Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

■

1987. április 21., kedd

Gál Edit képriportja

Április 24—25.:

Ha feladják a labdát, leütöm

Antikvár-könyvaukció Budapesten

Ä könyvértékesítő Vállalat aukciós tevékenysége még igen fiatal, hiszen az elmúlt év novemberében tartották az első nyilvános könyvárverésüket. A tavalyi 'siker )— amikor a kalapács alá került könyvek közel 90 százaléka lelt új gazdára — folytatásra ösztönözte a vállalatot. így kerül sor 1987. tavaszán, másodszor is az újabb aukcióra.

Az eddig bevált gyakorlatot követik: két napig folyik a licitálás (április 24—25.) a közel félezer tételre. Előtte van a „mustra”, az érlelő- dés ideje. A Váci úti székház oktatási központjában április 21—23. között bárki kézbe veheti e ritka könyvek bármelyikét.

Lássuk kissé részletesebben a kínálatot, amelynek 70 százalékát magánszemélyek bocsátották az aukció rendelkezésére!

Egyike az értékes ritkaságoknak az az 1826-ban Bécsben nyomtatott monumentális album, amely a történelmi Magyarország hatvan Duna menti településének látképét tartalmazza. A 261 litográfia alkotói: Jakob Alt és Ludwig Er- miny voltak. Nemcsak könyv, de kultúrtörténeti érdekesség is, hiszen a korabeli Magyarországról földrajzi, történelmi és néprajzi tekintetben is fontos adatokkal szolgál.

Nagyon keresettek a korai orvosi művek is. Az ember- és állatgyógyászati, főleg a védőoltásokról szóló értekezések igen érdekesek. Nagyon ritka, jeles munka Castore Durante orvostudor Rómában 1585-ben kiadott gyógynövénykönyve. A

„Herbario Nuovo” első kiadását lapozhatja fel az érdeklődő. Tulajdonképpen fű- vészkönyv ez, mely 825 nö£ A KŰNYVÉíMKMTÖ VÁLLALAT i Q ANTIKVÁD KDNWAUKCIOJA 1

vényről rajzolt szövegközi fametszetével, gyönyörű iniciálészerű várost-növényt párosító illusztrációival igen becses munka. Az olasz fű- vészdoktor tudós magyar kollégái, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály hasonló témájú könyvét is elárverezik 1807-ből.

A változatlan közönségsikernek örvendő család- és helytörténeti munkákból is jó néhányat kínálnak. A Véghelyi család hagyatékából származnak azok az irodalmi ereklyék, amelyeknek főleg az Ady-életmű rajongói örülnek majd. A Véghelyi család tagjai generációkon keresztül irodalmi és művészeti életünk nagyjai- val voltak baráti kapcsolatban. Ebben a gyűjteményben Ady Endre művei s a rá vonatkozó kortársi írások, valamint a Nyugat és a holnaposok íróinak és kritikusainak munkái, dedikált első kiadásai szép számmal kerülnek kalapács alá.

Irodalmi csemegének számít még József Attila öt, első kiadású verseskötete és a Szép Szó majdnem teljes sorozata. Az avantgarde jeles képviselőjének most ünnepeltük 100. születésnapját: Kassák Lajosnak az aukción öt műve szerepel, ezek mindegyike a művész kézjegyét viseli.

Rendkívül gazdag a mese- és népmeséi anyag. Gaál Györgynek, Dugonics András lelkes tanítványának első népmesegyűjteménye és a Magyar, illetve Üj Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozata indulástól napjainkig; az ifjúság számára Bene Lajos és Benedek Elek által feldolgozott népmesék, jelentős számú XIX—XX. századi gyermekkönyv, valamint a Népek Meséinek több mint 40 német nyelvű kötete megtalálható az árverés jegyzékében.

Ritka művészeti írásokat is ajánlanak, például Georg Grosz: Ecce homo albumát (1923), a Manet életművét ismertető munkát, valamint a Max Slevogt gyűjteményes kiállítást bemutató albumot, amely egy eredeti litográfiát is tartalmaz. A színház- történeti munkák közül különösen ritka a moszkvai gyermekszínház képes ismertetője, amely francia nyelven, évszám nélkül jelent meg. Végezetül szólnunk kell még a kéziratokról is. Köztük sok a ritka és egyedi darab.

Két olyan céhlevelet is aukcióra bocsátanak, amely műfaján belül is igen ritka, mivel Pest és Kassa városok metszeteivel díszített okmányokról van szó.

Az aukciót a Magyar Kereskedelmi Kamara Kossuth tér 6—8. számú épületének első emeleti nagytermében rendezik meg.

Egyik legnépszerűbb, sokat foglalkoztatott • színészünk Koltai Róbert. Alakításaiban, színpadi és filmszerepeiben mindannyiszor felfedezhetjük színes egyéniségét, szimpatikus emberi alkatát.

— Ma este a Játékszínben a Villa Negrában játszom az öreg Tamburást — mondja Koltai Róbert. — Annak idején és is láttam a Pá- ger Antallal készült filmet, de akkor még nem gondoltam, hogy magam is játszani fogom ugyanazt a szerepet, méghozzá színdarabban.

— Koltai Róbert hol szerezte alapvető élményeit?

— A Nemzeti Színház környékén, a Hevesi Sándor téren cseperedtem fel, ott fociztam, oda jártam a közeli KISZ-szervezetbe. Ma sem szakadtam el ettől a környéktől, az édesapám ott él.

— Mostanában nem annyira prózai színészként hallhatjuk, inkább a kabaré- számaiban, az „illetékes elvtárs” szerepében.

— Talán már a gimnáziumban felfedeztem az életnek ezt az oldalát, amikor tanárparódiákat rögtönöztem. Az, amit a kabarészámokban művelek, nem áll szemben a szinészettel. Ilyenkor improvizálok, soha sincs a kezemben induláskor semmi. Persze vannak segítő eszközök, így a közönség reagálása, az inspiráló nevetés, és persze Verebes István kérdései.

— A kaposvári színházban, ahol állandóan játszik, az elmúlt hetekben mutatták be egész estés kabaréműsorát.

— Ezt a kabaréestet úgy tekintem, mint egy teljes értékű színházi előadást. Csaknem az egész társulat játszik benne. A barátságról, a szeretetről, küzdelemről, az élet fonákságairól szólalunk meg.

— Vannak rendezői ambíciói?

— Ez volt a harmadik előadás, amelyet én állítottam színpadra. A humoros jellegű műsorokat szívesen megrendezem.

— Lassan két évtizede már, hogy vidéki színész, pendlizik Kaposvár és a főváros között. Nem fáradt el?

— Igen, 19 éve egy-két esztendős megszakítással utazgatok. Minthogy azonban színházunknak nagy a szakmai elismerése, gondjaim legfeljebb konkrét jellegűek. Nem általában a vidéki színházi élettel van bajom. Az utazás persze fárasztó néha. Minket, kaposvári színészeket azonban elég sűrűn foglalkoztatnak filmekben, a televízióban. Volt olyan évem, 1985-ben, amikor hét filmben játszottam. Közöttük két külföldi szerepet is kaptam, egy csehszlovák játékfilmben, a Csendes örömben, és egy Varsóban már sikerrel bemutatott lengyel filmben, a Szökevényekben. Nyilván nálunk is játsszák majd a mozik, magyar vonatkozású témája miatt is. A legutolsó filmszerepem a most mozikba került, Rózsa János rendezte Csók, anyuban volt. Ebben a szerepben

nem kellett kibújnom bőrömből, kicsit önmagamat játszhattam.

— A színház mellett jut ideje másra is?

— Nemigen. Egy-egy sportesemény! Vagy este odazuhanok a tv elé. A fiam most gimnazista, és vele is többet kellene törődnöm. Nehéz ügy! Végül is a játék a szenvedélyünk. Soha nincs megnyugvás, minden előadást tovább csiszolunk. Az a néző, aki később látja az előadást, jobban jár.

— Kabarészábiai, humora után vidám alkatú embernek képzeljük el Koltai Róbertét.

— Néha ugyan hajlamos vagyok a letörésre, de mindig megpróbálom a dolgok derűsebb részét megragadni. Rengeteg gondom, zűröm van. Elég, ha csak a most bemutatott kabaréestre gondolok, de hát a harcokról nem beszélek. Ha elterülök, nem maradok sokáig fekve. Erős bennem az igazságérzet. Odafigyelek az élet minden jelenségére. És ha feladják a labdát, leütöm! Igaz, mindaz amit a színpadon kimondok, nem az én nevemben történik, hanem a felvállalt szerepem szerint, de így lesz belőle közügy.

Szémann Béla

Koltai a Rádiókabaréban

(MTI-fotó — KS)