Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

o X987. május 25., hétfő ^9 JT ■ 1 1 I 1 *y A * m ^1 T k Wjm m t • 1 k I i VHHH Visszhang Finom a barna rizs! Május 15-i számukban olvastam a barna rizs sor­sáról. Ügy érzem, feltétlen szót kell emelnem mellette, mert csak megerősíthetem a cikk címét: finom, egészsé­ges, tápláló, és' még hozzá­tenném, hogy rendkívül ma­gas a vastartalma, ami, úgy érzem, nem mellékes. Na­gyon sok ember számára, de különösen a terhes anyáknak igen nagy szük­ségük lenne a benne levő vas-, ásványi anyagokra, vi­taminokra. Ennek fogyasz­tása esetén természetes úton jutna a szervezetbe, és nem kellene tabletta, injekció, mely esetenként érzékenysé- . get, fájdalmat idézhet elő. De nemcsak nekik fontos, valamennyiünk egészséges táplálkozását is elősegítené. Ügy gondolom, a Békés megyei Gabonaipari Vállalat üzemvezetőjének az a kije­lentése, hogy „felesleges ezt a terméket előállítani”, ez téves kijelentés. Inkább olyan, közétkez­tetési helyekre és egészség- ügyi intézményekbe kellene eljuttatni ezt a rizst, ahol valamennyien részesülhet­nénk és fogyaszthatnánk ezi az igen értékes terméket. Talán így hamarabb válna össznépi eledellé, és egész­séges táplálkozásunk részé­vé! Solti Zoltánná Békéscsaba A József Attila lakótelepi nyugdiiasklub programjáról 1987. május 11-én a bé­késcsabai József Attila-lakó- telepi közösségi házba na­gyon érdekes és értékes elő­adásra hívta az érdeklődőket a lakótelepi Vöröskereszt­vezetőség. Az előadó, dr. Li­bor János főorvos a korsze­rűbb táplálkozás szükséges­ségéről, a rossz, beidegző- dött szokások megváltozta­tásának lehetőségeiről, s az ily módon -elkerülhető be­tegségekről szólt nagy lét­számú hallgatóinak — köz­tük nyugdíjasoknak. 12-én a lakótelepi párt- szervezet tagjaival útra kel­tünk, a megyével ismerked­tünk. Megtekintettük a ka­szaperi tanácsházán az igé­nyesen berendezett házas­ságkötő termet, amelyet Tóth Ernő békéscsabai mű­vész által elkészített fest­mény díszít. Ellátogattunk a parkban elhelyezett emlék­műhöz, amit Mladonyiczki Béla békéscsabai szobrász- művész készített. Elköszönve Mile József ta­nácselnöktől, tovább utaz­tunk Mezőhegyesre, ahol szintén volt mit megnéz­nünk — nekünk békéscsabai nyugdíjasoknak. A Nóniusz Szállóban kezdtük, folytat­tuk utunkat a kocsimúze­umban, a versenyistállóban, az általános oktatási és mű­velődési központban. Megte­kintettünk egy filmet, amely bemutatja a kombinát éle­tét. Bárhol jártunk, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy az emberek nagyon szeretik a községüket és sokat is tesz­nek érte. Mindenütt példás rend, tisztaság. Most értet­tük meg igazán, mi is az a Hild-érem és hogy kinek adható. Alighogy elköszön­tünk Pósa Istvántól, utunk további állomásán, Batto- nyán a község életéről tájé­koztatott Rockó Milán, majd velünk jött a gyermekfalu­ba, ahol betekintést nyer­tünk az új intézmény életé­be. S még mindig nem volt vége a napnak! Mezőkovács- házán még gyönyörködtünk a megyei díszítőművészeti kiállítás szebbnél-szebb al­kotásaiban. Gratulálunk me­gyénk asszonyainak — a fér­fiaknak is, akik nagy gond­dal őrzik megyénk hagyo­mányait és a népművészet motívumkincseit kézimunká­ban és fafaragásban. Egész nap a sok-sok él­ményről beszélgettünk, de Békéscsabához közeledve már a következő kirándulás terveit szövögettük. Schnetter Ferencné, a nyugdíjasklub vezetője Szeghalmon a tavaszi fásítási akcióba bekapcsolódtak a két általános iskola úttörői is. Kurpé István, a HNF városi kör­nyezetvédelmi munkabizottságának vezetője irányításával az úttörők a Lenin és a Béke utcában ültettek fákat és cser­jéket. S nem csupán elültették a növényeket, hanem vállal­ták a további gondozásukat, locsolásukat is. Társadalmi munkájuk értéke 60 ezer forintot tesz ki. Képünkön a Víg Matild Általános Iskola úttörőinek egy csoportja Eiler Ferenc, Szeghalom Közületek, magánépítkezők, FIGYELEM! A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet építőüzeme melegburkoló és villanyszerelő részlege SZABAD KAPACITÁSSAL RENDELKEZIK. Várjuk ügyfeleink megrendelését. A Békéscsabai Ügyvédi Munkaközösség szervezésében NYUGDÍJASOK HAZA ÉPÜL BÉKÉSCSABÁN, a Knézich u. 9., Mednyánszki u. 6. sz. ingatlanok helyén, társasházi formában. Jelentkezés és részletes felvilágosítás a munkaközösség irodájában (Deák u. 1., telefon: 23-211). Szerkesztői üzenetek Kiss Ferenc, Orosháza, Táncsics utca 21. Köszönjük levelét, melynek tartalmával mélyen egyetértünk. Kérjük türelmét, írását rövidesen közreadjuk. * * * Ignácz Sándorné, Kétsop- rony. Azt a bizonyos szá­mot valóban lehet 24-nek is és 42-nek is nézni. S hogy mi az igazság, erre a Cent­rumtól várjuk a választ, amelyről majd tájékoztatjuk levélírónkat. Mucsi Sándor, Orosháza. Amint a vetőmagvállalattól értesültünk, panaszát orvo­solták. Kárát tehát megtérí­tették — csakhogy ezt pa­naszos levél és szóváltás nélkül is megtehette volna a vetőmagbolt vezetője. Az ud­variasság ráadásul pénzbe sem kerül. „Ottmaradt a táskám fi Beteg, idős ember va­gyok, csak rövid utat tu­dok a rossz lábammal meg­tenni. Május 16-án ki akar­tam menni a Ligeti teme­tőbe. A Kner Nyomda kör­nyékén van egy kis szerelő- műhely, odáig el is jutot­tam, aztán vártam, hogy jöjjön egy taxi. Melegem lett, és pihenni kellett, le­tettem a táskámat is. Egy piros autó felajánlotta a se­gítségét — nem taxi — és kivitt a temetőbe. Köszönet érte. Sajnos, a táskám ott­maradt, benne esőköpeny, az Áchim utcában. Nagyon ké­rem a megtalálót, juttassa vissza nekem. Hajdú János, Békéscsaba, Lázár utca 35. Kiváló társadalmi munkások Újkígyóson Újkígyóson és Szabadkígyó- ; son hagyományai vannak a tár­sadalmi munkának. A lakosság szívesen vállalja, mert látja a község fejlődését. A megyei ér­tékelés alapján Üjkigyós a nagy­községek kategóriájában a má­sodik helyezést érte el az 1986. 1 évi eredmények alapján. Különösen sokat tettek a gáz bevezetésével, de az utcai jár­dák megépítése, kerékpárút lé- ! tesítése, és az Intézmények fenntartásánál igen Jelentős ösz- ' szegd munkával segítenek be. Minden évben hagyományo­san megemlékeznek azokról, akik Jelentősen kiemelkedő mun- . kát végeznek. Süli János tanács- ■ elnök a megyei tanács által alapított településfejlesztő tár- ; sadalmi munkáért kitüntetést az idén Bús Mihályné, Domokos Imre, Bozsik István, Balogh Tamás, Rozsnyai Istvánná Swar- sing Lajos, Baji Mihály újkí- gyési. Perlaki Pálné és Horváth Balázs szabadkfgyósi lakosoknak adta át. ' A kollektívák közül kintünte- tést kapott a Gyógyszertár szo­cialista brigád és az Élelmiszer Feldolgozó Universal szocialista brigád. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet építőüzeme FELVESZ víz-, fűtés-, gázszerelőket, 5-10 fős kőműves-, 5-10 fős kubikos­brigádokat. Kereseti lehetőség 5-8000 Rt között, teljesítménytől függően. Jelentkezni > lehet az építőüzem vezetőjénél. Koszorúzás Csánki Dezső emléktáblájánál, Fiizesgyarmaton Csánki Dezső történész 130 évvel ezelőtt, május 18- án született Füzesgyarma­ton. 1875 őszén iratkozott be a Budapesti Tudományegye­tem bölcsészeti karára, mint történelem-földrajz szakos tanárjelölt. Sohasem lett tanár, kutató lett, a magyar történelem tanára. 1880- ban megszerezte a bölcsé­szeti doktorátust, és 1881- ben kinevezték az Országos Levéltárhoz fizetéstelen gya­kornoknak. • Ettől kezdve 1932-ig, te­hát 51 évig ennek az intéz­ménynek dolgozója, s a kö­vetkező évben hunyt el; 54 évvel ezelőtt. 1912-ben lett a Levéltár vezetője, s az ő nevéhez fűződik az 1874-ben újjászervezett Országos Le­véltár új épületének meg­építése Budán, a Bécsikapu téren, ahol most is áll. Csánki Dezső nemcsak le­véltáros volt, hanem egyben történész is. Legjelentősebb műve, a ma is használatos, a Mohács előtti Magyaror­szág hely- és birtoktörténe­te 4 kötetben. Ezt ma is Hagyományteremtő szép találkozó színhelye volt a napokban a kardoskúti mű­velődési ház Radnóti Miklós nyugdíjasklubja. Most elő­ször hirdettek eredményt a kezdeményezésükre — és a megyei nyugdíjastanács közreműködésével — kiírt megyei nyugdíjas vers- és prózaírói pályázaton. Huszonöt öreg kéz fogott tollat, hogy felidézze az el­múlt ifjúságot, vagy versbe foglalja az öregkor lassan ballagó napjaiban is felcsil­lanó apró örömöket: A prózaírói pályázat első díját Rózsa Lajos mezőko­vácsházi nyugdíjas szocio­gráfiai hitelű „Parasztcsalád egy téli napja” című írása nyerte el. A tanyai iskola emberformáló légkörének ál­csak úgy nevezik, hogy „Csánki”. A falusi prédikátor fia ragyogó pályát futott be, el­évülhetetlen érdemeket szer­zett a magyar levéltárügy, a történettudomány és az egész magyar tudomány szolgálatában. Füzesgyarmaton a mai társadalom emléktáblát ál­lított szülőházán. Csánki lit emléket a második helye­zett Szirony Pálné csabacsü- di nyugdíjas. 'Az orosházi Ravasz István „Tűzkereszt­ség” című, harmadik helye­zést elért írása régi vadász­emlékeket idéz fel. A háromtagú bíráló bi­zottság döntése alapján a népesebb vers kategóriában az első díjat szellemes meg­oldású versével, az „A-B-C”- vel Aczél Béláné orosházi pályázó nyerte el. Második lett a „Rügy csak egy fa­kadt” című írás, Varga Ká- rolyné medgyesegyházi nyugdíjas alkotása, míg Ku- rucz Lászióné (Mezőberény) „Dörmögés”-e harmadik dí­jas lett. Különdíjat Valacz- kai Sándor pusztaföldvári és Kiss György nagyszénási pályázó nyert. Dezső történész a magyar levéltárügy kiemelkedő alak­ja születése 130. évforduló­ja alkalmából a Sárréti Múzeum Baráti Kör nevé­ben Zs. Nagy Károly veze­tőségi tag helyezte el tisz­teletük jeléül a koszorút az emléktáblával megjelölt ősi épület falán. Kép és szöveg: Oravszki Ferenc Az esemény méltatásakor feltétlenül szólni kell arról a hivatali kötelességen messze túlmutató szolgálat­ról, mellyel a kardoskúti nyugdíjasklub vezetője, a község párt- és állami veze­tői, és a Rákóczi Termelő- szövetkezet a feltételek meg­teremtésében, a szervezés­ben és a megvalósításban részt vállaltak. Köszönetét fáradozásukért elsősorban azok a percek jelentettek, amikor az idő múlása ellen a szép felmutatásával is küzdeni próbálók felcsillanó örömét láthatták. Gratulálunk a résztvevők­nek, szervezőknek, köszönt­jük a díjat nyert pályamű­vek alkotóit. Műveiket a me-’ gyei nyugdíjastanác6 eljut­tatja a nyugdíj ősközösségek­hez. Jávorcsik Béla, a Békés Megyei Nyugdíjastanács titkára Hyugdíjas toliforgatók Úszósapka használata kötelezd! Kár, hogy a Gyulai Vár­fürdő illetékesei, s főleg maga a „feltaláló” nem hallja a fürdőző vendégek megjegyzéseit az úszósapka­kölcsönzési módszerét ille­tően. A külföldieknek egy­szerűbb lenne megtanulni a nyelvünket, mintsem elma­gyarázni nekik — amit mi magyarok se tudunk ép ész­szel felfogni és elfogadni —, ezen újszerű találmány lo­gikáját. — Miről is van szó? Csak helyeselni lehet az uszodák­ban a sapkahasználat köte­lezővé tételét egészségügyi, vízminőségi és egyéb okok­ból, ám ha a vendég elfe­lejtett volna magával hozni egy ilyen kelléket, akkor két megoldás közül vá­laszthat: vagy lemond az úszás öröméről, vagy kö­télbe fonva idegzetét meg­ismerkedik a sapkakölcsön­zés gyulai módszerével. Mi­után belépett a fürdő terü­letére, és kényelembe he­lyezte magát, nem tudván, mi vár rá, úszásra veteme­dik. Sapka nincs, sapkahasz­nálat kötelező. Keres egy fürdőbeli alkalmazottat, aki többször is elmondja a köl­csönzés szabályait (mert azt egyszeriben megérteni nem lehet): vegyen magához 55 (ötvenöt) forintot (elmenni a pénztárcáért), ménjén el a pénztárba, ahol személyen­ként 5 forintért egy sor­számozott jegytömbből köl­csönzési jegyet vásárolhat, ezt követően — ha nem gyu­lai, és helyismerttel nem rendelkezik — felderíti a fedett uszoda alagsorában működő kölcsönzőt, ahol már személyenként potom 50 forint (nagycsaládosok vi­gyázzanak!) ellenében bir­tokba vehetik azt a fejfe­dőt, amelyet csak ott csú­folnak úszósapkának, egyéb­ként úszáson kívül minden­re jó. Főleg napszúrás el­len. Házilagos kivitelezésű, vízáteresztő, tarka, virág­mintás bugyor, gumiszalag­gal fűzve, melyben kizárt a hát-, gyorsúszás, kerülni kell a nagyobb hullámokat is, s különösen a fejesug­rást, vagy egyéb, parttól vízbeérkezési drasztikus módozatokat, mert fejünktől elválik a sapka, s nem győz- zül a vízfelszínről begyűjte­ni (igaz, lehet úszómozdula­tokkal is, de gyorsan, mi­előtt megszólalna a síp, és sapka hiányában kitessékel­nének a partra. Megunván az úszást, a sapka ellenében visszakapja a vendég az 50 forintját, melyet aztán ideg­nyugtató sörözésre költhet. A kölcsönzési díj összegét illetően; ki hallott már olyat, hogy ez a díj több­szörösen meghaladja a ki­kölcsönzött dolog, kellék tényleges értékét, vagy bol­ti árát?! Ezek a sapkák jó, ha 20 forintból készült ter­mékek (melyek úszásnál is a fejen maradnak) már 30— 90 forintos (ez utóbbi butik­ár) áron kaphatók, s a vá­sárlással keletkezett tulaj­donjog folytán végleg meg is tarthatók. Csak félve me­rem javasolni azt az egyéb­ként logikusnak tűnő har­madik megoldást, miszerint a pénztáraknál, az öltözők­ben, vagy kereskedelmi egy­ségekben árusítsák ezt a strandcikket. Jó lenne, ha- a fürdőzés örömeit kereső, messziről ide látogató vendégek ezen apróságnak tűnő, de a ki- kapcsolódás perceit végtele­nül megkeserítő, bosszantó „szolgáltatás” helyett, igazi, az ő kényelmüket szem előtt tartó kiszolgálásban része­sülnének, s ilyen hírünket vinnék tovább. Dr. Sebestyén Éva Gyula Csekk helyeit letiltás 1986-ban Sarkadon, mint más­hol is az országban, megszavaz­ta a lakosság a teliót. Én is a szavazók sorába tartozom, aki mint boldog nagymama, szíve­sen vállaltam a fizetnivalót. 1986-ban befizettem a kiküldött csekre a fizetnivalót, s látva, hogy elkészült a kerékpárút, ahol az unokám iskolába jár, örültem is. Elérkezett 1987. is, gondoltam, majd ismét küldik a csekket 1987. évre. Ehelyett jött egy le­vél áprilisban, hogy letiltják a nyugdíjból a tehót. Én, akivel ilyen soha nem fordult elő, gyorsan bementem az adóhiva­talba, s elnézést kértem, mert nem tudtam arról, hogy be kell jönni a csekkért. Rögtön a pos­tára mentem befizetni, s meg­nyugodtam, hogy nem kell le­tiltás miatt szégyenkeznem. Négy nap múlva ismét jött a postás, ismét egy levél, de ez már a Nyugdíjfolyósító Igazga­tóságtól, hogy letiltás jött az 1987. évi tehóról. Mondanom sem kell, mennyire rosszul esett, hiszen az adóügyisek azt ígér­ték, nem küldik el a letiltást. Ismét bementem, most már felháborodva. Azt mondta egy hang — mert nem jött elő, akivel beszélni akartam, csak egy belső irodá­ból odaszólt —, hogy miért nem vittem vissza a már befizetett csekket bemutatni! Kérdezem én: az OTP-be vagy bárhova mikor kell az igazoló­szelvénnyel bemenni? Legalább szóltak volna! Ugyanezen a postaköltségen nem jobb lett volna egy csek­ket küldeni, esetleg azt írni, hogy fáradjunk be a csekkért?! A. S.-né, Sarkad

Next

/
Thumbnails
Contents