Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
1987. április 15., szerda Bács-Kiskun megye vendége volt a dán miniszterelnök Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszterelnöke, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, kedden Bács-Kiskun megyében járt. Kíséretében volt Hans Kühne, Dánia budapesti és Király Andrásné, hazánk koppenhágai nagykövete. A dán kormányfőt a vidéki utazásra elkísérte felesége is. A program első állomása Kecskemét volt. A városházán Romány Pál, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság első titkára és Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke köszöntötte a vendégeket. A fogadtatás kedves színfoltjaként dán énekek csendültek fel Skive város gimnazistáinak előadásában. A dán fiatalok cserelátogatásra érkeztek az alföldi városba. Az oldott hangulatban folytatódó találkozón Poul Schlüter tájékoztatót hallgatott meg az országrész életéről, majd Kecskemét vezetői a Duna-Tisza köze igazgatási, gazdasági és kulturális központjának mindennapjaival, törekvéseivel ismertették meg a magas rangú vendéget. A látogatás emlékét a tanács dísztermének patinás vendégkönyvében bejegyzésével örökítette meg Poul Schlüter. A városháza a homlokzatán megkonduló harangok játékával köszönt el a látogatóktól, akik ezután rövid városnéző sétára indultak. Elsőként az 1973-ban alapított Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet keresték fel, ahol a világ minden tájáról érkező, gyakorló zenetanárok sajátíthatják el a nagy magyar zeneszerző, zenepedagógus oktatási módszerét. A vendégek tiszteletére összeállított rövid koncertműsor után Poul Schlüter és kísérete a Magyar Népi Iparművészet Múzeumában hazánk különböző tájegységeinek gazdag formavilágát és motívumrendszerét őrző használati eszközökkel, a paraszti élet mindennapi kellékeivel ismerkedett meg. A múzeum dolgozói az ünnepek közeledtével gazdagon díszített húsvéti tojásokkal ajándékozták meg a dán kormányfőt. A program a délutáni órákban — a csárdában elköltött magyaros ebédet követően — Bugacpusztán ért véget a Lenin Termelőszövetkezet méntelepének színes lovasbemutatójával. Poul Schlüter és felesége — Lázár György és felesége társaságában — este megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát az együttes székházában. Shultz tárgyalásai Moszkvában Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke kedden a Kremlben megbeszélést tartott George Shultz amerikai külügyminiszterrel. A moszkvai Kremlben kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára megbeszélést folytatott George Shultz amerikai külügyminiszterrel. Az amerikai diplomácia vezetője a szovjet kormány meghívására hétfőn érkezett munkalátogatásra Moszkvába. & ÚJ szoff A Moszkvában folyó szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalásokat az érintkezési pontok tárgyszerű, kiegyensúlyozott, nyugodt keresése jellemzi — jelentette ki keddi sajtóértekezletén Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának vezetője. Eduard Sevardnadze és George Shultz munkacsoportok felállításáról állapodott mej>, amelyek feladata konkrét kérdések megvitatása és a felek álláspontjának kidolgozása a következő találkozóra. A megvitatandó témák között szerepel a közepes hatótávolságú rakéták, valamint a hadászati fegyverek ügye is. A két külügyminiszter eddig a leghosszabb időt a biztonsággal összefüggő kérdések megvitatására fordította a megbeszéléseken, de véleményt cseréltek humanitárius és emberi jogi kérdésekről, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban lévő amerikai, illetve szovjet diplomáciai képviseletek munkafeltételeiről. A külügyminiszterek megállapították :* néhány esetben az álláspontok közel állnak egymáshoz, túlnyomórészt azonban az eltérések jellemzőek. A sajtóértekezleten Jurij Kaslev nagykövet, a bécsi Gorbacsov és Shultz a Kremlben a tárgyalások megkezdése előtt utókonferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője elmondta: a tárgyalások keretében kedden többórás eszmecserét folytattak az emberi jogokkal összefüggő kérdésekről. Az amerikai fél adatai szerint mindössze kevéssel több mint 200 családról van szó. Geraszimov elmondta, hogy George Shultz kedden átadta Mihail Gorbacsovnak Ronald Reagan levelét. Ennek tartalmát nem ismertette, de kifejtette, hogy a szovjet fél nem ellenzi az újabb csúcstalálkozót. Szovjet megítélés szerint azonban ennek csak akkor van értelme, ha az eredménnyel jár. A szóvivő nem bocsátkozott további részletekbe a tárgyalásokat illetően. kardkiállItAs Április folyamán a római Palzzo Veneziában az eddig felfedezett legrégibb kardok gyűjteményéből rendeznek kiállítást. A kardokat különböző anatóliai fejedelmek síremlékeiben fedezte fel egy olasz régészcsoport. A leletek között csaknem 5 ezer éves példányok is találhatók. Az előállítási módszereknek és a felhasznált alapanyagoknak köszönhetően igen jó állapotban maradtak fenn. SZÁRAZSÁG Katasztrofális szárazság sújtja Srí Lankát, ezért az ottani hivatalos szervek külföldi segélyért folyamodtak. A meteorológusok szerint 30 éve nem volt példa hasonló időjárásra. ECU PÉNZÉRMÉK Az első ECU-pénzérméket Belgiumban adták ki az Európai Gazdasági Közösség megalapításának 30. évfordulója alkalmából. Az aranyérem értéke 50 ECU, az ezüsté 5 ECU, s mindenekelőtt a gyűjtők számára jelentenek különlegességet. Bár az EGK hivatalos pénzneméről van szó, amelyet 1979- ben vezettek be, Belgium az első ország, amely fizető- eszközként forgalomba hozta. GYÉMÁNT A METEORITOKBAN Több milliárd hihetetlenül apró gyémántot találtak, amikor nemrég négy meteo- ritot megvizsgáltak. Megállapították, hogy a gyémántok még a Naprendszer létrejötte előtt keletkeztek. Roy Lewis chicagói egyetemi tanár szerint ez a gyémánt a legrégibb anyag, amelyet eddig is találtak meteoritokban, de nem voltak ilyen régiek: a meteoritnak a Földdel való összeütközésekor keletkeztek. Az említett négy meteoritot nemrég találták meg Mexikóban. RAB RAB HÁTÁN _ Nagy-Britanniában van a legtöbb rab. Az európai Közös Piac országai közül Nagy-Britanniában van a legtöbb rab a lakosság számarányához viszonyítva. Az országban tavaly az év végén 53 000 ember volt a börtönökben. Minden százezer lakosra 95 rab jut. Nyugat-Németországban 87* Franciaországban pedig 81. KUKACKERESÖK Eltűntek a kukacok a tavaszi bécsi vásár keretében rendezett találmánykiállitás egyik részlegéről. Egy NSZK- beli feltaláló bizonyos kaliforniai kukacokat akart bemutatni, amelyek a szerves hulladékokat humusszá alakítják át. ötezer ilyen kukacnak már az első éjszaka nyoma veszett, így a találmányt nem lehet bemutatni. Eddig még nem tudták megállapítani, hogy a gondos takarítónő áldozatául estek-'e, vagy pedig más élelmiszerek után mentek, a vásáron ugyanis csemegekiállitást is rendeztek. DER SPIEGEL II pápai „pénztárnok” A milánói bíróság idén februárban letartóztatási parancsot adott ki Paul Casimir Marcinkus érsek, a vatikáni bank (IOR) elnöke és két legközelebbi munkatársa, Luigi Mennini és Pellegrino de Strobela ellen, akiket azzal vádolnak, hogy „elősegítették” az olasz bankok történelmének legnagyobb botrányát, a Banco Ambrosiano csődjét. A 2 ezer milliárd hiányra Roberto Calvi, a Banco Ambrosiano hajdani igazgatója rejtélyes halálának kivizsgálása során derült fény. Calvit 1982 júniusában London egyik hídján felakasztva találták. Halálának okához nem fért kétség, de a módszerekhez és a motivációhoz annál inkább. A Scotland Yard nem zártaki egy rituális gyilkosság lehetőségét sem. A Calvi zsebében talált köveket úgy értelmezték, mint az illegális szabadkőműves P 2 páholy „kézjegyét”, amelynek Calvi is tagja volt. Halálának okára napjainkig nem derült teljesen fény. Egy londoni bíróság 1983-ban öngyilkosságnak minősítette az esetet. Calvi családja azonban kizártnak tartotta az ön- gyilkosságot. Clara Canetti, a bankár özvegye elmondta, férje egyszer bizalmasan bevallotta: „Ha nekem valami bajom történik, a pápának mennie kell.” A bíróság eredeti végzése később olyan értelemben változott, hogy a halál rejtélyes körülmények közt következett be. Négy és fél évvel Calvi halála után derült csak fény sok apró rejtélyes mozzanatra. Ennek alapján adták ki Antonio Pizzi és Renato Brechetti milánói vizsgálóbírók a Szentszék pénzügyeit intéző Marcinkus és két társa elleni letartóztatási parancsot. Marcinkus magas rangja okot adott a szenzációra. Olaszország történelmében első ízben lépett fel a világi hatalom ilyen magas rangú pápai tisztviselő ellen. Sötét banküzletekről, csődről és esetleg gyilkosságokról van szó. A három gyanúsított esetében éppen azokról a „papokról”, akiket Calvi a legnagyobb olasz magánbank, a Banco Ambrosiano tönkretételével vádolt. Ezzel a nézettel azonosította magát a vizsgálóbíró is. Marcinkus érsek és társai — a vizsgálatok alapján — minden valószínűség szerint a Banco Ambrosiano volt igazgatójának, Calvinak lehetővé tették, hogy a vatikáni állami bank, az IOR csatornáit illegális valuta- üzelmeire használja fel. A milánói pénzintézmény 1982 májusában majdnem 1,5 milliárd dolláros adósságával jutott a tönk szélére. A magánbank Marcinkus által létrehozott több mint két tucat postaládagyára euro- dollár-ügyleteket, fegyver- üzleteket bonyolított le, hogy így mossa tisztára a kábítószercsempészetből származó tőkét. Az IOR kezességet vállalt ez üzletelés egy része felett, s emellett számos Ambrosiano-fiókban is jelen volt, melyek üzelmeit Marcinkus, a pápa bankárja őrizte és irányította. A botrány kirobbanásakor II. János Pál pápa kijelentette, a vatikáni bank sötét machinációk áldozata lett, és nem bűnös a dologban. Bár a három olasz és három vatikáni pénzügyi szakemberből álló bizottság alig egy éve foglalkozott az Ambrosiano kontra IOR- botránnyal, 1983-as titkos zárójelentésében arra a kérdésre, milyen pénzügyi kötelezettségei származtak a vatikáni banknak az Ambrosiano adósságaiból, három különböző véleményre jutottak. Mindez nem volt meglepő, tekintettel arra, hogy a vizsgálatot folytatók közül senkinek sem volt lehetősége betekinteni a bankkönyvek bejegyzéseibe, mivel ezeket maga az érsek őrizte gondosan. tizeiméi Marcinkus, aki 1971 óta állt az IOR élén, abbéli igyekezetében, hogy minél hamarabb pénzhez juttassa a Vatikánt, a következő partnereket választotta: Michele Sindonát, a szicíliai „üzleti zsenit”, akinek bankjai hosszú éveken keresztül a maffia pénzintézményei voltak, s akit végül csalásért az Egyesült Államokban 25 évre ítéltek. Ezt követően azonban kiadták őt az olasz hatóságoknak. A múlt évben halt meg börtönében — ételébe patkánymérget kevertek. A következő társ ezek után a régi Sindona-partner, s a későbbi örökös, Roberto Calvi. A hajdani pénztáros, Calvi, néhány rövid év alatt a legnagyobb olasz magánbankká tette az Ambrosianót, mégpedig Sindona segítségével, a kockázatos, milliárdos értékű devizaátutalások által, melyeket a postaládagyártó üzemek közvetítésével valósított meg. Calvi még nem is ért végére tervének, amikor a bank felügyelőtanácsa rájött a csalásra, és a bankárt tilos de- vizaüzelmekért 4 évi börtönbüntetésre, továbbá 27 millió nyugatnémet márkának megfelelő pénzbírságra ítélték. Bár néhány hitelezője nyugtalankodott a történtek miatt, Calvinak még maradt egy-két befolyásos szövetségese: Marcinkus a vatikáni bank nevében 1,2 milliárd dollár erejéig magára vállalta a felelősséget. Ezzel a biztosítékkal további hitelezőket nyugtatott meg, akiktől végül is 200 millió kölcsönt sikerült szereznie. A pénz, melyet Calvi majd 250 nemzetközi pénzintézettől szerzett, eltűnt a karibi térségben, amikor Licio Gelli, a hírhedt P 2 nagymestere megszökött svájci börtönéből és Dél-Amerikába távozott. Roberto Calvinak, a dél-amerikai diktátorok személyes barátjának a legkülönbözőbb üzletek lebonyolítására kellett a pénz, többek közt épp a dél-amerikai országok számára szánt fegyver- eladásokra. Rómában szinte biztosra vették, hogy a Falkland- (Malvin-) szigeteken használt argentin fegyvereket Calvi pénzelte. Calvi felfelé ívelő karrierjével párhuzamosan pártfogója, Marcinkus csillaga leáldozni kezdett, ö 1971- ben, székfoglaló beszéde alkalmával — tekintettel arra, hogy nem rendelkezilt kellő tapasztalattal a pénzügyek területén — „türelmet” kért. Mindenképpen nehéz örökséget vett át Marcinkus. A vatikáni üzletek nem voltak mindig a legtisztábbak. Nem sok változott Rómában a 19. század óta, amikor de Lamennais francia abbé kijelentette: „Rómában csak egy isten létezik, a pénz.” A történelem során talán még sosem állt annyi pénz a pápa rendelkezésére, mint VI. Pál esetében, aki 1967-ben tett kijelentésében hangsúlyozta : „Az egyháznak az evangélium szellemében ügyelnie kell arra, hogy szegény maradjon.” A gazdasági dolgokért felelős pápai prefektúra vezetője, Egidio Vagnozzi megkezdte a Vatikán pénzbirodalmának átcsoportosítását. Miközben Vagnozzi világszerte szórta a vatikáni vagyont, Marcinkus azon fáradozott, hogy gyarapítsa azt. Massimo Spada vatikáni pénzügynök 1975-ben 350 milliárd lírára becsülte a világ legkisebb államának vagyonát (ez akkoriban körülbelül 1,4 milliárd nyugatnémet márka volt). A Vatikánra azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy hozza nyilvánosságra pénzügyleteit, és tegye lehetővé, hogy ezekbe bárki betekintést nyerjen. Erre azonban Marcinkus nem volt hajlandó. Vatikáni körökben azt rebesgették. hogy utólag hatalmas összegeket kellett beszereznie, amivel a pápa a lengyel „Szolidaritás” szervezetet támogatta. Hogy Rómából átvándorolt-e ez a milliós összeg Lengyelországba, a mai napig tisztázatlan. Hasonlóképpen nem derült fény arra, hogyan sikerült a bankszakembereknek megtartaniuk az IOR magas nyereségét, mely 85 százalékában a pápa magáncéljait szolgálta. Biztosnak látszik, hogy Marcinkus akciói során illegális forrásokat is felhasznált. A maffia közelsége Mar- cinkust kapcsolatba hozta Michele Sindona pénzügynökkel, aki saját bankja falai közt bonyolította le sötét üzleteit. Jogi képviselője szerint Sindona és tanítványa, Roberto Calvi egyetlen üzleti vállalkozásuk lebonyolítása során 6,5 millió dollárt fizetett egy Rómában levő amerikai érseknek. Azt, hogy éppen Marcinkusról volt szó, Sindona egy interjújában támasztotta alá. Ebben Marcinkusról a következőket mondotta: „A pénzt a papa befolyásolására használta fel. Olyan üzlet, melyből saját magának származott volna haszna, nála nem jött számításba." A milánói bíróság azonban ebben a pontban nem teljesen biztos. Szeretne pontos választ kapni arra a kérdésre, le- bonyolított-e Marcinkus magánjellegű üzleteket is. Karol Wojtila röviddel pápává választása előtt kijelentette: a Vatikán szegény, • pénztára üres. Nem sokkal ezek után az IOR- botrány épp az ellenkezőjére mutatott rá. A Vatikán pénzügyekkel foglalkozó szakemberei évszázadok óta állnak a kérdés előtt — hogyan lehet a legcélszerűbben felhasználni az adományokból, az adókból és más forrásokból befolyó pénzösszegeket. A kérdés még sürgetőbbé vált, miután a fasiszta Benito Mussolini fájdalomdíjat ígért a pápának 750 millió líra készpénz értékben, továbbá 1 milliárd líra értékű kötvényt, ami az akkori valutaárfolyam rtiellett 191 656 250 dollárt jelentett. A Vatikán a legkülönbözőbb célokra használta fel pénzét. A Szentszék befolyása az olasz gazdasági életre egyre erősödött. Csakhamar nem létezett olyan ágazat, melyben ne lett volna érdekelt. Néhány évig a Vatikánnak nyugta volt, mindaddig, míg Petri szocialista párti pénzügyminiszter ki nem jelentette: azok a célok, melyeket a Szentszék követ, élvezik Olaszország támogatását, viszont nem jelentik az adózás alóli felmentés jogát. Három hónappal ezek után a Vatikán végül rászánta magát arra, hogy olasz részvényei után adót fizessen. Viszont nem álltak rendelkezésre anyagi eszközök az adó megtérítésére, ezért a szakaszos törlesztés lehetőségét kérte. És ekkor jött el a Szentszékben az amerikai érsek, Marcinkus órája. Az olasz sajtó szerint a milánói bíróság az ellene és két társa ellen kiadott letartóztatási parancsot a botrány új részleteinek alapján rendelte el, melyekre Francesco Pazienza — Roberto Calvi hajdani munkatársa és a több sötét üzletbe belebonyolódott kalandor — vallomása alapján derült fény. A pápa viszont ragaszkodik botrányt okozó bankárjához. Hogy a letartóztatási parancs értelmében kiszolgáltatja-e amerikai barátját, kétséges. Tény viszont, hogy a „pénzügyi zsonglőr" az egyházi állam falai közt keresett védelmet. Itt ugyanis a milánói vizsgálóbíró elfogatási parancsa érvénytelen, mivel az Olasz Köztársaság és a Vatikán közt nincs kiadatási egyezmény. Marcinkra, a pápai bank elnöke: „A Vatikán szegény, üres a kasszája”
