Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-11 / 59. szám

1987. március 11., szerda Lehet utánuk csinálni! Ismeretterjesztés a szakmunkásképzőben A TIT Országos Elnöksége a tudományos ismeretter­jesztés támogatásáért a TIT Aranykoszorús Emlékpla­kettje kitüntetésben részesí­tette a békéscsabai 611-es Számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézetet. Hogy miként érték el e szép eredményt, erről Benkóné Dudás Piroskát, a TIT he­lyi csoportvezetőjét kérdez­tük. — A csoport több mint tíz esztendős múltra tekint visz- sza. Tagjainak száma vál­tozó. hisz hol a nyugdíj előtt állók lépnek ki, hol fiatal testületi tagok épülnek be a csoportba. Általában 28-30 körüli a létszám, jelenleg is hat tag felvétele van folya­matban. A feladat, amelyre vállalkoztunk, tanulóink is­mereteinek bővítése. Kapcso­lódunk a tanórákhoz, de egyre nagyobb igény van a tanórán kívüli ismeretter­jesztésre is. — Sok helyen halljuk, egy­re nehezebb becsalogatni az embereket az ismeretterjesz­tő előadásokra. Miként ér­ték el, hogy itt olykor elhe­lyezési gondokkal küszköd­nek a programok alkalmá­val? — Igen, volt előadás, me­lyen 100-120 gyerek is részt vett. Az elmúlt évben 57 előadásunkat, több mint 2300 hallgató kísérte figyelemmel. Hogy sikerült ezt elérni? Először is nagyon vigyázunk arra, hogy az előadók és a témák vonzóak legyenek... — Igen ám, de ha el sem jön a fiatal, ezt.hogyan tud­ja meg? — Van egy közmondás: a macska sem issza meg a te­jet, míg nem verik bele az orrát. Nos, mi előadásainkat előbb egy osztályfőnöki óra keretében tartottuk. A leg­érdekesebb, legvonzóbb té­mákat dolgoztuk fel így. A szülőknek pedig szülői érte­kezleteken rendeztünk TIT- előadásokat... Igyekeztünk emlékezetes fél órát, órát szerezni nekik. Ma már osz­tályfőnöki óra, szülői érte­kezlet nélkül is összejön a közönség. Arra persze to­vábbra is nagyon vigyázunk a tervezésnél, s a lebonyolí­tásnál, hogy ne okozzunk csalódást. A propagandára is odafigyelünk. Az iskolai rá­dió, a faliújság, a személyes beszélgetések,' az iskolai KISZ-bizottsági tagok... Mind segítik a szervezést. — Az üzemi, iskolai köz- művelődésről szólva a gon­dokat többen azzal magya­rázzák, sok a bejáró... Itt is hasonló a helyzet? — így van, ám ez, vonzó program esetén nem aka­dály. A gyerekek egy érde­kes előadás kedvéért szíve­sen ittmaradpak. Van, hogy kettőtől öt-hat óráig itt­feledkeznek, hisz a nekik szánt témákban millió kér­dés felmerül, melyekre fel­tétlen választ várnak. — Nem titok, ezekért az előadásokért jelentős össze­geket kell kifizetniük. Hogy győzik? — Év elején végigjárjuk a vállalatokat, segítséget ké­rünk. A Forcon, a Démász, a Patex, az Állami Építő­ipari Vállalat és sorolhat­nám a segítőkész üzemeket, készséggel, maximálisan tá­mogatnak. Az így összejött pénz alapján évente mintegy 50 előadásra kalkulálhatunk. Ezt bővítjük a szabadegye­temekkel, melyeket egészség- ügyi, sport, földrajzi, ifjú­ságpolitikai és sok egyéb té­mában hirdetünk. A megyei tanács végzős tanulóinak té­rítés nélkül tart munkajogi előadásokat. A gyulai kór­ház Ortutay Zsuzsa egész­ségnevelési szocialista bri­gádja közel egy évtizede vállalkozik harmadéves ta­nulóink felvilágosítására. A hat előadásból álló sorozat — mely a megyében itt mozgat meg a legnagyobb tömeget — meghallgatásaival a fia­talok felmentést kapnak a házasságkötés előtti tanács­adásról. Mindezt a kórház dolgozói társadalmi munká­ban vállalják. Mi, önzetlen­ségüket azzal viszonozzuk, Hz erkölcsi tartás és a hosszú élet A hosszú, békés élet titka nemcsak a kevesebb szénhid­rát fogyasztása, a dohányzás mellőzése, vagy nem pusztán az emberi konfliktusok ésszerű kezelése, de nem is valami­lyen örökölt biológiai adottság, vagy nem a nyugodt hegyi életmód, hanem elsősorban a szilárd belső erkölcsi érték­rend kialakítása, és az ehhez való — nem szolgalelkű — ragaszkodás egy életen keresztül. Aki szeretne elég sokáig élni, annak legyen egyéni etikája. Ebből akkor se engedjen, ha erős és vonzó, olykor szinte kikerülhetetlen csábítások — pénzt, hatalom stb. — érik. Erkölcscsősz akarok lenni? Eszembe se jut. Csak az elmúlt években kénytelen voltam tanúja lenni annak, hogy nem egy barátom, ismerősöm, példaképem ho­gyan omlott össze, mint az a bizonyos kártyavár. Megrok­kantak, kimerültek, meghaltak. Sorsukat elemezve az de­rül ki, mindenekelőtt abban vétettek, hogy a maguk nor­máihoz képest meggyengültek, meggyávultak, nem álltak ellent a csábításoknak. Szinte mindnyájan föladták azt a harcot, amelyre az életüket tették fel. Mert persze olyan érdekekbe, nézetekbe, falakba ütköztek, melyek, sajnos, erősebbnek bizonyultak belső meggyőződésüknél, hitüknél. A láthatatlan vereséget tagadták, ám maguk előtt nem rejt­hették sokáig. Nehéz magunknak nagyon sokáig hazudni. Nem szabad elfelejteni, hogy van beleszólásunk sorsunk alakításába. Az egyik kedves ismerősöm, túl már az ötvenen, úgy hajtja magát, mintha huszonéves lenne. Megtermett, erős, közel százkilós férfi. Híres arról, mennyit bír megemelni, megtartani. Hídháta van, mondták — és már csak mondták róla. Nem akarta elhinni, hogy nemcsak egy betonhíd, de egy emberi gerinc is elhasználódhat. Ma ül egy fotelben, felállni is nehezére esik. Megértem, ha valaki azért pazarolja korlátlanul önma­gát, mert nincs lakása vagy öt gyereket akar felnevelni. Akkor nincs választása. Sőt erkölcsileg csak úgy dönthet, hogy végkimerülésig dolgozik. Nem is ők halnak meg a legelőbb, mert önmagukért és másokért harcolnak. Van mi­ért. Van tartásuk hozzá. Ismerősömnek az volt a baja, istenigazából nem tudta, hogy miért űzi-hajtja magát. Jobb módban élt, mint ami­ben otthonosan mozgott. Belül — valószínűleg — túlságo­san üres volt. Csak be akarta fogni a gazdagokat, mintha ennek lenne bármi értelme. A fizikai erejét így nem kon­zerválta a lelki, szellemi vagy erkölcsi meggyőződés. A test megrokkanása: csak következmény. Etikai jellem hiányá­Vélemény Demokratikus fórum — hogyan? A demokrácia fejlesztése, a demokratizmus újra és újra előkerül. Félő, hogy szólamként való ismétlése lejáratja a fogalmat. A békéscsabai ifjúsági ház értelmiséget tömörítő próbál­kozásai kapcsán olvast im néhány olyan kijelentést, amely elgondolkodtatott. Elősz 5r a pénzről: „Az ifjúsági 1 áz meg­lehetősen szégyenletes anyagi helyzete”, jajnos, a va >si ta­nács, de az egész ország helyzetéhez hasonló. A „I0C —200— 300 forint” tagdíj kérése a tárgyi-személyi-technikai felté­telek hiányával nem egyenértékű. A nem ideális, de alap­vető lehetőségek adottak. Talán mélyebben kellene keresni a kudarc okait! Az lenne, hogy az intézmény munkatervei­ben „az ígérgetés”, a „tömörítés” annyiszor szerepel? Vagy az, hogy a „vezetés” (ki ez, mi ez?) „jószerével évtizedek óta vár” erre? Vagy verjük el a port a népművelőkön, mondván, hogy nem értenek a dolgukhoz? Az elgondolkoztató cikk engem leginkább elgondolkoz­tató része itt vált át a demokratizmusra: „A klub, az egye­sület, a szövetség, a társulat demokratikus fórum” — kije­lentéssel teljesen egyetértek. De a demokrácia aktív rész­vételt, áldozatot is igényel. Miért nem vállalkoznak erre? Még fontosabb kérdés: mi a tartalma, mit akar demokra­tikusan a szövetkező? Van-e miért egyesülni? Ha van mi­ért, akadályozza-e valaki, valami? Netán az arctalan ve­zetés valamelyik része? Akkor meg kell nevezni! Ne fan­tomokkal küzdjünk végre. VNL Március 15 — április 4: Magyar filmhetek Békésben Az Aranykoszorús A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ lAKSt „ ,r ORSZÁGOS elnökségi: éitpx. 