Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

1987. április 1., szerda o Munkásarcok „Szeretem a szakmát” A Békéscsabai Lenin Tsz 33 éves mezőgazdasági gép­szerelője, Hegedűs Máté, 1978 közepe óta dolgozik a szövetkezetben. Korábban a Hunyai Hunyadi Tsz-ben kereste a kenyerét. A csa­lád is beköltözött a munka­helyváltoztatás után a me­gyeszékhelyre. A szakembert éppen a műhelyben találtuk, ahol a vetőgépek beállítá­sán, ellenőrzésén dolgozott. — Reggel 7 órakor kezd­jük a munkát itt a műhely­ben és ilyenkor tavasszal 4 óráig tart a műszak. Nya­ranta' az aratáskor, jóval hosszabb a munkaidő, már reggel fél 6-kor a tsz-ben vagyunk, és előfordul, hogy este 9-ig is kint vagyunk a táblán. Pillanatnyilag a ve­tőgépek szerelése, karban­tartása ad munkát. Aggódva figyeljük ezt a szélsőséges időjárást, más esztendőkben ilyenkor már elvetettük a borsót. Hétfőn indultak vol­na a gépek vetni, ám a csa­padék miatt nem mehettek rá a falajra. — Milyen továbbképzése­ken bővítette szakmai tudá­sát az elmúlt években, ho­gyan alakult a bérezés? — A korszerű technika, amellyel dolgozunk, megkö­veteli az állandó tudásgya­rapítást. Sokrétű szakembe­rekre van szükség ma már a mezőgazdaságban. Szere­tem a szakmát. Az erőgé­pek mellett egyre bonyolul­tabb munkagépekkel kell megismerkednünk. Most ja­nuárban is több kollégám volt szakmai továbbképzé­sen Nádudvaron, a KITE központjában. Korábbi évek­ben jómagam is részt vet­tem ezeken a hasznos, tu­dást, ismeretet adó tanfo­flgazati bizottságok a TOT-ban A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége — az érdekvédelmi munka fejlesztésére — ága­zati bizottságokat hozott létre, a mezőgazdasági szö­vetkezetek V. kongresszusa határozatának megfelelően. A hat ágazati bizottság a TOT vezetőinek és ügyinté­ző szervezeteinek munkáját segíti majd, egyebek között azzal, hogy elemzi az idő­szerű szakmai kérdéseket, és véleményt is mond a megoldási lehetőségekről. A bizottságok olyan mun­katervet készítenek, amely felöleli a legfontosabb szak­mai területeket, ám lehető­vé teszi azt is, hogy akár soron kívül megvizsgálhas­sák az időnként adódó rész­letkérdéseket is. A testüle­tek javaslatot tesznek az állattenyésztés, a növényter­mesztés, a kertészet, a ház­táji és kisegítő termelés, a kiegészítő tevékenység kor­szerűsítésére. lyamokon. A legutóbbi bér­emelés után 28 forintra emelkedett az órabérem. Ez a bérezési rendszer ilyen­kor, a javítások idején él, nyáron, amikor a kombájn mellett dolgozom, teljesít­ménybért kapunk. Körzeti szerelők segítenek az ara­tásnál, hogy mielőbb meg­javítsuk az esetleges hibá­kat, ezeknek vagyok a cso­portvezetője. — Elégedett-e a jelenlegi helyzetével, milyen növény­nyel foglalkozik a háztáji­ban, amely plusz kiegészí­tést jelent? — Ügy érzem, megbecsül­nek a Lenin Tsz-ben, meg­találom itt az anyagi számí­tásomat. Jó a kollektívánk, stabilak a szakemberek. A háztájiban a munkaigényes növényeket — paprikát, pa­radicsomot stb. — nem tu­dom vállalni, mivel egybe­esik a növényápolásuk a nyári nagy betakarítási kam­pánnyal. Ezért hagyományos kukoricát kértem ebben az évben. — A szabad idejében mi­vel foglalkozik szívesen, mu­tassa be röviden a család­ját. Milyen forrásokból tá­jékozódik a politikai esemé­nyekről? — A hobbim az elektroni­ka. Szívesen olvasok mű­szaki könyveket és otthon magam is készítek különbö­ző erősítőket, rádiókat. Ma már az elektronika megta­lálható a legújabb mező- gazdasági gépeken, így itt a termelőszövetkezetben is ki tudom használni az ilyen irányú érdeklődésemet. A vetőgépeknél például a kor­szerű vetésellenőrző moni­tort ellenőrzőm, javítom. Két kislányom van, az egyik 11 esztendős, most ötödikes. A másik jelenleg 5 és fél­éves, egy év múlva megy majd az iskolába. A szabad­ság idején igyekszünk kül­földre menni a családdal, emellett a hétvégeken a szülőket keressük fel. A fe­leségem édesanyjáék Kun- ágotán élnek, míg az én szüleim Hunyán. Nagy az öröm a családban, ha az unokák otthon vannak. A fővárosban is élnek roko­nok, s néhány alkalommal ellátogatunk hozzájuk is. Az újságokat naponta át­futom, emellett mindig meg­nézem a tv-híradót, vala­mint a Hírháttér és a Pa­noráma műsorát. Megjegy­zem, ez a két utóbbi politi­kai adás gyakran igen későn kezdődik, és bizony a fá­radtság miatt előfordul, hogy az ember elalszik a készülék előtt. — Milyen társadalmi meg­bízatásai vannak a termelő- szövetkezetben? — A Lenin Tsz-ben mű­ködik már több esztendeje egy önkéntes rendőri cso­port. Én is tagja vagyok és munkaidőn túl teljesítek szolgálatot. Tavaly átlago­san havi 7-8 órát töltöttem szolgálatban. A műhelyben is van két önkéntes rendőr társam, velük egyeztetjük a különböző ellenőrzési prog­ramokat. A szövetkezetben a szocialista brigádok helyett munkahelyi közösségek te­vékenykednek. Évről évre egy versenybizottság értékeli ezeknek a kis csoportoknak a munkáját. Én is tagja va­gyok ennek a bizottságnak, s örömmel mondhatom, hogy tavaly a gépműhely a ba­romfikombinát után a 2. helyen végzett. Jelenleg is folyik a vállalások megtéte­le, április 15-ig kell leadni azokat. Mi az anyagtakaré­kosságot helyeztük előtérbe, emellett két kommunista műszakot terveztünk, vala­mint társadalmi munkában a műhely és a sporttelep környékének rendbetételét vállaltuk. Gyakoriak a kis­pályás focimérkőzések a szövetkezet különböző ága­zatai között. — Mi foglalkoztatja nap­jainkban leginkább a Lenin Tsz munkásait, tagjait? — Sokat beszélünk az őszi búzák állapotáról. Ag­godalommal tölt el, hogy már itt van április elseje, s még nem mindenütt kelt ki az őszi kalászos. Nem tud­tuk elvetni a borsót sem. Szó esik arról is egymás között, hogy a jövőben job­ban oda kell figyelni min­denkinek arra, amit csinál. A veszteségek csökkentése, az anyag- és energiatakaré­kosság elsőrendű követel­mény. Szerencsére elég jó állapotban vannak a tsz erő­gépei, sajnos, mindez nem mondható el a munkagé­pekről. Most, ahogy a veze­tőink mondták, néhány új munkagépet kíván beszerez­ni a téesz. Több fiatal szak­ember jött az utóbbi eszten­dőkben hozzánk, s bár adód­nak problémák, úgy látjuk, közülük jó néhányból lehet az idők folyamán jó szak­ember. (verasztó) Fotó: Szőke Margit Napjaink paraszti bölcsessége Néhány héttel ezelőtt Köröstarcsán a Petőfi Tsz-ben ta­nácskozott a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége. Győrfi Károly a zárszámadások ta­pasztalatairól beszélt. Többek között szóba kerültek az 1986. évi szövetkezeti és a tagi jövedelmek szinkronjainak hiá­nyosságai, a teljesítmények differenciálására általánosan el­fogadott elvek gyakorlati megvalósításának problémái. Nagy Imre, a Köröstarcsai Petőfi Tsz-elnöke felszólalásá­ban azt elemezte, hogy csökkenő létszám mellett az 1985. évi eredményt megkétszerezték, az egy főre jutó nyereséget 100 ezer forint fölé vitték. Ezzel a kimagasló teljesítménnyel nem tartott lépést a tagság^anyagi érdekeltsége. A részese­dési alapot, lévén a szövetkezet igen hosszú időn át hátrá­nyos helyzetű, csak 50 százalékkal növelhették. Ez tisztessé­ges viszonzása a szorgalmas munkának — nyugtatták az el­nököt azok, akik a döntést ebben a köröstarcsai ügyben Bu­dapesten meghozták. Nagy Imrét ezek a gondolatok azon­ban nem nyugtatták meg, hiszen hosszú évek óta él a tár­csái emberek között, egy velük a munkában, a szövetkezet építésében, erősítésében. Ha valaki, akkor ő tudja igazán, hogy az anyagi érdekeltség biztosítása nélkül nem erősödhet a szövetkezet sem itt, sem máshol. Az emberek munkáját el kell ismerni. Ha nagyobb a jövedelem, akkor abból a tel­jesítmények arányában a korábbihoz képest többet kellene juttatni azoknak, akik azt létrehozták. Roppant nehéz a vezetés helyzete, hiszen közismert, hogy Békés megyében az országos átlagnál lényegesen alacso­nyabbak a keresetek még a mezőgazdasági szövetkezetekben is. Ezt a hátrányt csak tartósítják azok az intézkedések, melyek a teljesítmények nagyobb hányadát csak egy köszö- nömmel kívánják elintézni, A megyében maradottakra néz­ve nem szerencsés — mondotta —, hogy a jó, az átlagon fe­lüli teljesítmények elismerésével fukarkodunk. Mások is kifejezték ezzel kapcsolatban véleményüket. Való igaz, hogy a megye szövetkezeti gazdaságaiban a haté­konyság javulása nincs szinkronban a személyes jövedelmek alakulásával. Keressük falvaink népességcsökkenésének okát. A körülmények tisztázása közben az érdekeltség ma­gasabb szinten történő biztosítása gyakran szóba sem jön. Pedig elsősorban ezen a tájon kellene mélyebbre ásni és a tulajdonképpeni okot letenni azok asztalára, akik égető gondjaink megoldásában segítőkészek. Békés megye, mint fogyó lélekszámú megye, nagyon nagy felelősséget és terhet cipel. Felelősségét csak növeli az *a megmásíthatatlan tény, hogy gazdasága — ide értve az ipart is — az országos átlagnál erőteljesebb ütemben fejlődött 1986-ban, a nemzeti jövedelemhez az országos átlagnál te­hát nagyobb teljesítménnyel járultunk hozzá, ugyanakkor méltánytalanul küzdünk a megyék közötti hátrányos hely­zet megszüntetéséért. Kemény a sorsnak ez a ránk nehezedő csapása. De az itthon maradottak viselik, az érdekeltség csökkenése ellenére is azon dolgoznak, hogy a megye az or­szágnak biztosítsa mindazt, amit tőle várnak. Ezt az áldo­zatkészséget, ezt a munkateljesítményt végtére illene fi­gyelembe venni, s változtatni a jelenlegi anyagi érdekeltsé­gen, s jobban kötni az embereket a megyéhez, az itt folyó munkához, még mielőtt nagyobb ütemben tovább fogyunk. Amikor ilyen szenvedéllyel beszélünk gondjainkról, gyak­ran megkérdezik, Békés mit akar? Semmi különöset, cgak ugyanolyan elbírálást, mint amilyenben más megyék ko­rábban részesültek. Magyarázata van annak, hogy máshol nem csökken a lakosság lélekszáma, s több gyerek születik, mint idehaza, de az emberek is másként, a mienkénél ke­vesebb és másabb gonddal élnek, mint mi, noha a köztünk levő távolság alig 100 kilométer. Lehet erre mondani, hogy történelmi örökség? Lehet, de ez egyáltalán nem megnyug­tató számunkra, hiszen ebben az országban nemcsak mi örököltük a múltat, hanem mások is. S amíg mi a terme­léssel voltunk elfoglalva, mások a lakosság jólétét növel­ték és most jobb pozícióra fejlésztenek ugyanannyit, mint Békés az alacsonyabbra. A hátrányos helyzet tehát még hát­rányosabbá válik, konzerválódik a történelmi örökség. Ebből az ördögi körből kellene és szeretnénk kitörni min­den lehetséges módon, de legfőképpen az érdekeltség növe­lésével, a teljesítmények legkézenfekvőbb ösztönzésével. Itt Békésben mindenki tudja, hogy az ország gazdasági helyzete milyen. De vajon, hogyan akar az ország ebből a helyzétéből kikerülni, ha a gazdasági teljesítmények előtt az érdekeltség zsilipjeit nem nyitja meg? A többletteljesítmé­nyek elismerése az újabb teljesítmények forrása nemcsak az elvekben, hanem a gyakorlatban is. S vajon lesz-e többlet­teljesítmény, amikor erre alig ösztönzünk, vagy ami erre lenne hivatott, nem kellő hatású mindennapi munkánkra. Nagy Imre, a köröstarcsai téeszelnök szavai jutnak eszem­be: „Nem szerencsés, hogy a jó eredmények elismerésében fukarkodunk”. Ez a paraszti bölcsességgel fogalmazott gon­dolatsor gazdasági erősödésünk kulcskérdését tartalmazza és egy olyan világ szemléletét tükrözi, melyből szeretnénk ki­törni, felülemelkedni, de ma még sok a korlát és a nehezék, amely mozdulatlanságra kárhoztat. Dupsi Károly Nem áprilisi tréfa, ez valóság! Csak a békéscsabai Centrum Áruházban! Április Hői december 15-ig „SZERENCSE A CENTRUMBAN”! Áruházunk bármely osztályán minden 500,— Ft feletti vásárlás esetén a vásárló „Szerencse a Centrumban” sorsjegyet kap, melyet ha kitöltve december 19-ig áruházunk előterében elhelyezett urnába bedob, sorsoláson vesz részt. FŐNYEREMÉNY: SZEMÉLYGÉPKOCSI. További nyeremények: videomagnó, színes tv, számítógép, automata mosógép. SORSOLÁS: 1987. DECEMBER 20-ÁN, ARANYVASÁRNAP DÉLELŐTT 11 ÖRAKOR ÁRUHÁZUNKBAN. Szerencsés vásárlást kívánunk! MW/' BÉKÉSCSABAI CENTRUM ÁRUHÁZ .............. I»IW-mi«'üiT— •*-.vm.v.v.v,y » v..v.-.WfcWMW.Y.-.v--------«T.......IT■ ■WO 1111., ------------------: ■ —................................................. ­S vájci exportra csomagolják a szeletelt pulykamellet az Orosházi Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál Fotó: Szóke Margit

Next

/
Thumbnails
Contents