Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
NÉPÚJSÁG 0 Szakma Kiváló Tanulója versenyek megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) A versenyzők kísérői szakmai tanácskozást tartottak tegnap, kedden. Szabó Gyula, a MÉM főosztályvezetőhelyettese a MÉM szakmai oktatási rendszerében várható fejlesztési elképzelésekről tartott előadást. Bosznai László minisztériumi főtanácsos „A műszaki képzés helye és szerepe a MÉM oktatási rendszerében” címmel tartott rövid tájékoztatást. Délután a kétegyházi szakmunkásképző intézetet és a mezőgazdasági gépfejlődéstörténeti gyűjteményt tekintették meg a pedagógusok és a szakemberek. Ma a gyakorlati versennyel folytatódik a vetélkedősorozat, majd csütörtökön a szóbeli versenyt követően tartják az ünnepélyes díjkiosztót. Békéscsabán, a 611-es számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézetben tegnap, kedden dr. Wébel Dezső, a városi tanács művelődési osztályvezető-helyettese nyitotta meg a vízvezeték- és -készülékszerelő, valamint az erősáramú-berendezés- szerelő szakmák legjobbjainak országos versenyét. A nap folyamán az írásbeli és gyakorlati feladatok megoldása adott munkát a két szakmában megjelent 44 versenyzőnek. Délután városnézés szerepelt a programban, a vendégek felkeresték a megyei könyvtárat. Vámos László, a megyei tanács művelődési osztály- vezetője rövid átfogó ismertetést adott a megye gazdasági és kulturális életéről a megjelent kísérőknek, pedagógusoknak. Ma mérési gyakorlatokkal és eredményhirdetéssel fejeződik be a verseny. Valamennyi kategóriában a vetélkedő első-hatodik helyezettjei soron kívül megkapják a szakmunkás-bizonyítványt, emellett értékes díjak is gazdára találnak. (verasztó) „Környezetünk és tárgyai” Békés megyeiek„ Hódmezővásárhelyen A minduntalan felélénkülő, majd elcsendesülő viták közepette — hol van az iparművészet helye napjaink művészetében, hol a köztudatban — örömteli olykor egy-egy kiállítást is látni. Még ha csak háromévente kerül is sor a Békés és Csongrád megyei iparművészek tárlatára. A hét végén Hódmezővásárhelyen nyílt kiállítás a Környezetünk tárgyai címet viseli. Otthonunk és a bennünket körülvevő tárgyak hűségesen tükrözik egyéniségünket. Ettől függ, hogy lakásunk célszerűtlen tárgyak tarkasága, vagy jó ötletekkel, a formák, <arányok, színek összehangolásával kialakított igazi otthon. Az .öltözet ugyancsak sok mindent elárul viselőjéről, miként a ház gazdájáról. E kiállításon az utcai plakáttól a gyermekjátékon át a pulóverig sokféle tárgyat megtalálunk. A bemutatott munkák 80 százaléka megvalósult, tehát szériában gyártott formában került kiállításra. Ez komoly tényező, ha figyelembe-vesszük, hogy Budapesten a Desing Centerben nemrég zárult az a kiállítás, ahol tíz olyan terv szerepelt, mely az elmúlt években a világ legrangosabb formatervezési pályázatán előkelő helyezést ért el, de nem valósult meg. Méltán kapott díjat a bemutatott művei alapján B. Kovács Ferencné, a Hódiköt, Tuza László, az Alföld Porcelángyár és külön örömünkre Németh Éva, a Csaba Szőnyegszövő és Háziipari Szövetkezet művészeti vezetője. A Békés megyei iparművészek közül Zahorán Mária a békéscsabai művésztelepen készült plakátjaival és az országos elisme- rést kapott konzervdoboztervével szerepelt. Kállai Júlia ízléses csomagolópapírkollekciót és italdobozokat küldött a tárlatra. Hiczkó Katalin és Mészáros Sándor közös terve alapján megvalósult szabadidő-ruhákkal vett részt a kiállításon. Takács Győző vázái puritán formát öltöttek az alkotó keze nyomán. Egy korábbi plakáttervvel található a. kiállítók sorában Fülöp Ilona. Nemcsak a tárgyak, a kiállítás egész légköre azt sugallja, jó lenne a mívesen kidolgozott, finom elegan- ciájú ruhákkal, a visszafogott színekből komponált textilálmokkal, a szecessziós hangvételű kerámiákkal sűrűbben találkozni az üzleti vásárláskor. E hónap végéig .tekinthető meg a kiállítás a Tornyai János Múzeumban. Cs. Tóth János „Űz oltás oltalom »» Az egészségügyi vi tagnapon felkerestük a gyógyítás egyik fontos leltételét, a gyógyszereket gyártó középméretű üzemet, a Békés Megyei Gyógyszertári Központ Galenusi Laboratóriumát. Az itt dolgozók a megye gyógyszertárait látják el gyógyító ké- -,/itményeikkel, oldatokat, kúpokat, kenőcsöket,, tablettákat gyártanak napról napra. Két éve a gyógyszertáraknak is dolgoznak bérmunkában. Jelenleg így 14-fcle hiánycikknek számító készítményt pótolnak. Képeinken az injekció alapanyagát homogenizálják, tisztítják az üvegeket, majd az aszeptikus helyiségben steril körülmények között töl tik az ampullákat. Fotó: Gál lóriii „Elek nagyközségért” Megjelent az Új llurnra idei első száma Eleken a pártbizottság székházában a hét Végén adták át az „Elek Nagyközségért” kitüntetéseket. A tanács az elmúlt évben alapította ezt az elismerést, amelyet most ítéltek oda első ízben, s a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége kapta meg azért a négy évtizedes erkölcsi és anyagi segítségért, amit a nagyközség kulturális életének támogatásában, valamint a román nemzetiségi lakosság hagyományainak ápolásában kifejtett. A másik kitüntetett Rédei József, aki a felszabadulás óta aktív részese a község fejlesztésének, több fontos tisztséget töltött be, 30 évig volt tanácstag, két ciklusban megyei tanácstag, és elnöke volt a helyi téesznek. Ö most vehette át a 40 éves párttagsága alkalmából adományozott oklevelet is. A kitüntetettek nevében Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára szólalt fel. B. O. Március végén jelent meg megyénk irodalmi, művészeti folyóirata, az Űj Aurora idei első száma. A megváltozott szerkesztő- bizottság az eddigiektől eltérő rovatokra építi a lapot: Minitárlat, Korszakok, író és mű, Talpalatnyi föld, Téka. Tavaszi hangulatú a nyitóciklus. Ágh István Viráglányok című versét Schöner Mihály művei ihlették: az olvasók most együtt láthatják, olvashatják a rajzokat, költeményeket. A szépirodalmi részben a továbbiakban többek között Simái Mihály, Pardi Anna, Bisztray Ádám, Győri László, Csa- nády János verseit, Sarusi Mihály, Gerő János szépprózáját közük. Pomogáts Béla Népiség és népiesség az erdélyi magyar költészetben című tanulmányának első (az 1945-ig tartó időszakot tárgyaló) részét most, a másodikat az Oj Aurora 2. számában ismerhetik meg az olvasók. Erdődy Edit hosszú tanulmánya a magyar drámaírást követi nyomon az ötvenes években. Mély elemzést nyújt Rónay László a kortárs magyar irodalom jelentős prózaírójáról, Ottlik Gézáról Kegyelemtan c. tanulmányában. Szorosan a tájhoz kötődő helytörténeti, néprajzi írásokat gyűjt csokorba a Talpalatnyi föld című rovat. Olvashatunk itt a harmincas évek orosházi munkásmozgalmi eseményeiről Bogiári Békés István, Seress József, Tóth Lajos fóliából; elmerült értékeket, régi csabai festőket idéz Dér Endre; a summásélet megyei emlékeit eleveníti fel Beck Zoltán. Először közöl a lap könyvismertetéseket. Ezúttal Tóth Eszter Családi emlékek Tóth Árpádról című könyvéről Bodnár György, Illyés Gyula 1929—1945 között született naplójegyzeteiről Dienes Ottó ír. 1987, április 8., szerda Keserű pohár Gyakran halljuk, olvassuk, hogy nemzetközi összehasonlításban az alkoholfogyasztást és a halandóságot illetően is a legkedvezőtlenebb helyzetű országok közé tartozunk. Ma már nincs vita abban a tekintetben sem, hogy a növekvő alkoholizmus az egyik legsúlyosabb társadalmi beilleszkedési zavar, amelynek korlátozása, kifejlődésének a megelőzése széles körű társadalmi összefogást, jól összehangolt, átfogó cselekvési programot igényel. Nagy szükség van tehát arra az egészségvédelmi társadalmi kezdeményezésre, amelyet az Egészségügyi Minisztérium dolgozott ki. Részt vesz ebben a munkában a népfront, az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, ugyanakkor részletes tájékoztatót készített a mértéktelen alkohol- fogyasztással kapcsolatos főbb tapasztalatokról, tennivalókról a Szakszervezetek Országos Tanácsa is. Mindez aligha véletlen, hiszen a szakszervezeti mozgalom évszázados hagyományai közé tartozik az italozás elleni küzdelem. A statisztikák elszomorítóak. Az egy lakosra jutó alkoholfogyasztás hazánkban már meghaladja az évi 11 litert. Különösen aggasztó, hogy ennek mintegy felét az égetett szeszes italok jelentik. Az alkoholfogyasztásban élenjáró 30 ország között — az összes italfajta figyelembevételével összeállított rangsorban — Magyarország az ötödik helyet foglalja el, az égetett szeszes italok egy lakosra jutó fogyasztásában azonban az első helyen állunk. Mindez nagyban hozzájárul a halandósági mutatók számottevő, tartós romlásához, a lakosság egészségi állapotában mutatkozó kedvezőtlen tendenciák felerősödéséhez. Az alkoholfogyasztásra visszavezethető betegségekben meghaltak arányát tekintve Magyarország 32 állam rangsorában az 1970. évi tizenegyedik helyről 1984-ben már az első helyre került. Ettől a tehertől egyhamar aligha szabadulunk meg, mivel a súlyos alkoholisták száma jelenleg három-négyszázezer között mozog. De nem csupán erről van szó. Gondoljuk el: évente legalább 10 milliárd forint veszteség éri országunkat az alkoholizmus miatti termeléskiesések következtében, a gyógykezelés költségei pedig meghaladják a négy- milliárd forintot. Az italozás miatt bekövetkezett üzemi és közlekedési balesetek hat-hétmilliárdos kárt, illetve többletkiadást okoznak. Ez összesen mintegy 20 milliárd forint népgazdasági veszteséget jelent. Népi nehéz belátni ezek után, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorítása, terjedésének megfékezésé alapvető társadalmi érdek és feladat. Legutóbb a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa elnökségének az ülésén is ezt hangsúlyozták, ahol a nőbizottság felmérését elemezték az alkoholizmus elleni tevékenység szakszervezeti tennivalóiról. Megállapították, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztatásához sok időre van szükség, amely nem nélkülözheti a társadalmi és a gazdasági szervezetek cselekvési egységét. Tapasztalataik szerint a vállalati, üzemi szakszervezeti bizottságok és tisztségviselők sajátos eszközeikkel fellépnek a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen, segítik a gazdasági vezetőket. Hadilábon állnak viszont a felvilágosító, meggyőző, nevelő, propagandamunkával. Egyre több munkahelyen ellenőreik, hogy ki fogyasztott szeszt munkakezdés előtt, vagy alatt. Ezek a vizsgálatok általában a fizikai dolgozókra terjednek ki, az alkalmazottak és a vezetők, úgy látszik, nem tartoznak ebbe a kategóriába. A veszély abban van, hogy a felemás ellenőrzés vitát, rossz hangulatot szül a vállalatnál. A szakszervezetek álláspontja szerint a munkahelyi gazdasági és társadalmi vezetők magatartása, személyes példamutatása meghatározó az alkoholizmus visszaszorításában. A munkavédelmi vizsgálatok arra figyelmeztetnek: sok vezető, többségük közvetlen termelésirányító, eltűri a munkahelyi italozást, sőt, nem ritkán maga is fogyaszt ott szeszes italt. Előfordul olyan. eset is, amikor munkaidő után annyi alkoholt isznak egyesek, hogy másnap vagy harmadnap igazolatlanul távol maradnak. Ezek ellen fegyelmi eljárást indítanak és természetesen büntetést' kapnak. Ilyen szankció lehet a bércsökkentés, a jutalom, a fizetésemelés megvonása, kirívó esetben pedig az elbocsátás. A szakszervezeti bizottságok is jelzik a gyámhatóságnak, ha úgy ítélik meg, hogy az italozás kihat a családi életre. A nőbizottság felmérése azt igazolja: nem mindig veszik komolyan ezeket a figyelmeztető jelzéseket, mert meglehetősen kevés megrögzött italozót rendelnek elvonókúrára a szakszervezet bejelentése alapján. Megítélésük szerint ennek az az oka, hogy az érvényben levő rendelkezések sok utánajárást igényelnek és bürokratikusak. Mindez azért is figyelemre méltó, mert nagy gondot jelent a családban élő alkoholisták nevelése, gyógyítása. Sokan vannak ilyenek, de a feleség, a gyerekek Is titkolják az apa italozását, magatartását, amíg lehet. A tények azonban szomorú tények maradnak. A túlzott szeszes ital fogyasztása miatt megromlik a családi élet, amely hatással van a munkára, az egyén személyiségére, tekintélyére. A gyerekek is rossz példát látnak: félnek, szoronganak, esetleg követik a szülő példáját és növekszik az ittasan elkövetett öngyilkosságok száma. Nem beszélve a betegségekről. A nagyivóknak elsősorban a szívük, a májuk, az ideg- rendszerük károsodik, járják az orvost, a kórházat, nő a táppénzes napok száma. Aki viszont nem kezelteti magát, dolgozni sem képes rendesen, hamar a leszázalékoltak sorsára kerül. A családok elszegényednek, az állam segítségére szorulnak, a gyerekek állami gondozásba kerülnek. Nem hagyták szó nélkül a szakszervezeti aktivisták azt sem, hogylépten-nyomon találni italt árusító üzletet, kocsmát. Az ABC-áruházakban, az élelmiszerboltokban a tej, a kenyér szomszédságában szinte kínálja magát a rengeteg szeszes ital, csoda-e, 'hogy majdnem népbetegségnek számít az alkoholizmus. Ugyanakkor megyénkben is az italozás hatására növekszik a fiatal bűnözők száma. Ezek az ifjú emberek nem képesek uralkodni magukon, garázdálkodnak, rosszul dolgoznak, végül a bűnözés útjára lépnek. Nyugtalanító az is: az utóbbi időben egyre több nő nyúl a pohár után, ezek többnyire zugivók, tehát otthon isznak és a középkorosztályból kerülnek ki. Jogosnak látszik az az észrevétel is, miszerint az üdítőitalok drágák. Egy üveg üdítő majdnem annyiba kerül, mint ugyanannyi vermut. Csakhogy az utóbbinak keserű következményei lehetnek! Seres Sándor