7pmr% -tUÁtk,: vu* ■M tttilk Védi ■ a: í 4 tudomány,,, iunrmrrrjwtmh« nyújtott kiemelkedő tómogjuijé,, a TIT ARANYKOSZORÚS EMtÉKPLAJCtíTT kitüntetést sdoni imo//.. Emlékplakett Fotó: Fazekas Ferenc hogy a kórház karbantartási munkáiban segítünk. — Az egészségügyi témák mellett, mit hallgatnak szí­vesen a fiatalok? — Első helyen talán a számítástechnikát említe­ném, mely új lendületet adott az ismeretterjesztő munkának. Egy időben ta­nulóink megdöbbentően nagy számban szenvedtek közúti balesetet. E szomorú tény adta az ötletet, rendezzünk közlekedési szabadegyetemet. Az idén már másodszor tar­tunk ilyen előadássorozatot, mintegy hetven gyerek rész­vételével. Az eredmény: csökkent a balesetek száma. Más: a KISZ-es politikai vi­takörök, az állami politikai oktatás és a pártoktatás színvonalát külső előadók meghívásával emeltük. Egyébként elmondhatom, a társadalomtudományi elő­adásoknak nagyobb keletje van, mint a természettudo­mányiaknak. Évente, nagy sikerrel, kiállításokat is rendezünk. A múlt évben például a fasizmus felett aratott győzelemről láthatott fotókiállítást a mintegy 1200 érdeklődő. Tanulmányi ki­rándulásaink programjából Budapesten ki sem marad­hat a Planetárium-látogatás, a gyerekek szívesen vesznek részt ezen. — Kik a partnerei ebben a szerteágazó munkában? — Szerencsére nem mond­hatom, hogy magamra hagy­nak. Az előbb említett in­tézmények, vállalatok kép­viselői mellett a tantestület, s az intézet vezetése is tá­mogatja a TIT-csoport tevé­kenységét. S most ez a szép elismerés! Bizonyára még nagyobb lendületet ad a kö­zösség munkájához. Nagy Ágnes ban kergette bele magát a betegségbe. Nem lesz hosszú élete. Beszélhetek arról az íróról is, akit véletlenül elütött egy autó, mielőtt megírta volna élete főművét. Ennek az írónak sokan köszönhetjük pályakezdésünket. Vagy harminc évvel ezelőtt felvállalta a nemzet névtelen napszámosának a szerepét. Nem vagy alig írt, hanem járta az országot, igét hirdetett, lelkesített, mások erkölcsi ere­jét növelte. Segített minden ismerősnek, ismeretlennek, aki bármilyen jót akart csinálni, önzetlenül szolgálta, hogy vi­déken is legyen szellemi élet. A megtartó aprómunka láng­elméje és menedzsere volt. De különösebb írói rangot nem ért el. Aztán végre nyugdíjazták, s életében, eljöhetett volna az a korszak, amikor nagyregényben vagy csak dokumen­tumregényben mindazt leírhatta volna, ami vele és körü­lötte történt. Az irodalmi élet történetének is koronatanúja volt. Nem tette. Járt tovább, faluról városra, embertől intéz­ményig, noha közben ereje, hite, mondanivalója is fogyott. Csodáltuk őt, ám éreztük, hogy neki már nem ez lenne a dolga. Aztán többen veszekedtünk is vele, hogy hagyja most már abba — az egyre inkább önpusztító — országfoltozást. Majd mi és mások folytatjuk, ahogy tudjuk és ahogy lehet, mondtuk neki indulatosan. Mégis alig ült le íróasztala mel­lé. Képtelen volt életmódján lényegesen változtatni. Aztán elütötte egy őrült autós — pedig nyugdíjazás után a sors adott volna neki időt. Ám életét akkor is pazarolta, felál­dozta — másokért. Kicsit félek kimondani, de talán mégsem tévedek: nem volt elég belső hite az íráshoz. Etikai tartásából erre már nem futotta. Pedig nem azok közé tartozott, akiknek a múltjában túl sok a sötét, homályos, rejteni való folt. Mi a hosszú élet titka? Aki magával és a világgal olyan alkut köt, amit maga is értelmetlennek, netán károsnak tart, az hamarább bele­pusztul. Nincs értelme persze fejjel menni a falnak, külö­nösen, ha — az etikai tartás hiányában — lágy a fejünk. De az is életveszélyes, ha ott is betonfalat érzünk, ahol csak csalfa függönyt lebegtetnek előttünk. Mindenki arra vállalkozzon, amire képessége, hite, erkölcse van. Nem akarja az magát vagy a világot megváltani, aki a megvál­tás esélyétől is remeg. Nem biztatok tehát senkit túlválla­lásra, ám nem fogadható el az alulteljesítés sem. Amire azonban feltettük az életünket, azt nem lehet könnyen feladni. Ha azt tesszük, magunkat gyilkoljuk. Ez az élet egyik íratlan törvénye. Lehet persze olykor pihenni, kiengedni, új harcra készülni. Minden ember önmagáért, s nemzetéért felel. Ha a magára vehető felelősségrészt le­dobja a hátáról, ne csodálkozzék, hogy időnek előtte felőr­lődik emberi, s erkölcsi gyengeségébe. Az erkölcs tartja meg az ember fáradó testét is. Varga Csaba A forradalmi ifjúsági na­pok eseménysorozatának ré­szeként a Békés Megyei Mo­ziüzemi Vállalat március 15. és április 4. között 32 város­ban és községben rendezi meg a magyar filmheteket. Hét új alkotás kerül bemu­tatásra a „három tavasz” napjaiban. A Tanú és a Te rongyos élet! című alkotások rendezőjének, Bacsó Péter­nek Banánhéjkeringő című filmje szatirikus éllel nap­jaink fonákságairól szól. Ugyancsak mai, és sajnos nagyon aktuális témájú Ró­zsa János Csók, anyu! című színes filmje, amely egy széthulló, bár luxuskörülmé­nyek között élő család gro­teszk tragédiájának hű raj­za. Egyetlen nap eseményét összegzi Gyarmathy Lívia Vakvilágban című alkotása. A közelmúlt történelmét dol­gozza fel András Ferenc A nagy generáció című színes filmje. Az Elysium — ame­lyet Szántó Erika rendezett — a második világégés ko­rába kalauzolja el a nézőt; a gyermekek szemével láttat­ja a háború embertelensé­gét. Mikszáth Kálmán ro­mantikus regényét Révész György ültette át filmsza­lagra: az Aícli Miklós című vígjáték I. Ferenc osztrák császár udvari bolondjáról szól. Ugyancsak szórakoztat­ni kíván a Queen — Magic című koncertfilm, Zsombo­lyai János alkotása. Az idei filmhetek szerve­zőinek külön érdeme, hogy a kis lélekszámú községek kö­zönségére gondoltak elsősor­ban; a különben heti egy­két vetítést tartó kismozik- ban a szokásosnál hamarább láthatja a közönség ezeket a filmeket. (N. L.) Egy elfeledettnek hitt regény, Keszi Imre műve fogalmazó­dott filmmé Szántó Erika Elysium című alkotásában (Mokép — MTI-foó) Angliába készül a Rábai néptáncegyüttes A békéscsabai Rábai út­törő néptáncegyüttesre programokban gazdag ta­vasz vár. Már most nagy lelkesedéssel próbálnak, hi­szen hamarosan — március 22-én, négy órától — önálló, kétórás műsort adnak a bé­késcsabai ifjúsági házban. A Dél-alföldi táncokat, a Rimóci táncokat — melyet Mlinár Pál vendégkoreográ­fus tanított be —, a Kalo­csai marsot, a Székely ver- bunkot és forgatóst, vala­mint a Pontozót most elő­ször mutatják be. A Budai Vigadóban a Táncfórum rendezvényeire évente két gyermekegyüt­test hívnak meg. Az idén az egyik a Rábai lesz. Április 10-én így a szakmai közön­ség is láthatja kétórás ösz- szeállításukat. Londontól 200 kilométer­re, Harrogate-ben zenei fesztivált rendeznek az idén. Békéscsabáról a Rá­bai néptáncegyüttes kapott meghívást e rendezvényso­rozatra, melyen április 15- től 22-ig bizonyíthatják, jól felkészültek a turnéra. Végül május 29-én és 30- án Jugoszláviában, Zrenja- ninban szerepel az együttes, a békéscsabai napok záró­műsorán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents