Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
1987. április 1., szerda IgHiWI&Tcl „Külföldről érkezik a nagyobb elismerés...” Zsigri András a számítógépnél Fotó: Kovács Erzsébet Beszélgetések a tudományos kutatásról „Senki sem lehet próféta...?” A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának múlt év decemberi állásfoglalása — többek között — a tudományos kutatás hatékonyságáról, az eredmények realizálásáról, s a műszaki fejlesztés fontosságáról szólt. Sokfelé, sokan próbálták már aprópénzre váltani az itt elhangzottakat, de vajon érezhető-e már változás? Egyáltalán kutató- intézeteinkben, felsőfokú oktatási intézményeinkben miként vélekednek tudomány- politikánk változásairól? Első beszélgetésünk helyszínéül Szarvast választottuk. A Haltenyésztési Kutatóintézetben Zsigri András pártitkárral, a számítástechnikai csoport vezetőjével beszélgettünk minderről. — A decemberi határozat óta érezzük, hogy végre behatóbban foglalkoznak e témával! Eddig is komoly kutatási eredmények születtek országszerte, de úgy vélem, hiányzott a megfelelő irányítás, a célmeghatározás. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy el kell végre dönteni, milyen irányban haladjunk tovább. Mire van lehetőségünk, melyik kutatás perspektivikus, mi az, amivel világszínvonalon is eredményeket érhetnek el és mi az, ami kevésbé fontos, amire nem jut pénz, amit nem támogatnak. — Ennyit a hazai tudományirányításról. Ám az önök intézményében, legalább ilyen nagy jelentősége van a külföldi kapcsolatoknak is, hisz hazánkban, ha jól tudom, csak itt, Szarvason foglalkoznak halkutatással. — Valóban így van, s hogy tudjunk más kutatóhelyek eredményeiről, hogy elkerüljük a párhuzamos kutatásokat vagy netán közösen oldjunk meg egy-egy nagyobb feladatot, ehhez kiterjedt nemzetközi kapcsolatra van szükségünk. — És kialakult már ez a kapcsolatrendszer? —•" Általában nem panaszkodhatunk. Hogy a legfrissebb példát mondjam. Két finn kutató holnap tart előadást nálunk, egyhónapos itt-tartózkodásuk részeként. Iráni diákokkal is találkozhat az intézetben, ők egyéves tanfolyamon vesznek részt nálunk. Vendégünk egy indiai kutató .. . Soroljam még? Franciaországgal, Ausztriával szinte évente cserélünk tapasztalatokat. Ez utóbbi országgal konkrét tudományos együttműködésünk is volt, „fehér busa” témában ... A kísérletet kö^ zösen állítottuk be, itt vették a mintát, majd visszakaptuk az eredményeket... A fejlődő országokkal kifejezetten üzleti kapcsolataink vannak, bár 'kétségtelen, minden területen lehet tanulni. Ök egész más módszerekkel dolgoznak, de tapasztalataikat olykor mi is hasznosíthatjuk. — A KGST-kapcsolatokról még nem beszélt... — Sajnos el kell mondjam, bár hatalmas lehetőségeink lennének, e kapcsolatok az eddigiekben inkább bürokratikusak, mint gyümölcsözőek. Ha csak a Szovjetuniót nézzük: rendkívül fejlett kutatásaik, kutatóállomásaik vannak, ám csak tárgyalások útján nem ismerhetjük meg a munkájukat. A nehézkes, bürokratikus magatartás, sajnos, szinte az összes KGST-kapcso- latra rányomja bélyegét. Komoly változásra lenne szükség ahhoz, hogy a lehetőségeket — közösen — kiaknázhassuk. — Ha már a kapcsolatoknál tartunk: milyen az együttműködés a termelőegységekkel? A KB-határozat szorgalmazza a kutatási eredmények mielőbbi hasznosítását ... — Erről is órákig beszélhetnék, hiszen elvileg minden üzemnek érdeke, hogy új kutatási eredményeket alkalmazzon. Igen ám, de a gyakorlatban ennek az ellenkezője érvényesül! Mert először is pénz kell a beruházáshoz. Aztán mint minden új, ez is rizikóval jár, amit nem minden halászati üzem tud vállalni. Talán ha biztosítékuk lenne, valamiféle adókedvezményük... És az anyagi oldal mellett ott az emberi tényező: a halászat jelentősen időjárásfüggő. Bejön egy jó év és a halasgazda máris azt hiszi, ő tudja legjobban a szakmát. Minek neki halkutatási eredmény? Legtöbb esetben akkor fordulnak hozzánk ha már nagy baj van. Például, ha halbetegség miatt vesz- tségesen zár egy állami gazdaság. Jelentkezhetnek nyugtalanító tünetek, mégis kivárják az utolsó pillanatot, mert tudják, hogy egy tudományos program sokba kerül. S azzal, hogy rájövünk a baj okára, még nem oldódott meg semmi. Kemény pénzeket kell kiadni annak megszüntetésére is. — A helyzet elég kilátástalannak tűnik ... Jelenleg van-e olyan üzem, mely igénybe veszi az önök szaktudását? — A tatai öregtó szeny- nyezettségének okát kellett legutóbb feltárnunk. Már elkészült a teljes felújítási terv. A szennyvízlefolyók lezárása, illetve tisztítása mellett elengedhetetlen a haltenyésztés technológiájának átalakítása és a tó kotrása. Ez is komoly költségekkel jár. Ha szolgáltatásainkat egyre ritkábban veszik igénybe. bevételeink is lassabban csordogálnak. Ez feltétlen a kutatómunka rovására megy. — Jó, akkor folytassuk ezzel a beszélgetést. Biztosított a nyugodt kutató légkör a Hokiban? — Sajnos nem. A felszereltségünk, műszerezettségünk még aránylag jónak mondható. Nemrég egy ko-. moly számítástechnikai berendezés érkezett FAO-kap- csolatunk révén. Egy számítógépes információs rendszer egyik regionális központja lettünk, ahhoz kellett ez a berendezés. De ne térjek el a tárgytól! A nyugodt kutató légkörről kérdezett. Nos, a legnagyobb baj az, hogy kutatóink anyagi megbecsültsége igen szerény, s ezért bizony nincs valami rózsás hangulat nálunk. Tavaly alkalmazottaink átlagkeresete 6 ezer forint volt. Egyetemi végzettséggel, doktori, netán kandidátusi tudományos fokozattal, nyelvtudással... A tévében meg buszsofőröket keresnek 8—10 ezer forintos jövedelemmel! Nem csoda, ha a fiatalok inkább a termelésben helyezktc nek el. hisz az otthonteren.iés még előttük áll. Persze van egy másik lehetőség is: itt ledolgozza, a maga nyolc óráját. aztán takarítani jár, vagy földet művel, hogy valami mellékeshez jusson. Hogy is lehet ilyen körülmények között nyugodt alkotó-kutató légkörről beszélni? És még csak kilátásunk sincs arra, hogy emeljük munkatársaink keresetét, hisz amit házon belül lehetett, megtettük korábban. Csoda, hogy ilyen körülmények között még jut idő, energia az önképzésre, a publikálásra is. — Lehetőségük van minderre? — Megteremtjük. Vannak bizonyos ösztöndíjak, jó néhány munkatársunk járt már külföldi tanulmányúton. Évente két-három alkalommal részt tudunk venni nemzetközi konferenciákon, sőt, mi is szerveztünk már hasonlót. Hogy lépést tudjunk tartani a tudomány rohamos fejlődésével, sok folyóiratot járatunk, magunk is aktívan publikálunk ezekben, kutatási eredményeinknek így híre megy a világ minden tájára. Mondják, senki sem próféta a saját hazájában. Lehet, hogy ez ránk is érvényes, hiszen úgy tűnik, most jobban elismernek minket külföldön, mint itthon. Most, hogy a tudományos kutatás a figyelem középpontjába került, reméljük, ez a szemlélet is változni fog. Addig is dolgozunk — kifogyhatatlan türelemmel, s megszállottsággal —, miként eddig. Nagy Ágnes tenyérnyi méretű művek létrehozása, melyben Péreli Zsuzsa úttörőmunkát végzett. A hagyományos gobelin műfaj törvényeit áttörve a pop art és a lengyel kortárs textilművészet hatására a szövésbe a gyapjúfonál mellé más anyagokat kevert, például madártollat, amivel meghökkentő hatásokat ért el. A képi mondanivalóhoz hű maradt, de a forrást század végi félnépi és kispolgári környezetből vette. Megsárgult, régi fényképeket, öreg családi albumok féltve őrzött kincseit, dédanyáink portréit, az első világháborúban meghalt apák és fiúk „daliás” ábrázolásait idézik megkérdőjelezett nosztalgiával, vidám fricskával, mesteri tudással kivitelezett, nagyon modern megoldású képecs- kéi. A hangulatot az ötletesen kialakított, ugyancsak textilből készített keretezéssel emeli, amelyeket kollázstechnikával gazdagít, kis selyem- és fémszálas masnikat, apró csipketöredékeket varrva rájuk. „Emberközelbe szerettem volna hozni a gobelint” — mondja felfogásmódjáról, amelyben új utakra vitte a hazai textil műfaját. Üjabb munkáin ezt az anyagvegyítést az ábrázolásokon is alkalmazza, a szecesszió emellett más korokat is idéz, elsősorban mindig a félnépi kultúrrétegek szemszögéből. Nagyanyáink hímzéseit hozza vissza csú- fondáros humorral, a falvédők stílusában varrott „elő- szoba”-képein, így a Blaha Lujza ábrázolásán. A vidám nyelvöltögetés teszi emlékezetessé „A szolgálati idő emlékére” készült gobelinképét a hőst is elborító folyondárral, vagy az ősrégi búcsú ábrázolását. (Egy kercaszomori búcsú emlékére.) Játék és irónia Péreli Zsuzsa kiállítása a Műcsarnokban Három testvér Invenciógazdag játékosság, könnyed irónia, némi nosztalgiával idézett szecessziós hangulat jellemzi modern textilművészetünk mesterré érett fiatal képviselőjének, Péreli Zsuzsának a Műcsarnokban megnyílt kiállítását. Az 1947-ben született művész 1974-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. Az elmúlt korok nagy hagyományra visszatekintő műfaját, a gobelinszövést műveli, amely mesterség nagy fegyelmet, kitartást és szorgalmat kíván. A megváltozott korviszonyok azonban nem kedveznek e reprezentatív, de igen drága műfajnak, az állami, közületi megrendelések gyérek, ezért a művészeknek új utakat kellett keresniük, amelyekkel új rétegeket kapcsolhatnak a megrendelők körébe. Ezért nemcsak méreteiket, de mondanivalójukat is meg kellett változtatniuk. Az újítás a minitextil, a kis, gyakran csak A barokk kor reprezentatív kettős portréit idézi az arisztokratákat kigúnyoló Ikrek című gobelin. Kis remekei az ábrázolt jellemvonásait a kollázsos technika fortélyaival ki- hangsúlyozó, fácántollakkal gazdagított Madárbarát és Ásta Nielsen-portré. Nagyobb igényű, elgondolkodtató Amnézia című kétol- dalról szövött, bravúros gobelinje, melynek csak egyik oldalán látható az ábrázolt képmása, mellette a párjáról kialakított gondolatainak tükrözéseként lelógó színes fopalkötegek, amelyek teljesen elfedik a másik arcot, annak jeléül, hogy a mellettünk élőket hosszú idő után már csak töredékesen érzékeljük. Kortársainkat jeleníti meg torzítótükörben a Lakók jegyzéke is, az egyes lakók lelki tükörképeivel, a gobelin felfüggesztett fonalrendszerén. Egyéni hangvételére felfigyelt a külföld is, kiállításai a nyolcvanas években Franciaországban és Finnországban is sikert arattak. Péreli Zsuzsa pályája felfelé ível. Brestyánszky Ilona Egy gyulai szakkörben Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban évtizedek óta eredményeken működik a képzőművészeti szakkör. A kör az utóbbi években „Kohán képzőművészeti szakkörnek” nevezi magát, és hetenként tartanak összejöveteleket. A kör foglalkozásait Bagyinkáné Jász Jolán irányítja. A Kohán szakkör tagjai jelenleg a már hagyományos nyári kiállításukra készülnek. Sokat rajzolnak modell után, de az idő tavaszra fordulásával tanulmányi sétákat is tesznek. A közelmúltban megrendezett amatőr képzőművészeti kiállításon több képpel is szerepelt a kör vezetője, Bagyinkáné Jász Jolán, valamint Nőtáros Mihályné köri tag. Mindketten több alkotást nyújtottak be az országos amatőr képzőművészeti kiállításra
