Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-15 / 89. szám

1987. április 15., szerda­Átadás szeptember 1-én? Űi iskola épül Battonyán — Mióta Battonyán dolgo­zom, s ennek már harminc éve, itt rendes iskola nem volt. Egy időben még a fel­ső tagozatot sem találta vol­na egy helyen, úgyhogy mi­kor kicsengettek, vettük a kabátunkat és indulás át, a másik épületbe, aztán egy óra múlva vissza. Később társadalmi munkában lebon­tottunk egy tanyasi iskolát, és ehhez az épülethez épí­tettünk négy tantermet — ugyancsak társadalmi mun­kában —, hogy legalább a nagyok egy helyen legyenek. Tulajdonképpen itt minden iskola a múlt század végén épült. Nem csoda hát, ha az erőfeszítések ellenére a ter­mek korszerűtlenek, zsúfol­tak, nem egy közülük vizes, egészségtelen... Mindezt Sipos Péterné, a 2. Számú Általános Iskola igazgatója mondta el, hogy megértsem én, a kívülálló is, mit jelent Battonyának az új iskola, melynek átadását az év szeptemberére ígérik. — Mikor 1974-ben igazga­tó lettem, hozzáfogtunk a szaktantermi rendszerhez, de szertáram azóta sincs, a fa­kultációról nem is beszélve, hisz’ így is alig férünk... Minden vágyam az volt, hogy annyi küszködés után végre korszerű iskolája le­gyen a battdhyai gyerekek­nek. És most úgy tűnik, si­kerül ezt is elérni. Legalább­is részben. Mikor az első oszlopot lerakták, az igazga­tóhelyettessel épp arra jár­tunk. Megálltunk, és próbál­Az iskola madártávlatból tűk emlékezetünkbe vésni a nagy pillanatot. Rég vártunk erre. Azóta, az alapok lerakása óta, folyik a találgatás: kik kerülnek az új épületbe? Mert hogy minden általános iskolás nem találhat itt új otthonra, ez nyilvánvaló. Az elképzelés az, hogy az 1-es és a 2-es iskolát összevonják, s az összes felső tagozatost az új épületben helyezik el... A két érdekelt iskola ve­zetője már a tervezetet is elkészítette, melyet éppen ma tárgyalnak meg az érde­keltek, s csak ezt követően kerül mindez a tanácsülés elé. — A 14 szaktanterem mel­lett négy csoportszoba segíti az oktató munkát. Itt kisebb létszámmal mehetne a nyelv- tanítás — avatott be a ter­vekbe Siposné. — De azt hi­szem, nem ezek a technikai kérdések a fontosak, hanem az, hogy az új iskolavezetés­nek milyen hamar sikerül „belaknia” az épületet, s jó közösséget kovácsolni az ösz- szevont tantestületből. Egy szigorú, egységes szokás- rendszer kialakításával cso­dálatos eredményeket érhet­nek el az új iskolában a pe­dagógusok. Az igazgatónő hamarosan nyugdíjba megy, nem is cso­dálkoztam, hogy könnyeket csalt a szemébe az öröm, hogy ha elmegy, „gyerekeit” korszerű, tágas, szép iskolá­ban tudhatja. A terveztetés­ben a kicsikről sem feledke­zett meg: — A mostani 1-es és 2-es iskola központi épületében helyezhetnénk el az alsóso­kat, természetesen előtte megfelelően aláfalazva az épületet, hogy ne vizesedjen. Szerintem elengedhetetlen egy vizesblokk kialakítása is... * * * Közben kicsengettek, s az udvaron hancúrozó gyereke­ket is megkérdezhettük, mit tudnak épülő iskolájukról. Mert az már senki előtt nem titok, hogy a közelben felhú­zott falak mögött majdan ők tanulhatnak. — Itt a magyartermük a plafonig vizes — panaszol­ta Trenovszki Sanyi. — Ott meg szép, emeletes iskola épül — tette hozzá biztatásul Antal Richárd —, ahol minden elfér. — Még egy szép, nagy könyvtár is — vette át a szót Szabó Erzsiké. Ménesi Gyurinak is ez az álma, egy szép iskolai könyvtár: — Most is hetente járok, pedig itt csak szekrények vannak egy teremben. Sok szó eshetett a gyere­kek között az új létesít­ményről, hiszen egymás sza­vába vágva mesélik, mi min­den várja ott őket, Dús Csa­bának úgy, mint Németh Gabinak, a számítógép a mindene: — Iskolánknak már hat ilyen gépe van, csak hely nincs hozzájuk. Majd ha Fatő: Szőke Margit oda kerülünk, többet számí- tógépezhetünk. Csak már mehetnénk... * * * A nagyközségi tanácsnál is jártunk, ahol a költségekről, s az épület átadásának vár­ható időpontjáról érdeklőd­tünk a tanács elnökénél, Ta­kács Dezsőnél. — Battonyán két magyar és egy nemzetiségi iskola működik jelenleg. Bár min­den tanulócsoportnak van helye, mégis égető szükség volt egy új iskolára, hiszen tantermeink állapota már korántsem volt olyan biztató, mint a száma. Ezért az új intézmény felépítése kiemelt feladatként szerepelt terve­ink között. Szerencsére nem­csak a helyi tanács tartotta fontosnak az iskola építését, hiszen a megyétől 26 millió forintot kaptak, emellett je­lentős segítséget nyújtottak a helyi szövetkezetek is. A többit — csak az épület 36 millió forintba kerül — a tanács fedezi, nem kis erő­feszítések árán. — És ez még csak az első üteme az építkezésnek, idő­vel szeretnénk egy 600 ada­gos napköziskonyhát, egy 150 gyereket befogadó ebéd­lőt és egy tornatermet is építeni. A jó szerencse a tanács egyik irodájában még egy érdekelttel összehozott. Szé­nást Andrásné bizakodik, hogy lánya az új iskolában folytatja majd tanulmányait. — Rettentően szétszórtak és korszerűtlenek most az iskolák. Jó lesz. ha átadják az újat, Andrea lányom is olyan zsúfolt terembe jár, hogy a padsorok faltól falig érnek. Nem csoda, ha vár­ják az átadást. Mesélte, hogy az éves úttörőprogramba is belekerült az új épület kör­nyékének szépítése. Az át­adásról nemigen tudok, ta­lán májusban lesz szülői ér­tekezlet és akkor tájékoztat­nak minket arról is, hogy ki kerül át, és hogy mikor... A tanácselnök, a szülők, a gyerekek és persze a peda­gógusok már alig várják az átadás időpontját. Hogy a vállalt határidőre valóban birtokba vehetik-é" az épüle­tet? Nos, a kérdés e rövid körséta után is kérdés ma­radt. Mindenesetre Kónya Géza, a Tiszamenti Regioná­lis Vízművek Gyulai Üzem- igazgatósága építési üzemé­nek vezetője bizakodott: — Mindent elkövetünk, hogy szeptember 1-én meg­kezdődhessen a tanítás. Saj­nos, késésben vagyunk, hisz a téli hideg miatt legalább egy hónap kiesésünk volt, ráadásul más technikai és tervezési problémák is hát­ráltatták a munkát. Most már minden percet ki kell használnunk. Ha az embere­ket. gépeket jól mozgatjuk, még sikerülhet... Vehetjük komoly ígéret­nek?! Nagy Ágnes Békés évezredei A történelemkönyvből tudjuk, hogy a Pannon-medence délkeleti sarkának egyik legrégebben lakott települése Bé­kés városa. A legek sorába tartozik az is, hogy lakói év~- századokon át mindig is hirdették lokálpatriotizmusukat, kötődésüket szülőhelyükhöz. Talán ez is motiválta annak a kiállításnak a megszületését, amelyet március végén nyitot­tak meg a békési Jantyik Mátyás Múzeum anyagából a Bé­kési Galériában. Több ezer évet ölel föl a „Békési régészeti leletek" címet viselő bemutató. A kiállított tárgyak zöme a körn sző tel­kek évszázados őrző-titkoló mélyéből került a véleLen, vagy a szakértő-elhatározás eredményeképpen a napvilágra; a ma emberének szeme elé. „A régész nem úgy dolgozik, mint a szarvasbikára lesben álló vadász, aki minden más vadat futni hagy nemes zsákmánya elejtése érdekében. A régész sem téveszti szem elől fő célját, de mindent észrevesz, fel­jegyez és összegyűjt." Banner János szavai nemcsak a régé­szetre általában, hanem jelen kiállításunkra is vonatkoz­nak. Bár a Jantyik Mátyás Múzeum régészeti gyűjteménye igen kicsi, és a tudományos értéket jelentő előkerülési ada­tok, belső összefüggések jórészt ismeretlenek, mi mégis megkíséreljük, hogy bemutatásával érzékeltessük azt a jó néhány évezrednyi múltat, amire településünk élete vissza­tekinthet." — írja S. Turcsányi Ildikó régész a kiállítás illő szépségű és hasznosságú prospektusának ismertetőjében. A bizony kicsit szigorúra sikeredett, és nyilvánvalóan a régészkollégák megnyugtatására, mintsem a laikus, a kiállí­tás megrendezéséért mindenképpen hálás közönségre szeret­nének hatni ezek a bevezető sorok. Hiszen, mint minden másban, itt is a nézőt legfőképpen a végeredmény, és a lát­vány érdekli. S az megnyerő, már-már lenyűgöző. De leg­főképpen tanító indíttatású. Amikor ott jártam, egy iskolás csoport nézegette a kiállított tárgyakat. Jó volt látni a gye­rekek száj táti rácsodálkozását. Talán a szakos pedagógusok is egyetértenek: egy ilyen múzeumlátogatás (s egyáltalán: egy ilyen kiállítás!) összehasonlíthatatlanul többet ér min­den történelemóránál, minden iskolai szemléltetésnél. Egyes számítások szerint jövőre lesz fél évszázados a bé­kési múzeum. Aligha találtak volna méltóbb anyagot az „előest” méltó megünneplésére. Hiszen ez arra is feljogosít­ja a látogatót, hogy az 1988-as ünnepi évben ennél is töb­bet, jobbat várjon, reméljen. Még akkor is, ha igényét, kí­váncsiságát az adott körülmények között ez is kielégíti. (N. L.) Egy mammutfog (alsó képünk) és két sok évszázados „tanú” a Békési régészeti leletek című, június 6-ig megtekinthető kiállítás anyagából Fotó: Gál Bdit

Next

/
Thumbnails
Contents