Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG 1987. március 5., csütörtök o Vészjel Csernobilről Csernobil. Még nincs egy éve, hogy az ukrán város neve kitörölhetetlenül belevésődött a világ, s különösen Kelet-Európa történelmébe. Mi, magyarok magyarosan reagáltunk a bizonytalan hírekre. Hittük is, nem is. Egy pillanatig sem voltunk fejvesztettek, de súlyos szorongásoktól sem voltunk mentesek. Nem is csoda, sok ezer telefont kaptunk nyugatra szakadt rokonainktól egyetlen fontos kérdéssel: élünk-e egyáltalán? Igaz, annyira azért nem gyötört meg minket ez a szorongás, hogy minden szörnyűségen könnyű lábbal fickáló akasztófahumorunk cserbenhagyja szívünket. Csernobil. Fogalommá nőtt a város neve. Senki sem hitte, hogy létezhet ilyen sosem látott szerencsétlenség, melynek se színe, se szaga és semmiféle formája, csak rettenete van. A televízióban tegnap este láthattuk a csernobili eseményekről forgatott szovjet dokumentumfilmet. A Vészjel sokunkat a képernyőhöz láncolt. Nem csak témájával, hanem őszinte oknyomozó szándékával, a film tanulságai régi keletűek, ám ismétlésük sosem felesleges. A befejező képek alatt a következőket hallhattuk: „Csernobil példája nem az atomtól, hanem a könnyelműségtől óv bennünket és arra figyelmeztet, hogy egyszerűbbé kell tenni az ember és a bonyolult technológiai berendezések kapcsolatát... Ha Csernobilben az aktív anyagnak mindössze három százaléka ilyen nagy bajt okozott, akkor vajon mire képes ugyanennek az anyagnak tíz, vagy húsz százaléka, vagy esetleg három, tíz, vagy harminc atomtöltet?” De legalább ennyire fontos a másik tanulság, amit Illyés Gyula idézetével talán legrövidebben így fogalmazhatnánk meg: „...Növeli, ki elfödi a bajt”. Bár a filmből kiderült, hogy a veszély nagyságáról szinte fogalma sem volt senkinek, az alkotók által megszólaltatott asszony — aki akkori terhessége ellenére önkéntesként kívánt segíteni az erőmű körüli mentésben — keményen fogalmaz: „Korotkovnak az volt az álláspontja, hogy nem mond ellent főnökeinek, inkább hallgatott a fölötte álló vezetőkre, pedig az adott szituációban kötelessége lett volna azt mondani, hogy nem, én inkább vállalom, hogy lecsuknak. de elmondom az embereknek, hogy tegyék meg az összes óvintézkedést.” Korotkov a vádra így válaszolt: „Nem az én hatásköröm, hogy ilyen kérdéseket boncolgassak vagy megvitassak.” Eszembe jutott Dürrenmatt Fizikusok című drámájának három évtizedes zárógondolata. A fizika fizikusok ügye, a fizika hatása mind annyiónk ügye. Ezzel a gondolattal nincs ép eszű ember, aki vitába száll. Akkor hogy képzelheti egy tudós, hogy ő nem egy valaki a mindenkiből, s neki a hatással nem kell foglalkoznia. A tudomány hatása neki még inkább ügye kell hogy legyen, mint bárki másnak. Ezen a ponton túlmutat ez a film önmagán. Mert az atomveszély csak szűk tartománya a ránk leselkedő félelmetessé- geknek egészségünkre, környezetünkre ezer önmagunk által életre hívott ellenség feni fogát. S vajon hány üzem vezetői tudják és hány kutató tud ezekről és hallgat?. .. A filmesek remek, önfeláldozó tetteknek is emléket állítanak. Közvetetten ilyenkor is a tájékoztatás őszinteségét dicsérik. Hiszen ezek az emberek tudják, mit vállalnak: a halálos veszedelmet. Sejthették, miről van szó, különösebb ismeret nélkül is, mikor mindössze perceket, másodperceket dolgozhattak a „forró helyeken”. Mégis önként mentek. Bízva a tájékoztatás pontosságában. S ugyancsak a tájékoztatás őszinteségéhez kapcsolódik a film talán legszebb gondolata: .........a sose hallott veszély ... felgyülemlik a levelekben, bekerülhet a tejbe, vízbe. Vajon itt jelen van-e vagy sem? Veszélyes vagy veszélytelen? Hát mindenkinek dózismérővel kell élnie? Ebbe bele lehet őrülni! Nem, csak így ne legyen! Nyugalomban kell élni, és abban a tudatban, hogy idejében és pontosan figyelmeztetik az embert, és elmagyarázzák, mit és hogyan tegyen. Föltétlenül, még a kellő időben.” A mi miatt az alkotás megtekintése után még mindig hiányérzetem volt, hogy az utóhatásról nem szólt a Vészjel. Talán azért, mert a legkevesebb okunk sincs a félelemre. Mégis ez az egy mondat hiányzott. Ungár Tamás Tanácsülés Mezőberényben Mezőberény Nagyközségi Közös Tanácsa tegnap, március 4-én délután Szűcs Lajos tanácselnök vezetésével ülést tartott. Először beszámoló .hangzott el a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a tanács által a végrehajtó bizottságra átruházott hatáskörben hozott végrehajtói bizottsági határozatokról, a két ülés között tett fontosabb intézkedésekről. A következőkben dr. Bankó Márton vb-titkár számolt be az egységes pénzalap elmúlt évi bevételi és kiadási tervének teljesítéséről. Az előterjesztésből kiderült: a beruházás célú feladatokra 29,7 millió forintot fordított a tanács. Többek között a diákotthon és a napközis konyha beruházása volt a legnagyobb, több mint 12,6 millió forint értékben. Ezenkívül jelentős összeget fordítottak a lakosság jobb ellátását szolgáló létesítményekre. A falugyűléseken, a választói gyűléseken, tanácstagi beszámolókon és az egyéb fórumokon elhangzott lakossági felvetések teljesítéséről szólt a tanácselnök. A nagyközségben a tanácstagi beszámolókon több mint 1750- en vettek részt. Az érdeklődés elsősorban a gázvezeték és a szennyvízcsatorna építésére vonatkozott. A tanácstagi beszámolókon elhangzottakkal kapcsolatban csaknem 180-an mondták el véleményüket. Utolsó napirendi pontként a tanács idei munkatervének elfogadása, a végrehajtó bizottság és a tanácsi bizottságok 1987-es munkatervének megvitatása és jóváhagyása szerepelt a napirenden. A tanácsülés a tanácstagok interpellációival és bejelentéseivel ért véget. Felújítják a záhonyi Tisza-hidat Felújítják a nagyforgalmú és alapos javításra szoruló záhonyi Tisza-hidat, amelyen a Szovjetunióba irányuló közúti határforgalom zajlik. A munkákat az ukrán Útépítési Minisztérium végezteti el. A felújítás kezdetével, előreláthatóan március végén ideiglenesen lezárják a határállomást. A közúti forgalmat Csehszlovákián keresztül, a sátoraljaújhelyi és ungvári határátkelők irányában javasolják. A hídfelújítás miatti határlezárást a hazai szakaszon kihasználják a határállomás bővítésére, s a . korszerűbb, gyorsabb vámkezelés érdekében külön sávokat alakítanak ki a személygépkocsik, autóbuszok, kamionok részére. Várhatóan augusztus végén nyitják meg ismét a határállomást. Pályázati felhívás! Az Orosháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Orosháza, Táncsics Mihály u. 20. sz., 1987. április 10-től 1987. december 31-ig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE MEGHIRDETI a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. SZ. tolifelvásárló egységeit Az egységek működési területe: Orosháza város. A versenytárgyalás 1987. április 6-án, 14 órakor lesz, az áfész-központban. A pályázatokat 1987. április 3-ig lehet benyújtani — fenti címen — a szövetkezet felvásárlási -osztályán. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a felhívás megjelenésétől kezdve a szövetkezet felvásárlási osztálya ad. Vésztőn nem állt meg az idő Fazekas István 18 éve a vésztői nagyközségi pártbizottság titkára. Igaz, Okány- ban született, de 33 esztendeje él Vésztőn. Az ötkilométernyi távolság egyébként sem jelent sokat, hiszen ezen a vidéken soha sem volt könnyű a megélhetés. A rossz minőségű, vízzel borított földek, a téesz- szervezés utáni vezetési hiányosságok, a veszteséges évek rányomták bélyegüket a jövedelmekre. Nem volt ipar a községben, az emberek éltek, ahogy tudtak, sokan elvándoroltak. A valamikor 12 ezer lelket számláló településen ma 8900-an laknak. Elöljáróban megkérem: mondja el, hogy mikor változott meg az itt élők gondolkodásmódja, sorsa, életvitele? — Községünk életében a minőségi átalakulás a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kezdődött, amely forradalmi változásként is felfogható. Részleget hozott létre a Békéscsabai Béköt, a Rutex, a ruhagyár, később a Patex, megalakult a MÁV üzemfőnöksége, nálunk kapott helyet az áfész- központ. Mondanom sem kell, hogy mindez meghatározója lett a település fejlődésének. Ebben az időben jutott el minden házhoz a villany, a vezetékes ivóvíz, kiteljesedett a járdaépítés. Veszteség és nyereség — Mindez gondolom, nem ment simán, küzdelem nélkül. Mi jellemezte például a mezőgazdaság átszervezését? — Azt hiszem, nem mondok újat azzal, ha hangsúlyozom: a történelmi sorsfordulóknak megvannak a maguk nehézségei. De minden szónál többet mondanak a tények. Az öt kisebb termelőszövetkezet sehogyan sem tudott komoly és tartós eredményt elérni. Az világosan látszott, hogy az itteni emberek akarják a változást, dolgozni, keresni szeretnének, a föld sem rosz- szabb, mint a környező falvakban. Az egyesülés 1975- ben jött létre és megalakult a Körösmenti Termelőszövetkezet. Az első időkben azonban nem sikerült a kibontakozás. Elsősorban vezetési hiányosságok miatt évekig veszteségesen gazdálkodtak, a szakemberek elmentek, a tagok lesütött szemmel jártak-keltek. A fordulat 1982-ben következett be, amikor az új elnök munkához látott. Azóta egyfolytában eredményes a gazdálkodás, 1986-ban több mint 25 millió forint nyereséget értek el. — Ne haragudjon, ha megkérdezem: ki ez az ember, aki egycsapásra képes volt lelket önteni az elfásult emberekbe? — Igen, erről akarok beszélni. Nyilas Károly valóban lelket öntött az emberekbe. Azt mondta: ha rám figyeltek, meglesz az eredmény! Igaza lett. Tudja, az előző vezetőknek az volt a nagy hibájuk, hogy maguk sem hittek a jövőben, valamiféle istencsapásnak tekintették az eredménytelenséget és helenyugodtak. A mostani elnöknek olyan elképzelései vannak, amelyek közgazdaságilag is megállják a helyüket. Első ténykedése az volt, hogy felszámolja az évente 3 milliós veszteséget okozó lótenyésztést, pedig szereti a lovakat. Megszűnt az ugyancsak ráfizetéses szarvasmarha-ága- Zat, a takarmánykeverőt és -szárítót átadta üzemeltetésre a gabonaforgalmi vállalatnak, amely tavaly már nyereséget hozott. Visszafizették az erőltetett beruházásokból származó hiteleket, javult a bizonylati rend és fegyelem, havonta tudják, hogy hol tartanak a gazdálkodásban. A személyi jövedelmek a duplájára nőttek, ma már ott tartunk, hogy a városból is jönnek szakemberek. Kultúra és ellátás — De mit találnak Vésztőn a munkán kívül? Gondolok itt a kulturális, oktatási lehetőségekre, a lakáskörülményekre. .. — Mielőtt konkrétan válaszolok erre a kérdésre, szeretném leszögezni: Vésztőn nem állt meg az idő, még akkor sem, ha a nehezebb gazdasági körülmények feladják a leckét. Meggyőződésem, hogy községünkben aktív közösségi munka folyik. A fiatalokat, időseket foglalkoztatja lakóhelyük sorsa. Mintegy 20 ezer kötetes könyvtár, ifjúsági ház várja az érdeklődőket. Társadalmi összefogással épül a művelődési ház, amelyet 1988. november 7-én szeretnénk átadni. A téesz az elmúlt évben 2 millió forinttal járult hozzá az akció sikeréhez, a téglajegyekből 5 millió jött össze. Az már más kérdés, hogy gondolkodnunk kell az intézmény minél jobb kihasználtságán, a tartalmas programok megszervezésén. A két általános iskola összevonása bevált, az óvodába minden gyereket felveszünk. Évente fejlesztjük a mágori történelmi emlékhelyet, a múzeum állandó kiállítása országos hírű. Bővítjük a szennyvízelvezetőhálózatot, új kutakat fúrunk, ebben a tervidőszakban öt kilométér hosszú kerékpárutat építünk. A lakásállomány is növekszik, tavaly 60 úgynevezett belvizes lakást hoztak tető alá. De gondolunk a fiatalok letelepítésére is. Tanácsi költségvetésből 12 szolgálati lakást adunk át. Az elmúlt két esztendőben 2 millió, az idén 800 ezer forinttal segítjük az itt letelepedni szándékozó ifjú szakembereket. A településfejlesztési hozzájárulás megszavazásával sem volt bajunk. A művelődési ház befejezésére, járdaépítésre, a vezetékes gáz fogadásának előkészítési munkálataira az 1500 család évente egyenként ezer forintot fizet. Van két szép tornatermünk, csak az a bökkenő, hogy nincs kihasználva, a fiatalok ugyanis szabad idejükben alig- alig sportolnak. — Ugyanakkor az sem közömbös: milyen a kereskedelmi ellátás, a vendéglátás? Úgy tudom, hogy az áfész a mai napig sem talált magára, évek óta tart a sokkos állapot. — Kétségtelen, a megnövekedett igényeket egyedül nem képes kielégíteni a fogyasztási szövetkezet, különösen a kisebb környező települések lakói panaszkodnak. Vannak ugyebár országos hiánycikkek, de olyasmivel is találkoztam már, hogy a megyeszékhelyről, meg Szeghalomból is Vésztőre jöttek cipőt vásárolni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden rendben van. Immár 3-4 esztendeje évente másik elnök irányítja az áfészt. Az ipari üzemek, mint „az okányi faüzem, a biharugrai baromfi- feldolgozó, csak vitték a nyereséget. Nincsenek megfelelő középvezetők, alacsonyak a fizetések. Legalább 12 kisboltot meg kellene szüntetni, mert veszteségesek. Ennek ellenére eredmények is vannak, csak ezek sajnos eltörpülnek a gondok mellett. Oj ABC- áruházak, iparcikkboltok nyíltak meg, reprezentatív éttermet avattak. A szövetkezet elmúlt évi nyeresége 12 millió forint, amely azért jelent valamit. Politika és közérzet — Van-e cigánykérdés Vésztőn? — Nincs. Még a hetvenes évek közepén felszámoltuk a cigánytelepet, segítettük a letelepedést, a beilleszkedést. Nem volt könnyű, hiszen 130 családról, fél ezer emberről van szó. Ma már 80 százalékuk rendszeresen dolgozik, törleszti a lakásépítési kölcsönt, kultúrálódnak, tanulnak. Évente egyszer minden cigánycsaládot meglátogatunk. Ilyenkor látom az óriási változást. Legtöbben jószágot tartanak, megnagyobbítják az egyszobás házat, a lakás berendezési tárgyait bárki megirigyelhetné. — Az előbb említette a közéleti aktivitást. Ez minden korosztályra jellemző? — Vésztőn hagyományai vannak a politizálásnak. Gondoljon a földmunkáskongresszusra, de a felszabadulás után is élénk politikai csatározások folytak. Az utóbbi években elért községfejlesztési eredmények láttán fellendült a közélet. Azt viszont kár lenne tagadni, hogy az életmód változása bizonyos elkényelmesedéshez vezétett. Falugyűlésekre, tanácstagi beszámolókra leginkább az idősebbek jönnek el. A fiataloknak kevés az ideje, hiszen sokan építkeznek, különmunkát vállalnak, hogy boldoguljanak. Jellemző: tavaly 10 ezer hízott sertés került ki a háztájiból, többen kendert, szóját termesztenek. Ezenkívül ezer ember ingázik naponta, akik jószerivel csak aludni járnak haza. Ezért fejlesztjük a Rutex és a Patex helyi részlegét mintegy 9 millió forinttal, miközben az egyik gyulai kisszövetkezet is letelepedett Vésztőn. Visszakanyarodva a politikához: meggyőződésem, hogy ebben a munkában nagy feladat hárul a párt- alapszervezetekre. A két üzemi pártvezetőségben és a 15 alapszervezetben 560 kommunista dolgozik. A lehetőségek adottak a vitára, a dolgok továbbgondolására. Színvonalas, gazdálkodást segítő pártmunka van a MÁV üzémfőnökségén, a költség- vetési üzemben, a tanácsi és a pedagógus-alapszervezet- ben. Jelenleg 22 helyen folyik politikai oktatás a községben. Működik a propagandisták klubja, a kihelyezett esti egyetem és vannak vitakörök is, főleg a termelőszövetkezetben. Évente 20- 22 új tagot veszünk fel sorainkba. — A jó munkahelyi légkör kialakítása, a gazdálkodás függ a vezetők és a beosztottak viszonyától. Milyen a vezetői utánpótlás Vésztőn? — A Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozatot hozott a személyzeti és kádermunka továbbfejlesztésére. Ennek kapcsán mi is elkészítettük az ötéves tervünket. Őszintén megvallom: nincs könnyű dolgunk. Csak egyetlen példa. A 100 továbbtanuló gyerekből mindössze tíz jön vissza a községbe. Kevés az értelmiségi. Több pedagógusra, műszakira, közgazdászra lenne szükség. Nekünk elsősorban az első számú vezetők kinevezésével vannak nehézségeink. Pedig a jól irányító emberek kiválasztása, képzése jövőnk megteremtésének egyik legfontosabb záloga. — Köszönöm a beszélgetést. Seres Sándor
