Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-11 / 35. szám

NÉPÚJSÁG Megkérdeztük: Mi lesz veled, Gyopáros? 1987. február 11., szerda flz illetékhivatal idei feladatai Gyopáros, ez az Orosháza melletti fürdőhely több mint egy évszázada ismert és közkedvelt, fénye azonban az utóbbi időben mintha megkopott volna. Adatok bizonyítják, hogy csökkent a látogatók száma, amihez hozzájárult az is, hogy be­zárt a községi vendéglő, a Napsugár Szálló, a Deszka csárda, elavultak a fürdő fel­szerelései. de még a nyitva tartással sem kedveztek a vendégeknek; már délután 5 órakor arra kérték a fürdő- zőket, hogy hagyják el a strand területét. S a sornak nincs vége: a hajdan nagy hagyománnyal rendelkező úszósport ma nem létezik a városban, nincsenek meg az úszásoktatás feltételei. Mind­ezeket felismerve, az Oros­házi Városi Tanács vezeté­se már az 1980-as évek első felétől kezdve igyekezett mindén követ megmozgatni Gyopárosfürdő fejlesztésére, jó hírnevének visszaállításá­ra. Döntés született egy 50 méteres úszómedence építé­sére, s ehhez kapcsolódva még további olyan beruhá­zásokra. mint egy új kút, egy kiegyenlítő szerepet be­töltő kis medence, zuhanyo­zók, vizesblokk, utak, jár­dák, kerítés, park és így to­vább. Kedden Miskolc-Tapolcán megkezdődött a KGST Köz­lekedési Állandó Bizottsága tudományos műszaki taná­csának háromnapos szakér­tői értekezlete. A tanácsko­zás témája: különlegesen Vajon hol tartanak most a munkálatokkal, elkészül-e 1987. május 1-re az új me­dence, és az ehhez tartozó létesítmények, s egyáltalán, „mi lesz veled, Gyopárosfür­dő?” Akinek e kérdést fel­tettük; Gombkötő Dezső, az Orosházi Városi Tanács pénzügyi, terv- és munka­ügyi osztályának költségve­tési csoportvezetője. — Mindenekelőtt hadd mondj api el, hogy 1987. ja­nuár 1-től már nem a költ­ségvetési üzem, hanem a vá­rosi tanács a közvetlen üze­meltetője. fenntartója Gyo- párosfürdőnek — kezdte a választ Gombkötő Dezső. — Alapvető javulást szeret­nénk elérni, egyrészt szerve­zéssel, két műszakos mun­karend kialakításával, s minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy a május 1-i ha­táridőt tartani tudjuk. A medencék készen állnak, s a tavaly nyáron elkészült új kút mellé, amely a becsült vízhozamnak csak 60-70 szá­zalékát adja. a héten egy újabb kutat fúratunk. A legnagyobb gond a vízfor­gató berendezés beszerelése — mert feszített víztükrű lesz a medence —, ezen be­lül is a gépészeti szerelés van hátra. Nagyon befolyá­solja a munkát, hogy a tél meddig húzódik el. magas minőségű sínacél gyártásának kidolgozása. A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek korszerű me­tallurgiai feltételeire alapoz­va vállalta a kísérleti, úgy­— Mibe kerül ez a beru­házás? — A munkálatok még 1983-ban kezdődtek, akkor csaknem 2 milliót, 1984-85- ben összesen több mint 6 és fél milliót, tavaly 16,7 millió forintot költöttünk rá, az idén pedig 2 és fél milliót. A meglévő félfedett meden­cét is szeretnénk felújítani. A dunaújvárosi vasműtől, amelynek Gyopároson van egy üdülője, segítséget ka­punk ehhez. — Mindezzel párhuzamo­san javul-e az ellátás, étel­hez. italhoz hozzájut-e majd a vendég? — A Napsugár Szálló öreg épületét megvette a vasmű, a hajdani községi vendéglőt pedig a vendéglátóipari vál­lalattól megváltotta a ta­nács. Ezt most megpróbál­juk gebines formában üze­meltetni. Érdekes és szín­vonalas elképzelésekkel je­lentkezett az orosházi áfész, reméljük ezeket a távlati terveket is sikerül megvaló­sítani majd. — Mi lesz a tó sorsa? Rendbe tudják-e hozni? — Az Orosháza és Kör­nyéke Vízgazdálkodási Tár­sulás, amelynek tagja a vá­rosi tanács is, biztató tervet készített, és komoly erőfe­szítéseket tett, hogy ismét tiszta élővize legyen a tó­nak. Ügy tervezik, hogy a közeli nagy homokbánya gödréből átemelt tiszta víz­zel átmossák a tavat. Ha ez sikerül, akkor nem lesz szükség a nagyon költséges kotrásra. T. L nevezett „szupersín” gyártá­sának megvalósítását. A tervek szerint a Lenin Ko­hászati Művek korszerű technológiai berendezésein gyártott sínacél öntecseket a Szovjetunióban, illetve Lengyelországban dolgoz­nák fel kész sínekké. A megyei illetékhivatal a közelmúltban értékelte az elmúlt éves munkáját és meghatározta az ez évi fel­adatait. Az elmúlt év az illetékhi­vatal életében egy kicsit rendhagyó volt, hiszen az új illetéktörvény 1986 nyarán lépett életbe. Év közben mó­dosultak, bizonyos szempont­ból bővültek a feladatai. Dr. Vidó István, a hivatal veze­tője a változásokról a követ­kezőket mondja: — Az új illetéktörvény tartalmi változásokat hozott az illeték szabályozásában. Az állampolgárokat elsősor­ban az érintette, hogy álta­lában mérséklődtek a ter­hek. Különösen szembetűnő ez a lakásingatlanok vételé­vel, öröklésével kapcsolatos illetékeknél. (A lakásvásár­lási illeték 7 százalékról 2- re csökkent, örökléseknél pe­dig az egyébként fizetendő illeték felét kell csak kifi­zetni.) Az illetékek csökke­nése miatt tavaly az állam­polgárok egyharmaddal ke­vesebb illetéket fizettek az ingdtlanvásárlások után, mint 1985-ben. Az új illetéktörvény a hi­vatal hatáskörébe utalta az ingatlanok helyszíni forgal­mi értékének megállapítását is. Az év második felében az illetékhivatal szakemberei mintegy 3 ezer ilyen vizsgá­latot tartottak. A helyszíni forgalmiérték-megállapító vizsgálatok alapján összesen 11 millió forint pótlólagos il­letéket állapítottak meg. Az értékmegállapítások ellen mindössze 23-an fellebbeztek, közülük 11 esetben — az újólag felhozott indokok alapján — a hivatal, illetve a megyei tanács pénzügyi osztálya módosította az ere­detileg kiszabott illetéket. Ugyancsak a lakosság szempontjából volt lényeges változás, hogy az ingatlan- vásárlások után először a földhivatalhoz kell fordulni a tulajdonjog bejegyzésére, majd ezután állapítja meg az illetékhivatal az ingatlan értékét és az ez után fize­tendő illetéket. A hivatal ve­zetője a lakosság illetékfize­tési „készségéről” mondja a következőket: — Annak ellenére, hogy csökentettek az illetékterhek, csak mérsékelten javult az emberek fizetési kedve, ma is sok a hátralék. Tavaly minden tizedik adóstól csak kereseteltiltással tudtuk be­hajtani az illetéket. Az illetékhivatal másik fő tevékenységi területe az adóhatósági feladatok ellátá­sa. Tavaly — utoljára — még az illetékhivatal végezte a szellemi foglalkozásúak és a szerződéses kereskedelmi, ipari egységek üzemeltetői­nek adókivetését, összesen 2 ezer 500 adózó adóköteles jövedelme után 20 és fél millió forint adót állapítot­tak meg. Ezenkívül összesí­tették a különböző forrásból származó jövedelmeket, ame­lyek után további 4 és fél' millió forint adókülönböze­tet írtak elő. Ilyen progresz- szív adót csak azoknak kell fizetni, akiknek az össze­vont jövedelme meghaladja az 50 ezer forintot. — De az adókivetésnél je­lentősebb volt az adóellen­őrzési munkánk — mondja Vidó István, majd így foly­tatja: — A megyében 1400 tételes, több évre visszame­nő adóvizsgálatot tartottunk, amelyek felénél találtunk el­titkolt jövedelmet. Ezek után együttesen 12 és fél millió forint adót vetettünk ki, 25 százalékkal többet az előző évinél. Tanulságosnak tar­tom a kimutatott adóhiá­nyok foglalkozás szerinti megoszlását. A kisiparosok­nál átlagosan 17, a magán- kereskedőknél 36 , a szer­ződéses kereskedelmi egysé­gek vezetőinél pedig 83 ezer forint volt a felderített adó­hiány. Ezenkívül 800 úgyne­vezett egyszerűbb adóellen­őrzést tartottunk, közülük 267 esetben kellett pénzügyi szabálytalanságok miatt sza­bálysértési eljárást kezde­ményezni. összesen 1986-ban 52 ezer ügyet intéztünk. A megvei illetékhivatal az idei feladatait az 1986-os év tapasztalataira, a központi jogszabályokra és az elfoga­dott megyei adópolitikai el­vekre építve határozta meg. Nagyobb figyelmet fordí­tanak a kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek el­lenőrzésére. Az adókivetések teljesen átkerültek az adó­megállapító hivatal hatáskö­rébe, ezért az illetékhivatal az ellenőrzésekre tudja össz­pontosítani energiáit. Mind­ezek mellett javítani szeret­nék a lakossággal való kap­csolatukat, együttműködésü­ket. Ennek egyik lehetőségét teremtette meg, hogy néhány hónapra új székházba köl­töztek, jelentősen javultak a dolgozóik munkakörülmé­nyei, akik a korábbinál nyu- godtabb körülmények között, szakszerűbben dolgozhatnak. Bevezették hétfőn és szer­dán a nyújtott ügyfélfoga­dást, este fél 7-ig, szomba­ton pedig 8-tól 17 óráig ügyeletet tartanak. Dr. Vidó István végül az alábbiakkal fejezi be, foglalja össze ter­veiket: — Változatlanul nem célunk a lakosság túlzott, igazságtalan megterhelése, az arányos közteherviselés elvét szem előtt tartva szeretnénk 1987-ben is munkálkodni. Lovász Sándor Különleges minőségű sínacél Négyen ugyanarról Ma tanulók, holnap szakmunkások Bíróság előtt a vizsgatételekkel visszaélők „És te hová jelentkezel továbbtanulásra?” — ezek­ben a hetekben sok végzős diáknak teszik fel ezt a kér­dést. Ennek apropóján ez­úttal négy gazdálkodó egy­séget kérdeztünk meg arról, vannak-e szakmunkásgond­jaik, milyen a szakmunkás­utánpótlásuk, hogyan igye­keznek tanulókat toborozni, s náluk maradnak-e a vég­zett fiatal szakmunkások? * * * Endrődi Cipészszövetkezet, Tímár Lajosné személyzeti vezető: — Jól felszerelt tanműhe­lyünkben összesen 60 fiatal képzésére van mód, és je­lenleg összesen 46 diák ké­szül itt a szakmára. Sajnos, kevés az elsőéves, pedig évente 20-25 végzett szak­munkást tudna foglalkoztat­ni az üzem. Egyébként cipő­felsőrész-készítő szakmát ta­nulnak ezek a diákok, az elméletet a gyomai szak­munkásképzőben sajátítják el. — Jelenleg nagy a szak­munkáshiány? — Tudnánk felvenni je­lentkezőket, de igazán gond úgy 1990-től lehet, amikor egyszerre sokan mennek nyugdíjba. Erre külön ké­szülünk, szeretnénk időben gondoskodni az utánpótlás­ról. Üzemlátogatásokon fo­gadjuk a 7-8. osztályos ta­nulókat. — Mennyire eredményes ez? — Tói nagy eredményről nem lehet beszélni. Próbál­koztunk szakkörrel is. de az első foglalkozások után ez abbamaradt, mert alábbha­gyott az érdeklődés. Orosházi Üveggyár, dr. Ambrus Pál személyzeti és oktatási főosztályvezető: — Jelenleg kilenc alap­szakmában 125 tanulónk van, gyárunk 11 tanműhelyt tart fenn. Tavaly 44 szak­munkástanulónk végzett, és 60 százalékuk maradt a gyárban. Hiányszakma ná­lunk az esztergályos és a marós, erre kevesen jelent­keznek. Az 1987—88-as tan­évre 60 elsőéves szakmun­kástanulót igényelnek és várnak a gyár munkahelyein a nyolc alapszakmában, va­lamint egy speciális új szak­mában: anyagmozgató szak­munkástanulónak. Igen jó és tervszerű a kapcsolatunk a helyi Birkás Imre Szak­munkásképző Intézettel. Ná­lunk egyébként minden harmadéves szakmunkásta­nuló mellett patronáló áll, aki elismerten jó szakember, s minősíti a fiatal munká­ját; a harmadév végén ki­mondja, szükség van-e az illető végzős tanuló munká­jára a továbbiakban. Tavaly a város és a vonzáskörzet iskoláiból 46 csoport látoga­tott el hozzánk, s ezeket a látogatásokat felhasználjuk arra, hogy megismertessük a fiatalokkal a gyárat, a szak­mát. Végül az ösztöndíjról: szakmunkástanulóink tanul­mányi előmenetelüktől füg­gően 400-900 forint ösztön­díjat kapnak havonta. Mezőhegyes; Mezőgazdasá­gi Kombinát,' Hevesi József személyzeti osztályvezető: — A kombinát jelenlegi szakmunkásellátottsága meg­felelő. A tervszerű utánpót­lást részben felnőtt dolgo­zóink átképzésével, részben a 8. általánost befejezett fiatalok tervszerű képzésé­vel igyekszünk biztosítani. A szakmunkás-utánpótlással, beiskolázással, képzéssel kü­lön oktatási előadó foglalko­zik nálunk. Azokkal a 8. ál­talánost végzettekkel, akik az állattenyésztői, illetve mezőgazdasági szakmunkás- képzést választják, társadal­mi tanulmányi ösztöndíj- szerződést kötünk, ami ha­vonta 500 forinttal jár. Je­lenleg 14 tanulónk van. — A szakmai összetétel az igényeknek megfelelő? — Sajnos nem. Hiányzik a szarvasmarha- és sertéste­nyésztői szakmában tanu­lónk, ezekre a szakmákra nagyon kevés a jelentkező. Felnőtt dolgozóink közül a szakmunkástanfolyamra vál­lalkozók szakmunkásbérpót­lékot kapnak, ha sikeresen végeznek, és ugyanabban a szakmában dolgoznak ná­lunk tovább. Jelenleg is szerveztünk ilyen tanfolya­mot. — A gyermekek esetében sok szülő is a kombinátban dolgozik. Befolyásolja ez a pályaválasztásukat ? — Több szakmában igen, de a szarvasmarha- és ser­téstenyésztő-szakmában in­kább lebeszélik a szülők a gyerekeiket. Békéscsabai Hűtőház, Dan- csó Károly személyzeti ve­zető: — Nálunk kevés az olyan szakmunkástanuló, aki a 8 általános után kerül ide. Né­mi utánpótlást jelentenek a szabadkígyósi élelmiszer-tar- tósító szakmunkásképzőből kikerülő szakmunkások, zö­mében azonban felnőtt szakmunkásképző tanfolya­mok biztosítják nálunk a szakmunkás-utánpótlást. A művezetők javaslata alapján a jobb betanított munkáso­kat iskolázzuk be élelmi- szer-tartósító szakmunkás­tanfolyamra. Lakatosokat a 611-es ipari szakmunkás- képző hozzánk kihelyezett 25 fős tagozatán képeznek, s innen kerül ki a békéscsa­bai élelmiszer-ipari üze­mekbe a tmk-szakmunkás- utánpótlás is. Ám szeret­nénk inkább az általános is­kolát végzettek beiskolázá­sával biztosítva látni jöven­dő szakmunkásainkat, szíve­sen kötnénk ösztöndíjszer­ződést. hívjuk és várjuk a fiatalokat. Éppen ezért szer­vezünk évente 8-10 alkalom­mal üzemlátogatást is álta­lános iskolások számára, de őszintén szólva nem nagy sikerrel. Pedig az élelmi­szeriparnak jövője van, ez biztos szakma. (Tóth) Tsz­beruházások Szarvason A Szarvasi Dózsa Tsz-ben az utóbbi időben három igen jelentős termelésbővítő be­ruházást valósítottak meg. A termálvíz mezőgazdasági cé­lú hasznosításával a megye szövetkezeteiben élen jár­tak. Az energiaracionalizálá­si törekvéseik révén 20 mil­lió forint értékű folyékony fűtőanyagot váltottak ki. Másik kezdeményezésük­kel a tsz-tagok megtakarí­tott pénzét mobilizálták ba­romfinevelésre, broylercsir- ke előállítására. Tavaly 3,5 millió csirkét neveltek, ér­tékesítettek, kereken 56 ezer hízott sertés után elérhető pénzbevételt értek ‘el. Harmadik vállalkozásuk egy olyan takarmánykeverő építése volt, mely évi 40 ezer tonna kapacitással a tsz-ben és a háztájiban tar­tott jószágállomány összes takarmányigényét kielégíti. Mivel a hazai baromfiter­mékek iránt a külföldi piac érdeklődik, a tsz-ben to­vább folytatják a baromfi­telep bővítését. Az idén újabb hat baromfiistállót építenek. Az ehhez szüksé­ges fedezet előteremtésére is­mét a tsz-tagsághoz fordul­nak, megtakarított pénzük befektetését kérik a szép ha­szonnal kecsegtető vállalko­zásba. Közeli terveikben a ba­romfitenyésztés bővítése is szerepel. Az árücsirke neve­lése mellett tojótörzs tartá­sára is berendezkednek, mert csak így látják jól megala­pozottnak nagy mennyiségű broylercsirke-előállításukat. D. K. Kedden kezdte tárgyalni a Pesti Központi Kerületi Bí­róság az egyetemi és főisko­lai felvételi vizsgatételekkel visszaélők bűnügyét, amely­ben a Legfőbb Ügyészség nyújtotta be a vádiratot, összesen 22 személy ellen. A büntetőjogi felelősség­gel — nemkülönben lelkiis­mereti számadással — tarto­zók között vannak hivatalos személynek minősült mi­nisztériumi emberek, hiva­talnokok csakúgy, mint olya­nok, akik a felsőoktatásban dolgoztak, továbbá protekciót keresett szülők, s ez utóbbi­ak olyan gyermekei, akiknek sikerült — mint egyikük mondta — „irányítani a sze­rencsét” a hallgatóvá válás­hoz. Most 19-en álltak a bí­róság elé, mert ugyanez a büntető tanács megelőzőleg — az eljárási szabályokat alkalmazva: tárgyalás mellő­zésével — három személy, két szülő és egy diák ügyé­ben 20 és 30 ezer forint kö­zötti pénzbírságot szabott ki, s ez a végzés jogerőre emel­kedett. (Hiányzik a vádlot­tak padjáról az ügy egyik kulcsfigurájaként szerepelt egyetemi oktató is, aki a korrupciósorozatnak mond­ható bűncselekmény nyomo­zási időszakában meghalt.) A bíróság — a zsúfolásig megtelt Markó utcai esküdt­széki tanácsteremben — a megidézettek számbavétele után az ügyésznek adott szót, hogy ismertesse a vá­dat. Eszerint hivatali veszte­getés, valamint szolgálati ti­toksértés bűntettének és más bűncselekményeknek az el­követéséért kell felelniük Koós-Hutás Gergely, dr. Ha­jós Mihály és dr. Funtig Zoltán (mindhárom budapes­ti lakos: életkoruk: 42, 55 és 41 év) első-, másod- és har­madrendű vádlottaknak, il­letve az ő visszaéléseikkel kapcsolatos egyéb bűncse­lekményekért a többieknek. Koós-Hutás Gergely, a Budapesti Tanítóképző Fő­iskola docense — aki má­sodállásban a Művelődési Minisztérium felügyeletével és irányításával működő Or­szágos Felsőoktatási Felvé­teli Irodán időszakos megbí­zásra is dolgozott — mun­kaköri helyzetével visszaélt, 1985- ben és 1986-ban jogel­lenes felhasználás szándéká­val megszerezte, mint szol­gálati titkot, a felvételi vizs­gák írásbeli feladatait és ja­vítási útmutatóit. Ezt megkönnyítette, hogy anyagi ellenszolgáltatásért 1986- ban dr. Hajós Mihály, a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosz­tályának főmunkatársa, az egyetemi és főiskolai felvé­teli rendszer ágazatirányítási felelőse segítséget nyújtott Koós-Hutásnak. A jogi kari történelem és magyar tan­tárgyi felvételi vizsgák írás­beli feladatait és javítási út­mutatóit Koós-Hutás anyagi ellenszolgáltatásért mindkét évben kiadta dr. Funtig Zoltánnak, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara adjunk­tusának. Dr. Funtig egyete­mi munkája mellett — ti­lalom ellenére — rendszere­sen foglalkozott felvételi vizsgára való felkészítéssel. A jogi karra jelentkező diá­kok egy részével a tételeket az írásbeli vizsga előtt meg­ismertette. Koós-Hutás ese­tenként más felsőoktatási intézményekbe pályázóknak is odaadta a felvételi vizsga írásbeli tételeit és javítási útmutatóit. Ezekért Koós- Hutás és dr. Funtig az ese­tek többségében anyagi el­lenszolgáltatást kért és foga­dott el, amelynek összege 5 ezer és 50 ezer forint között váltakozott. Az ügyész a fővádlottak esetében büntetési indítvá­nyát kiterjesztette a jogta­lanul felvett összegek elkob­zására is. A másodrendű vádlott kihallgatásával feje­ződött be a keddi tárgyalás.

Next

/
Thumbnails
Contents