Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-10 / 34. szám
1987. február 10., kedd Tavaszi szél vizet áraszt... Igazuk van azoknak, akik azt panaszolják, hogy ritkán hallanak népdalt énekelni. Tényleg ez a helyzet. Elmehet az ember akárhány nyitott ablak mellett akárhol, ha szól valami, az csak gépzene, s az is más jellegű. Az élet, a fejlődés természete hozta magával, hogy már régen nincs kukoricafosztás vagy hasonló meghittségű munkaalkalom, ahol dalra fakadnak lányok és legények, de az öregek is. A munkásmozgalom sem otthona már a népdalnak, hiszen óriásit változott, más lett, mint akkor volt, amikor a fiatalok kirándulások közben szórakozásból énekeltek ... *** — Nálunk egy évtizednél is régebbi hagyománya van a népdal éneklésének — mondja Némethné Olaszi Mária, a békéscsabai Kulich Gyula Középiskolás Lány- kollégium igazgatója. — Azóta rendeznek minden évben háziversenyt a lányok. S akik jönnek, ebbe „csöppennek” bele, a négy év alatt megszokják, megszeretik, s így aztán, mikor elmennek tőlünk, ezt a szere- tetet viszik magukkal. Legalábbis reméljük. Már tavaly gondolkoztak azon, milyen jó is lenne, ha a város többi kollégiumát is megnyernék a „népdalügynek”, vagyis a saját háziversenyüket városivá tennék, de akkor még különböző akadályok merültek fel. Most azonban sikerült. A lánykollégiumok — egy kivételével — vették a lapot. A fiúk azonban nem, de kezdetnek ez is szép. Talán majd jövőre, talán majd akkor, ha a mozgalom megyeivé terjed. De most a mánál tartanak. — Először mindenütt lezajlottak a háziversenyek, s a legjobban szereplő lányokból alakult ki a városi verseny huszonhárom tagú mezőnye, két kategóriában, ugyanis a zeneművészeti szakközépiskolások külön versenyeznek. Így igazságos, mert így a szakmai előnyük nem érvényesül a többiekkel szemben. A verseny lebonyolításának színhelye a zeneiskola koncertterme, s a zsűrielnöki tisztet Rázga József igazgató vállalta. * * * A népdalverseny napján legnagyobb izgalom a lányok Szabadság téri otthonában volt. Érthető, hiszen a kezdeményezés tőlük indult, s házigazdának is ők tekintik magukat. Az ügyes házistúdiósok „élesítik szerszámaikat”, a gondolatokat is beleértve, s a haditanács arra irányul, hogy és mint történjék az események megörökítése. Nem kell félteni őket, van már gyakorlatuk, pár napja például Bicskei Tibort kérték mikrofonjukhoz, s a művész szívesen tett eleget a kívánságnak. Most az egyik szoba került az érdeklődés központjába. Mert a tél, ha kifelé megyünk is belőle, csak tél, s a fellépésre készülő lányokból kettőt is elért a megfázás. S ez a hangoknak nem használ. Volt már ápolás és minden, mostanra csak a tojáskúra maradt, de ez nagy lendülettel folyik a verseny előtti órákban. Aki egészséges, mint Blahó Erika és Püski Anikó, az buzgón keveri a tojást, aki „beteg”, az meg eszi. Legjobban Oromos Mariann, de Szula Zita sem marad le mögötte. Ettől biztos elmúlik a rekedtség. (Hogy et- től-e vagy mástól: el is múlt, mint arról később mindenki meggyőződhetett.) A tetőfok közelében járó izgalomnak véget vet, hogy már öltözködni kell, mert pillanatokon belül itt vannak a lányok a többi kollégiumból. Megjöttek. Sorszámot húznak és átvonulnak együtt a szomszédos zeneiskolába. * * * A kísérők, a versenyzőkért szurkoló többiek, már elfoglalták helyüket, s az első két sor kivételével zsúfolásig teli a terem, mikor bevonulnak a sötétkék szoknyás, fehér blúzos lányok, s leülnek a nekik fenntartott helyekre. Kezdődhet a nem mindennapi produkció. Mert valóban az, amint a pisszenés nélküli csöndben felhangzanak a népdalok. Valami különös hangulat fogja el az embert, olykor torokszorító, máskor vidá- mító. Mindenki három számot ad elő, kíséret nélkül. Talán ettől is tűnik oly árván egye- dülinek a sokaság közepette is minden szereplő, mintha egymaga lenne a széles határban. S akárcsak ott, az énekkel itt a teremben is szétárad sok-sok nemzedék öröme, bánata, mintha most születne az érzelmek hatására. Szebbnél szebb népdalok hangzanak el. Ki magabiztosan — szinte tűzről pattan- tan — adja elő, ki egy kis lámpalázzal, de mindenkinek sikere van. Két kettős is fellép, az egyik — a szlovák kollégisták — műsorán a magyar mellett két szlovák népdal is szerepel. Gyöngyszemek kerülnek sorra, nehezebb és könnyebb dalok, s talán kettő sem volt egyforma. * * * Szünetben, míg a zsűri dolgozott, hogy addig se unatkozzon a közönség, zenei vetélkedő folyt. Aki talált, egy csokoládét kapott, s mire a csoki elfogyott, az eredmény is megszületett. Első lett Hajnal Tünde (Lékai kollégium), második Blahó Erika (Kulich Gy.), harmadik Snell Gabriella (Kossuth Zsuzsa). A zenei szakközépesek közül pedig az első három: Kovács Gabriella, Harsányi Tímea és Gönczi Hajnalka. Mind a Kulich Gy. kollégium lányai. A zsűrielnök alapos értékelést adott a hang, az előadás, a válogatás tekintetében, s tanácsokat is. És mindenkihez szólt, amikor azt mondta: „Szeressetek és merjetek énekelni, hisz nincs szebb dolog ennél. Semmi sem pótolja azt az érzést, amikor a bánatot vagy örömöt kiénekeljük magunkból.” S a szavainak rögtön foganatja lett, amint megénekeltette a közönséget, ugyanis mielőtt eljöttünk, mint egy rögtönzött kórus, háromszor is önfeledten daloltunk. Vass Márta KÉPERNYŐ Miért sok az ismétlés a televízió műsorában? — állított meg valamelyik nap az egyik ismerősöm. Természetesen nem tudtam kielégítő választ adni, csak azokra a nyilatkozatokra hivatkozhattam, melyeket mostanában olvastam vagy hallottam. A műsorszerkesztők elsősorban arról panaszkodnak, szerény — legalábbis a színvonalat illetően — a külföldi filmkínálat, másrészt a televíziós filmkészítés — miként más programok — költségei jelentősen emelkedtek. De nézzük, a teljességre nem törekedve, milyen műsorokat ismételtek az elmúlt héten? Mint máskor, most is a gyerekeket érintő programok között volt több, amit már láthattunk. Bár azt hiszem, nem mindegyiken unatkoztak. Mert a Süsü, a sárkány kalandjai bizonyára annyira belopta már a gyerekek szívébe magát, hogy bármikor szívesen megnézik újra. Ami viszont a Tenkes kapitánya című, több mint húsz évvel ezelőtt készült történelmi sorozatot illeti, itt már néhány kérdés felmerül az emberben. Merthogy az idő nagyot változott azóta — a filmkészítés területén is. Ma, amikor a legkisebb gyerekek is hozzájuthatnak olyan film- élményekhez, melyekben a legrafináltabban kidolgozott, technikailag tökéletesen kivitelezett jeleneteket láthatnak, akkor bizony elég szegényesnek, s nagyon amatőrnek hatnak a Tenkes képsorai. Mindent egybevetve: nagyon hiányzik egy olyan történelmi filmsorozat, mely fiatalságunk kalandéhségét is kielégítené, de ugyanakkor hazafias nevelését is szolgálná. Ezen a helyen egyszer már írtam David Attenborough csodálatos sorozatáról, az Élet a Földön-ről. Akkor úgy fogalmaztam, hogy ez az a film, amelyet minél többször érdemes megismételni. Nos, nem sok idő telt el azóta, s most szombaton délelőtt már ismét találkozhattunk az első résszel. Nem kifejezetten gyerekeknek szánt ismeretterjesztő film ez, de hiszem, hogy ők is szívesen ismerkednek meg a még mindig — a környezetszennyezés, -pusztítás óriási mértéke ellenére is — gazdag, változatos, csodálatos állat- és növényvilágunkkal. A következő műsor már nem ismétlés volt, a Kapcsoltam, de nekem annak tűnt. Azóta érzem így, mióta Rózsa György lett a „gazdája” ennek a játékos, telefonos vetélkedőnek. Nem kisebb személyiségtől — e szó használata az ő esetében mindenképpen jogos — vette át annak idején a stafétabotot, mint Vitray Tamástól. Vitray sajátos atmoszférát tudott teremteni maga körül, s megvolt a maga hangulata minden egyes Kapcsoltam-jának. Ez az, ami vészesen hiányzik a mostani adásokból, úgy is lehet mondani, egy kaptafára mennek, s hiába próbáltam már különböző szempontok szerint nézni, Rózsa György ki- és beszólásai, alkalmankénti „jópofaságai” mindig kizökkentenek, megakasztanak. Mintha mindig magára akarná terelni a figyelmet, a játék rovására. Efölötti bosszankodásomat feledtette vasárnap este egy — Vitrayhoz hasonlóan — egyéniség, mégpedig Sinkovits Imre. Az utóbbi időben ritkábban láthattuk őt, de most Noel Coward Földi kacaj című tévéjátékában megint csak meggyőzött mindenkit, hogy továbbra is egyik legjobb színészünket tisztelhetjük benne. Az öregedő nagy színészt — aki örökösen harcol a menedzserével, producerével, meg az érte bolonduló asszonyokkal, lányokkal — kiválóan, minden túlzástól mentes eszközökkel játszotta el, meggyőző erővel, s persze, mulatságosan. Ahhoz, hogy jól szórakoztunk ezen az estén, természetesen az is hozzájárult: nagyszerű partnerei voltak Sinkovits Imrének. (pénzes) Egy hóvihar jegyzőkönyve Február 10-c három évvel ezelőtt péntekre esett. Csendes hétvégére készültek az emberek, ehelyett a tél legnehezebb hete következett. Minden addigit felülmúló hóvihar tombolt, megbénítva a közlekedést, tízezreket napokra elzárva a külvilágtól. Az 1984-es hideg napok eseményeit, egy jegyzőkönyv rövidített változatát közöljük mementóként, kicsit úgy is, hogy a nehéz időkben tapasztalt összefogás átsegít a kritikus helyzeteken. Új sorozat a televízióban Az olaj titkos története Olaj. Napjaink egyik legtöbbet szereplő fogalma, szava. Az utóbbi években minduntalan felbukkan a tömegkommunikációs eszközök híreiben, az OPEC-érte- kezleteken készült felvételeken, a gazdasági élet különböző területein, de hétköznapjainkban is. Az olaj, ez a fontos energiahordozó olyan sok mindenbe beleszól, hogy azt nem könnyű áttekinteni. Hogy könnyebb legyen, abban segít televíziónk egy új műsora. Holnap, február 11-én nyolcszor egyórás francia tévéfilmsorozat sugárzása kezdődik, amelynek címe Az olaj titkos története. Ez a sorozat 1859-től, az első pennsylvaniai olajkitöréstől kezdve majdnem napjainkig, 1905-ig kíséri el az olaj eddigi történetét. Nemcsak az olajkutatás, a -feltárás technikájának fejlődését követhetjük nyomon, de az is kiderül a látottakból, mennyire áll az olaj kezdettől fogva a világpolitikai döntések hátterében. Rengeteg érdekes archív anyag fel- használásával mutatják be, hogy a múlt század második és e század első felében milyen volt ez az aranyláz, a „fekete arany” láza, milyen dinamikus volt az iparág fejlődése, hogyan jött létre a Schell, a Standard Oil és sok más hatalmas olajtársaság. Tanúi lehetünk, hogyan alakult az első világháborútól kezdve a társaságok szerepe a világpolitikában. A második világháborútól Európa után Amerika és Japán is megjelent a Közel-Keleten. Fokozódott a társaságok harca az olajlelő helyekért és a piacokért. Magyarázatot kapunk arra, hogy miért és kiknek állt érdekükben az olajárrobbanás. Nagyon érdekesen, színesen, moziszerű- en készült a sorozat, amelyben a korabeli felvételeken kívül politikusokat, újságírókat, olajszakembereket szólaltatnak meg. Érdekes, hogy a filmsorozat főcímében és a forgató- könyvben is egyetlen név szerepel: Jean-Michel Char- lier neve — ő ezek szerint egyszemélyes alkotásnak tekinti Az olaj titkos történetét. A sorozat nyolc héten át, hetente egy alkalommal jelentkezik. Az első részt tehát február 11-én, szerdán láthatjuk, 18 óra 25 perces kezdettel, a televízió 2-es programjában. Egy későbbi időpontban előreláthatóan megismétlik majd a sorozat vetítését, mely — feltehetően — újabb sikerre számíthat azoknál, akik szívesen néznek ismereteket terjesztő filmeket, televíziós produkciókat. A most induló sorozat — a hírek szerint — kiállja majd a próbát. 1984. február 10. 16 óra A rendkívüli időjárás miatt megalakult a megyei operatív bizottság ... Elrendelte többek között, hogy a megye valamennyi tanácsánál a tanácselnök és a helyi pártbizottság titkára együttes ügyeletet tartson. Ezzel egy időben a megyei tanácsnál is kibővített ügyeleti szolgálat alakult. A honvédelmi minisztertől az operatív bizottság kétéltű szállítójárműveket, lánctalpas, tolólapátos erőgépet, illetve harckocsit igényelt. Péntek estére a helyközi közlekedés megbénult a megyében, illetve közúton nem lehetett megközelíteni a megyét. A mintegy 100-120 kilométer erősségű szél és hófúvás miatt a hóban rekedt több száz gépjármű mentése lehetetlen. Az operatív bizottság intézkedett, hogy a járművekben tartózkodó embereket a lehetőség szerint biztonságba helyezzék, illetve addig is a legszükségesebb élelemmel, ivóvízzel ellássák. 1984. február 11. 07 óra A megye mintegy harminc településén akadozik a vil- lamosenergia-ellátás, gáz- és vízellátás. Az élelmiszerraktárakban kenyér, hús, tej rendelkezésre áll. de a kiszállításuk az útviszonyok következtében nem valósítható meg. Békés megye déli részén Mezőkovácsháza körzetközponttal és a vonzás- körzetébe tartozó helyi tanácsokkal a távbeszélő-ösz- szeköttetés megszűnt. 1984. február 11. 14 óra A megye útviszonyai tovább romlottak. A HM intézkedése alapján 7 darab lánctalpas jármű, 2 darab harckocsi elindult, illetve megérkezett területünkre. A délelőtt folyamán jelzett négy vesebeteget honvédségi helikopteren a budapesti honvédkórházba szállították. A mentési munkálatokban a legnagyobb akadályt a megye főközlekedési útvonalain megrekedt mintegy 150 kamion jelenti. A gépjárművekben rekedt embereket a termelőszövetkezetek és a helyi tanácsok közreműködésével biztonságba helyezték, egy részük hazajutott, a többiek elhelyezéséről a helyi tanácsok gondoskodtak. Kétegyháza és Lökösháza között mintegy 150 külföldit szállító vonatszerelvény megrekedt, azok ellátására a szükséges intézkedést az operatív bizottság megtette. 1984. február 11. 20 óra Az orosházi műszaki alakulattól 6 darab kétéltű jármű. illetve a mezőtúri alakulattól 2 darab harckocsi munkába való beosztása megtörtént. Üjabb honvédségi erők érkezéséről is kapott tájékoztatást az operatív bizottság. Jelezték, hogy az áramkimaradás veszélyezteti a mezőgazdasági üzemek állatállományát. (Magyarbánhegyes 11 millió forint értékű csirkeállománya, Mezőhegyes 1500 darab marhaállományának tej hozama.) Békéscsabára nem érkezett meg a szükséges mennyiségű tej. A kenyér- ellátásban fennakadás nem volt. 1984. február 12. 07 óra A megérkezett honvédségi erők 11-éről 12-ére virradóra éjjel tevékenyen részt vettek a mentési és szállítási munkákban. Ezeken vitték az időközben jelzett súlyos betegeket, illetve vajúdó asszonyokat szállító mentőautókat. „Távmondat valamennyi körzetközpont tanácselnökének: — A saját és a vonzás- körzetükbe tartozó területen az alapvető élelmiszer-ellátás biztosításáról saját hatáskörében (erőgépek, emberi erők, közmunka elrendelésével stb.) gondoskodjon. A felmerülő problémákról, gondokról távbeszélőn vagy más híreszközt felhasználva tegyen jelentést. A körzet- központ tanácselnökét teszem felelőssé az ellátás maradéktalan biztosításáért.” 1984. február 12. 19 óra A MÁV-üzemfőnökség helyettes vezetője jelentette, hogy a megye területén - a főbb vasútvonalakon a belföldi személyszállítás rend- szertelen. illetve a mellékvonalakon akadozik vagy szünetel. A nemzetközi vonatok 6-8 órás késéssel Békéscsabán vagy Kétegyhá- zán vesztegelnek. Békéscsabáról Budapestre két személyszállító vonatot indítanak. Gyoma és Dévaványa között egy személyszállító motorvonat kisiklott, személyi sérülés nem történt. A rendőrkapitány-helyettes jelentette, hogy Kever- mes és Dombegyháza között holtan találták az út menti árokban Lantos Mihály kis- dombegyházi lakost. Ezen kívül még egy polgári személy haláláról is érkezett jelentés. 1984. február 13. 07 óra Az operatív bizottság azonnali helyzetjelentést kért valamennyi körzetközponttól. Útviszonyaink nem sokat javultak. Mind a honvédségi, mind a közúti igazgatóság és a Kövizig,
