Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

■ 1987. április 21., kedd Gál Edit képriportja Április 24—25.: Ha feladják a labdát, leütöm Antikvár-könyvaukció Budapesten Ä könyvértékesítő Válla­lat aukciós tevékenysége még igen fiatal, hiszen az elmúlt év novemberében tartották az első nyilvános könyvárverésüket. A tavalyi 'siker )— amikor a kalapács alá került könyvek közel 90 százaléka lelt új gazdára — folytatásra ösztönözte a vál­lalatot. így kerül sor 1987. tavaszán, másodszor is az újabb aukcióra. Az eddig bevált gyakorla­tot követik: két napig folyik a licitálás (április 24—25.) a közel félezer tételre. Előtte van a „mustra”, az érlelő- dés ideje. A Váci úti szék­ház oktatási központjában április 21—23. között bárki kézbe veheti e ritka köny­vek bármelyikét. Lássuk kissé részleteseb­ben a kínálatot, amelynek 70 százalékát magánszemé­lyek bocsátották az aukció rendelkezésére! Egyike az értékes ritkasá­goknak az az 1826-ban Bécsben nyomtatott monu­mentális album, amely a történelmi Magyarország hatvan Duna menti telepü­lésének látképét tartalmaz­za. A 261 litográfia alkotói: Jakob Alt és Ludwig Er- miny voltak. Nemcsak könyv, de kultúrtörténeti érdekesség is, hiszen a ko­rabeli Magyarországról föld­rajzi, történelmi és néprajzi tekintetben is fontos ada­tokkal szolgál. Nagyon keresettek a korai orvosi művek is. Az ember- és állatgyógyászati, főleg a védőoltásokról szóló érteke­zések igen érdekesek. Na­gyon ritka, jeles munka Castore Durante orvostudor Rómában 1585-ben kiadott gyógynövénykönyve. A „Herbario Nuovo” első kia­dását lapozhatja fel az ér­deklődő. Tulajdonképpen fű- vészkönyv ez, mely 825 nö­£ A KŰNYVÉíMKMTÖ VÁLLALAT i Q ANTIKVÁD KDNWAUKCIOJA 1 vényről rajzolt szövegközi fametszetével, gyönyörű ini­ciálészerű várost-növényt párosító illusztrációival igen becses munka. Az olasz fű- vészdoktor tudós magyar kollégái, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály hasonló té­májú könyvét is elárvere­zik 1807-ből. A változatlan közönségsi­kernek örvendő család- és helytörténeti munkákból is jó néhányat kínálnak. A Véghelyi család hagyatéká­ból származnak azok az iro­dalmi ereklyék, amelyeknek főleg az Ady-életmű rajon­gói örülnek majd. A Vég­helyi család tagjai generá­ciókon keresztül irodalmi és művészeti életünk nagyjai- val voltak baráti kapcsolat­ban. Ebben a gyűjtemény­ben Ady Endre művei s a rá vonatkozó kortársi írások, valamint a Nyugat és a holnaposok íróinak és kri­tikusainak munkái, dedikált első kiadásai szép számmal kerülnek kalapács alá. Irodalmi csemegének szá­mít még József Attila öt, első kiadású verseskötete és a Szép Szó majdnem teljes sorozata. Az avantgarde je­les képviselőjének most ün­nepeltük 100. születésnapját: Kassák Lajosnak az aukción öt műve szerepel, ezek mindegyike a művész kéz­jegyét viseli. Rendkívül gazdag a mese- és népmeséi anyag. Gaál Györgynek, Dugonics And­rás lelkes tanítványának el­ső népmesegyűjteménye és a Magyar, illetve Üj Magyar Népköltési Gyűjtemény so­rozata indulástól napjain­kig; az ifjúság számára Be­ne Lajos és Benedek Elek ál­tal feldolgozott népmesék, jelentős számú XIX—XX. századi gyermekkönyv, va­lamint a Népek Meséinek több mint 40 német nyelvű kötete megtalálható az ár­verés jegyzékében. Ritka művészeti írásokat is ajánlanak, például Georg Grosz: Ecce homo albumát (1923), a Manet életművét ismertető munkát, valamint a Max Slevogt gyűjteményes kiállítást bemutató albumot, amely egy eredeti litográfi­át is tartalmaz. A színház- történeti munkák közül kü­lönösen ritka a moszkvai gyermekszínház képes ismer­tetője, amely francia nyel­ven, évszám nélkül jelent meg. Végezetül szólnunk kell még a kéziratokról is. Köztük sok a ritka és egye­di darab. Két olyan céhlevelet is aukcióra bocsátanak, amely műfaján belül is igen ritka, mivel Pest és Kassa városok metszeteivel díszített ok­mányokról van szó. Az aukciót a Magyar Ke­reskedelmi Kamara Kossuth tér 6—8. számú épületének első emeleti nagytermében rendezik meg. Egyik legnépszerűbb, so­kat foglalkoztatott • színé­szünk Koltai Róbert. Ala­kításaiban, színpadi és film­szerepeiben mindannyiszor felfedezhetjük színes egyé­niségét, szimpatikus emberi alkatát. — Ma este a Játékszínben a Villa Negrában játszom az öreg Tamburást — mondja Koltai Róbert. — Annak idején és is láttam a Pá- ger Antallal készült filmet, de akkor még nem gondol­tam, hogy magam is játsza­ni fogom ugyanazt a szere­pet, méghozzá színdarabban. — Koltai Róbert hol sze­rezte alapvető élményeit? — A Nemzeti Színház kör­nyékén, a Hevesi Sándor té­ren cseperedtem fel, ott fo­ciztam, oda jártam a közeli KISZ-szervezetbe. Ma sem szakadtam el ettől a kör­nyéktől, az édesapám ott él. — Mostanában nem annyi­ra prózai színészként hall­hatjuk, inkább a kabaré- számaiban, az „illetékes elv­társ” szerepében. — Talán már a gimná­ziumban felfedeztem az életnek ezt az oldalát, ami­kor tanárparódiákat rögtö­nöztem. Az, amit a kabaré­számokban művelek, nem áll szemben a szinészettel. Ilyenkor improvizálok, so­ha sincs a kezemben indu­láskor semmi. Persze vannak segítő eszközök, így a kö­zönség reagálása, az inspi­ráló nevetés, és persze Ve­rebes István kérdései. — A kaposvári színház­ban, ahol állandóan játszik, az elmúlt hetekben mutatták be egész estés kabaréműso­rát. — Ezt a kabaréestet úgy tekintem, mint egy teljes értékű színházi előadást. Csaknem az egész társulat játszik benne. A barátság­ról, a szeretetről, küzdelem­ről, az élet fonákságairól szólalunk meg. — Vannak rendezői ambí­ciói? — Ez volt a harmadik elő­adás, amelyet én állítottam színpadra. A humoros jelle­gű műsorokat szívesen meg­rendezem. — Lassan két évtizede már, hogy vidéki színész, pendlizik Kaposvár és a fő­város között. Nem fáradt el? — Igen, 19 éve egy-két esztendős megszakítással utazgatok. Minthogy azon­ban színházunknak nagy a szakmai elismerése, gondja­im legfeljebb konkrét jelle­gűek. Nem általában a vi­déki színházi élettel van bajom. Az utazás persze fá­rasztó néha. Minket, kapos­vári színészeket azonban elég sűrűn foglalkoztatnak filmekben, a televízióban. Volt olyan évem, 1985-ben, amikor hét filmben játszot­tam. Közöttük két külföldi szerepet is kaptam, egy csehszlovák játékfilmben, a Csendes örömben, és egy Varsóban már sikerrel be­mutatott lengyel filmben, a Szökevényekben. Nyilván nálunk is játsszák majd a mozik, magyar vonatkozású témája miatt is. A legutol­só filmszerepem a most mo­zikba került, Rózsa János rendezte Csók, anyuban volt. Ebben a szerepben nem kellett kibújnom bő­römből, kicsit önmagamat játszhattam. — A színház mellett jut ideje másra is? — Nemigen. Egy-egy sportesemény! Vagy este odazuhanok a tv elé. A fiam most gimnazista, és vele is többet kellene törődnöm. Nehéz ügy! Végül is a játék a szenvedélyünk. Soha nincs megnyugvás, minden elő­adást tovább csiszolunk. Az a néző, aki később látja az előadást, jobban jár. — Kabarészábiai, humora után vidám alkatú ember­nek képzeljük el Koltai Ró­bertét. — Néha ugyan hajlamos vagyok a letörésre, de min­dig megpróbálom a dolgok derűsebb részét megragadni. Rengeteg gondom, zűröm van. Elég, ha csak a most bemutatott kabaréestre gon­dolok, de hát a harcokról nem beszélek. Ha elterülök, nem maradok sokáig fekve. Erős bennem az igazságér­zet. Odafigyelek az élet min­den jelenségére. És ha fel­adják a labdát, leütöm! Igaz, mindaz amit a színpa­don kimondok, nem az én nevemben történik, hanem a felvállalt szerepem szerint, de így lesz belőle közügy. Szémann Béla Koltai a Rádiókabaréban (MTI-fotó — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents