Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-25 / 121. szám
1987. május 25., hétfő o Pártmunkásküldöttség Penzában Az átalakítás nem séta... A közelmúltban négytagú Békés megyei pártmunkásküldöttség látogatott a szovjetunióbeli testvérmegyébe, Penzába. A benyomásokról, a tapasztalatokról és az élményekről Szabó Istvánt, a mezőkovácsházi városi párt- bizottság első titkárát, a delegáció vezetőjét kérdeztük. — Először volt Penzában? — Igen. Még soha nem jártam ebben az 540 ezer lakosú, hatalmas és szép városban. Lenyűgözött a látvány. A sportpályák és csarnokok, a múzeumok, a felüljárók, a lakótelepek. A Körös étteremben cigányzene mellett magyar ételeket szolgáltak fel, sétáltunk a Békés utcában. Mindenütt szeretettel, barátsággal fogadtak. — Egyébként mi volt a célja a látogatásnak? — A Penza és a Békés megyei párt végrehajtó bizottságának van egy megállapodása a küldöttségek cseréjéről. Mi öt napig tanulmányoztuk az ottani párt belső életét, módszerét, stílusát, különös tekintettel az SZKP XXVIII. kongresszusa és az SZKP Központi Bizottsága 1987. január 27-28-i ülésének dokumentumaira, a gyorsítás politikájának végrehajtására. öt pártbizottságot kerestünk fel, voltunk három ipari üzemben, gyermekintézményekben, sportklubokban, művelődési házakban és egy kolhozban. — Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára a már említett plénumon azt mondotta: az átalakítás nem séta a simára hengerelt úton, hanem hegymászás gyakran olyan ösvényeken, amelyeken előttünk még senki sem járt... Hogyan értelmezik ezt Penzában? — Nézze, öt nap nem nagy idő, ami a tapasztalatokat illeti. Bennünket őszintén, nyíltan tájékoztattak az eredményekről, a gondokról. Az volt a benyomásunk, hogy a vezetők többsége megértette, ha úgy tetszik, ráhangolódott az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítását elősegítő stratégiára. Figyelembe veszik a múlt tanulságait, a mostani időszak jellegét és a jövőben megoldandó feladatokat. Az ipari üzemekben bevezették az önelszámoló rendszert, amely azt jelenti: ha gazdaságosan dolgoznak, a nyereség egy részét a saját vállalatuk fejlesztésére fordíthatják. Előtérbe került a műszaki fejlesztés, ennek meggyorsítására nagy hangsúlyt helyeznek. öt év alatt' a megye iparának a termelése 38 százalékkal növekszik. — Ettől azonban nem javul a minőség ... — Úgy van. Erről is sokat beszélgettünk, és a saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy ezen a területen is sokat tesznek. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a gyárakban a késztermékeket az üzemtől független, úgynevezett állami minőségellenőr veszi át. Mindez természetesen sokaknak nem tetszett, de három hónap után lényegesen javult az ipari termékek minősége. — Kaptak-e szeszes italt a magyar étteremben? — Nem. Tudomásunkra hozták: náluk ez újabban nem szokás. Penzában még a sörgyárakban is üdítő italt gyártanak. Mindez összefügg a munkafegyelemmel. Korábban főleg az építőiparban elharapódzott az italozás, mára enyhültek az ilyen gondok. Bár még nem lehetnek teljesen elégedettek. — A mezőgazdaságban miként hat az átalakítás folyamata? — Kézzel fogható eredményekről még aligha beszélhetünk. Ugyanis sokáig nem úgy foglalkoztak ezzel az ágazattal, ahogy kellett volna. A[ háztáji gazdálkodás most kezd kibontakozni. — Gondolom, ez rányomja bélyegét az ellátásra is... — Valóban, választéki hiányosságok vannak élelmiszerekből. Viszont a szabadpiacon megjelentek a kistermelők, május elsejétől pedig a szolgáltatásokban engedélyezik a kisiparosok működését. Tehát az átalakítás tényleg nem sétagalopp, inkább napi küzdelem. Meg lehet fogalmazni egyáltalán, hogy mit jelent ez a szó? — Nagyon sokrétű dologról van szó. Véleményem szerint ez a politika számít a tömegek alkotó munkájára, a demokrácia sokoldalú fejlesztésére, a kezdeményezés, az öntevékenység kibontakoztatására, a fegyelem, a rend megszilárdítására — mondotta befejezésül Szabó István. (seres) Országos táncbajnokság Békéscsabán A gyulai Felczán Bélának, a budapesti Gruber Mártának, Somkuti Annamáriának és Várhegyi Istvánnak, a békéscsabai Nyiri Lajosnak, a szombathelyi Rimányi Lászlónénak, valamint a szeghalmi Csáki Emíliának igazán nem volt irigylésre méltó dolga szombat este az országos A osztályú táncbajnokságon, melyet 16. alkalommal rendeztek meg Békéscsabán az ifjúsági házban. Az imént felsoroltak látták el a pontozóbírói feladatokat. Döntőbíró Öze László (Szeged), Annerose Kiessling (NDK) és Keller Gábor (Csehszlovákia), számlálóbíró pedig Megyeri László (Gyomaendrőd) és Antali Zoltán (Mezőkovácsháza) volt. S hogy miért írtuk: nem volt irigylésre méltó a szerepkörük? Mert — mint Felczánné Nyiri Mária versenyvezető is elmondta —, egy helyezésre csak egy versenyzőt javasolhattak, s olyan színvonalas bemutatkozásnak lehettek tanúi az ítészek és a közönség, hogy bizony nem volt könnyű a sorrendet felállítani. Végül mégis megszületett a* döntés. Standardtáneok- ban Lengyel Zoltán és Joó Ágota, a Szegedi Volán-táncklub táncosai lettek az elsők. Második helyen ugyancsak szegedi páros, Börcsök László és Szabó Mária végzett. Harmadik helyezett a szombathelyi Savaria táncklub párosa, Várbíró Zoltán és Baráth Erzsébet lett. A díjakat Cs. Tóth János, a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának főelőadója adta át. Ám ezzel még korántsem ért véget a bajnokság, hiszen a latin-amerikai táncok bemutatója — ha lehet — még izgalmasabb perceket hozott. Aztán itt is kialakult a végső sorrend. A dobogó legmagasabb fokára a budapesti Delfin táncklub színeiben versenyző Jakubek Zoltán és Fodor Ildikó állt. Második helyen a szegedi Halmai László és Tóth Judit, a harmadikon pedig az ugyancsak szegedi Rehák Zoltán és Nővé Zsuzsa végzett. Díjaikat dr. Virág László, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője adta át. A Magyar Táncsportszövetség különdí- ját Lengyel Zoltán és Joó Ágota kapta. S hogy mit nyert a közönség ezen az estén? Nos, amellett, hogy elgyönyörködhetett a versenyzők tudásában, láthatta az S osztályos versenyzők — öze László, Pálinkó Lujza és Palánkai László, Zsilák Zsuzsa — bemutatóját, ízelítőt kaphatott a rock and roll- versenyek hangulatából, tapsolhatott a Megyei Művelődési Központ úttörő és ifjúsági formációs tánccsoportjának ... s ami még a rendezőknek is meglepetés volt: a szegedi Lengyel Zoltán és Börcsök László kacagtató tánckettőse is elsöprő sikert aratott. Ám a tánckedvelő közönségnek már pénteken érdemes volt elmennie az ifjúsági házba, hiszen ekkor tartották a nemzetközi csapat- versenyt, melyen legjobban az NDK-beli Brandt-Erbis- dorf „Narva” csapata szerepelt. Második helyen a csehszlovák Csemadok táncklub végzett, mely Érsekújvárról érkezett. Harmadik a Békés Megyei Művelődési Központ csapata lett. Zenéről mindkét este a Szigma együttes gondoskodott. n. A. Amikor még nem dőlt el, ki a legjobb... Fotó: Kovára Erzsébet 200 éves a magyar állatorvosképzés Erőt adnak az orosházi gének Beszélgetés dr. Dénes Lajos miniszterhelyettessel Szépen, szemet gyönyör- ködtetően köröz a vitorlázó repülő. A pilóta tudása, bátorsága, no és a jó emelkedő légáramlatok viszik egyre feljebb, a magasba. Sok mindent lehet belátni, a távoli messzeségből, de még nem vesznek el a szem elől a földi részletek sem. Mielőtt elkezdenénk az interjút dr. Dénes Lajossal, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium miniszterhelyettesével, elmondom, hogy a magasra törő ember pályája néha hasonlít a vitorlázó repülő útjához. — Elfogadom a példát — mondja Dénes Lajos. — Majd ha befejezzük a beszélgetést, elmondom, miért hasonlít akár az én életem is a szelek szárnyán suhanó pilótáéhoz. — Rendben van, akkor — sportnyelven szólva — kezdjük a starttal. — Orosházi vagyok. Számomra ez a vidék az ország legszebb része, mert az ott élő emberek húzósabbak, veszekedettebbek, kevésbé adják fel a küzdelmet, mint bárhol másutt. Főképp a szünidei vakációkból vannak emlékeim, hiszen a nyarakat mindig otthon, a rokonságnál töltöttem. "Egészen kis gyerek voltam, amikor elköltöztünk Orosházáról. Édesapám péksegéd volt, munka nélkül maradt és a fővárosban kapott állást. 1945-ben, amikor Budapesten nem volt tanítás — és élelem se —, lementünk Orosházára. A második elemit a középlaki iskolában végeztem. Fél év alatt kellett az egész év anyagát megtanulnom. Ezt az egyetlen osztályt jártam ott, igen szép bizonyítványt kaptam, amelyet, sok más társával együtt, ma is őrzök. • — Milyen leckekönyvek és oklevelek mellé került az a régi könyvecske? — Budapesten a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségiztem, állatorvosi diplomám után agrárszakmérnöki oklevelet szereztem és elvégeztem a politikai főiskolát is. — Miként változtak a munkahelyei? — Nem mondható el rólam, hogy gyakran cserélgettem a gazdáimat, hiszen összesen három bejegyzés van a munkakönyvemben. Először Békéscsabán, a mesterséges termékenyítő állomáson voltam állatorvos. Laboratóriumban dolgoztam, de a szabadságok idején néha beszálltam egy-egy in- szeminátori körjáratba is. Bár .érdekes munka volt, de el lehet hinni, hogy szakmailag sem elégítette ki az igényeimet. Az anyagiakról nem is beszélve! — Emlékszik, hogy menynyi volt a kezdő fizetése? — Természetesen. 1300,— forint, ami 1960-ban sem volt nagy pénz. Nem sokat töprengtem tehát, amikor Szolnokra hívtak megyei szakállatorvosnak. A gümő- kór-mentesítés volt a feladatom, s az ott töltött három év alatt többször megfordultam a megye valamennyi szarvasmarha-istállójában. Felmértük a gümő- kóros fertőzöttséget, minősítettünk, Karcagon pedig a mentesítést végeztük. Többen megismertek, néhányan talán meg is szerettek, így történhetett, hogy meghívtak a minisztériumba, ahol immár az egész ország gümő- kór-mentesítésének szervezése, irányítása lett a feladatom. Később, az állat-egészségügyi főosztály vezetőjeként vettem részt a legutolsó nagy állatjárvány leküzdésében, majd a békésebb munkák irányításában. — Milyen eredményére a legbüszkébb? — Izgalmas feladat volt 'a nagyüzemek üzemi állatorvosokkal való ellátásának megszervezése. Itt, a minisztériumban, sokan már korábban is erőltették ezt a folyamatot, amikor még nem voltak meg a feltételei. Az állatorvosi közgondolkodás jelentős változásában meghatározó volt, hogy a megyék élére és közvetlen munkatársaimnak is olyan kollégák kerültek, akik nem csak szakmailag, de erkölcsileg is kiállták a próbát. Talán nem végezhettünk rossz munkát, bizonyítja az is, hogy 1978-ban kineveztek miniszterhelyettesnek. Bővült a feladatom: az állategészségügyön kívül a növényvédelmi főosztály, valamint a szakoktatás és a kutatás került a felügyeletem alá. Ez utóbbit 1982-ben leadtam, amikor — az ugyancsak Békés megyei Soós Gábor örökségeként — átvettem a földügyi és térképészeti hivatal felügyeletét. — Bár energiáinak csak egy részét fordíthatja az állategészségügyre, gondolom, odafigyel a 200 éves jubileumát ünneplő Állatorvostudományi Egyetem életére. — Nem csak figyelem, de oktatóként részt is veszek az egyetem munkájában, és az államvizsga-bizottságoknak is tagja vagyok. Látni kell, hogy az elmúlt években elegáns foglalkozássá alakult az állatorvoslás. Sok nagyra- törő szülő igyekszik a gyerekét bejuttatni az egyetemre. Olyanok is kapnak diplomát, akiket régen ki kellett volna rostálni. — Nem mond ellent az a tény, hogy az állatorvosira csak hihetetlenül magas pontszámmal lehet bejutni? — Más dolog gimnazista korban maximális pontszámot elérni, mint az egyetem öt éve alatt megfelelni. Ha van rá oktatói kapacitás, nem baj, ha több hallgatót vesznek fel, de nem lenne szabad több diplomát kiadni, mint amennyire a népgazdaságnak igénye van. Most is vannak sokáig csellengő, állást kereső fiatalok, s ha így folytatódik, óhatatlanul felhígul, tekintélyét veszti az állatorvosi kar. Amikor én hallgató voltam, világhírű professzorok nevei fémjelezték az intézményt. Ez a korszak a múlté. Ma az a gond, hogy szinte az egész oktatói gárda egyszerre megy nyugdíjba, sok tanszéken nincs megfelelő utódlás. Tudósaink számára nem túl vonzó az egyetemi oktatás, hiszen anyagilag se járnak jól. Megítélésem szerint a jubileumi ünnepségek múltával nehéz időszak elé néz az egyetem. — Említette, hogy beszélgetésünk végén elmondja, mennyiben hasonlít pályája a vitorlázó repülőéhez. Itt az alkalom. — Tudom, bármilyen magasra jusson az a gép, de fönn még egy se maradt. Valamilyen formában földet kell érnie. Azért vagyok nyugodt, mert az én vitorlásom ugyan fönn kering, de amikor beszálltam, úgy megnéztem a masinát, hogy légi katasztrófa nem fog érni. Kilenc éve vagyok miniszterhelyettes, és ennyi idő múltán komolyan foglalkoztat — ha ezzel mindenki egyetért —, hogy valamilyen formában visszamenjek az állatorvosok közé. Ha én ezt a széket itthagyom, nem kell szégyenkeznem, az orosházi gének jól dolgoztak bennem. Pilótanyelven szólva: amikor a termik elmúlik, akkor lefelé kell körözni, de a földet érés sem jelent balsikert. Azt jelenti, hogy az ember amit célul tűzött ki, a repülési feladatát, sikerrel teljesítette. Andódy Tibor Gyermekmajális — dacolva az esővel (Folytatás az 1. oldalról) nés vidám irodalmi műsoi, agyagozás, papírsárkány- és -forgó-készítés, makramézás, vetélkedő. S egy kívánság is a gyerekek részéről: mihamarább meg kellene ismételni, ha juniálisként, akkor is. De mindenképpen jó időben, szabadtéren ... Felvételeink a gyermekmajális néhány kedves pillanatát elevenítik fel. (ni) A Jobb lábas lyukas zokni című vidám műsor előadói, Kalmár Zsolt és Nagy Péter, valamint a gyerekek Könyvvásár is volt. Ki fent, ki lent válogatott ... Fotók: Kovács Erzsébet
