Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-13 / 61. szám
NÉPÚJSÁG 1987. március 13., péntek Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Nagy térségben nagyon meleg szívvel A 9300 hektáros Békéscsabai Állami Gazdaság hosszú éveken át kisebb gazdálkodó egységek folyamatos egyesítéseivel jött létre, teiekgerendási központtal. Ide tartozik egyebek között a volt felsőnyomási, csorvási, kereki, gyulai és a szabad- kígyósi állami gazdaság területe. A határ egyik szélétől a másikig 70 kilométer az átmérő. A 430 nyugdíjas döntő többsége a fenti községekben, illetve Gyulán lakik, de élnek sokkal távolabbi helységekben és a tanyavilágban is. Import vagy hazai? III. Mit tud ma a felhasználó? Lovas János szb-titkárt, Szelcsányi György nyugdíjasbizottsági elnököt, Mészáros Jánosné és Kasznár György bizottsági tagokat arról faggatom: ilyen körülmények között hogyan tudnak törődni az idős emberekkel? — A szakszervezeti bizottság egymaga képtelen áttekinteni ekkora területet — mondja őszintén Lovas János. — A feladatok megnövekedtek, szerteágazó a munkánk. Az aktív dolgozók létszáma 900. Mégsem feledkezhetünk meg azokról, akik az ötvenes években rendkívül nehéz körülmények között dolgoztak hétköznap, vasárnap reggeltől napestig, megalapozták az állami gazdaságok jövőjét. Ingáztak a napszámosok, idénymunkára szerződtek a távolabb lakók. Sok közöttük az ízületi bántalmak- ban szenvedő, Segítségre szoruló, magányos öreg. Tevékenységünkhöz jó partnerekre találtunk a még munkabíró, emberbarátsággal megáldott nyugdíjasokban. — Az szb javaslatára négy évvel ezelőtt alakult meg a nyugdíjasbizottság — veszi át a szót Szelcsányi György. — Akkor nem értettem, hogy miért épp minket, időseket választottak erre a tisztségre. Aztán megkaptuk az első feladatot: mérjük fel a nyugdíjasok helyzetét. Megpróbáltunk mindenkit felkutatni. Sok lakásba többször el kellett mennünk, amíg otthon találtuk a nyugdíjast, másutt elköltözött távoli országrészbe gyermekeihez, azt sem tudjuk, hová. _ Iszonyúan nehéz, időt r abló munka. Ekkor értettem meg, hogy az aktív dolgozóknak nincs ennyi idejük, energiájuk ily aprólékos munkára. Ez az érem egyik oldala. A másik: az idős ember érzékeny, bizalmatlan, titkolódzó, olykor magatehetetlen. A hasonló korúval, egykori munkatársával sokkal jobban megértik egymást. Nagy örömmel fogadtak mindenütt. Volt, ahol sírva fakadt az öregember, mert évek óta nem nyitotta rá senki az ajtót. — Hellyel kínáltak, kértek, hogy maradjunk még, Egészségvédelem, A MÁV — ez a 132 ezer dolgozót foglalkoztató nagy- vállalat — a munkaerő megszerzéséért, illetve megtartásáért folyó küzdelemben az anyagi eszközök differenciáltabb elosztása mellett egyre nagyobb szerepet szán a szociális ellátásnak, a dolgozók élet" és munkakörülményei javításának. Az idén 2,5 milliárd forintot, vagyis lényegében a tavalyival azonos összeget fordítanak a MÁV-nál szociálpolitikai célokra. A keretnek csaknem felét a munkavégzéshez közvetlenül kapcsolódó ellátásokra — például munkásszállásra, munkásszállításra, egyen- és munkaruházatra, oktatásra, üzemegészségügyre, rehabilitációra — használják fel. A teljes összeg egyharma- dát a jóléti juttatásokra, egyebek között az üzemétkeztetésre, a gyermekintézményekre, üdültetésre, valamint sportcélokra fordítják. A többi pénzzel a lakáshoz jutás feltételeit javítják. Az egész tervidőszakban elsőbbséget élveznek a fővárosi csomópontokon és a többi kedvezőtlen szociális ellátottságú szolgálati helyeken elvégzendő korszerűsítési munkálatok. Annak érbeszélgessünk. Mi újság a gazdaságban, ki dolgozik még az alapító munkások közül, hogy élünk manapság. Zúdultak ránk a kérdések. Csekélyke ajándékot mindenkinek vittünk, de éreztem: jobban örülnek látogatásunknak. Ügy éreztem, hogy az idős emberek szeretetéhsége talán nagyobb, mint a gyermekeké. — Nyomtatványt juttattunk el az öregekhez. Többek között arra voltunk kíváncsiak: mikor mentek nyugdíjba, mennyi a nyugdíj, kivel, milyen körülmények között él, hogy szolgál az egészsége és miben lehetünk segítségükre. Szomorú, de az egészségi rublikában a jól szót nagyon kevesen húzták alá. Találkoztunk olyan öreggel, aki csak a gyógyszerekre havi 300 forintot fordít. Mégsem panaszkodott. Boldog volt, hogy felkerestük. — Szívesen vállaltam ezt a megbízatást — magyarázza Mészárosné. — Csorvá- son kezdtem 1950-ben. Az volt a feladatom, hogy gabonászsákokból varrják szalmazsákokat, ez volt a munkások ágya, egy szál pokróccal takarództak. Aztán voltam baromfitelepen brigádvezető, dolgoztam sertéstelepen, 17 éven át csak éjszakai munkát vállaltam. Hat gyermeket neveltem, így többet tudtam törődni velük. Soha nem féltem. Ma 69 évesen is dolgozom, benn a központban, portásként. — Ha Csorváson felülök a vonatra, minden búmat, bánatomat elfelejtem, úgy érzem, hogy a gazdaságba hazajövök. Mindig törődtek velem, segítettek, ebből szeretnék valamit másoknak visszaadni. Évekig voltam szakszervezeti bizalmi, majd pártbizalmi, jól ismerem körzetemben az embereket. Hívnak, várnak és én jószívvel megyek. — Asztalosként kerültem a Szabadkígyósi Állami Gazdaságba 1967-ben — emlékezik Kasznár György. A többszöri egyesülés miatt dolgoztam Gyulán, Kereki- ben, végül Telekgerendásról mentem nyugdíjba. Ez a „kényszerű vándorlás” arra volt jó, hogy nagyon sok dekében, hogy ezeken a munkahelyeken az elmaradás felszámolása megkezdődhessen, átütemeztek egyes, már folyamatban levő munkákat, s az így felszabaduló anyagi eszközöket a legsúlyosabb helyzetben levő területekre koncentrálták. így indulhatnak meg például Budapesten a Nyugati és a Keleti pályaudvaron és Rákosrendezőn, illet" ve folytatódhatnak Dombóváron, Püspökladányban és Szegeden a dolgozók szociális körülményeit javító beruházások, a leromlott állapotú, alacsony színvonalú szociális létesítmények korszerűsítési munkálatai. A dolgozók közérzetének javítását célzó elképzelések között kiemelten szerepel a munkásszállások, a laktanyák műszaki színvonalának emelése, a hiányos felszereltség pótlása. A korszerűsítésekre, valamint az épületek üzemeltetésére az idén több mint 200 millió forintot fordítanak, 5 százalékkal többet, mint tavaly. Jelentősen — csaknem egyötödével — növekednek az idén azok az összegek, amelyeket oktatásra, továbbképzésre fordítanak a vasútnál. Évente csaknem embert megismertem, tudok segíteni gondjaik-bajaik megoldásában. Munkánkhoz a gazdaság vezetői és az szb minden támogatást megad. Ha javaslattal állok elő, hogy X vagy Y nagybajban van, segély kellene. Soha nem utasítják vissza, tudják, hogy csak a legjobban rászorulók számára kérek. Jó lenne még többet segíteni, főleg magányos betegeknek, de az anyagi erő behatárolt. — A nyugdíjasbizottság számlájára tavaly 20 ezer forintot utaltunk át — magyarázza az szb-titkár. — Különböző segélyekre ennek a többszörösét fizettük ki. Adunk esküvőre, névadóra, ami nagy öröm, de az már fájdalmas, hogy évente mintegy félszáz a halottunk. A kegyelet virágait minden sírra elhelyezzük, s a mai árak mellett ez nem kis összeg. Segítjük az özvegyeket, tüzelőre adunk a legrászorultabbaknak. Többet is adhatnánk, ha a jóléti és kulturális alap képzésében a fejkvóta a nyugdíjasokra is vonatkozna. Évente 25-30 idős embert küldünk gyógyüdülőbe, a kis jövedelműeknek a költségeit is átvállaljuk. Állandóan figyelemmel kísérjük az öregek életét, környezet- tanulmány után kiemelt nyugdíjemelésre javasoljuk a rászorultakat. Eddig 127- en kaptak 200-300 forint emelést. — Gond? — Sok az alacsonynyugdíjas, a magányos beteg ember. Különösen nehéz azoknak a sorsuk, akik periférián, régi szolgálati lakásban élnek. Az öreg, omladozó falú ház tatarozására nekik nincs pénzük, a gazdaság pedig nem költhet rájuk, mert valameny- nyi régi szolgálati lakást szanálásra jelölték ki. Természetesen egyet sem bontunk le addig, amíg lakik benne valaki, nem teszünk ki senkit. De ha valaki tud vásárolni magának valahol egy kis házacskát, lelépést fizetünk, 20-40 ezer forintot. — Nehéz a sorsuk a Sarkadon, Kétegyházán élőknek, kicsi nyugdíjból élnek, legtöbben alapító dolgozók voltak, rossz időben, kevés pénzzel .mentek nyugdíjba. Most, hogy működik a nyugdíjasbizottság, jobban átlátjuk a terepet, és ahol lehet, segítünk. Kedves nyugdíjasbizottság! Erőt, egészséget kívánunk munkájukhoz. négyszáz tanfolyamot szerveznek, ezeken mintegy tízezren vesznek részt, többnyire fizikai dolgozók. Ez a keret az Etele téri oktatási központ létesítésére is fedezetet nyújt. Az üzemorvosi hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére, fenntartására is több jut a tavalyinál, összesen 96,4 millió forint. További betegségcsoportokra terjesztik ki a szűrővizsgálatok rendszerét, korszerűsítik a rendelők műszerparkját, folytatják az egészségkárosító tényezők feltérképezését. Mindezeken túl — más anyagi eszközökből — folytatódik a MÁV- kórház rekonstrukciója, ebben az évben mintegy 420 millió forint értékben. A vasutas dolgozók lakáshoz jutását az idén 235 millió forinttal támogatják. A MÁV vállalati bérlakást szinte alig épít, de több budapesti lakótelepen, valamint Dunakeszin a helyi tanácsokkal kötött megállapodás alapján vevőkijelölési jog megszerzésével enyhít a dolgozók lakásgondjain. Szorgalmazza a vállalat a szervezett lakáscserék lebonyolítását is, és fokozottan támogatja a saját erős lakás- építkezéseket. Maga nem ebben az országban él? — kérdezte a Caola vezérigazgatója, Bak- tay György, amikor a csomagolás körüli gondokkal, a kérdéseimmel felkerestem. De folytatta is azzal, hogy éppen a Kner ígéretes vállalkozásaival lepte meg ismét. Minőségben európai igényű munkát produkált, esztétikumban élenjáró és a legmagasabb szintű követelményeknek is megfelelnek, a mennyiségről szólva pedig megemlítette azt a kb. ezer tonnát, amit évenként a Knertől csomagolóanyagként megrendelnek. Jó művészi háttérrel sem lehet azonban az áldatlan importgondokkal megküzdeni, mert ha nem kapta meg a szükséges festéket már nem garantálhatja a színárnyalatot, ami eladási nehézségeket teremt... „Az ország nyomdája” — summázta álláspontját, s kérte az illetékes főosztály- vezetőt: az összes „rosszat” mondja el ő a csomagolás mindennapjaiból. n legnagyobb szállitA a Kner — A nyomdaipari termékek időnként megközelítik a nyugat-európai szintet, ami a kozmetikumoknál nagyon lényeges dolog. Többek között ez a magyarázata annak, hogy exportunkkal tartjuk a növekvő tendenciát, az idén újabb 20 százalékkal emelkedik kivitelünk. A Kner a legnagyobb szállítónk, csak fogkrémdobozból évi 33 milliót készítenek nekünk — ecseteli helyzetüket Endrődi Gábor főosztályvezető. — Azzal tökéletesen tisztában vagyunk; ha késik a papír, a festék, a lakk, akkor csúszik a határidő vagy meghiúsul egy-egy rendelés. Ugyanez — az alap-, vagy segédanyagokkal — a mi esetünkben éppúgy előfordulhat. — Mérhető-e az így elszenvedett népgazdasági kár? — Ha valamiből hiány van vagy csupán kevés a tartalék, csökkentett műszakszámmal termelünk, de amiről konkrétan lehet tudni: 5 millió darab fogkrém eladását, 2 ezer tonna szappan legyártását mulasztottuk el tavaly, csomagolóanyag híján. A saját helyzetünk sem rózsás: 1980-ban 2,5 milliárd forint termelési érték előállítása mellett 19 millió dollár értékű importkeretet használtunk fel, 1985-ben a 3,5 milliárd termeléshez 12 millió dollár értékű importkerettel rendelkeztünk. Az importárak emelkedése a gyártás költségeit növeli, fogyasztói áremelés erre nem következik be. De nem is ez a cél, hanem az, hogy szeretnénk a technikai és a technológiai lehetőségek adNagyszabású rekonstrukciós program előkészületei kezdődtek Vácott, a Cement- és Mészművekben. Az összesen négy és fél milliárd forintos felújításban réskt vevő vállalatok számára most jelölik ki a felvonulási területét, ahová majd az anyagtelepet, barakkokat helyezik el. A rekonstrukció során a gyárban megépül az ország leghosszabb forgókemencéje, amely a jelenlegi elavult három kemencét váltja fel, továbbá energia- takarékos gyártósorral, klinta legjobb színvonalon előállítható terméket, a legszebb csomagolásban a fogyasztó elé rakni, mert ez igényességre nevel. Mindemellett csak a gyártási nehézségeink sokasodnak, nem beszélve arról a tényről, hogy olyan termékek juthatnak be az országba magas áron, amit mi is képesek vagyunk gyártani, harmadáron. — Megoldás? Omit lehet — hazaiból — Egyszerűen a beszerzési feltételek és a szűkös importkeret miatt kilátástalan a mi, de gondolom a nyomdák, a papíripar helyzete is. Az idén úgy kötöttem szerződést hogy nem tudom, mekkora és mire lesz importkeret ... — Gondolom, ezekhez a feloldhatatlannak látszó problémákhoz társulnak a gyártókkal folytatott viták. A Kner milyen partner? — Amellett, hogy a legnagyobb, a legjobb partnerünk is, hiszen igényes, szép munkájukról tudunk beszámolni. De az egy kicsit zavar, hogy amíg a műanyagiparban sok kis üzem van jelen a piacon, a papíripari nagybani gyártók nem rendelkeznek kis üzemekkel, ahol történetesen 100 darabos, kis szériás mintákat készítenének üzleti tárgyalásainkhoz, így amikor üzletet kötünk, s kérnek tőlünk mondjuk százdarabos mintát, azt csak nagyon drágán tudják előállítani. A másik, apróságnak tűnő kérdés, hogy vannak ugyan más nyomdák is a beszállítóink között, de nincsenek olyanok, akiktől azonos termékekre, mint a Kneré, árajánlatot tudnánk kérni. S ez a ráutaltság érzetét kelti bennünk. Persze az összehasonlításra a külföldi csomagolóanyag-gyártók ajánlatai adottak, s az a tapasztalatunk, hogy nem dolgoznak drágábban, mint a tőkés nyomdák, mégis elkelne a hazai összehasonlítás. — Mi a véleménye, miért ilyen lehetetlenül lassú a magyar csomagolóanyaggyártás fejlesztése, hol késlekedünk? — A műanyagiparban gyorsabb volt a felzárkózás, s ott a hátrányok pótolhatók, de például a nyomdaiparban erre kevés garanciát látok. Az a tény mindenképpen biztató, hogy a Kner a világbanki beruházás keretében olyan technikát honosít meg, amely a korábbinál sokkal formagazdagabbá, igényesebbé teheti a termékkínálatot. A legnagyobb gond az, hogy az egyébként is dráguló segédanyagok, a gyártás kellékei, kiegészítői folyamatosan kerüzemmel bővül a cementgyár. Egy nagycsarnokot is kialakítanak, ahol a nyersanyagot zárt helyen tárolhatják majd. A munkálatok ugyan csak jövőre indulnak, de a rekonstrukcióhoz csatlakozó néhány korszerűsítésre már most sor kerül. így a gyár kőbányájában egy modernebb kőtörő berendezést állítottak be, s a régi kötélpályás rendszer helyett zárt, két és fél kilométer hosszú szállítószalagon juttatják a nyersanyagot az üzembe; jelenleg a szalag többe kerülnek, míg a belkereskedelmi és az exportár nem emelkedik, rontja az eladási és termelési pozíciókat, a forintleértékelés a külföldön elszenvedett cserearány-veszteség. Minden eszközt megpróbálunk bevetni azért, hogy javítsuk termékeink piaci megjelenését, megteremtsük a gyártás és az értékesítés feltételeit. A műanyag palackok egy részét magunk készítjük, a teljes 6,50—8 forintos palackár 40 százalékát takarítjuk így meg. Alapanyag-előállító üzemet működtetünk Zalaegerszegen, de mindent nem lehet átvenni az eredendő gyártóktól... Egymás kárára? Az elmúlt öt esztendő alatt nagymértékben romlottak a különféle anyagok beszerzési feltételei Magyarországon. A hiánygazdálkodás lehetetlenné teszi az ésszerű gazdálkodást, a racionális gazdaság- irányítást. Nem egyszerű feladat az erőforrásokat rangsorolni sem, mert melyik ágazatot sújtsuk a másik boldogulására? Az azonban bizonyos, van gondunk amiatt is, hogy ágazati egyeztetések maradnak el, következetlen, rövid távú gazdaságpolitikát bizonyító döntések születnek. Hallani már arról, hogy készül egy program az importkeret-gaz- dálkodást kiváltó racionálisabb devizagazdálkodásra. Éppen azért, hogy mindazt a nemzeti vagyont, ami ma még együtt van, ne aprózzuk fel az ide is egy kicsit. oda is egy kicsit elve alapján. Talán még nem késő a vállalatokat irányító szakemberek bevonásával hosszú távú érdekeinkért stratégiát kialakítani, s jobban megfontolni, talán legyen kevesebb import illatszer, luxuscikk, de legyen cellulóz, festék és alkatrész... A vállalati séták alkalmával egy dolog igen szembetűnő volt. Az a határozott szándék, hogy a forintot megfogjuk, anyagot, kelléket megmentjük, hogy holnapra is jusson. Az erőből is, mert a vezetők maguk fogalmazzák meg: ebben a környezetben a vállalatveze-v tés maga válik lehetetlenné. A nyomdász azt mondja: csak az import papír a jó! S valóban, mennyi példa indokolja az állítás igazát. S mellette micsoda erőfeszítések folynak azért, hogy amit lehet, saját erőforrásainkból tegyünk népgazdaságunk asztalára. Talán nem is becsüljük igazán a sajátunkat, a magunk teremtette értéket. Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy rendezni közös dolgainkat mihamarabb és nekünk kell! próbája van soron. Ezzel a megoldással zaj- és pormentesen, kevesebb munkaerővel juttathatják az alapanyagot a gyárba, s folyamatosabbá válik a pótlása. Az 1990-ig tartó felújítást követően a jelenlegi évi 800—900 ezer tonnás termelés 1,2 millió tonnára növekszik. A munkálatok idején a gyár továbbra is folyamatosan termel, így megfelelő mennyiségű cementtel láthatja el mindenekelőtt a budapesti építkezéseket. Ary Róza szociálpolitika a MÁV-nál (Vége) Számadó Julianna Rekonstrukciós előkészületek a DCM-ben
