Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-28 / 99. szám
A nyelvművelés bajnoka KÉPERNYŐ Az utóbbi évtizedekben világszerte — elsősorban azonban a fejlettebb országokban — felgyorsult a városiasodá- si folyamat. Földünk lakóinak jelentős hányada él ma már városokban, főleg lakótelepeken, kisebb területeken koncentrálódva. E folyamat egyenes következménye, hogy a természettől mindinkább elszakadunk, s ' hovatovább az élővilágot már csak könyvekből, filmekből ismerhetjük meg. De a vágy azért él az emberekben, s napjainkban egyre inkább szomjúhozzuk a természetet a panelházak szűk falai között. Sajnos, nem mindenkinek adatik meg, hogy — ha csak alkalmanként is — szorosabb kapcsolatba lépjen a természettel, közvetlen közelről figyelje meg az élővilág egyes egyedeinek viselkedését, hosszú évmilliók alatt kialakult szokásait. A tévések azonban segítségünkre vannak, s úgy látszik, eltökélt szándékuk, hogy — e témában — egyre több ismeretterjesztő filmet vetítenek. Szombaton délelőtt láthattuk David Attenborough Élet a Földön című nagyszerű sorozata utolsó előtti részének ismétlését. Délután azonban már egy újabb sorozatot indítottak útjára a szerkesztők. Hat héten keresztül sugározzák A magatartáskutatás története című, John Sparks rendezte angol ismeretterjesztő filmet. A rendező az etológia, az állatok viselkedésével foglalkozó tudomány kialakulását, fejlődését kívánja nyomon követni. Bizonyos átfedések nyilván adódnak — mint ahogy ez most szombaton is megtörtént — Attenborough filmjével, de ez egyrészt óhatatlan, másrészt pedig egyáltalán nem zavaró. Ugyanakkor Sparks megközelítési módja a témából következően, s szándéka szerint is más. Mióta ember az ember, nemcsak az egymáshoz való alkalmazkodást kellett megtanulnia, hanem a környezetét is figyelemmel kísérte, hiszen függ tőle. Természetes hát, hogy a különböző jelenségeken túl, már igen korán felfigyeltek az állatok viselkedésére is, és megpróbáltak valamiféle választ adni az olykor különösnek tűnő megnyilvánulásokra. A történelem folyamán sok jeles ember, tudós foglalkozott, foglalkozik ma is az etológiával. A legkiválóbbakat láthatjuk viszont — színészi megformálásban — a képernyőn szombatonként, korhű környezetben. S természetesen igyekeznek az akkori körülmények között végzett kísérleteket is rekonstruálni, ismertetni a nagy felfedezéseket, s ugyanakkor a tévedéseket is. Azt már az első rész után nyugodtan mondhatom, hogy ez a sorozat is legalább olyan sikert arat minden korosztály körében, mint az Élet a Földön. A tévé szombati egyes programját böngészve biztos voltam abban is, hogy az este nyolc óra öt perckor kezdődő Kész cirkusz — avagy színészek, tévések a porondon című műsort megnézi mindenki, aki teheti. Mert hát természetünknél fogva kíváncsiak vagyunk. S most annál is inkább vártuk a produkciókat, mivel a tévéből közismert emberek, műsorvezetők, politikai újságírók, színészek szerepeltek, s ezúttal nem saját műfajukban, hanem a cirkusz porondján bizonyíthatták egyéb képességeiket. Volt már hasonló kezdeményezés a tévében korábban is, dátumra, címre nem emlékszem. Egy felejthetetlen kettős bohócjelenetére azonban igen: Psota Irén és Ruttkai Éva jelenetére. Sajnos, Ruttkai Éva már nem figyelhette az utódok produkcióját... Felvételről sokszor megismételték kitűnő kettősüket, vajon születtek-e most is olyan számok, melyeket majd kívánságműsorokban is viszontláthatunk? Nos, a bohócoknál maradva, Szombathy Gyula, Mikó István és Balázs Péter „hozta” a szintet, bármelyik cirkusz műsorában nyugodtan felléphetnének. Mint ahogy Nagy Bandó Andrásnak sem lennének kenyérgondjai, ha netán kifogyna humorából, egészen kiváló egyensúlyozó- nak bizonyult. Már bizonyos kétségeim vannak az állatszámokkal kapcsolatban, melyeket — majmokkal, lovakkal — Pálfy József és Chrudinák Alajos mutatott be. Itt nyilvánvalóan kész produkciókat vettek át, illetve vezettek le. Csupán a megszokott idomárok helyébe léptek. De — s lehet ez sem kis teljesítmény — az állatok elfogadták az ő parancsaikat is. Bérezi István tévétornász, valamint Balogh Erika és Nyertes Zsuzsa színésznők bátorságukért érdemelnek említést. (A Dolly Roll együttesről csak zárójelben: a gumiasztal nem nekik való.) Kudlik Júlia és Antal Imre műsorvezetése, az időnként felbukkanó Rózsa Györggyel együtt, kellemesnek mondható. (pénzes) Csont- és szarufaragé pályázat A tanár és tanítványa... Verseghy Ferenc születésének 230. évfordulója alkalmából országos nyelvművelő versenyt rendezett a közelmúltban a szolnoki könyvtár. Békés megyéből két gyerek indulhatott. Az 5.-6.-OS korosztályból a békéscsabai 9-es számú iskola kapta a jogot, hogy egy versenyzőt kiállítson. A választás a 6.-os Almási Szilviára esett. — Alsó tagozatban többször indult szavalóversenyen. Kitűnlt ügyes fogalmazásaival is. A Suli-híradóba egyéni hangvételű riportokat készített, ezért gondoltuk, hogy megállja helyét az országos nyelvművelő versenyen is. Mindezt Siposné Csonka Zsuzsától, Szilvi magyartanáréitól tudtuk meg, aki nem hiába bízott tanítványában. Igaz, keményen megdolgoztak a sikerért: — Másfél, két hetünk volt a felkészülésre. Ez idő alatt Mit tudsz hazánk posta- történetéről? Mi a bélyeg és mit fejez ki? Mit ismerhetünk meg a bélyegképen keresztül? Mely bélyegek képviselik megyénket? Melyek a leghíresebb bélyegek, világritkaságok? Mi az elsőnapi boríték? Mi a Carte Maximum? Stb., stb. Ilyen, és más nem köny- nyű kérdésre már egy általános iskolás is felelni tud, ha... Ha bélyeggyűjtő, ha pontosan eljár a szakkörbe, ha figyel, tanul, gyűjt és rendszerez. A kérdések egyébként egy vetélkedő anyagából valók, s hogy legalább egy ne maradjon válasz nélkül, álljon itt a „megfejtés”: a Carte Maximum olyan képes levelezőlap amelyen a kép megegyezik a bélyeg rajzával és elsőnapi bélyegzés van rajta. De van a bélyeggyűjtésnek ennél sokkal több csínja, bínja, mint ahogy ez az ifjú bélyeggyűjtőkkel kapcsolatos beszélgetésből kiderült. És rengeteg haszna, de ez már-‘a végkövetkeztetése az eszmecserének, mely azzal kezdődött, hogy Zsilinszky Ádám nyugalmazott iskolaigazgató — akivel most beszélgetünk — hírül adta, hogy a békéscsabai szakkörök csapatai a közelmúltban részt vettek a Gyöngyösön megrendezett 25. országos ifjúsági bélyegkiállításon és a mátraházi vetélkedőn. — Milyen eredményt értek el? — Úttörőcsapatunk a vetélkedőn hetedik lett, az 5-6- iskola Hazánk 40 éve című bélyeganyaga a második helyet szerezte meg, az ifjúsások nyelvi játékott — kiegészítéseket, szólásokat és hadd ne soroljam még mi mindent — végigpróbáltunk. Figyelemmel kísértük a rádió Beszélni nehéz sorozatát is. A többit már Szilvi találékonyságára, önállóságára bízhalttam. A békéscsabai kislány a mezőberényi Sztán Evelin- nel képviselte megyénk színeit. Együtt utaztak Szolnokra, a verseny helyszínére. A versenyláz hamar ösz- szekovácsolta az ország legkülönbözőbb településeiről összeverbu válód ott társaságot. Éjszakába nyúlt a beszélgetés a szobákban, ám ez cseppet sem zavarta őket a másnapi „nagy viadalon” ... — Megérkezésünk másnapján, szombaton reggel megkoszorúztuk Verseghy Ferenc szobrát, azután a gi házé pedig harmadik lett. De nem ez az első siker, amit elértek, hiszen már eddig több helyen az országban dobogóra kerültek. — Szenvedély, hobbi a bélyeggyűjtés, amit nem lehet elég korán kezdeni? — Én azt mondanám, pihentető kikapcsolódás, amely játszva bővíti az ismereteket és csak sajnálom, hogy jómagam már benne voltam a felnőtt korban, amikor elkezdtem. Igaz, az én gyermekkoromban szinte semmiféle ösztönzés, lehetőség nem volt rá, talán csak azokban a családokban, ahol valamelyik szülő bélyeget gyűjtött. Az pedig, különösen falun, nem sok volt. Fotó: Kovács Erzsébet Tallinn úti iskolába vittek minket, ahol a versenyt rendezték — mesélte Szilvi, iskolája csapatotthonában, ahol a hét elején találkoztunk. Az írásbelin 12 feladatot kellett megoldaniuk, s ezzel véget is ért az első forduló. Másnap volt csak igazán nagy az izgalom. Szilvi egyébként is drukkolós kislány, hát még, ha a zsűri előtt kell szerepelnie ... — Szerencsére roppant kedvesek voltak hozzánk. Egy feladatlapot kaptunk három kérdéssel. Kitöltöttük, aztán szóban kellett elmondani, milyen megoldást találtunk. összeszedtem minden bátorságomat, még egy mosolyra is futotta az erőmből. Arra nagyon vigyáztam, hogy szép, kerek mondatokkal fejezzem ki magam ... Aztán várakoztunk. Lehetett enni, tv-t nézni, de így is nehezen telt az idő. — S amint hozzákezdett, mindjárt a gyerekeket is bevonta? — Ez még Pitvaroson történt, 1959-ben és egy év múlva már ifjúsági kört szerveztem, s amikor 1963- ban Csabára kerültünk, én a 7-es, a feleségem meg a 3-as iskolában folytatta tovább. — Az előbb szó volt róla, most nézzük is meg, mi is az a bélyeg? — Egy ország névjegye. Méghozzá olyan, amely az adott nép kultúráját, történelmét, természeti és gazdasági kincseit, társadalmi berendezkedését megismerteti, kifejezi, sőt állat- és növényvilágát is. És még sok mást lehetne felsorolni. — És egy csomó szakmai tennivalót is megtanulnak a gyerekek? — Anélkül nincs gyűjtés, már mint igazi, mert a bélyegeket kezelni kell: leázVégre elérkezett az eredményhirdetés ideje is. Szilvi odaállt „sorstársai” mellé, és várt. Izgalma csak akkor hagyott alább, mikor tekintette találkozott szüleiével, mert az eredményhirdetésen már ők is részt vettek ... * — Az első tíz helyezett emlékplakettet kapott, és különböző értékben könyv- utalványokat. Engem hívtak ki elsőnek, s én kaptam a legértékesebb ajándékot is. Apukám, mikor elhangzott a nevem, örömében hangosan éljenezni kezdett. Ret- tendő boldogok voltunk. Ennyit a nyelvművelő versenyen elért eredményről, ám a kép úgy teljes Almási Szilviről, ha mindehhez hozzátesszük, nemrég jó eredménnyel szerepelt az általános iskolások egyéni pályázatán egyik kedvenc tantárgyából, magyarból. Most a megyei matematikaversenyre készül. Mindez egy felnőttől is szép teljesítmény, nemhogy egy hatodikos gyerektől... Ám Szilvi az idejét is legalább olyan ügyesen osztja be, mint amilyen szépen fejezi ki magát. Futja a délutánból a tanulás mellött biciklizésre, kocogásra, olvasásra és kedvteléseire; a horgászásra és a barkácsolásra is. Az iskola kerámiaszakkörébe is eljár ... ... és mindenről véleménye van: .— Jó, hogy rendeznek ilyen nyelvművelő versenyeket, mert manapság sajnos nem sikk a szép beszéd. Néha, mikor nagyon csúnyán beszél valamelyik osztálytársam, nem bírom ki, hogy ne szóljak rá. Pedig ilyenkor csak csúfolódn.ak, hogy „tessék, megszólalt a nagy okos”. Sajnos, egyedül nem sokra mehetek a szép beszéd érdekében. Almási Szilvi nincs egyedül. Sokan vélekednek hozzá hasonlóan, s cselekszenek is jó páran anyanyelvűnk tisztaságának megőrzése érdekében. Nagy Ágnes tatni, szárítani, „vasalni”, majd rendszerezni, aszerint, hogy egyedi, sorozat, vagy emlékbélyegek, stb. Dinnyé- si János középiskolásunk például az egész magyar képzőművészetet feldolgozta. Öt az érdekelte legjobban, Farkas Tamást, a 10-es iskola 8. osztályos tanulóját az űrhajózás, s ugyanez a hobbija a jaminai Panyik Lászlónak is. S mindhárman gyönyörűen dolgoznak. — Nem drága passzió a bélyeggyűjtés? — Az új bélyegek időnként sokba kerülnek, mert van úgy, hogy rövid idő alatt sok nagyobb értékűt adnak ki, s ez okoz is megingást, de ha lepecsételtet gyűjt valaki, az jóval olcsóbb. Sőt, aki ügyes és figyelmes, még a papírhulladék között is talál eldobott leveleket, lapokat. S bár már ritkán, de még mindig, akad öreg padlásokon régi levelezés. Olykor pedig érdekességre lehet lelni a forgalomban lévő bélyegek közt is, például nyomdahi- básat találni. — A divatnak nincs kitéve a bélyeg? —5 Ha azt vesszük, hogy mikor, mi a keresett cikk, akokr itt is van divat. Most éppen a leveleken lepecsételt bélyegek a legkeresettebbek. — Igaz az, hogy nemcsak számtalan ismeretet nyújt ez a hobbi, de jellemfejlesztő is? — Kimondottan az, mert eredményt elérni, csak türelemmel, akarattal és szorgalommal lehet, s aki ezt megszokja', az másban is ilyen lesz. Tanulásban, majd később a munkában. Az a szülő, aki ezt a lehetőséget észreveszi, az értékeli és támogatja gyermekét, mert egyben azt is tudja, hogy okos elfoglaltsággal tölti el a szabad idejét. És ez megnyugtató. Az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének vizuális művészeti osztálya, a Miskolci Városi Tanács művelődési osztálya és mások országos csont- és szarufaragó pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy a tárgyalkotó népművészet csont- és szarufaragó ágazatának több évtizeden át elért eredményeit összegezze, s tárgykatalógust jelentessen meg. Az I. országos csont- és szarufaragó pályázatra minden olyan alkotást várnak, amely az elmúlt három évtizedben készült, és melyet kiállításra javasoltak vagy díjjal jutalmaztak. Hogy a résztvevők ismereteket, tapasztalatokat is szerezhessenek, a pályázat kiállítási anyagához kapcsolódóan elméleti és gyakorlati előadásokat, foglalkozásokat rendeznek. Az érdeklődők jelentkezési lapjukat április 27-ig küldhetik meg a Miskolci Városi Művelődési Központ Gárdonyi Géza Művelődési és Alkotóháza címére (3508 Miskolc, Sütő János u. 42.). Az I. országos csont- és szarufaragó kiállításon szereplő, 1985—87 között készített alkotások az ez évi országos népművészeti pályázaton is részt vesznek. A kiállítás május 15-én nyílik és 31-ig tekinthető majd meg. • ••". ' >tt levv'-t'z'lap 19<»6 1un. 25.*1 keltezésre! 4* ?í»0 ooo siiil iárú Pengő béroöntési tűssel Részlet a gyöngyösi kiállításra vitt anyagból Fotó: Fazekas Ferenc Iskolások, bélyeggyűjtők Játszva szerzett ismeretek Vass Márta
