Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
I 1987. március 7., szombat bukaresti irta : II romániai magyar nemzetiségi tanács üléséről A napokban kaptuk meg a bukaresti Előre február 28-i és március 1-i számát. E lapokban részletes tudósítás olvasható a romániai magyar és német nemzetiségű dolgozók tanácsának kétnapos, bukaresti munkájáról. A két szövetség második napi együttes, plenáris ülésén megjelent és felszólalt Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára. A tanácskozás alapvető célja — az Előre szerint — a magyar és a német nemzetiségű dolgozók mozgósítása volt, szoros egységben a néppel, az ötéves és az 1987. évi tervidőszak előirányzatainak teljesítésére, a haza fejlesztésére, a XIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtására. A vitaanyag előterjesztői és a hozzászólók bírálták a Románia elleni nyugati imperialista propagandát, de kemény vádakkal illették a Magyar Népköztársaságot is. Az alábbiakban erősen kivonatosan — de a hazánkra vonatkozó részt nem csonkítva — közöljük a tanácskozás anyagát A magyar nemzetiségű dolgozók tanácskozásán a jelentést Gere Mihály, a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke terjesztette elő. Vitaindítójában többek között a következőket mondta: — Megkülönböztetett hazafias büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a romániai magyar nemzetiségű dolgozók munkájukkal és a munkában tanúsított odaadásukkal, kezdeményezőkészségükkel, önfeláldozásukkal és honpolgári felelősségükkel, a többi honpolgár oldalán hozzájárultak mindazokhoz a nagyszerű megvalósításokhoz, amelyeket a hős román nép ért el, szoros egységben a párt és főtitkára körül a IX. pártkongresszus óta eltelt években a dicsőséges beteljesülések esztendőiben, amelyek a haza létének aranykorát, a Ceausescu-korszakot fémjelzik. Mint ismeretes, az utóbbi időben az imperialista, reakciós, antikommunista körök fokozottan próbálják befeketíteni és rendszeresen rágalmazni a szocialista országokat, a haladó és forradalmi erőket, a népek harcát a társadalmi szabadságért, a békéért Véleményünk szerint határozottan vissza kell vágnunk a reakciós, imperialista erők részéről jövő diverziós kirohanásokra, offenzív álláspontokról kell cselekednünk a szocialista rendszer felsőbbrendűségének kidomborításáért a gazdaságitársadalmi haladás alapvető problémái megoldásában, a nemzeti kérdés megoldásában, erélyesen le kell lepleznünk a reakciós körök propagandájának rágalmazásait. Annál inkább érthetetlen és elítélendő az a tény, hogy az utóbbi időben a Magyar Népköztársaságban, ebben a szomszédos szocialista országban, politikai és kulturális személyiségek, különböző sajtószervek tendenciózus, rágalmazó kijelentéseket és megállapításokat tesznek a romániai helyzettel, Románia bel- és külpolitikájával kapcsolatosan, tudatosan mellőzve a román nép nagy megvalósításait a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a tömegek életszínvonalának emelésében. Hangoztatva azt a tételt, miszerint a kelet-európai szocialista államok nem oldották meg megfelelőképpen a nemzeti kérdést, amely úgymond „nyitott kérdés” marad, tulajdonképpen rágalmazzák pártunk — akárcsak más szocialista országok — politikáját a nemzeti kérdésben, igyekeznek igazolni az országunk belügyeibe való beavatkozás pretencióit, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók egysége és testvérisége ellen törnek. A Magyar Népköztársaság könyvkiadóinál napvilágot látó egész sor történelemtudományi munka a történelmi igazság durva meghamisításait tartalmazza, felelevenítve Horthy fasiszta rendszerének idejéből a legreakciósabb tételeket, tulajdonképpen arra bujtogatnak, hogy ismét vita tárgyává tegyék az első és a második világháború utáni békeszerződéseket, európai államok közötti határokat. Az igazsággal, a nemzetközi kapcsolatok elveivel és normáival, a román—magyar baráti együttműködés érdekeivel szöges ellentétben álló ilyen elítélendő tényeket és megnyilatkozásokat Románia magyar nemzetiségű dolgozói felháborodással és keserűséggel fogadják, s a leghatározottabban elítélik. Az ilyenféle tételek rendkívül veszélyesek és károsak, ösztönzik a nacionalizmust, a sovinizmust és az anti- kommunizmust, élesztik a revansista érzéseket, illúziókat keltenek és álproblémákat vetnek fel, amelyek nézeteltéréseket idéznek elő és szítanak a népek között, a nemzetek között, a különböző etnikai közösségek között. A Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, kifejezve az összes magyar nemzetiségű román állampolgárok akaratát, a legkategorikusabban elutasítja a Magyar Népköz- társaságban hangoztatott téves és veszélyes tételeket és elméleteket, miszerint a nemzeti kérdés megoldása más államok hatáskörébe tartozna és nem annak a pártnak és államnak a hatáskörébe, amelynek területén nemzetiségek élnek. E tételek hívei ezen az alapon vetik fel és hangoztatják a más államok belügyeibe való „beavatkozás jogát”, a más or- szágokbeli nemzeti kérdés megoldásához való „hozzájárulás jogát”, annak a jogát, hogy az illető nemzetiségek kulturálisszellemi életének mentorai legyenek. Mindazok, akik ilyen koncepciókat hangoztatnak és ilyen praktikára ösztönöznek, tudatosan vagy öntudatlanul a reakciós, imperialista propaganda eszközeivé válnak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának véleménye szerint a nemzeti kérdés megoldása minden egyes állam kizárólagos szúverén attribútuma, s azt csakis azok oldhatják meg gyökeresen és tartósan, akik eg3'ütt építik az életüket, azok a politikai és társadalmi erők, amelyeket a nép felruházott a vezetéssel. Senkinek, semmilyen ürüggyel nincs joga beavatkozni más országok belügyeibe. Egy ország honpolgárainak életébe való beavatkozás, a távolból fabrikált megoldások semmiképpen sem oldhatják meg az illető nemzetiségek kérdéseit, de károsíthatják érdekeit, ellenségeskedést szülhetnek, megmérgezhetnek embereket, népek, országok közötti kapcsolatokat, károsíthatják az államok közötti megértést, barátságot és békét. Aggodalommal figyeljük, hogy a Magyar NK-ban napvilágot látó, egyes történelemtudományi munkákban ismét revizionista, revansista és irredentista jellegű tételek ütik fel a fejüket, igyekezve átértékelni olyan tényeket, amelyeket a történelem végérvényesen szentesített. Rendkívül súlyosnak tartjuk az első és második világháború után kialakult területi realitások törvényességének tagadására, nemcsak a jelen, hanem a történelmi múlt meghamisítására irányuló próbálkozásokat. 4 Ugyanakkor természetszerűnek és szükségesnek tartjuk leleplezni és helyteleníteni a horthysta rendszer rehabilitálásara irányuló próbálkozásokat, egyes ilyen könyvek szerzőinek kitartó törekvését az elkövetett bűntettekkel kapcsolatos nagy felelősség minimalizálására vagy elnézésére. Mindannyian igen jól tudjuk, hova vezetett a múltban az ilyen tételek és eszmék propagálása, mennyi rosszat, mennyi fájdalmat és keserűséget okozott a népeknek. Mélységesen sajnálatos, hogy egy szomszédos szocialista országban, különböző kiadványokban, könyvekben, kézikönyvekben tudatosan hamisítják más államok történetét. Az ilyen propaganda nem erősítheti a barátságot két szocialista ország között, az ilyen propaganda ellentétben áll az együttműködés, a béke és a jószomszédság légkörével, amelynek közöttük kell uralkodnia. Végső fokon mindezek az antikommunista, antiszocialista propaganda igen veszélyes eszközeivé és fegyvereivé válnak, és céljuk gyengíteni a szocialista országok egységét és barátságát, egymás ellen uszítani és megosztani őket. A vitában — melyben harmincán vettek részt — felszólalt Nicolae Ceausescu is. A Román Kommunista Párt főtitkára elsőként azokról az eredményekről szólt, amelyeket a Román Szocialista Köztársaság az elmúlt évtizedekben elért: — Hazánk fejlesztésének megvalósításai közismertek, mégis szükségesnek tartok megemlíteni közülük néhányat. Hazánk nemzeti vagyona az 1950. évi 330 milliárd lejről 1986- ban 4715 milliárd lejre gyarapodott, tehát több mint 14-sze- resen. A állóalapok értéke az 1944. évi 160 milliárd lejről 1986-ban csaknem 3000 milliárd lejre nőtt, egy lakosra számítva több mint 130 000 lej jut. Az állóalapok körülbelül 90 százalékát az utóbbi 20 évben valósítottuk meg. Az ipari termelés 1986-ban 115-ször volt nagyobb, mint 1944-ben, az ipar értéktermelése az 1944. évi 11,4 milliárd lejről 1986-ban több mint 1300 milliárd lejre emelkedett. A szocialista alapokon átszervezett mezőgazdaság erőteljes fejlődésen ment át, a múlt évben több mint 5-ször annyit termelt, mint 1944-ben. Ezen az alapon fejlődött az élelmiszer- ipar, termelése 1986-ban 36-szor volt nagyobb ugyanehhez az időszakhoz képest. Mindezekkel párhuzamosan kellő figyelmet szenteltünk hazánk edilitáris-szociális fejlesztésének. Megvalósítottuk az ország városainak csaknem általános átépítését. Nincs ma olyan város, ahol a lakások legnagyobb része ne épült volna az utóbbi 20-25 évben és ne biztosítana jó lakásviszonyokat az összes dolgozóknak. Mi több, néhány megyénk az idén kérte, csökkentsük az építendő lakások számát, mert nincs szüksége lakásra. Sok kórházat építettünk. Gyakorlatilag nincs olyan megye, ahol ne épültek volna modern kórházak. Románia ma a világ olyan országai közé tartozik, ahol a legtöbb a kórházi ágy 1000 lakosra számítva. Bárki látogat el országunkba, tapasztalhatja nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók nagy vívmányait, egész népünkét, amely kommunista pártunk vezetésével tudatosan alakítja szabad, független, szocialista és kommunista jövőjét. Nicolae Ceausescu a továbbiakban egyes imperialista körök Románia elleni rágalmairól szólt, majd beszédét így folytatta: — Nem aggaszt különösebbképpen, nem is aggasztott soha, hogy egyes reakciós imperialista körök tudatosan hamis színben tüntetik fel népünk eredményeit és tevékenységét. Osztályérdekeiknek megfelelően cselekednek így. Érthetetlen azonban, ha ilyen dolgok egyik vagy másik szocialista országban jelentkeznek. Nem igényeljük, hogy feltétlenül ismertessék Románia megvalósításait. Ügy hiszem azonban, minimális igény, hogy ne vázoljanak torz képet arról a munkáról, amelyet népünk, a dolgozók folytatnak a párt vezetésével a gazdasági-társadalmi fejlődésért, a szocialista és kommunista rend építéséért. A történelmi kérdésekről persze sokat lehet vitatkozni. De vajon megváltoztathatja-e valaki a történelmet?! Vál- toztathat-e valaki azon a tényen, hogy 2500 évvel ezelőtt Hérodotosz az e tájakat, közöttük a mai Erdély, Moldva, Havasalföld területét lakó dákokat „a trákok legigazabbjai- ként és legbátrabbjaiként” jellemezte? Természetesen akadhatnak olyanok, akik 2500 év után nem értenek egyet Hérodotosszal! De nehéz számukra megváltoztatni olyasmit, amit akkor élők láttak és megértettek! Megváltoztathatja-e valaki a történelmet, azt a tényt, hogy Burebista központosított államot teremtett meg, hogy Decebal azt továbbfejlesztette, hogy a dákok évszázadokon át küzdöttek a rómaiak ellen, amíg — igaz — legyőzték őket? De civilizáció hiányában, államszervezés hiányában, amely civilizációt és államszervezést az akkori kiválóságok méltányoltak, ezt nem tehették volna meg. Vajon kinek használ e realitások tagadása? Vajon ez tulajdonképpen nem olyan politika, amely ellentétben áll a magyar nép és a román nép, két olyan nép mindennemű érdekeivel, amely hosszú ideje együtt él és együtt kell élnie? Természetesen senki sem változtathat az azzal kapcsolatos valóságon, hogy mikor érkeztek az első magyar törzsek az akkori általános népvándorlás keretében és telepedtek meg a mai Magyarország területén, azon, hogy a lakosság egy része Erdélyben is megtelepedett. De vajon miért kell ezt az egyébként közismert történelmi tényt úgy jellemezni, hogy tagadják egy másik nép létét, noha az több mint 2500 éve élt e területeken, s amely a vándorló népek elől nem távozott máshova, hanem harcolt, védelmezte földjét és létét? Miért tagadnák meg még azt a XII. századbeli tudóst vagy egyesek szerint magyarországi vezetőt, aki megírta ismert munkáját arról, hogy jól szervezett lakosság élt ezeken a területeken? Miért kell oly könnyen mellőzni a tudomány által bebizonyított dolgokat — a régészeti felfedezéseket, amelyek szerte a világon adott történelmi periódus vagy események rekonstitúciójának alapját képezik, ameny- nyiben hiányoznak az írásos munkák? Vajon az oszmán birodalom általi megszállás idején a román országok nem harcoltak és nem őrizték meg autonómiájukat? Köztudomású, hogy az egyedüliek voltak a Balkánon, amelyek megőrizték autonómiájukat! Vajon Mircea képzeletbeli hadsereggel győzte le Bajazidot? Vagy Stefan cel Mare? Vagy Mihai Vi- teazul, akiknek seregeiben számos székely egység küzdött? Hát a románok és a magyarok közös harca az oszmán birodalom ellen csak a képzelet játéka volt? Hunyadi János, aki végül is a magyar állam vezetője lett, képzeletbeli figura volt? Véleményem szerint a történelemnek — amint már nemegyszer kifejtettem — nem a negatív állapotok hangsúlyozását, hanem a népek közötti közeledést és testvériséget kell szolgálnia. Számos történelmi esemény során — főként a közelebbi időszakra gondolok — szerepet kaptak egyik vagy másik ország uralkodó osztályai. De negatív momentumok jelentkezését a különböző országok közötti kapcsolatokban egy bizonyos történelmi periódusban nem kidomborítani kell, hanem g volt kizsákmányoló, uralkodó osztályok politikájától el kell határolódni, abból kell kiindulni, hogy új történelmet, a barátság és együttműködés történelmét fejlesztjük ki és valósítjuk meg. Ez általában érvényes Európára és az egész világra — annál inkább Románia és Magyarország kapcsolataira! Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését. Hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hozzájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tudomány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét! A tapasztalatcsere mellett vagyunk, de határozottan ellenezzük a belügyekbe való mindennemű beavatkozást. Nem engedtük meg azt semmilyen körülmények között, s nem engedjük meg ma sem, és sohasem! Románia kérdéseit, a szocialista fejlesztés kérdéseit a román nép oldja meg ösz- szességében, teljes egységben, vezető ereje, a Román Kommunista Párt oldja meg! A széles körű fejlesztés mellett vagyunk, mindig is határozottan munkálkodtunk és munkálkodni fogunk a kapcsolatok bővítéséért a szocialista országokkal, elsősorban szomszédainkkal, s közöttük mindig gondolunk a Magyar Népköz- társaságra is. Mi több. úgy véljük, hogy nagy lehetőségek kínálkoznak a kooperációs kapcsolatok széles körű kiépítésére a szocialista országokkal, és ilyen értelemben a pártvezetőségben ki is dolgoztunk számos javaslatot és intézkedést, amelyeket röviden közzétettünk a Politikai Végrehajtó Bizottság üléséről szóló közleményben — és így akarunk eljárni magyar szomszédainkkal is. Véleményem szerint ez megfelel a két nép érdekeinek, a két ország szocialista fejlődése érdekeinek. A problémák minden más felvetése, minden olyan próbálkozás, hogy a realitásokat torzítsák és a torzítással még egyes nemzetközi fórumok elé is lépjenek, ellentétben áll mind a magyar nép, mind pedig a román nép érdekeivel! Soha nem tettünk és nem teszünk egyenlőségi jelet egyik vagy másik ország bizonyos rossz szándékú emberei vagy csoportjai között és az illető országok népei között. Mindig is úgy véltük és úgy véljük, hogy a népeknek ismerniük kell a valóságot, de nevelni is kell őket, meg kell értetni velük, hogy érdekük együttmunkálkodni, együttműködni más népekkel, elsősorban szomszédaikkal. Sok közös dolgunk van — még ha a Magyar Akadémia története nem is említi őket —, ami az ilyen felvetés mellett, a két ország és nép ilyen kapcsolatai mellett szól. De hogy érthetnénk egyét a magyar sajtó és irodalom romániai terjesztésének bővítésével, amikor ebben a sajtóban szidalmazzák országunk dolgozóit! Ennek elfogadásával rossz szolgálatot tennénk. A sajtó, a rádió, televízió eszközeink — az irodalom, a művészet —, mindezek egyetlen célt kell hogy szolgáljanak: a közeledést, a barátságot, a nevelést a szocializmus, a nemzetközi szolidaritás szellemében. Minden más értelmezés és megközelítés ellentétben áll a népek mai, holnapi és mindenkori érdekeivel! Véleményem szerint sajtónknak, tájékoztatási eszközeinknek így kell megközelíteniük a kérdéseket. Remélem, magyarországi szomszédaink is megértik, hogy itt az ideje véget vetni az ilyen állapotoknak, az ilyen megnyilatkozásoknak, és egyaránt a barátság és az együttműködés útján cselekedni. A magunk részéről szeretném kijelenteni itt — de kijelentem ezt egész népünk számára —, szilárd elhatározásunk mindent megtenni mindannak a felhasználásáért, ami értékes közös múltunkban — és megtesszük ezt az összes szocialista országok, a világ összes népei vizonylatában — az együttműködés, a barátság fejlesztéséért, minden nép fejlődésének biztosításáért, valamennyi nemzet jólétének gyarapodásáért, a világbéke biztosításáért. A Román Kommunista Párt főtitkára beszéde befejező részében az ország előtt álló gazdasági-társadalmi feladatokról szólt. Miközben nagy megbecsüléssel tekintünk a román nép nagyszerű, korszakos eredményeire, és teljes mértékben azonosulunk a népek közötti barátságról hangoztatott alapelvekkel, a román politika rangjáról hazánkra, a Magyar Nép- köztársaságra szórt vádakkal és rágalmakkal nem értünk egyet. A fentiekhez mégsem kívánunk kommentárt fűzni, mert meggyőződésünk, hogy illetékes magyar szervek megfelelő időben és megfelelő módon választ adnak a bukaresti vádaskodásra. Másfelől úgy érezzük, hogy olvasóink, akik itt, a magyar— román határ mentén élnek, jól ismerik a magyar politikai közgondolkodást, könyv- és lapkiadást, és — kiterjedt rokoni, baráti kapcsolataik révén — tájékozottak a szomszédos szocialista országok életéről, eredményeiről és gondjairól. Ennek tudatában hisszük, hogy jól el tudnak igazodni az Előre híradásában. Emlékeztetni szeretnénk azonban olvasóinkat arra a sajátos felelősségre, ami ránk, Békés megyeiekre nehezedik. Immár több mint négy évtizede élnek itt békében, azonos állampolgári jogokkal, gazdasági és kulturális lehetőségekkel nemzetiségek, szlovákok, németek, románok és szerbek. Mint féltett kincsre, úgy kell vigyáznunk erre a kölcsönös megbecsülésen, a nemzeti, nemzetiségi hagyományok tiszteletben tartásán alapuló együttélésre. Nem hagyhatjuk, hogy bármi is árnyékot vessen az itt élő magyar és nem magyar ajkúak kapcsolatára. Ezért minden, hozzánk érkező jelzést — üzenjék bárhonnan is — ennek figyelembevételével, kellő mértéktartással és nemzeti nagyvonalúsággal illő kezelni. Ha úgy tetszik, ez történelmi parancs.
