Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-21 / 68. szám

lí>87. március 81., szombat 68 éve történ! n Tanácsköztársaság eseményei Orosházán BEKESME6YEINÉPS fl BÉHÉSVÍRK1EGVEI SZOCZ1ÚI 1ST» PÄRT HIVATALOS KÓZlANVE Békésmegye dolgozó népéhez! «afcttanfc ma iilii4u»«tt a aanküék, katsaAk 4a paraastak tanéoaéL HlNSK MÄHCIUS M-tt-tG 23- Több, mint szíznxer dolgozó részvéc*ié- vel tüntetés az Omágház-téren. 25: Rendelet jelenik meg a V6tő* Hadsereg létrehozásáról. 26 r Rendelet a Vörös Őrség megalakításáról. A vasutak igazgatását Vasúit Direktóri­um vés« át. A Forradalmi Kormányzótanács rende­leté kimondja a munkához való jogot 6$ általános munkakényszert, i 27; Rendet« » gyárak, üzemek, bankok, lakó­házak államosításáról. 38; A Kormányzótanács elrendeli a kíaíaki- tok bérének leszállítását HIYATA10S BÉ8Z. S rmktel lanMiptuUaOLaiai ak teilaii hon WtvadaioAsS vagy« át, a tenssaiírt I .13?­JofcWBLti,e Eaárt • TuAoak&ttiraaaáe % káipar nttgliaUdó ipari. Maja- f» koz leltedén két kfctulajdonl}» veazi. azokat egy etapiera az pro)«liriitu* veteti» (i az illető fiién wUftit&MÍgsaak elleoöraése alá kit »ezt. toiodazek az ipari, bánya- és kSzlake- <’A« fisét««, aasalyek tsuailaléUzAma 18}» M E* » rendelőt Vihirfetérfoek telke. Bodajwrt, 1919, máras« 18, Á. T^nMtnúéárm&v, L ftmtfalai K«*L{yÁau tr**&. J. 5­Minden lakd ház a hozzátartoa alamínt a Ut tartoeékaivai tgrBi waztígí TuácsIcOziűnatág latajdeo »i i WaWHgydd i A Békés megyei Népszava mozgósította a Viharsarok dol­gozóit A Magyar Tanácsköztár­saság 68. évfordulóját ünne­peljük március 21-én. Érde­mes visszaidézni, mi is tör­tént a viharsarki munkás- mozgalom egyik jelentős központjában, Orosházán, 1919 márciusában. Három évvel ezelőtt, 1984-ben je­lent meg dr. Forman István szerkesztésében a „Váloga­tott dokumentumok az oros­házi munkásmozgalom tör­ténetéből” 1868. október 4.— 1944. október 6. című kötet. A szerző művében sokat foglalkozott a Tanácsköztár­saság egykori krónikájával, ezért kértük rövid beszélge­tésre a Kossuth Lajos Me­zőgazdasági Szakközépiskola tanárát. — Hogyan kezdődött Oros­házán a Tanácsköztársaság megalakulásának hírére a szervezkedés? Hányán csat­lakoztak a Vörös Hadsereg­hez? — 1919. március 22-én alakuló gyűlést tartottak a szociáldemokrata vezetők, a szakszervezeti csoportok képviselői, az egykori Hercz- vendéglőben. Megalakítot­ták a Magyarországi Szocia­lista Párt helyi szervezetét, megválasztották a direktóri­um tagjait. A tömeg vörös zászlók alatt a főtérre vo­nult és az Alföld Szálló er­kélyéről bejelentették a nemzeti tanács megszűné­sét, az Orosházi Proletár Di­rektórium hatalomátvételét. Orosházán igen sokan csatlakoztak a vöröskato­nákhoz, 274-nek a nevét is­merjük, de az egykori részt­vevők szerint, mintegy 600- an vehettek részt Orosházá­ról a Vörös Hadseregben. Megjegyzem: ekkor Oroshá­za község volt, mégis többen csatlakoztak a vöröskatonák nagy táborához, mint a vá­rosok közül Békéscsabán, Békésen vagy Gyulán. Az Orosházi Újság már­cius 30-i számában így ír a Tanácsköztársaság megala­kulásáról: „Magyarország népe, mindeh osztálya ösz- szefogott, s Magyarország szovjet köztársaság lett. A magyar nép nem akar há­borút és nem akar anarchi­át... Magyarországon döntő fordulat következett be. Mi­után megtörtént a szociál­demokrata és a komumnis- ta párt egyesülése, a polgá­ri miniszterek kiléptek a kormányból, és azt teljesen átadták a szocialistáknak.” Jól érzékelteti a kialakult helyzetet az a tény, mely szerint szocializálták az újságokat. Az orosházi di­rektóriumhoz utasítás érke­zett, hogy felsőbb rendelet­re az Orosházán megjelenő összes újságokat a Tanács- köztársaság részére szocia­lizálják. Ennek értelmében háromtagú bizottság jelent meg a nyomdákban és a Néperőt, az Orosházi Friss Újságot és az Orosházi Új­ságot szocializálták. — Hogyan hajtották vég­re Orosházán a földrefor­mot? — 1919-ben nem volt fel­osztható föld a községben. Az orosházi földek kéthar? mada a közép- és nagybir­tokosok kezében volt. A községnek mintegy ezer ka­taszteri holdja, míg a Geist- birtoknál szintén ezer ka­taszteri hold föld lett volna felosztható. Így a földre­form nem valósulhatott meg, mindez fékezte a forrada­lom további fejlődését. — Milyen sajátosságai emelhetők ki az orosházi tanácsköztársasági esemé­nyeknek? — Nagyon érdekes, hogy a községben mobilizálható pénzt a direktórium veze­tői Budapestre vitték. így azt április 27-én, a román királyi csapatok bevonulása idején nem tudták elvinni Orosházáról. Az események különösebb rombolás, pusz­títás nélkül zajlottak le, mivel becsületes együttmű­ködés alakult ki a munkás­ság és a vagyonos rétegek, értelmiségiek között. Ez tet­te lehetővé, hogy a Tanács- köztársaság bukása után si­került megakadályozni a fe­hér terrort. — 1919. április 7-re ta­nácsválasztást íxtak ki. Mi volt ennek a legfontosabb tanulsága? — Orosházán a választás­ra jogosultak 55 százaléka vett részt az április 7-i ta­nácsválasztáson, az országos 30-40 százalékos részvételi aránnyal szemben. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a jelöltek és a megválasztot­tak közül a későbbi idő­szakban milyen sokan töl­töttek be jelentős szerepet a város munkásmozgalmában. A tanácsválasztás napján a Néperő cikkében a követ­kezőket olvashatjuk: „Pro­letár választás van. Egysze­rű, dísz nélküli, csendes és méltóságteljes. Fölényes ko­molysággal és sokat vitatott politikai érettséggel mennek az urnák elé a proletárok, proletár képviselőket vá­lasztani. Nem öt esztendő­re, csak három hónapra ... A burzsoák kétségbeesetten kérdezik: hát mi nem vá­lasztunk? Nem! Kedves pol­gárok, ti eleget választotta­tok. Azt mondjátok, hogy kitagadnak benneteket a jogból! Igen! Kitagadunk benneteket, mert ez idő sze­rint nem vagytok méltók, hogy velünk szavazzatok.” Dr. Forman István arról is szólt, hogy ebben az új­ságcikkben először fogalma­zódott meg a proletárdikta­túra lényege: „Belvalljuk nyíltan, hogy most mi is elnyomunk. Ki­zárunk és tiprunk! De tesz- szük ezt nem bosszúvágy­ból, hanem, hogy elszedjük a kizsákmányolóktól a zsák­mányt, és átadjuk egyedül jogos tulajdonosának: a tár­sadalomnak, hogy kisajátít­suk a kisajátítókat. Tesszük ezt abban a meggyőződés­ben, hogy ez lesz az utolsó elnyomás az emberiség éle­tében, amelyet minden dol­gozónak eddig soha nem él­vezett szabadsága fog kö­vetni.” 1919. április 27-én a ro­mán királyi földesúri csa­patok támadása következté­ben a direktórium tagjai a toborzott vöröskatonákkal együtt elhagyták Orosházát. Körülbelül 30 millió koro­na értékű gazdasági felsze­relést hurcoltak el a romá­nok, internálták a fogságba esett vöröskatonákat. A ro­mán megszállás 1920. már­cius 29-én szűnt meg. Ezen a napon délelőtt vonultak ki az utolsó csapatok Oros­házáról. A 68 évvel ezelőtti esemé­nyek után még 1944. októ­ber 6-ig kellett várniuk az orosháziaknak az igazi fel- szabadulásra. Ám a Tanács- köztársaság idején folyta­tott harcok, s majd a Hor­thy-korszakban folyó kom­munista, munkásmozgalmi tevékenység nem volt hiá­bavaló. Ma, 1987-ben egy jelentős iparral, korszerű Eseménynaptár 1919. március 18. — Kétezer diák tüntet a Várban; Berinkey miniszter- elnök fogadja küldötteiket. — A nyíregyházi helyőr­ség katonái fellázadnak, el­zavarják ellenforradalmár tisztjeiket. — A csepeli munkások nagygyűlést tartanak a pári­zsi kommün 48. évforduló­ján. 1919. március 19. — Munkanélküliek ezrei tüntetnek a népjóléti mi­nisztérium előtt. 1919. március 20. — Vyx alezredes, az an­tant budapesti missziójának vezetője újabb területi köve­teléseket tartalmazó jegyzé­ket nyújt át a kormány- 1919. március 21. — Csepelen, a legnagyobb üzemek bizalmijai, a kato­natanácsok képviselői a kommunista vezetők kisza­badításáról tárgyaltak. — Landler Jenő, a szoci­áldemokrata párt képvisele­tében felkeresi a börtönben Kun Bélát. — összeült a szociálde­mokrata pártvezetőség, s a kommunistákkal közös kor­mányalakításról tárgyalnak. — A gyűjtőfogházban alá­nagyüzemi mezőgazdaság­gal rendelkező, gyarapodó, város fejlődik az egykori község helyén. Verasztó Lajos írják a két párt egyesülésé­ről és a hatalom átvételéről szqló okmányt. — A szociáldemokrata pártválasztmány elfogadja az egyesülésre vonatkozó ja­vaslatot. — Utoljára ül össze a Be- rinkey-kormány, elrendeli a kommunisták szabadon bo­csátását. — Kun Bélát a tömegek diadalmenetben hozzák ki a gyűjtőfogházból. — összeül a Budapesti Munkástanács, amely a ha­talom átvétele mellett dönt. — Megalakul a proletár- diktatúra kormánya, a For­radalmi Kormányzótanács. 1919. március 22. — Lenin és Kun Béla szikratávírón üzenetet vál­tanak. — A népbiztosok elfoglal­ják hivatalukat. — Valamennyi jelentős városban és községben meg­történik a hatalomátvétel. — összeül a Forradalmi Kormányzótanács első érte­kezlete. — Megszületik a műkin­csek. színházak szocializálá­sáról szóló rendelet. — A Népszavában meg­jelenik az IOSZ és a SZI- OSZ felhívása az egységes ifjúsági szövetség létrehozá­sára. A Vörös Újság a kommunista világrend alapelveivel is fog­lalkozott 1919. március 28-i számában Riadó! Most itt teremtő fergeteg zúg, Világépítő zűrzavar, És e fönséges zivatarban Nem áll magában a magyar. Keleten már hajnal vöröslik. És bátorítva ránk nevet, Vörösnek látják nemsokára Egész világon az eget. Proletár katonák! (Korabeli vers, ismeretlen szerzőtől) Melis János Nemzetiségiek a proletárhatalomért (Készlet) A direktórium helyettes elnöke voltam községünkben, miután kikiálltották a pro­letárdiktatúrát. Korábban a földmunkás szakszervezetnek vezetőségi tagja, a szo­ciáldemokrata pártnak elnöke voltam, s mint a szervezett földmunkások egyik he­lyi vezetője vettem részt az 1918-as nagy béketüntetésben Medgyesegyházán. Több mint ezer földmunkás, szegénypa­raszt, s a környéki uradalmak cselédjei kö­zött vonultunk fel a Fő utcán a községháza előtti térre... Mire a tömeg Zuckermann Izidor földbirtokos és nagykereskedő boltjai elé ért, már fegyver volt az urak kezében, s a csendőrök szuronyt szegezve ott álltak oldalaik mellett. Felszólítottak bennünket, hogy térjünk haza. De mi topább mentünk. Ekkor sor­tűz csapott soraink közé. Az első sorokban menetelők véresen rogytak térdre, egy perc­re megtorpant a sor, de az elemi erejű fel­háborodás hátulról meglódította az élt. Már-már úgy láttam, elsöpörjük a fegyver­telen tömegre lövöldöző burzsujokat, s azok pribékjeit, amikor újabb sortűz aratott ha­lált soraink között. Mellükhöz kapva estek el elvtársaink. Kilenc halottja és 15 sebe- sültje lett a nagy tüntetésnek. Hatan a hely­színen haltak meg, hárman a gyulai kór­házban. A szakszervezet a hatalmas tünte­tés után erélyesen követelte a gyilkosok fe­lelősségre vonását, az orvtámadás fő szer­vezőjének, Zuckermann Izidornak és tár­sainak elítélését... Küldött jött Gyuláról a Tanácsköztársa­ság rendeletéivel... összeírtuk a földigény­lők névsorát, s a szocializált nagybirtokból, néhány népnyúzó kulák nemzetes úr föld­jéből akartuk kimérni az igénylőknek. Föld­re áhítozott a cseléd, s mi ki akartuk elégí­teni. Dr. Telbisz nagyságos úr 300 holdas medgyesegyházi birtokát, Gébl Gyula 330 holdas birtokát és Szeverényi György, volt aranykeresztes községi bm. háborúban szer­zett 25 holdját osztottuk fel, sajnos csak elméletben. Ugyanis a bevetett földek ter­mését még a szocializált nagybirtokok ta­karították volna be, s az igénylők a mi el­képzeléseink szerint csak az ősszel vehet­ték. volna birtokukba a földet. Később az­tán eljutott hozzánk is a rendelet, hogy a szocializált nagybirtokokat nem lehet ki­osztani, azokon termelőszövetkezeteket kell alakítani. Az eklézsián akartuk létrehozni az első termelőszövetkezetet, de az esemé­nyek további folyamata ezt megakadályoz­ta. .. Ellenőrző útjaink során a Gálik-portán egyszercsak odajött hozzám a nagygazda egyik román ajkú bérese és mondta, hogy valamit jelenteni akar. Felvilágosítása meg­mutatta, hogy a Magyar Tanácsköztársaság­gal már harcban álló román csapatok megté­vesztett, becsapott közkatonái szívükben, érzéseikben mivelünk vannak. A román béres, aki látta, hogy mit jelent a népnek a vörös uralom, leleplezte kulák gazdáját, elmondta, hogy Gálik fegyvereket rejteget a tanyáján, s az a terve, hogy mikor kö­zelednek az imperialista csapatok, lefogja a direktórium, s a helyi vörösörség tagjait... Kiküldtük Bíró Győző vörösőrsparancsno- kot, s három fegyverest, hogy tartsanak házkutatást a nagygazdánál. Igaznak bizo­nyult a román béres bejelentése. A gép­színben egy halom szalmával letakarva gép­puskát, néhány kézigránátot, s két 88-as katonai fegyvert, valamint sok töltényt ta­láltak. Letartóztatták Gálikot, s behozták a községi tanácsra. Útközben az eljárás ellen erélyesen tiltakozott. — Hát ti azt hiszitek, hogy mi bele fo­gunk nyugodni abba, ami itt megy!? Nem fog nekünk parancsolni Melis, aki valami­kor a kanászunk volt! Mindez néhány hét leforgása alatt ját­szódott le. 1919. áprilisában elszólított a di­rektóriumból a megyei katonai tanács. Csil­lag elvtársék jöttek Medgyesegyházára. Pla­kátokat, röpcédulákat hoztak, a Forradalmi Kormányzótanács üzenetét mindenkihez. Lépj be a Vörös Hadseregbe! — Hív a for­radalom! — erre mozgósítottak a plakátok. A románok átlépték a megye határát, erő­síteni kellett a Vörös Hadsereget, lázasan folytatódott a toborzás. Gyújtó hatású be­szédében hívta a haza védelmére Csillag elvtárs a medgyesegyházi agrárproletárokat, kisparasztokat: — Ne nézzétek összetett kezekkel ezt a harcot, amely értetek is folyik. Jaj nektek is, ha vesztünk! Dicsőség, jólét és örök sza­badság nektek is, ha nyerünk! — Földműves szegények! — Föl a szivekkel, fegyvert a kezekbe! — Álljatok be a Vörös Hadseregbe! És adjatok fegyvert és élelmiszert a harcolók­nak és családjaiknak. — Segítsetek megvédeni a ti igazi édes hazátokat, a Magyar Tanácsköztársaságot! .. .Medgyesegyházáról az első alkalommal 80 vöröskatonát küldtünk a hadseregnek... Jártam a tanyákat, régi uradalmakat. Az emberek látták mit kell megvédeni, hiszen a rövid idő alatt is hatalmas változásokat csináltunk a község életében. Látták, saját sorsuk jobbra vagy rosszabbra fordulásáról van szó. Kötelességüknek érezték a prole- tárhaza védelmét. A majorokból szinte tó­dult a nép. Medgyesegyháza majdnem 200 katonát küldött másodszorra a frontra. Eleken, Kétegyházán hasonlóképp csele­kedtek a nincstelenek. A román ajkúak nem testvérölést láttak abban, ahogy a helyi ro­mán kulákok akarták elhitetni velük — hogy a frontra menjenek. — A mi testvéreink odaát nem tudják, hogy mit cselekszenek, amikor a magyar vöröskatonákra lőnek — mondták. Számos román nemzetiségű jelentkezett a toborzá­sokkor, mert ott fedezte fel igazi hazáját, ahol a dolgozók vannak már hatalmon... •Békés megyei vöröskatonák visszaemléke­zései. Megjelent a Tanácsköztársaság megala­kulásának 40. évfordulójára. Szerkesztette: Varga Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents