Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
1987. május 16., szombat o H 04 szolgálat 100 éve Elsősegélynyújtás közben a mentőállomás dolgozói Fotó: Gál Edit Az Országos Mentőszolgálat Békés Megyei Szervezete és a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága ünnepi megemlékezést tartott tegnap a szervezett magyar mentés centenáriuma alkalmából. Békéscsabán az MSZMP Oktatási Igazgatóságán megtartott ünnepségen részt vett Nagy Jenő, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának titkára és Sasala János, Békéscsaba város tanácselnöke is. Az egybegyűlteket dr. Rácz László megyei főorvos üdvözölte, majd a helyi zeneművészeti szakközépiskola műsora következett. Dr. Bumbera József, a Békés megyei mentőszervezet vezető főorvosa ünnepi beszédében az elmúlt 100 év eseményeiről, a szolgálat eredményeiről emlékezett meg. Elmondta, hogy Európában a XVIII. század második felében alakult ki a szervezett mentés iránti igény, s a nagyvárosokban sorra alakultak meg a mentőállomások. Hazánkban Kresz Géza volt a mentőegyesület megszervezésének úttörője. Először Temesvá- rott, majd 1887. május 10-én Budapesten jött létre az önkéntes mentőegyesület. A felszabadulást követően — 1948-ban — egységes állami irányítás alá kerültek a mentő intézmények, s megalakult az országos mentőszolgálat. A technikai haladásról tanúskodik, hogy 1958-tól repülőgépet, 1980- tól pedig helikoptert is használnak a munkájukhoz. A mentőszolgálat eredményeit tanúsítja, hogy 1986-ban megkapták az MSZMP KB Kongresszusi Vándorzászlaját, illetve a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének Vörös Zászlaját. Ezt követően a megyei mentésügy fejlődéséről beszélt az előadó. Békéscsabán 1923. szeptember 26-án a városháza nagytermében alakult meg a békéscsabai önkéntes mentőegyesület, majd sorban egymás után a városokban a fiókállomások. 1945 után fokozatosan minden jelentősebb településen létrehoztak mentőállomást. 1983 januárjától pedig már Mercedes rohamkocsi is segíti az orvosok és ápolók munkáját. Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága titkárának a köszöntője után elismeréseket és jutalmakat adtak. b. cs. Húszéves a PM ellenőrzési szervezete A szervezet fennállásának 20. évfordulója alkalmából a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának Békés Megyei Igazgatóságán, Békéscsabán tegnap délután ünnepségen emlékeztek meg az elmúlt két évtizedről. Az igazgatóság székházában Nővé Zoltánná dr., a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a meghívott vendégeket, és az igazgatóság dolgozóit, majd felkérte Jurth Lajosait, az igazgatóság nyugalmazott igazgatóját, hogy tekintsen vissza az 1967 óta végzett munkára. A folytatásban Mátrai István, az Ellenőrzési Fő- igazgatóság osztályvezetője elemezte a megyei igazgatóság munkáját, és kitért a közeljövő feladataira is. Többek között elmondta, hogy az itt dolgozók már eddig is többször bizonyították, hogy szaktudásukat képesek továbbfejleszteni, és mindenkor ellátták feladataikat. A szakmai kibontakozás lehetőségei napjainkban is adottak. A gazdaságunk egésze megújulás előtt áll, amelynek része a pénzügyi adóügyeink átrendezése is. A közösség összetartó ereje ezúttal is segíthet az újra való átállásban. A megemlékezés második részében dr. Orosz Tivadar igazgató az alapító dolgozóknak, illetve a hosszú ideje kiemelkedő munkát végzőknek és nyugdíjas, volt munkatársaiknak emléklapot és jutalmakat adott át. A résztvevők végül megtekintették azt a kiállítást, amelyet az elmúlt húsz év dokumentumaiból, képeiből, illetve az erről az időszakról szóló újságcikkekből állítottak össze. Az évforduló alkalmából a Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok és Békés megyei igazgatóságok dolgozói ma Békéscsabán, a Szabó Pál Téri Általános Iskolában szakmai, kulturális vetélkedőn és sportversenyen mérik össze tudásukat, ügyességüket. L. S. Napirenden a diáksport helyzete Ülést tartott a Békés Megyei Diáksporttanács Vidó György tartja beszámolóját. A bal szélen Halasi Márton, mellette dr. Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese Fotó: Kovács Erzsébet Az alig hat hete megalakult Békés Megyei Diáksporttanács tegnap tartotta Békéscsabán a második ülését. Elsőként Vidó György titkár tájékoztatta az egybegyűlteket a DST két ülése között végzett munkájáról. Elmondta, hogy feladataik teljesítéséhez már eddig is hathatós támogatást kaptak a megye párt-, állami és társadalmi szerveitől. Erre nagy szükségük is van, hiszen a megye tanintézeteinek — a középfokú iskolákat leszámítva — több mint felében még nem alakult diáksport- kör vagy diák-sportegyesü- let. Tenkei Antal — a DST elnöke — rövid bevezetője után a Magyar Diáksport- szövetség alapszabály-tervezetét vitatták meg a jelenlevők. Itt szólalt fel dr. Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese és Halasi Márton a Magyar Diáksport- szövetség ideiglenes intéző- bizottságának titkára is. Végezetül az iskolai diáksport-létesítmények fejlesztésére kiírt pályázatot bírálták el, majd időszerű bejelentések hangzottak el. Még az ülés előtt megkértük dr. Varga-Sabján Lászlót, hogy mondjon néhány szót a közeljövőben megalakuló Magyar Diáksportszövetség feladatairól. — Az ifjúság egészséges fejlődésének elősegítése, edzettségének javítása sürgető társadalmi szükséglet. Ennek elérését pedig a diáksport fejlesztésével lehet és kell megalapozni. Ezért az ✓ az elképzelésünk, hogy összefogjuk a diáksport társadalmi támogatását, fejlesztjük az iskolák sportéletét, növeljük a rendszeresen sportoló tanulók arányát, vetélkedőket, versenyeket szervezünk és ellátjuk az MDSZ tagjainak érdekképviseletét, érdekvédelmét. Mindehhez a népgazdaság ismert nehézségei ellenére is jelentős központi támogatást kapunk. A tavalyi 98 millióval szemben az idén 187 millió forint áll rendelkezésünkre. A feltételek adottak, most már a diákokon a sor. (bundula) Érdemes Vésztőn megöregedni Beszélgetés a nagyközségi tanács elnökével Egy nagyközséget, annak életét bemutatni nem köny- nyű feladat. Különösen akkor nem, ha olyan ütemben fejlődik, változik, mint Vésztő. Gyakran megfordulunk itt, s mindig akad új látnivaló, kedvező változás, mely tollhegyre kívánkozik. A napokban Komáromi Gáborral, a nagyközség tanácselnökével megkíséreltük számba venni Vésztő fejlődését, jelenét és jövőjét... — Ha jól tudom, egyik legfőbb célkitűzésük megállítani a lakosság számának csökkenését... — Ma már úgy hiszem, nem álom, hogy Vésztő kétezerig városi rangra emelkedik. Hosszú távú településfejlesztési koncepciónkban ezért nagy hangsúlyt kapott a népesség eltartása, megtartása. Ez igen összetett feladat, hiszen a közművesítéstől az egészségügyi ellátásig és a foglalkoztatástól a kultúráig sok minden e kérdéskörhöz tartozik. Eddigi erőfeszítéseinkkel ha megállítani nem is tudtuk az elvándorlást s a természetes fogyást, de lassítani mindenképpen sikerült e kedvezőtlen folyamatot. — A közelebbi jövőben, a VII. ötéves tervben milyen fontosabb célkitűzéseik vannak? — A kultúrával kezdeném, hiszen az ötéves terv beruházási keretének 70 százalékát ezek a fejlesztések viszik el. Mindez, összességében hatvanmillió forintot jelent. Hogy csak nagy vonalakban vázoljam, mi mindenre gondolok itt. 1988- ban •— hála a lakosság áldozatkészségének — átadjuk az új művelődési házat, mely Sinka fstván nevét veszi fel. Ez alkalomra a költő egész alakos szobrát is felállítjuk. Sinka István születésének 90. évfordulója tiszteletére kiadjuk eddig meg nem jelent verseit is. A volt erdőgazdaság épületében tavaly nyílt múzeumi kiállítóhely anyaga is gyarapszik. Még ebben az évben Sinkának és a népi íróknak egy emlékszobát rendezünk be. — Már a megye határain is túljutott a vésztő-mágori szabadtéri múzeum híre. Lesz-e újabb látnivaló itt a közeljövőben? — Évente két-két népi író szobrát állítjuk fel a kiállítás közelében. A pákászta- nya terve már elkészült, a munkálatokat hamarosan elkezdjük. Lehetőséget kívánunk biztosítani ez évtől a hajózásra is, A Holt-Körösön a Fok-közig hajózhatnak majd a kikapcsolódásra, pihenésre vágyók. A békés- tarhosi zenei napokhoz kapcsolódóan a jövőben sem mondunk le a mágori hangversenyekről. És ha az őskori lelőhelyet is helyreállítjuk, úgy hiszem, egyedülálló látványosság, egész napos program várja majd a Vésztőre látogatókat. Egyébként ez évben buszjárat is indul Vésztő-Mágorra, mely bizonyára növeli majd az odalátogatók számát. — Kétségtelen, hogy a kultúrának fontos szerepe van a népesség megtartásában, ám legalább ilyen lényeges kérdés, hogy tudják-e helyben foglalkoztatni a lakosságot? — És nem elhanyagolható a kereskedelmi ellátás s a szolgáltatás helyzete sem ... De hogy előbb a kérdésére válaszoljak: nemrég adták át a Patex vésztői részlegét, ahol 130-an helyezkedhettek el. Tavasztól a Ru- tex további száz asszonynak biztosít munkalehetőséget. A hátrányos helyzetűek, elsősorban a cigányság foglalkoztatását teszi lehetővé az ugyancsak ez évben induló kisszövetkezeti varroda, melyben százan kapnak majd munkalehetőséget. E munkahelyek kialakítására eddig 8,7 millió forintot fordítottunk, s az ötéves terv végére további 170 vésztőinek — és természetesen a környező kistelepülések lakosságának is — szeretnénk munkalehetőséget biztosítani. Eddig a hagyományos, könnyűipari ágak honosodtak meg, jó lenne, ha a jövőben kvalifikáltabb, főleg fiúknak vonzó munka- lehetőségek is lennének Vésztőn. — Akkor talán térjünk át az ellátás, szolgáltatás helyzetére! — Az ellátást alapvetően a helyi Áfész biztosítja, ám nem zárkózunk el másfajta fejlesztésektől sem. Jelenleg negyvenöt egység van, mely nem az Áfész kezelésében működik. Az így kialakuló, egészséges konkurenciával úgy hiszem, még jobb ellátást érhetünk el, s ez már csak azért is lényeges, mert sokan eljárnak innen dolgozni, s meggyőződésem, hogy ha a városban többet látnak, jobb ellátást tapasztalnak, előbb-utóbb elmennek a faluból. — Cs a szolgáltatásokkal mi a helyzet? — Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a szolgáltató szövetkezet nem törekszik eléggé arra, hogy a kisebb települések ellátását megfelelően biztosítsa. Nem teremt vonzó feltételeket... A magánvállalkozók működésével némi konkurencia kialakult, ezért ebben az ötéves tervben szeretnénk egy szolgáltatóházat felépíteni magánkisiparosok részére. — Mielőtt ide jöttem, rövid sétát tettem a környéken. Az utak rendezetitek, szilárd burkolatúak, amerre jártam. így van ez mindenütt? — Évi öt-, hatszázezer forintot fordítunk járdaépítésre. „Egy család, tízezer forint” jelszóval, nagy lendülettel halad a szilárd burkolatú utak építése. A lakosság által megszavazott településfejlesztési hozzájárulás felét is erre fordítjuk. A szennyvízkérdés megoldásának második ütemét jövőre kezdjük. A falu központjában az összes üzem, intézmény szennyvízelvezetése megoldott. E kérdéskörhöz kapcsolódóan elmondanám, hogy tizenkét szolgálati lakást is építünk ebben az ötéves tervben. — Ha már itt tartunk, szólna néhány szd|t azokról a kedvezményekről, melyekből az itt letelepedők részesülhetnek? — A lakáshoz jutás feltételein kívántunk javítani azzal, hogy három éve a tanács jelentős hitelt biztosít az építkezőknek. Eddig negyvenhármán vették igénybe e kedvezményt, csak ez évben egymillió 200 ezer forintot fizettünk ki ilyen címen. A jövőben sem kívánunk senkit elutasítani. A telekellátás is biztosított, az értelmiségi és a nagycsaládosok e téren is komoly segítséget kapnak: három gyerek fölött már térítés- mentesen jutnak telekhez az építkezők. Az értelmiségiek, ha itt kívánnak építeni, négyszeres lelépést fizetünk számukra, ezzel is szorgalmazva letelepedésüket. — Amint az eredményeket számba vettük, egyre az motoszkált a fejemben, eny-_ nyi mindent csak erős gazdasági háttérrel lehet elérni... — Valóban így van. A gazdasági háttér erősítése mindig is meghatározó volt a népesség eltartásában, megtartásában, öt éve nyereséges a tsz-ünk, s a tagok nagyobb jövedelme tükröződik a község arculatán is. Érdemes körülnéznie a Mező Imre utcán. Komfortos, szépen felépített új házak egész sora bizonyítja, megtalálták számításukat a termelőszövetkezetben dolgozók. — Végül az egészségügyi ellátás helyzetéről ha szólna néhány szót! — Nagy vívmány, hogy a két gyermekorvosi és a négy körzeti orvosi állásunk betöltött. Am az öregekről való gondoskodással dicsekedhetünk talán leginkább. Van egy negyven férőhelyes idősek klubja, s emellett hatvan rászoruló részére biztosítunk szociális étkeztetést. Jó partnernek bizonyult ebben a tsz, hiszen ha felépül az új központjuk, régi irodahelyiségeikben öregek otthonát szeretnénk nyitni. — Leegyszerűsítve a kérdést: nemcsak családot alapítani, megtelepedni, de megöregedni is érdemes Vésztőn... — Mi arra törekszünk, hogy mind többen gondolják így. Nagy Ágnes Fotó: Fazekas Ferenc Kovács Dénes hegediiestie a lókai Színházban A békéscsabai Jókai Színházban a budapesti MÁV- szimfonikusok zenekara lépett fel a bérleti sorozat legutóbbi hangversenyén. Az est szólistája Kovács Dénes hegedűművész volt. A zenekar első ízben játszott nálunk Mark Gorensteinnel, ki két éve lett a szinfonikusok vezető karmestere. Műsoruk nyitó száma a pezsgő, eleven Mozart-mű — Figaro házassága — volt. Hangulatteremtő, lendületes, közönséget megfogó. Utána Kovács Dénes előadásában Beethoven D-dúr — egyetlen — hegedűversenye következett. A művész már több ízben játszotta Békéscsabán a művet, mely most is abszolút magas színvonalon volt hallható. Hegedűhangjának izzó szépsége, technikájának fejlettsége a mű minden szépségét felszínre hozta. A közönség lelkes fogadtatásban részesítette. A műsor második felében Richard Wagner három operájának részleteit hallhattuk: A nürnbergi mesterdalnokok előjátékát, Izolda szerelmi halálát (Trisztán és Izolda) és Lohengrin előjátékát a III. felvonásból. Ezeken a műveken meglátszott a többszöri műhelymunka. Ki kell emelni a csellószólam leheletfinom uniszonóját (Trisztán), valamint a rézfúvósok dinamikai mérték- tartását. Mark Gorenstein nem pályakezdő — a Szovjetunióból szerződött a MÁV- hoz — élénken reagál a legapróbb részletekre anélkül, hogy töredezetté válnék, mozdulatainak zenei háttere van. Az idény utolsó előtti hangversenyét hallottuk, hátravan még az Állami Hangversenyzenekar záróestje Ko- bajasi vezényletével. Dr. Sárhelyi Jenő
