Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1987. április 2., csütörtök Újságíróból színházigazgató Beszélgetés Nikolényi Istvánnal, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójával A „barikád két oldala” nincs is túlságosan messze egymástól ... Neve ismerősen cseng lapunk olvasói számára, hiszen a Dél-Magyarország című újság kulturális rovatának vezetőjeként gyakran írt kritikákat a Jókai Színház produkcióiról is. Nikolényi István az idei évtől új „szerepkörben”, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója dolgozik. Nem tudom, korábban mondták-e róla, hogy száguldó riporter, de tény, hogy a színházi direktor irodájában elég nehéz megtalálni. — Valóban, sokat utazom az utóbbi időben — mondja Nikolényi István. — Nem csak belecsöppentem a színházi munka sűrűjébe, hanem menet közben kell elvégeznem a szükséges módosításokat. Kész műsortervet vettem át, de a megvalósítás milliónyi gondja már rám vár. Az Antonius és Kleopátra című Shakespeare-be- mutatónkat például a Madách Színházzal közösen terveztük, ám végül Szeged saját produkciója lett. Most éppen a színészek szerződtetése ügyében utazgatok. — Kik lesznek a főszereplők? — Andorai Péter és Almást Éva játsszák a címszerepeket, és úgy néz ki, hogy sikerül leszerződtetni Eno- barbus szerepére Kállai Ferencet. — Közönségcsalogató vállalkozásnak tűnik a Nyomorultak című rockopera bemutatása. — Tulajdonképpen valamennyi szegedi produkciónak közönségcsalogatónak kell lennie. Hatezer nézőt várunk egy-egy előadásra! Korábban is voltak műsoron a Dóm téren világsikert aratott művek, ám például a Jézus Krisztus Szupersztár 15 éves késéssel érkezett hozzánk. A Nyomorultak az elmúlt évadban kezdte hódító útját, így Szeged az elsők közt van, számos világvárosi bemutatóval egy időben. A Rock Színházzal közös produkciót Szinetár Miklós rendezi, s a főbb szerepeket Vikidál Gyula, Reviczky Gábor és Sasvári Sándor alakítja. — Operai bemutatójuk a Rigolettó. Kérem, beszéljen az előkészületekről. — Békés András rendezi, Oberfrank Géza vezényli a művet. Robertó Magri, a fiatal olasz tenorista énekli a címszerepet. Jó volna, ha felfedezőként mi indíthatnánk el őt a nemzetközi karrier útján. Rajta kívül a bolgár Kaludi Kaludov — aki már énekelt együtt Gregor Józseffel — és az az Anatolij Bojko lesz a vendégünk, akit az elmúlt évben az odesszaiak vendég- szereplésekor ismerhettünk meg. Későbbi évadok során is szeretnénk, ha külföldi énekesek, világsztárok neve fémjelezné operai előadásainkat. — Eljutottunk tehát saját elképzeléseihez. Pályázat után nevezték ki igazgatónak. Milyen tervekkel fogott munkához? Úgy is kérdezhetném: mivel pályázott? — Mindenekelőtt szeretném, ha a Dóm téri produkciókra „rá lehetne ismerni”. Olyan darabokat választunk, amelyek sajátos környezetünkben élni, hatni tudnak. Díszleteinket is úgy alakítjuk, hogy az alap többször felhasználható legyen és mindig bevonjuk a fogadalmi templomot. Csak kipróbált értékeket vállalhatunk, hiszen 6 ezer néző előtt nem szabad kísérletezni. Más helyszínek bevonásával — mint például a városi tanács udvara, az új-szegedi szabadtéri színpad vagy akár a termálstrand — izgalmas, kasszasikert ígérő produkciókat készítünk, már az idei nyáron is. Operai előadásainknak vissza kell hódítaniuk Szeged európai hírét. s úgy tűnik, ennek egyetlen útja, ha a Világsztárokat szerződtetjük. — Ami nyilvánvalóan sok pénzbe kerül... Kapott talán külön valutát is a tervek megvalósításához? — Erről szó sincs! Saját magunknak kell növelni a vonzerőt, így a bevételt is. Kevesebb bemutatóval, nagy közönségsorozatokat szervezünk, Nemzetközi szereposztás mellett — akiket nyáron csak itt láthat a közönség — .Szeged legjobb erőit is bevonjuk. Még az olyan apróságnak tűnő szervezési feladatokra is ügyelünk, mint a baráti kör létrehozása amelynek résztvevői a 150 forintos tagdíj ellenében minden próbát és főpróbát megnézhetnek. Munkatársainkkal már most elkegdjük a következő évadok kialakítását. Tervezzük a Csiksom- lyói passió bemutatását, a Don Carlos előadását — világsztárokkal! —, 1989-ben Marton Évával a Turandot színrevitelét, 1990-ben pedig egy olyan magyar évadot, ahol a Bánk bán, Az ember tragédiája és egy új magyar rockopera lenne a műsor gerince. — Vannak olyan tervei, amelyek jelenleg inkább az álmok közé sorolhatók? — Nem tudom, hogyan alakul a gazdasági helyzetünk, de egy új, modern nézőtér kialakítása nagyon jó lenne. Terveink már megvannak: a klasszikus görög színházat idéző, kiváló hangminőséget biztosító nézőtér, lebontható és hamar felépíthető széksorok, amelyek a szezon után visszaadnák a tér eredeti szépségét. Fontos persze, hogy a munkálatok miatt nem maradna el évad. Csak hát az anyagiak ... — Újságíróként eddig színházi kritikákat írt. Milyen érzés most, a „barikád” túlsó oldalán”? — Furcsa. Szokatlan. Mostanáig valóban „csak” beszéltem a színházról, most meg kell mutatnom. Mert megfelelő önállóságot kaptam, vállaltam, öt évre szól a megbízatásom, majd meglátjuk. Bár, ha közös ügyet szolgálunk, nincs is túl nagy távolság a barikád oldalai között. Andódy Tibor Régen esedékes volt! A keresztény művészet lexikona Az európai kultúrát — változó intenzitással ugyan, de közel kétezer éven keresztül szőtte át, határozta meg a kereszténység. A biblia történései, a vallásiideológiai jelképek áthatották az európai népek irodalmát, képzőművészetét, sőt zenéjükben is igen komoly nyomokat hagytak. A művészeteken kívül azonban mindennapi gondolkodásunkban, hasonlatainkban és közmondásainkban is jelen van ennek az ideológiának a hatása. A korábbi évszázadokban az ehhez az ideológiához való közelkerülést a rendszeres iskolai oktatás jól szolgálta. A szocialista közoktatás ezt a korábbi rendszerességet nem biztosítja, éppen ezért az európai múlt évszázadai művészetének megértését, befogadását egyéb forrásból szerzett ismeretek teszik lehetővé. Ilyen fontos segítőtárs kiadására vállalkozott a Corvina Kiadó, akkor, amikor közre bocsátotta a freiburgi Heder Verlag kiadásában mgejelent Lexikon Christlicher Kunst magyar fordításaként A keresztény művészet lexikonét. Külön elismerés illeti a kiadót azért, mert nem pusztán fordítást bocsátott közre, hanem a téma kitűnő hazai szakembereinek közreműködésével magyar vonatkozásokkal is kiegészítették a kötetet. Mint minden lexikonnak, ennek is alapvető előnye a könnyű kikereshetőség és ezen túl a tömörség, világosság is. Az eligazodást, a gondos és gazdagon kidolgozott címszóutalások segítik, vezetik tovább. Mindemellett azonban az utolsó címszavak köre nem mondható teljesnek, mert a Lóttal történtek e címszónál szerepelnek ugyan, de nem szerepel sem a Sodorna, sem a Gomorra címszó. Ugyanez a helyzet — csak véletlenszerű kiragadással — a „bénák” címszónál. Itt szó esik ugyan Beteszda fürdőről, de ez — bár e néven a világ sok részén működik egészségügyi intézmény •— nem kapott önálló címszót. Ezek azonban apróbb szépséghibák a lexikon rendkívül gazdag anyagához mérten, mellyel kapcsolatban külön ki kell emelni, hogy komoly hangsúlyt fektetett a Jutta Seibert vezetésével működő szerkesztő bizottság a eszköz-, a növény-, az állatszimbolikára egyaránt. Erre azért is érdemes külön utalnunk, mert a bibliai lexikonok általában a személyekre és a velük kapcsolatos történésekre épülnek. Külön és hangsúlyozottan kiemelkedő értéke a jól ti- pografált kötetnek a közel háromszáz egyszerű, lényegre koncentráló rajz, melyek jó részét a Schmid Mintakönyvből vették át. Bár a kötet a művészetet dolgozza fel, nem képzőművészetcentrikus, hanem inkább téma- és jelképközpontú. A szerkesztők joggal gondoltak arra, hogy a hivatkozott műveknek más képzőművészeti — jellegüknek megfelelően színes — albumokban .utána tud nézni a lexikon használója. Ez a lexikon már rég esedékes volt. Öröm, hogy végre használhatjuk. Minden e témában eddig megjelent magyar kiadványnál (például Bibliai kis lexikon) bővebb és éppen gazdagsága folytán nemcsak a keresztény művészet körüli eligazodásunkat, de az európai kultúra számos egyéb, ezzel az ideológiával átszőtt területét is megközelíthetővé teszi, bevilágítja számunkra. Dömötör János Erények és bűnök. A strassbourgi székesegyház kapujának szobrai nyomán HANGSZÓRÓ Az első műsor, melyet jegyzetfüzettel, s tollal a kezemben hallgattam, a „Hétfő este mindenkinek” volt. Miközben Chopin F-dúr balladájának dallama szólt, volt időm elmeditálni azon, miért éppen ezt a címet választották a műsor készítői? Egyáltalán elképzelhető-e, hogy egv műsor mindenkihez szóljon? Eő egy órában — eddig tartrót ez a műsor — nemigen. Esetleg a hétfő délutáni kíván >agmű- sor, a maga három órájával megtehetné... Sajnos — s ez a délutáni rádióhallgatók összetételét is jelzi, hisz kéréseik alapján áll össze a műsor — lassan már csak köny- nyűzenét hallhatunk e hosszú műsoridő alatt. De maradjunk a Divéky István szerkesztette esti műsornál! Hétfű este mindenkinek Az összekötő szöveget Müller Péter mondta, vallomásba illő gondolataival gerincét adva a műsornak ... „Csodáról mesélek...” mondta bevezetőjében, s mi örömmel hallgattuk vele: Pécsi Sándor, Latinovits Zoltán, Mario Lanza és ki tudná felsorolni, még ki mindenki előadását. Jól megfért mindezzel a klasszikus kabaréjelenet, melyet Darvas Szilárd adott elő, vagy a dalok a Budapest Orfeumból ... így hát — kétségtelen — sokaknak nyújtott felejthetetlen perceket ez az összeállítás, de hogy mindenkinek... Nos, ezt nem hiszem. Ám azt sem hiszem, hogy egy rádióműsornak az lenne a feladata, hogy mindenkinek tessék, hisz' oly hosszú a műsoridő hajnaltól éjszakáig! Válogasson ki-ki ízlésének, korának, érdeklődési körének megfelelőt! Én mindenesetre a fent említett műsor után sem kapcsoltam ki a készüléket. szerencsére... Szél Júlia riportjait mindig kedveltem, s nem csalódtam a hétfő estiben sem. Az „Annak ellenére ...” című sorozatban többek között Hatvanba látogató tak el... Annak ellenére... Olyan városok kapnak szót a műsorban — Gyula már szerepelt korábban —, melyeknek van mivel dicsekedniük. S hogy miért szólhatnak magukról? Mert a jó példa is lehet ragadós. Hátha akadnak követőik. Hogy csak egy mozzanatot ragadjak ki a jó félórás beszélgetésből: Hatvan egyik kirakatában, számítógép segítségével olvashatja le a lakosság a tanács közérdekű híreit. Ugye nem lenne rossz, ha nálunk is követnék a jó példát? Azt már nem is merem visszaidézni, miként építettek korszerű egészségházat másutt, nehogy elégedetlenséggel vádoljanak. Inkább továbblépek, s megpróbálom felidézni kedd délutáni rádiós élményeimet. Mert akkor is a készülék mellett ültem ... Képek és jelképek Fél 5-kor kezdődött Dékány Kálmán rendezésében a gyerekeknek szánt művelődéstörténeti műsor. „Gyerekeknek szánt” — írom, de, hogy mitől volt ez gyerekműsor, ezt azóta sem tudtam kitalálni. Szent Antalról esett szó, Padovai és Remete Szent Antalról. A kerekasztal-beszél- getés résztvevői voltak: Cifka Péter művészettörténész, Fr.ss Gábor, a Zeneművészeti Főiskola tanára, dr. Kertész István történész és. Majtényi Zoltán író. A műsor tökéletesen körülírta az adott témát. Zeneművekkel, költeményekkel tették még szemléletesebbé Szent Antal alakját Szinte sajnáltam, hogy nem a televízióban nézhetem e műsort, mert hogyan is lehetne teljes szépségében „elmesélni” egy képzőművészeti alkotást? S hogy miért kezdtem mégis zsörtölődéssel e műsor ismertetését? Mert meggyőződésem, hogy nem a gyerekekhez szólt. Pedig, művészet és zenetörténeti műveltségünk némi kívánnivalót hagy maga után, s most az egyszer ne csak az oktatásban keressük a hibát. Egy biztos: felnőtteknek érdekes volt a Képek és jelképek, de hogy a gyerekek végighallgatták-e? Félek, nem sokan. Persze lehet, hogy mindez azért tűnik így, mert e műsort közvetlen megelőzte egy igazi gyerekekről, gyerekeknek szóló adás, a Versforgó. Makóról a József Attila Művelődési Központból sugározták.^ Általános iskolák csapatai versenyeztek, életkorukhoz illő, irodalmi anyagból, játékosanO), úgy, hogy tanulhattak belőle ők, s a hallgatóság egyaránt. De nem csak tanulhattak — s ide három felkiáltójelet tennék, ha lehetne, ez nem tanóra veit, ahol az anyagot mindenáron el kell sajátítani. Ez ki- kapcsolódás volt számukra. Mert erre is szükségük van! A Képek és jelképek című műsor készítőinek éppen az önfeledt kikapcsolódást nem sikerült biztosítani. A mai gyerekeknek a rádióhallgatásra is kevés idejük van, csakúgy, mint az iskola,' a tanulás utáni pihenésre. Pedig olykor de nagyon rájuk férne! ^ Vajda Péter-napra készülnek Szarvason A szarvasi gimnázium és szakközépiskola április 17- én első ízben rendezi meg névadója tiszteletére a Vajda Péter-napot. Mint azt a gimnázium igazgatója, Holp József elmondotta, céljuk az, hogy a meghívott iskolák diákjai között nemes tanulmányi, kulturális és sportvetélkedésre, -bemutatókra kerüljön sor, ugyanakkor a vendégiskolák tanulói, tanárai megismerkedjenek a szarvasi iskola életével, névadójának életpályájával. A megnyitót délelőtt 9 órakor az iskola sportpályáján rendezik, majd az ének-, a számítástechnikai, a magyar-, a kémiai, a .történelmi, földrajzi és idegen nyelvi vetélkedők kezdődnek meg. A sportprogramban atlétikai verseny, sakk és kispályás labdarúgás szerepel, közben a részt vevő iskolák legjobb lövészei is találkoznak. Az eredményhirdetés délután fél 3 órakor lesz, este pedig diákbál és formációs táncbemutató várja a hazaiakat és érdeklődőket. Az első Vajda Péter-napra hét vendégiskolát várnak a szarvasi gimnáziumba Orosházáról, Mezőberényből, Szeghalomból, Gyomaendrőd- ről és Békésről.
