Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-13 / 61. szám
1987. március 13., péntek Telefontéma Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja? — Igen, vagy nem, mit szól hozzá a pszichiáter? — kérdem dr. Marsai György főorvost. — A pletyka? Hol igaz, hol nem. Talán ezért az első gondolatom róla az irigység, s ezt mindjárt követi az ítélkezés, mert ez nagyon könnyen megy, szinte mindnyájan hajlamosak vagyunk rá. A felelőtlenség sem mellékes, amikor nem is gondol rá valaki, milyen bajt is okozhat, ha továbbadja. Néha azonban a segíteni akarás is szerepet játszik. — Lehetséges volna? — Feltételezhető, mégpedig azért, hogy aki miatt zörög a haraszt: vigyázzon. Álljon meg az úton, amíg nem késő. — Mért könnyebb a rosz- szat elhinni, mint a jót? — Az ember természetében a pozitív mellett negatív tulajdonságok is vannak: hiúság, agresszivitás stb. Van, aki ezeket nyíltan kiéli, más meg nem, s ennél feszültséget okoz. — S megkönnyebbül, ha látja, más sem különb, vagy jobb nála? — Igen, ilyesmi is van benne, de hozzá kell tennem, sokféle pletyka folyik, a játékos csevegéstől a nagyon károsig, ami már becsületbe vágó, vagy annyira táplálja a féltékenységet, hogy tragédiához vezet. Az élet is produkál Othellókat, s mindig egy Jágó áll a háttérben ma is. — S éppúgy a tényekkel ellentétben hisznek neki? — A sérülékeny ember nem veszi észre a rosszindulatot, kétségbeesik egy olyan helyzetben, amikor egy magabiztos nő, vagy férfi: mosolyog. — Ha mindenki ilyen lenne, a pletykára rossz világ járna? — Rossz bizony! A legjobb talaj csúszna ki alóla. * * * Felczánné Nyíri Mária tánctanár előbb hallgat, csak aztán mondja a telefonba: — Van abban igazság, hogy nem zörög a haraszt. ha a szél nem fújja, mert sok esetben senki nem mondana semmit, ha valami alapja nem lenne. Igaz, máskor meg bolhából lesz az elefánt. — Rengeteg fiatallal foglalkozott, foglalkozik. Barátság, szerelem is van köztük. Pletyka is? — Ez már nem a régi tánciskola, bár most is ismerkedési alkalom. Biztos akad pletyka is, de az nem jut el hozzám, én inkább a problémákról tudok, amik zavarják a két táncos munkáját. — Például? — Volt már olyan, hogy egy fiú odajött hozzám: Marika néni, ez a lány szélhámos, nem akarok táncolni vele. A lány is érezte, hogy Judas, s egy kicsit rendbe tettem a lelkét. De az is előfordult, hogy nem használt és szétvált a pár. — Olyan nincs, hogy csak azért mond egy fiú rosszat egy lányról, mert az nem viszonozza a szerelmét? — Nyugodtan mondhatom, hogy nincs. — Ha bárhol pletykát hall, mit csinál? — Nem veszem tudomásul. Még akkor sem, ha tudom, hogy igaz. Csak így lehet megelőzni a bonyodalmakat. * * * — Szerintem minden közmondásnak van alapja — mondja Latorczai János műszerész —, s nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. — Akkor minden pletyka igaz? — Inkább azt mondanám, hogy ami igaz, az nem pletyka. — De ha pletykáról" van szó: elhiszi? — Isten ments! Oda se igen figyelek, vagy ha mégis, megnézem, ki zörgeti a harasztot. Akár szerelemmel, akár munkával kapcsolatos, a háttér sok mindent elárul. — Pletykáltak már magáról? — Nem! — Talán csak nem mondták vissza? — Nézze, én sok helyre jártam és járok a munkám közben, viccelni is szeretek a nőkkel, de mindenütt tudják rólam — Csabán és vidéken is —, hogy ez nem jelent semmit, csak vidámságot. S magam sem vagyok pletykás természet. — Hanem milyen? — Szemtől szembe gyerek voltam világéletemben. A cégemnél is. Szóval olyannak ismernek, aki nem titkolja, mit gondol. Az íróasztalomat sohase féltettem, mert az sohase volt. A munkámban meg mindig biztos voltam. * * * — Senki sem tökéletes, így mindenkiről lehet mondani valamit, de nagy különbség, hogy igaz-e az, vagy sem — szól a kagylóba Mezei Mária áruforgalmi csoportvezető. — Került már pletykába? — Tudomásom szerint nem, de ki lehet ebben biztos? — Ha a fülébe jutna, mit tenne? — Semmit. A .pletykát úgy sem lehet megfogni. Mit tehet valaki, ha rosszat mondanak róla? Menjen mindenkihez és mentegesse magát? Azzal sem érne el semmit. Nekem elég, hogy ismerem magamat, tudom, milyen vagyok, más meg nem érdekel. — És ha másra mondanak valamit? — Legszívesebben nem is tudnék róla, a magánélet mindenki saját ügye, ezért, ha hallok is valamit, nem adom tovább. — Biztos hallott már jó barátról, ismerősről is rosz- szat... — Azokról van egy kialakult képem, s ha abba nem illik bele, amit mondanak: visszautasítom. — A nők vagy a férfiak pletykásabbak? — A pletyka szeretete nem a nemektől függ. Embere válogatja. Van férfi, van nő, akinek ez a passziója. * * * — Zörög vagy nem zörög, házasságok mentek már tönkre a mások által mondott dolgokon — feleli dr. Herjeczki János ügyvéd. — Ügy, hogy ki sem derült, igaza volt-e a pletykának? — A féltékeny férj szerint megtörtént, amit suttogtak, a feleség állította, hogy nem. Bizonyítani egyiket sem lehetett, így csak egy biztos maradt: a válás. — Amit végül is a bizalom hiánya okozott? — Igen. S nagy baj, hogy annyi más területen is bizalmatlanság tapasztalható. Maga az államigazgatás sem hisz, mindent bizonyítani, igazolni kell. S egymásnak sem hiszünk, hol van már az adott szó hitele...? — A pletykát mégis készpénznek veszik az emberek. .. — Ez a másik véglet. Talán azért, mert senki se veszi a fáradságot, hogy utánanézzen: igaz-e? Könnyebb elhinni, még könnyebb továbbadni. S nemcsak az intim dolgokat. — Fokozatok is vannak? — Hogyne. A csevegő, ártatlan pletyózástól a rosszindulatúig. — A rágalom az már más kategória? — Igen, annak már jogi konzekvenciája van, ha bebizonyosodik a hamis tényállítás. — És a becsületsértés? — Azt még valós dolog állításával is el lehet követni^ mert például még egy valóban erkölcstelen személyről sem lehet azt állítani: hogy erkölcstelen. Vass Márta flria- és dalest Békéscsabán Segélykoncert a mozgássérültekért A zord tél még a koncertéletbe is beleszólt, s így a januárra tervezett Gregor— Zempléni-est csak március 10-én jött tető alá. Az eredetileg meghirdetett Zempléni Mária helyett Rohonyi Anikó jött partnerül. Gregor József népszerűsége vitathatatlan, pályája csúcspontján áll. Televíziós opera- és hanglemez-felvételei mind mellette szólnak, született énekeskvalitásai értékes helyet jelölnek ki számára a hazai mezőnyben. A műsor két részből állt. Az elsőben Rohonyi Anikó egy Schubert-csokrot énekelt népszerű, jól ismert dalokból, majd Gregor József elénekelte Muszorgszkij A halál dalai című dalciklusát — megrendítően. Szövegmondása tökéletes volt, óriás volumenű hangjával nagyszerűen, gazdag árnyaltsággal bánt. A szünet után az operairodalom gyöngyszemei következtek: Mozart, Verdi, Puccini. Csajkovszkij és Ránki sorrendben. Rohonyi Anikó itt nyújtotta jobbik formáját, fénylő, minden regiszterben kiegyenlített hangján kitűnő alakítást nyújtott. Meg kell emlékezni Freymann Magda zongorakiséretéről is, aki az est sikerében méltán osztozott a szólistákkal. Közönségünk szívesen fogadta a kitűnő produkciókat és vastapssal honorálta. A Mozgássérültek Budapesti Egyesületének vezetőnője könnyek között beszélt arról, hogy ők is segélykoncertet kénytelenek szervezni. De ha más célra adtak, akkor talán ők is kapnak. Koldulni nem akarnak, de tudomással kell vennie a társadalomnak, hogy mintegy négyszázezer mozgássérült él Magyarországon, igen rossz körülmények közt. Számuk sajnos nem csökken, hanem a motorizációval, az iparosodással, az életkor meghosszabbodásával nő. Szabadidős — vagy ha úgy tetszik, rehabilitációs — központjuk azonban nincs. Telket ugyan kantak Budapest Fővárosi Tanácsától, de ahhoz, hogy építeni is tudjanak rá, még nagyon sok pénzre van szükség. Ezért döntöttek úgy, hogy a Budapest Sport- csarnokban március 14-én koncertet rendeznek. „Már- czius” lesz az est címe, s eddig a popvilág hazai élmezőnye már jelezte: fel fognak lépni. A koncerten húszperces műsorral fellép Deák Bili Gyula és új együttese is. Egy mozgássérült a popkoncerten! Nem is azt kérdeztem, hogy miért lép fel, mert ez nyilvánvaló. Inkább így fogalmaztam az első kérdést: mit érez a koncert előtt? — Adni szeretnénk valamit az együttesemmel. A ..Bili és a Box Company” — így hívják az új bandámat — itt ezen a koncerten lép először a nagyközönség elé. A mozgássérültek javára. És ez nem véletlen. Sokat jártam külföldön. Nyugat-NéDeák Bili Gyula (Fotó: KS) metországban, Svájcban és Svédországban láttam több rehabilitációs központot. Természetesen szocialista országokban is vannak ilyenek, csak nálunk hiányzik. Pedig nagyon sok vidéki kényszerül arra, hogy művégtagért felutazzék Budapestre. Ha véletlenül nincs itt rokona, akkor drága szállodát kell igénybe vennie. A mozgássérült az esetek nagy részében teljes értékű ember. Nemcsak dolgozni, családot alapítani szeretne, hanem kikapcsolódni, sportolni, tanulni is. Létezik ugyan a Halasi Olivér Sportklubunk, ez azonban nagyon kicsi. Mindezeken a gondokon segítene egy szabadidős központ. — Személy szerint Deák Bili Gyula mit tesz ezért a rehabilitációs központért? — Én énekelek. Ezt a talentumot kaptam, ezzel vagyok teljes értékű ember. Tízéves koromban egy orvosi műhiba folytán elvesztettem a bal lábamat. Iszonyú időszaka volt ez életemnek. Nagyon sokat szenvedtem, míg le tudtam győzni kisebbrendűségi érzésemet. A megrázkódtatás, amely évekig tartott, nem tett sem alkoholistává, sem narkóssá. hanem kerestem a helyemet, és megtaláltam. Én ma sem iszom egy kortyot sem, nem dohányzom. Szeretnék példát mutatni a mozgássérülteknek. különösen azoknak, akik küszködnek kisebbrendűségi komplexusaikkal akik hajlamosak arra, hogy feladják. — Újdonságot is hallunk március 14-én Bilitől és a Box Companytól? — Természetesen. Az új együttes igyekszik ötvözni a rock és a blues műfaj erényét. A blues intim — embertől emberig — szóló zene, meggyőződésem szerint a rock is. így énekelni csak az tud — és ez fokozottan igaz a blues műfajra —, aki szenvedni is tud. Egyébként a koncerten két új számot mutatunk be. Remélem sikerrel, hiszen tudom azt, hogy a közönség „bejön” erre a konceftre. Csak azt kérem a rendezőktől, hogy a tolókocsival érkezőket engedjék be jegy nélkül! Legalább ide. Ruttkay Levente Dr. Sárhelyi Jenő Alakulóban a Köröstáj Baráti Kör Mint arról már tavaly ősszel beszámoltunk, kulturális mellékletünk írói, költői, képzőművészei, honismereti kutató munkatársai és barátai megalakítani készülnek a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Körét. Az őszi, békési Körös- táj-napon vitatták meg először az alapszabály-tervezetet, mely a kör céljaként — többek között — azt jelöli meg. hogy hozzá kíván járulni a tagok és a közönség mind sokoldalúbb találkozásához, a művészetek terjesztéséhez; a közművelődés, a honismeret, a hagyományápolás elmélyítéséhez. A kör kiadói tevékenységet is folytatni kíván, valamint irodalmi esteket, kiállításokat és különböző kulturális rendezvények szervezését vállalja. Az alakuló közgyűlés — mely május 18-án Mezőberényben lesz — előkészítő bizottsága legutóbbi ülésén — a vélemények figyelembevételével — újból kidolgozta a kör alapsza- báiy-tervezetét, melyet elfogadásra ajánlanak majd Mezőberényben. MOZI Vakvilágban Műalkotások erényei közé tartozik, ha többfajta jelentése, sok rétege von a közönség elé bocsátc ' munkának. Saját ízlése, i ngulata, befogadókészsége s: érint válogathat mindenki, elmélyedhet benne, felfedezéseket tehet, vagy megelégszik a legelső találkozás adta élménnyel. Ha többször végignézném Gyarmathy Lívia Vakvilágban című filmjét, bizonyára többet jelentene számomra, mint így, egyszeri látásra. Mégse teszem, mert rossz érzéssel feszengtem a moziban már az első vetítés idején is. Vannak természetesen ingerlő, sőt dühítő mozidarabok, amelyeket csöppet sem gyönyörűség nézni, egyáltalán nem élvezetesek, mégis jelentősek, hiszen elindítanak egy gondolatsort, rádöbbentenek valamire, művészi élményt adnak. Számomra a Vakvilágban című film azért nem jelentett többet puszta bosz- szankodásnál, mert nem éreztem a művészi hitelét. Mintha a címéhez ragaszkodna: beszélt, beszélt, bele a vakvilágba. Bevált, kifinomult filmes eszközökkel adja elő mondanivalóját Gyarmathy Lívia. Vaskos realitást kever föld fölötti libegéssel, kiszámítható poénokat váratlan fordulatokkal. Groteszk látásmód, irónia, kívülről néző szemlélet tükröződik a munkáján. Talán ha csak lazábban egymáshoz kapcsolt képsorokat vetítene a vászonra, a néző kiegészíthetné a látottakat a saját fahtáziája szerint. Ám a Vakvilágban történeteket mond el, kettőt is. Az egyik falsabb mint a másik. Kiszolgáltatottságról, piti kis lázadásokról szólnak a mesék — ha jól értelmezem őket. Munkásokról, akik se élni, se változtatni nem képesek az életet, és egy szerelmespárról, akik olyan igazándiból nem is szerelmesek. nem is egymáshoz tartozók. A két szálon futó cselekmény összefonódása csak az írói önkénynek köszönhető, még akkor is, ha a valóságban a tragédiák, de még a bűncselekmények szereplőit is éppen ilyen „vakvéletlen” sodorja egymáshoz. Haláltánc nézői lehetnek, akik jegyet váltanak a Vakvilágban című filmre. Mintha áporodott levegő, kriptaszag áradna a vászonról. Ám se megrettenni, se visszahőkölni nem lehet ettől az illattól, csak kivárni a végét. Hiszen a panoptikumok viaszfigurái csak akkor hatásosak, ha élőként is elképzeljük őket, másként se íze, se bűze nem az igazi. S a Vakvilágban szereplőiből éppen az élet hiányzik. Morus Tamás írja: . .ha Istennek, magamnak és még egy embernek tudtam valamit mondani, már nem éltem hiába.’’ Természetesen minden filmes úgy fog munkához, hogy alkotása eljusson a nagyközönség minél szélesebb táborába, s közben talán nem is egy, de sok isteneknek is mondjon valamit. ízlések dolga. Ám arra kíváncsi lennék, Gyarmathy Lívia a lelke mélyén elége- dett-e ezzel a művével? (Andódy)
