és szövetkezetpolitikai munkával elnyert Kiváló Szövetkezeti címet átadta. Kíséretében voltak: Szabó Miklós, a párt megyei bizottságának első titkára, Gyula város országgyűlési képviselője, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, Győrfi Károly, a Teszöv titkára és Gyula város politikai, társadalmi életének több vezetője. Részt vettek a küldöttgyűlésen a Terebe- si (csehszlovák) Állami Gazdaság képviselői, akiket két évtizedes kapcsolat fűz a gyulai szövetkezethez. Szénási Lajos elnökhelyettes megnyitó szavai után Só- tyi János, a szövetkezet elnöke mondott ünnepi beszédet, melyben méltatta azokat az eredményeket, melyeket az agrárpolitika harmincéves következetes megvalósításában Gyulán elértek. Jól működő, minden ízében nyereséget termelő, az átlagosnál több ipari ágazattal dolgozó, korszerűen szervezett, a mai kor követelményeinek mindenben megfelelő gazdaságot hoztak létre azon a területen, ahol húsz évvel ezelőtt a kora tavaszi belvizek okozta károk voltak a meghatározók. A háztáji gazdaságokban folyó termelést is a nagyüzemihez integrálták, miközben üzemi múzeumukban a régi paraszti világ felbecsülhetetlen értékű relikviáit az utókor számára összegyűjtötték. Elismerően méltatta az eredményeket Váncsa Jenő miniszter is, aki meleg szavak kíséretében átadta Só- tyi Jánosnak az ötödik kiváló címet tartalmazó oklevelet (képünkön). A küldött- gyűlésen miniszteri és TOT- kitüntetéseket is átadtak, majd a munkaversenyben kiválóan helytálló szocialista brigádokat jutalmazták meg. D. K. Hol húzódott az Ördög-árok? — Alföld-ankét — Egy elfelejtett köröstarcsai művész Miről ír a Békési Élet 1987/2. száma? A napokban jelent meg közművelődési és tudományos folyóiratunk, a Békési Élet ez évi második száma. A szerkesztőség ez alkalommal három tanulmányt közöl a lapszám élén, az elsőt Baranyó Géza tollából. A szerző a mintegy 1600 esztendővel ezelőtt az Alföld északi, keleti és déli szegélyén kiépített ősi, kultúrtörténeti, kultúrmérnöki emléket, az ún. Ördög-árkot mutatja be olvasóinak. Már a tanulmány kezdő soraiból kiderül, hogy „egészen a XIX. századi nagy vízrendezési, út- és vasútépítési munkákig e földműrendszer mintegy 1500 km összhosz- szúságával, létesítése során (kézi erővel) megmozgatott kb. 15 millió köbméter földtömegével, 1600 éven keresztül Európa legjelentősebb földművének számított.” A továbbiakban érdekfeszítő leírását adja e „csodamű” létrejöttének és funkciójának évszázadokon keresztül. A tanulmányt több tájékoztató térképvázlat egészíti ki. A folyóirat cikket közöl Tolnay Gábortól a nagyatádi földreform dévaványai végrehajtásáról, Csizmás Sándor pedig a békési zöldségtermő táj kialakulásának történelmi, közgazdasági és ökológiai jellemzőit mutatja be és értékeli. A Művelődés rovatban jelentették meg Rakonczai János írását az 1986-ban Békéscsabán rendezett kétnapos Alföld-ankétről, a Településfejlesztés rovatban pedig Pap István tanulmányát, Békés város tagozódása és a népesség szegregálódása címmel. A Szomszédolásban Csobai László mutatja be a debreceni tanítóképző főiskolát. Változatos a Tények, dokumentumok, emlékek című rovat, ebben — többek között — Vida István ír Bajcsy-Zsilinszky Endre és Derecske címmel, Tilkovszky Lóránt pedig Bajcsy-Zsilinszky 1941. áprilisi fellépése a zsidó frontharcosok ügyében címmel sorakoztat fel két dokumentumot, melyek érzékletesen mutatják fel Bajcsy-Zsilinszky Endre álláspontját a nevezett kérdésben. Sz. Kürti Katalin egy elfelejtett köröstarcsai festőművészről, Szakái Albertról (1829—1909) ír, és mondanivalóját gazdag képanyaggal illusztrálja. Érdekes még Vass Márta összeállítása a reklámról, fellapozva megyénk első újságját, a Békés című lapot. A Békési Élet új számát a Szemle rovat zárja, ebben olvasható Koszorús Oszkár írása Székács József 150 évvel ezelőtt megjelent műfordításairól, melyet két, Üjvi- déken megjelent tanulmány mutat be, Krupa András pedig Emilia Horváthová: Rok vo zvykoch násho l’udu című (Az esztendő szokásai a szlovákoknál), Pozsonyban megjelent könyvét értékeli. Külön érdekessége a rovatnak, hogy Kurunczi Jenő megemlékezik G. V. Mjasz- nyikov: Penza város és vára alapítása címmel kiadott művéről, bemutatva Békéscsaba testvérvárosának fejlődését, történelmi múltját. Az új szám ezúttal Várkonyi János festőművész olajképeinek és grafikáinak reprodukcióit közli. (s. e.l Kazinczv-ösztöndíj — úttörőknek Kiosztották a Magyar Üt- törők Szövetségének idei Ka- zinczy-ösztöndíjait. A pályázó úttörőközösségek — őrsök, rajok, anyanyelvi szakkörök, irodalmi színpadok, „Beszélni nehéz” körök és „Kincskereső”-klubok — közül évről évre azok munkáját jutalmazzák ezzel az ösztöndíjjal, amelyek jelentősen hozzájárulnak az anyanyelvi kultúra ápolásához. Az idén a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1-es Számú Gyakorló Általános Iskolájának „Beszélni nehéz” köre, a Zamár- di Általános Iskola könyv- barátszakköre, a keszthelyi Csány László úttörőcsapat nyelvészszakköre, a szent- istváni Dózsa György úttörőcsapat „Beszélni nehéz” köre és nyelvijáték-szakkö- re, valamint a miskolci Há- mán Kató úttörőcsapat kisdobos nyelvművelő szakköre nyerte el a Kazinczy-ösztön- díjat. Szakmunkástanulók napja az NÉV-nél Két évvel ezelőtt rendezte meg először a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat a náluk gyakorlati oktatáson részt vevő fiataloknak a szakmunkástanulók napját. Négy iskola — a békéscsabai 611. és 635. számú, az orosházi 612. és a Gyulai 613. Számú Szakmunkásképző Intézet — mintegy 100 tanulója érkezett tegnap reggel Békéscsabára, a Munkácsy Mihály Művelődési Házba. A négy intézmény diákjai előtt először Jámbor Ferenc, a Békés Megyei ÁÉV igazgatója beszélt a vállalat tevékenységéről, a különböző munka-, illetve elhelyezkedési lehetőségekről. Ezután szellemi és sportvetélkedőkön mérhették össze tudásukat a tanulók. Később videofilmeket vetítettek, s az iskolák képviselői önálló műsorokkal is bemutatkoztak. Ebéd előtt hirdették ki a különböző vetélkedők eredményeit, s az első három helyeken végzett csapatok tagjai értékes jutalmakat kaptak. Ezt az alkalmat használták fel arra, hogy a tanulásban és a munkában élen járó tanulókat, valamint a gyakorlati oktatóikat is megjutalmazzák. P. F. A gyulaiak citerazenekara Fotó: Szóké Margit Neked hegy sikerült az írásbeli érettségi? A jövő héten kezdődik az írásbeli érettségi. Hétfőn magyarból, kedden matematikából méretnek meg a középiskolások. Köztudott, a diákok amint felállnak érettségi után a pádból, azonnal érdeklődnek egymástól, — ha mód van rá — tanároktól, hogy mit miként kellett (volna) a tételeket megoldá- ni. Szeretnénk segíteni a válaszadásban. Ezért a május 12-i, keddi lapban közöljük a magyar tételeket, és tanárok segítségét igénybe véve, röviden összegezzük a tételkidolgozás módszerét, lehetséges változatait. Felsoroljuk azokat a műveket, amelyek az adott tétellel kapcsolatba hozhatók, s felhívjuk a figyelmet ezen művek néhány (a tétel szempontjából fontos) jellemzőjére. A matematikával valamivel egyszerűbb a helyzetünk, hiszen pontosan megadhatjuk a megoldások menetét és az eredményeket. Szerdai számunkban ismertetjük a matektételek kidolgozását, és azt is közöljük, hogy a példák megoldásáért mennyi pont járt, így mindenki kiszámíthatja, milyen jegyet érdemel. Az írásbeli érettségivel foglalkozó oldalaink — úgy gondoljuk — azoknak is érdekesek, akik a következő években érettségiznek majd. De érdemes lesz azoknak is beleolvasni a tételekbe, akik már évekkel túl vannak a középiskolai izgalmakon, hiszen lemérhetik, mennyit felejtettek. Amíg az NDK-ban egy-két, legfeljebb három márkáért kaphat egy diák szállást, s ugyanennyiért egy napi kosz tot vásárolhat, illetve kaphat az ifjúsági szállóhálózatban, addig hazánkban ezzel össze nem hasonlítható módon egy két-három napos diákkirándulás költsége elérheti az 500-1250 forintot. Amiért pedig az összehasonlítás ellen vagyunk: ott mintegy 70 százalékos állami támogatás mellett ismerkednek a felnövekvő nemzedék tagjai országgal, világgal, nálunk pedig egyre kevesebb kedvezményt vehet igénybe a korosztály. (Diák?) turizmus Az utazási irodák ajánlatainak feltérképezése abba enged bepillantást, hogy milyen ma magyar körülmények között a diákturizmus. Hogyan is szervezzük, mit várunk egy ilyen egy- vagy többnapos programtól. S egyáltalán miben merül ki a diákturizmus. Azt már csak említésképpen idézzük fel, hogy a bakancsos, hátizsákos, kerékpáros diákok egyre kevesebbszer keltenek figyelmet. Ehelyett buszra szállnak, itt megnézik a múzeumot, ott a várat, elfogyasztanak egy ebédet, tesznek meg könnyű túrát, s következik a vacsora... „...megrendelik a buszt...” Amikor az ifjúság edzettségi állapotáról, egészségügyi és mentálhigiénés állapotáról szóló híradásokat és tapasztalatokat hallja az ember, önkéntelenül úgy gondolja: oka lehet ennek az is, hogy a körülmények túlzottan az elkényelmesedést szolgálják. No de vannak-e ebben elmarasztalható felelősök? . Alighanem egyre gondolunk az olvasóval, amikor azt feltételezzük, hogy gyermekeink keveset mozognak, sportolnak, kirándulnak. Kisebb a felkerekedő diáksereg, aki sátrakkal, kerékpárral túrázni, az országgal ismerkedni indul. Az sem kétséges azonban, .hogy az iskolaidőben rendelkezésre álló 4 nap, ami tanulmányi kirándulásokra adott, kevés ahhoz, hogy nagy területeket megismerjenek a tanulók. Meg a feltételek, a szállás- és étkezési körülmények sem szolgálják az efféle turizmust. A pedagógusok és a megszállott szülők száma is fogytán. Pedig sürgető tézisek hallatszanak : nevelésről, természetszeretetről, példaadásról. Ezzel szemben ma a leggyakoribb az, hogy tanév elején, közepén elhatározzák, ki hova kirándul, megrendelik a buszt, a szállást, az étkezést, a múzeumi belépőket. .. Ami persze egyre jellemzőbb módon, drága mulatság — a szülőknek. Gondolom, könnyű elhinni, hogy egy 3 gyermekes családban egy időben kétnapos kirándulásokra 1500-2100 forintot a szűkösen beosztható családi kasszából nehéz kiszámolni. Pedig ez a család is lépést szeretne tartani a többi osztálytársnak elérhető javakkal. Békés megyében is igaz, hogy minden utazási iroda foglalkozik diákok utaztatásával. Két irodát: az Expressz-t és a Volán Utazási Irodát kerestük fel, mit kínáltak, milyen feltételekkel az idei kirándulóknak. „...mennyi pénzük van...” — Megkérdezzük, mennyi pénzük van a diákoknak, hány napra szeretnének elutazni, s ehhez igyekszünk tartalmas programot kínálni — kezdte a tájékoztatást Gábriel Gézáné, a Volán Utazási Iroda vezetője. A szálláslehetőség elég szűkös, olcsón 40-100 forintig túristaszálláson, kollégiumokban kapunk helyet, a fizetővendégszolgálat már 150 forint körüli összegbe kerül, a faházak, a motel egy személyre átlagban 100 forint éjszakánként. Bevallhatjuk. hogy a reggeliről lebeszéljük a csoportokat, mert tavaly még 40-50 forintból kaphattak reggelit, ma már 65 forintokról is adnak számlát. — Ez szinte képtelenség, hiszen azért egy kiadós ebéd is összeállítható! — Sajnos, abban az esetben, ha félpanziós ellátást, szállást tudunk a kirándulóknak biztosítani, ezt tudjuk csak kiajánlani — még ha gyerekekről van szó, akkor is. Ez kétségtelenül egy üzleti fogás, ami a dráguló utazási költségekkel együtt alaposan csorbítja a családi kasszát. Az étkezéseket pedig egy példával szeretném jellemezni — teszi hozzá az irodavezető: egy harmadosztályú pécsi étterem a 60 forintos vacsoraigényünket visszautasította: nem tudja a csoportot fogadni. A harmadik étteremben sikerült csupán ugyanennyiért a kérésünket teljesíttetni. Ezzel együtt nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a szerződéses üzletek ilyen arányban emelnék a kiszolgálás színvonalát, netán nagyobb adagokat kapnának a gyerekek. A tavaszi üzletkötéskor megjelent a ba- latonföldvári Expressz-tábor képviselője, s ennek az irodának is felkínálta a szolgáltatásokat: 60 forintos reggeli és ekörüli értékűnek mondott vacsora kapható náluk. Erre eddig nem volt jelentkező. „...belül van a tűréshatáron...” A venéglátó-szakemberek szerint ez belül van a tűréshatáron. De melyiken? S az okokat kutatva arra lettünk figyelmesek, hogy a busz az egyetlen, ami valóban kedvezményes. A panorámás járművek egy kilométerre 50%-os kedvezményes normával futnak, s érte diákoknak 12 forintot kell kifizetni. — Sokkal kevesebb ma a diákok utaztatásában a kedvezmény — állítja Fülöp László, az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda helyettes vezetője. Ami a busztérítés mellett még él: a kollégiumi szálláshelyek átlagosan 40 Ft-ba, de tapasztalható, hogy több helyütt 70-80 Ft-ba kerülnek. Annak ellenére, hogy erről rendelet szól, hogy a korábbi években 25, most 40. forintért a diákkolégiumok szolgálják az ifjúsági túrizmust. Él még az a lehetőség, hogy a kollégiumi étkezés olcsóbb, egész napra kilencven forint. Ez azonban csupán behatárolt lehetőség Mindezen változtatni úgy lehetne, ha lennének olcsó, túristaszálláshelyek szerte az országban, de erről sokat írtak-írtunk már. Ha az if júsági mozgalom a maga eszközeivel vállalkozna erre... — Amíg központilag nem változtatnak az egész diákturizmus megítélésén, gyakorlatán, egy iroda mit tehet? — kérdezett vissza Fülöp László. A diákturizmus nem csökkenő tendenciájú. Csak a két iroda csoportjait, az egy- két-három napos utakat számoltuk össze: 300 osztály utazik országjáró túrákra. Ilyen áron is. . . Számadó Julianna
