Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-05 / 54. szám

1987. március 5„ csütörtök r " ■ 1 aTcj Tudja Ön, mit takar az MTESZ rövidítés? Menedzselés, megbízások, kutatás A műszaki értelmiséget összefogó, a szakmák legjobbjait összegyűjtő társadal­mi szervezet, a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövetsége meglepő­en erős bázissal rendelkezik megyénkben. Az MTESZ Békés Megyei Szervezetében ugyanis 19, közöttük igen nagy hagyomá­nyokkal rendelkező egyesület működik, ki­csit csendben, meglehetősen rossz körül­mények között, mégis tiszteletre méltó eredményeket produkálva. Ahogyan az országos megítélésben végre nő az MTESZ tekintélye — ezt legutóbbi közgyűlésük visszhangja is igazolja —, úgy kapnak erőre a megyei szervezetek is. Hiszen fölösleges lenne ecsetelni, hogy gazdasági gondokkal küszködő hazánkban milyen jelentős szerepe van a műszaki ér­telmiségnek, amelynek innovatív képessé­geit nem igazán teszi próbára a jelenlegi gazdasági gyakorlat. Ez alkalomból nem — sokat hangoztatott — hátrányos helyze­tükről kívánunk szólni, hanem azokról a törekvésekről és tervekről, amelyeket az elmúlt év márciusában alaposan megújult megyei szervezet — az egyesületekre ala­pozva — maga elé tűzött. Beszélgetőpart­nerünk Fülöp Imre, az MTESZ Békés Me­gyei Szervezetének ügyvezető titkára. — Nagyon hiányzik a me­gyei szervezet számára egy technika háza. Hiszen is­meretes, hogy az egyesüle­tek ide-oda bekéredzkedve tudnak csak egy-egy tudo­mányos rendezvényt meg­szervezni, vagy éppen szer­vezeti életet élni. A jelenle­gi, öreg épületben mit tud nyújtani a megyei szervezet az egyesületek számára? — Körülményeink valóban nem jók, a nagyterem és a klub kedden és csütörtökön­ként, illetve az első és har­madik pénteken a miénk. Is­meretes, hogy társbérletben élünk a TIT megyei szerve­zetével — mondja a titkár. — A megyei küldöttérte­kezlet igen kritikus és ön­kritikus volt. Érezhető volt, hogy az egyesületek előbbre szeretnének lépni, s erre erőt is éreznek magukban. Mik a megyei szervezet tervei, ho­gyan kívánja ezt a megúju­lási készséget kiaknázni? — Először is szeretnénk a fiatalokat nagyobb számban megnyerni és ennek érdeké­ben megalakítjuk az ifjúsági tanácsot. Ennek a tanácsnak az lenne a feladata, hogy a megye fiatal műszaki szak­embereit bevonja az egyesü- léti munkákba, lehetőséget teremtve a számukra, hogy feltárják szakterületük prob­lémáit, amelyet közvetlenül tolmácsolhatnának a megye vezetőinek. Szeretnénk klu­bot nyitni a fiataloknak, s ebbe a klubba két számító­gépet, videót vásárolnánk, hogy hasznosan tölthessék el idejüket. Havonta mindösz- sze egy kötött programot ter­vezünk a számukra. Tervez­zük egy környezetvédelmi munkabizottság megalakítá­sát is, amely az MTESZ or­szágos programjában is sze­repel. Újraszervezzük az ok­tatási bizottságunkat, ezzel a tevékenységünkkel a szak­képzésben jelentkező fehér foltokat szeretnénk berajzol­ni. Ilyen volt a kazánfűtő, vagy ilyen lesz a szigetelő szakmunkásképzésünk is. Szerveztünk számítógépes tanfolyamot, ami nagy nép­szerűségnek örvendett. — Hallottunk a „Felkínál­tam klubról” is ... — Győrben, Sopronban, Tatabányán ezt már megva­lósították. önökkel, a Népúj­sággal együttműködve sze­retnénk kapcsolódni a Felkí­náltam televíziós műsorhoz, hiszen — ismerve a megye telefonellátottságát — erre nem mindenhonnan van mód. Ügy gondoljuk, hogy a mű­sor idején ügyeletet tarta­nánk, fogadnánk az ajánla­tokat, ugyanakkor az ötle­tekkel jelentkezőknek min­den hónapban egyszer klub­napot is tartanánk. Ilyenkor iparjogvédelmi végzettséggel rendelkező szakemberek ad­nának tanácsokat, sőt, a ta­lálmányok menedzselésére, a gyártók megkeresésére is vállalkoznánk. — A szervezet egyesüle­tekre épül. A tagdíjakból egy előadást is nehezen le­het megszervezni. Az új öt­letek megvalósításához, a tu­dományos munkához pedig pénz kell. Mik a források, és hogyan lehetne javítani a helyzeten? — Tavaly a központtól 585 ezer forintot kaptunk, ezt az összeget az idén 20 százalék­kal csökkentik. Ez arra volt elég, hogy az öttagú appa­rátus bérét, a működéshez szükséges kiadások egy ré­szét fedezze. Ami bevételünk van, az a megbízásos mun­kákból, a tanfolyamokból ke­rül ki. Ez utóbbiakból az el­múlt évben másfél millió fo­rint folyt be. Az általunk „megtermelt” pénzből az MTESZ-központ 18 százalé­kot kap, a megbízásos mun­kák után az OMFB pedig 12 százalékot. Meg kell monda­nom, hogy az egyesületek ál­tal megtermelt, befizetett pénzekből a megyébe, szer­vezetünkhöz egy fillér sem áramlik vissza. Mégis büsz­kék vagyunk arra, hogy or­szágos viszonylatban az el­számolt megbízásos munkák tekintetében a harmadik he­lyen állunk. — Milyen fontosabb ter­veket, megbízásokat érdemes kiemelni? — Tavaly dolgoztunk a kö­zép-békési térség település- fejlesztési programján, de végzünk munkahelyi zaj­szintmérést, légszennyező anyagok vizsgálatát, készítet­tünk munkavédelmi referen­ciaszabályzatot és annak adaptálását, tűz- és robba­Hz akadémiától a zenetudományig Hogyan kerülhet egymás mellé levéltár és zenei for­ma, telefonhírmondó és kó­dex, zsidó vallás és teorikus antropológia meg divat és beatzene? Úgy, hogy vala­mennyi a műveltség foga­lomkörébe tartozik. Az aka­démia nyitja és a zenetudo­mány zárja azt a sort, ame- ben legalább négyszáz meg­lepetés várja a türelmeseket és kíváncsiakat. Csupán az utóbbi tulajdonság ugyanis kevés a Kossuth Könyvkiadó újdonságának, a Kulturális kisenciklopédia című, vas­kos kötetnek a hasznosításá­hoz. Nem könnyű olvasmány — türelem is kell hozzá. De hát a bánásmód a műfaj ter­mészetéből fakad: lexikont, ismerettárat, effélét nem unaloműzőnek és kikapcso­lódásként olvasunk, lapról lapra haladva, hanem segéd­eszközként kezeljük, szelle­mi mankónak használjuk, szükségleteink szerint ütjük fel itt vagy ott. A kiadónak volt már ha­sonló próbálkozása, gondol­junk csak a Világtörténelmi kisenciklopédia vaskos köte­tére, majd annak újabban kiadott kétkötetes változatá­ra. Ezt a mostani enciklopé­diát, száznegyven szerző és szerkesztő munkáját ki-ki a maga szükségletei szerint fogja használni. Nyilván elégedettek lesznek vele a humán kultúrával, a társa­dalomtudományokkal és a művészetekkel foglalkozók, többet találnak lapjain az oktatás és a közművelődés — különösen a művelődés- történet — iránt érdeklődők, mint a műszaki kultúra megszállottjai. Hiányérzetünk akkor támad inkább, ha mondjuk, a vizuális kultú­rának olyan robbanásszerű­násveszélyes anyagok méré­sét, Békésre az Élővíz-csa­torna belterületpart- és me­derrendezésére tervet. A megbízást az üzemek, válla­latok, munkahelyek adják, mi ezt legjobb szakember- gárdánkkal végeztetjük el. Úgy mondják, gyorsak, meg­bízhatóak vagyunk. — Mire koncentrálnak a jövőben? — A biotechnikára és -technológiára, a környezet- védelemre, a számítástech­nikára. Az egyesületek mun­káikkal a megyei vezetés döntés-előkészítésében is részt vesznek, de a szakem­berképzésben és -továbbkép­zésben is. Ügy érezzük, a megyei vezetés számít ránk. Együttműködési megállapo­dásunk van az"SZMT-vel, a KISZ-szel, a TIT-tel, a nép­fronttal. Ezeket a kapcso­latokat azonban igyekszünk még élőbbé, szorosabbá ten­ni. — Régóta foglalkoztat a gondolat: nem lehetne a kö­zépiskolások tehetséggondo­zásából ennek a sok jó szak­embernek, prosperáló egye­sületnek részt vállalnia? Hi­szen nem elég a tárgyjuta­lom vagy oklevél egy-egy tanulmányi versenyen jól szereplő diáknak. Ki lehetne — a legjobbakat — nyaran­ként vinni a munkahelyekre és foglalkoztatni őket... — Jelenleg a középiskolá­soknál valóban nem találtuk ki a tehetséggondozás, az utánpótlás-nevelés új, haté­kony formáit. Ugyanez a fő­iskolásokkal már megvan. Például a diákklubok ré­vén. De megpróbáljuk nem­csak a tehetségek gondozá­sát, de felderítését is. Hi­szen 4913 fős taglétszámunk, a 19 egyesületben folyó mun­ka ezt lehetővé teszi. Szak­embereink talán ezt az igen szép, a jövőt szolgáló fel­adatot is vállalni fogják. — Az MTESZ közgyűlésén is szó volt róla, s a tagok is szorgalmazzák. Hogyan áll az MTESZ az érdekvédelmi feladatok ellátásával? — Szervezetünknek a to­vábbiakban is lényeges fel­adata a reálértelmiség ér­dekközvetítő és érdekképvi­seleti funkciójának az ellá­tása. Ehhez a szükséges jo­gosítványoknak jogszabá­lyokba foglalását kell kezde­ményezni ... B. Sajti Emese en kifejlődött és öntörvé­nyűvé vált ágáról szeret­nénk megtudni valamit, mint a videó. Meglepetést emlegettünk recenziónk elején, s nem véletlenül. A Kulturális kis­enciklopédia szócikkei ugyanis eltérnek a hazai le­xikonok hagyományaitól, és­pedig jó irányban: szokatla­nul friss bibliográfia zárja őket, tartalmuk pedig bő­ségesebb, legtöbbször a tör­ténelmi áttekintés is bele­fér. így az akadémiától a zenetudományig hazai tudo­mányosságunk helyzete is elénk rajzolódik az útmuta­tónak is kiváló könyvben. Juhani Nagy János HANGSZÓRÓ Reggeli megemlékezések Nem sokan lehetnek azok, akik reggelente rádió nélkül ébrednek, csendben, az aktuális hírek, információk nélkül kezdik a napot, úgy készülődnek munkába, iskoláb i. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb családban — h<? csvk „fél füllel” is — figyelik vrgy a Kossuth, vagy a Pete adó műsorát. Nekem mindenesetre nem is igazán reggel a reg­gel, ha nem szól a rádió, ha nem tájékozódom az ország­ban és a nagyvilágban történtekről, arról, hogy milyen az idő, a várható televízió- és rádióműsorokról, ha nem kö­szöntik a névnapjukat ünneplőket, ha nem hallom a könyv­vagy filmismertetést, az évfordulós megemlékezéseket. S maradjunk most ez utóbbiaknál! A reggeli ébredezés, mosakodás vagy éppen mosogatás, pakolás, a gyerekek indítása, egyszóval a reggeli kapkodás, rohanás, biztosan nem kifejezetten az ünneplés, a megem­lékezés, a tiszteletadás ideje. Ahhoz túlságosan „prózai” az időpont, s persze nem az ünnepelt a családi reggelek „fő­szereplője”. Mégis! Nagyra értékelem, hasznosnak tartom ezeket a néhány perces programokat, akár híres emberek­ről, Arany Jánosról vagy Elvis Presleyről, tudományról, művészetről, feltalálókról vagy sportolókról legyen is szó. Óriási érdeme, ajándéka a rádiónak minden ilyen felvil­lantás, ismeretnyújtás, köztudott dolgok, események, tettek felelevenítése, vagy éppen egészen újak (számunkra isme­retlenek) közlése. Csak arra gondolok, hány évfordulóról, érdekes adatról maradtam volna le, ha nem szól a rádió! Meg arra, meny­nyivel lennék szegényebb, ha a jeles napok, évfordulók, az aktuális érdekességek, információk nélkül kellene elindul­nom otthonról, ha így kellene kezdenem a napot... Társalgó Régi és rendszeres hallgatója vagyok a Társalgónak, a rádió irodalomkedvelőknek szóló másfél órájának. így — sok év alatt — igen sok kellemes, szép órával, ismerettel, élménnyel lepett már meg ez a műsor. De a kedd délelőtti adást különösen kiemelkedőnek tartom, a sikeresebbek kö­zül is az egyik legsikeresebbnek. Mert miről is társalogtak költők és ifodalomtudósok, a műsor vendégei, Rigó Béla, Vargha Balázs, Farkas László, Steinert Ágota és Mészöly Dezső? A magyar irodalom, sőt az egész világirodalom sem osztogatja bőkezűen költőinek, íróinak a „nagy” jelzőt. Sok költőt, drámaírót, regényírót viszont „kismesternek” minő­sítenek. Mit jelent, mit takar egyik, mit a másik fogalom? Milyen izgalmas téma! De nem csak izgalmas, hálás is. Versek, sorsok, tragédiák, emberek és korszakok viharai, összecsapásai, s azok tükröződése a költészetben. Mit je­lent vidéki költőnek lenni a magyar, illetve magyarnak len­ni a világirodalomban, esetleg határainkon túl tartozni a magyar költészethez? Erről is szólt a műsor. S egyáltalán: a „poéta minor” meghatározás lefokozás-e vagy inkább elismerés? Kik jutottak el ezzel az értékíté­lettel a halhatatlanságig? Milyen szerepük volt a magyar irodalom életében a hagyományt őrző és a mesterség tisz­teletére vigyázó kismestereknek, akik egyes műveikben a legnagyobbak szintjéig emelkedtek? Kiket helyezett el így az utókor, s kiket emelt ki innen egy váratlan, többnyire tragikus fordulata a történelemnek? — olvasom a műsor készítőinek ajánlását. Értékelésnél, ítélkezésnél olykor a felületesség is köz­beszól, az igazságtalanság az erősebb: erre is hallhattunk világos példákat. Méltatlanul kismester például a világ irodalmában az a nagy magyar költő, aki nyelvi korlátok miatt nem lehetett eléggé ismert. A beszélgető partnerek bámulatos tudása, bölcsessége, úgy tűnt, véget sem érhet, úgy hömpölygött, mégis élveze­tes volt, szépen lehetett követni. Ebben Filippinyi Éva szer­kesztő-műsorvezetőnek, okos, könnyed „dirigálásának” nagy része volt. Élő világirodalom Talán megbocsátható, ha a következő műsor, amit ki­emelnék, ugyancsak irodalomról szól, szépirodalmat kínál. S éppen ezért, a „kínálás” módjáért tartom fontosnak az Élő világirodalom sorozat Gabriele Wohmann NSZK-beli írónő Ha a farkas elmegy című novelláját bemutató adá­sát. Salyámosi Miklós nagyszerű bevezetője után és Ben- cze Ilona előadásában még inkább ragyogott az írónő re­mek alkotása, ez a modern német irodalomból ügyesen vá­lasztott ízelítő. ,v ___v K i volt Beszédes József? A magyar mérnökképzés akkor kezdődött, amikor II. József 1782-ben megszervez­te a budai tudományegyete­men az Institutum Geomet- ricumot. Ebből nőtt ki — kü­lönböző módosításokkal, ösz- szevonásokkal és átszervezé­sekkel — a mai Budapesti Műszaki Egyetem. Tudjuk, hogy az elmúlt száz év se­regnyi kiváló magyar mér­nökének tudományos és gya­korlati — tervező és kivite­lező — tevékenysége dicséri a hazai mérnökképzést, an­nak magas színvonalát. Ám nagy tudású és pél­dásan dolgozó, európai vi­szonylatban is számottevő mérnökök már korábban, a múlt század első felében is dolgoztak hazánkban. Ezek egyike volt a Magyarkani- zsán, 1787. február 12-én, kétszáz esztendeje született Beszédes József. Felső isko­láit a budai tudományegye­temen végezte, ahol 1813-ban mérnöki oklevelet szerzett. Még tanult, amikor már megkapta első mérnöki meg­bízását, a Sárvíz szabályozá­sát. Miután befejezte tanulmá­nyait, munkája mellett böl­csészetet is hallgatott. 1819- ben avatták a szépművésze­tek és a filozófia doktorává. Ekkorra azonban már el­jegyezte magát a vízépítő­mérnöki hivatással. Fő mű­ködési területének és céljá­nak a honi vadvizek, ka­nyargó folyók és patakok megzabolázását tekintette. A Kárpát-medence ugyan­is a XIX. század elején még a szabályozatlan vizek, árterek, mocsarak, lápok és ingoványok országa volt. A mezőgazdaság pedig mind nagyobb területeket akart Beszédes József portréja művelés alá venni, mert a belföldi és külföldi piacok egyaránt a magyar gabona után kiáltottak. Nagy volt a kereslet, kicsi "a kínálat. Szükség volt tehát a folyók szabályozására, gátak közé kellett szorítani, s ki kellett szárítani a széles ártereket, amit Széchenyi István nem­zeti üggyé tett. Ebbe a nagyszabású terv­be kezdett Beszédes József, aki 1814-től gróf Esterházy Károly uradalmi mérnöke volt. Hosszú lenne részletesen felsorolni mindazt, amit lan­kadatlan szorgalommal és tudással párosult tehetségé­vel alkotott. Tolna, Fejér, Veszprém, Komárom, Po­zsony, Nyitra és Vas várme­gyékben szabályozott folyó­kat és patakokat. Völgyeket szárított ki, elkészítette a Kapos-folyó szabályozási terveit. Tervet dolgozott ki a Balaton vízszintjének leszál­lítására. Átmetszésekkel ren­dezte a Duna Baja és Báta közötti szakaszát. Közben egy osztrák vasúttársaság megbízásából kiigazította a vaspályára káros vízfolyáso­kat, és részt vett a pálya ki­tűzési munkáiban. Feladatát mindig sikerrel oldotta meg, s hamarosan országos hírnévre tett szert. Amikor pedig Széchenyi 1830-ban a Duna zuhatagos szakasza, a Vaskapu, és az Al-Duna hajózhatóvá tételét tanulmányozta, Beszédes Jó­zsefet vitte magával a fo­lyamon Galacig, majd onnan Konstantinápolyba. Beszédes kiváló alkotásai közé tartozik az 1832—1840. között épített József nádor malomcsatorna, a Felső-Ti- sza szabályozása és a Han­ság mocsarainak kiszárításá­ra készített tervezet. A sza­badságharc alatt a Pozsony­tól Szolnokig épített, úgyne­vezett központi vasútnak volt igazgatómérnöke. Gyakorlati munkája mel­lett a vízépítés elméleti kér­déseivel is foglalkozott. Ta­nulmányokat és műszaki cikkeket, ismertetéseket írt a Tudományos Gyűjtemény, a Mérnök, a Századunk, a Jelenkor és a Társalkodó különböző számaiban. Elmé­leti és gyakorlati munkássá­gát elismerve a Magyar Tu­dományos Akadémia levele­ző tagjává választotta. Ezenfelül 1831-ben könyvet jelentetett meg „Magyaror­szág vízépítészetéről”, 1839- ben egy „Kolozsvártól Grú­zig hajózható országos csa­torna” tervéről. „Mérnöki irányiatok” és a „Duna-ti- szai hajózható csatorna” cí­mű, 1843-ban publikált mű­vei gyakorlati tapasztalatok alapján írt elsőrangú elmé­leti munkák. Könyveivel, tanulmányai­val és cikkeivel megvetette a magyar műszaki irodalom alapját, megteremtette a ma­gyar vízépítő műszaki iro­dalmat. Gondolatainak, el­képzeléseinek nagy része ma is érvényes és időszerű — olvashatjuk a siófoki Beszé­des József Múzeum tárlat- vezető-füzetében. Az utókor ugyanis múzeumot nevezett el e kitűnő férfiúról. Beszédes József 1852. feb­ruár 29-én hunyt el Duna- földvárott. Munkássága hasz­nos, örök nyomot hagyott a magyar tájban. Dr. Csonkaréti Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents