Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-09 / 33. szám
o 1987. február 9., hétfő iZHllUFTlltj SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang „Mikor telik be a pohár?” Lapjuk 1987. január 24-i számában a „Mikor telik be a pohár?” címmel megjelent riporttal kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom: Vállalatunk 1986. december 28-án a 82-es számú áruforgalmi rendelkezésében hozta a vállalati dolgozók tudomására a szeszes ital értékesítésének korlátozásáról szóló 19 1977. (XII. 20.) Bk. M. sz. rendelet módosításáról szóló 12/1986. (XII. 10.) sz. Bk. M. rendeletet, és ennek végrehajtására szolgáló vállalati utasítást. Ahogy a riportból kiderül, boltvezetőink és dolgozóink nagy része a vállalati utasításokat betartja, más része viszont figyelmetlenségből, vagy felelőtlenségből az előírásokat megszegte. Az ellenőrzés során ezeket a dolgozókat jogosan megbüntették. Ezt értékelve 1987. január 21-én a 4. sz. áruforgalmi rendelkezésben ismételt felhívással fordultunk az árudavezetők felé, hogy a rendelkezést szigorúan tartsák be. A lényekhez az is hozzátartozik, hogy december havi felméréseink alapján a reggel 6 és 9 óra közötti bolti forgalmak átlagosan 20 százaléka szeszes ital volt. Január 1-jétől a szeszes ital forgalma után jutalékot dolgozóinknak nem fizetünk, így az érdekeltség a forgalmazásban jelentősen lecsökkent. Ehhez járul még az is, hogy a szeszes italok árrése, különösen az égetett szeszes italoké olyan alacsony, hogy az értékesítés gazdaságossága erősen megkérdőjelezhető. Azzal tehát, hogy a forgalmazók az értékesítésben érdektelenek, a szeszes ital fogyasztásáról még nem szoknak le az emberek. Ilyen rövid idő alatt lényegi következtetéseket levonni az intézkedésekből nem lehet, az azonban bizonyos, hogy január 13-ig a vállalati forgalom az előző évhez viszonyítva több mint 3 százalékkal csökkent. Ábrahám György igazgató, Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, Gyula Úttörő rendőrök, határőrök, munkásörök Battonyán Két éve alakult meg községünkben az Üttörő Gárda közlekedési csoportja. A kis rendőrök azóta is becsületesen helytállnak a gyalogos közlekedés irányításában. Az eddigi lelkiismeretes munkájukért a megye Üttörő Gárda parancsnokától dicséretet kaptak, valamint 2000 forint jutalomban részesültek. A pénzt kirándulásra fogjuk felhasználni. Az Úttörő Gárdához Battonyán még tartozik egy 20 főből álló határőrcsoport, melynek tagjai havonta képzésben vesznek részt. E két csoport munkája tevékenyen befolyásolta az Úttörő Gárdához tartozó munkásőr- csoport megalakítását, mely ez évben, januárban alakult meg. A munkásőrszakasznak a gyermekek számára vonzó programokat szevezünk, többek között veterán munkásőrök beszélnek a munkásőrség történetéről. Fegyveranyagismeret keretében megismerkednek a munkásőrségben rendszeresített fegyverek szét- és összeszerelésével. Légpuskalövészkört is szervezünk, a jó idő beálltával felnőtt- munkásőrök részvételével terepkutató versenyeket rendezünk. A kis munkásőrök szakmai képzését a battonyai munkásőrszakasz parancsnokhelyettese, Sipos József vezeti. Még hátra van a tűzoltó szakasz megalakítása. Erről szintén folynak már a beszélgetések. A pajtások egymás között ápolják a fegyverbarátságot, mert vannak közöttük olyanok, akik közlekedési kis- rendőrök, meg határőrök is, vagy munkásőrök. Ezen elfoglaltság szerintünk nem okoz nagy problémát, mert a foglalkozásokat szabad szombatokon bonyolítjuk le. Szerepel még tervünkben orosházi laktanyalátogatás is. A szervező munkában jelentős támogatást nyújt az úttörőelnökség, az általános iskolák pedagógusai, és a nagyközségi pártbizottság képviselői. Csordás Ferenc Útörő Gárda-parancsnok, Battonya Az elmúlt hét végén Gyulán, a mezőgazdasági szövetkezetek üdülőjében munkatársai kívántak hosszú, nyugalmas, de mégis aktív esztendőket dr. Sarnyai Ferencnek, a megyei kórház nyugdíjba vonuló főigazgató főorvosának. Elsőként dr. Pintér Miklós adott át jókívánságok keretében emléktárgyat a kórház, majd dr. Rácz László megyei főorvos, a megyei tanács képviseletében, végül dr. Takács Lőrinc, a Gyulai Városi Tanács emlékplakettjét adta át a búcsúzó igazgatónak. Felvételünkön az ünnepelté a szó Fotó: Béla Ottó Megérdemlik az elismerést Mielőtt levelem mondandójára térek, hadd köszönjem meg azt, hogy a zord időről miként tudósítottak bennünket olvasókat. S itt nemcsak az útviszonyokra gondolok. E kitérő után következzék, amiért tollat fogtam. Olvastam a január 19-i Népújságban, a Szerkesszen velünk rovatban többek között a „Vannak még ilyen bolti eladók” című írást. Az olvasói levél szerint a kálvária hepienddel végződött. Jólesett erről olvasni. Nos, nálunk Csanádapácán úgy az élelmiszerüzletekben, mint a vasműszaki boltban dolgozó eladók is megérdemlik az elismerést. Kedvesek, türelmesek voltak azokban a napokban is, amikor igen cudar volt az időjárás, s emiatt főleg az élelmiszerboltokban volt fönnakadás. Előfordult, hogy délre érkezett kenyér a boltokba — de megérkezett —, biztosítva volt a falu, nem hiányoztak az alapvető élelmiszerek. Azt hiszem, ebben az esetben is igaz, hogy mindenki annyi tiszteletet, türelmet várjon másoktól, amennyit ő nyújt. Ezt joggal várhatják el az eladók is, különösen ilyen nehéz helyzetekben. Tóthné Fodor Ilona Csanádapáca Becsületes megtaláló Vannak még becsületes emberek, s ezt örömmel tapasztaltam. Az történt ugyanis, hogy elvesztettem a kézitáskámat, amit Kiss Géza, újkígyósi lakos január 29-én Békéscsabán megtalált, és azt nekem teljes tartalmával együtt visszaadta. Nagy veszteség ért volna e táskával, mert fontos okmányok is voltak benne. Köszönet a becsületes megtalálónak! Ágoston Katalin Gyomaendrőd „Barátom, az újság!” Tudják-e, mit jelent ez a felhívás a közös játékra: „Barátom, az újság.'”? Üt- törőrajunkon belül vállaltuk, hogy egy-egy témakört különböző újságokban figyelemmel kísérünk. Én „aktualitások” címszó alatt végzek gyűjtőmunkát, a gyerekek életével kapcsolatos, a tanulással, sporttal, olvasással, versenyekkel foglalkozó híreket figyelem. Az újságcikkeket kivágom, füzetbe ragasztva gyűjtöm. Kíváncsian várom az értékelés pillanatát, remélem, hogy ennek az úttörői eladatomnak eleget teszek. Voltunk a Népújság szerkesztőségében is, ahol sok mindent megtudtunk erről a lapról is, és más újságokról is. Kocsis Nóra Békéscsaba, 10-es Számú Ált. Isk. 5 a. o. Január 30-án, szombaton ünnepelte Gyulán Czégé Lajos és felesége Czégé Lajosné Kiss Mária hatvanadik házassági évfordulóját. A meghitt, családi ünnepségen részt vett négy gyermekük, kilenc unokájuk és kilenc dédunokájuk. Fotó: Bánit Barnabás Nem maradtak magukra az öregek Nyugdíjban A dolgos évtizedek után nyugdíjba vonult a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet gépkocsivezetője, Fazekas Benjámin. Mint idős olvasónk levelében írja, mindig emlékezetes marad számára a nyugdíjba vonulás, a szövetkezet vezetői, dolgozói ugyanis baráti szeretettel, jó szóval, ajándékokkal köszöntötték őt. Köszönjük a levelet, s mi is jó egészéget, hosszú életet, s a következő évtizedekben is hasznos elfoglaltságot kívánunk. II nagykamarási gyerekek téli örömei Szabó Ildikó vagyok, a nagykamarási 2203. számú Ságvári Endre úttörőcsapat 6. osztályos rajának tanulója. Itt, a nagykamarási iskola udvarán jégpálya készült a télen. Jókat csúszkáltunk. Volt, aki talpon, volt aki es- ve-bukva. Korcsolyáztunk is. Nemcsak azok, akik tudtak, mások is megpróbálhatták. Még fociztunk is a jégen. De most, hogy nagy hó esett, és betakarta a jégpályát, mindnyájan a dombra kényszerültünk, amit 1986 nyarán a tsz készített nekünk. 60-nál is többször fordult az Ifa- gépkocsi. Így utólag is nagyon köszönjük nekik! Azért készítették, hogy ha leesik a hó, szánkózzunk, csúszkáljunk rajta. Hát most van hó, nem panaszkodhatunk! Kipróbáltuk a szánkódombot, és a próba nagyon jól sikerült. A domb egészen jeges lett, és így csúszdának is használhatjuk. Még egy nagy élményünkről szeretnék beszámolni: — Egyik osztálytársam, Fodor János édesapja az úttörőcsapat tulajdonában lévő lovasszánkóval két napon keresztül az egész úttörőcsapat tagságát megszánkóztatta. Hát ennyit a tél örömeiről. Szabó Ildikó Nagykamarás Bucsán, a Kisfaludy út 20. szám alatt, egy öreg ház falai között él a maga csendességében egy idős házaspár. Hudák Lajos a 79., felesége a 80. évében jár. A kissé hajlott, idős házigazda kesernyés ízzel mesélt az életükről. Elsorolta, hogy munkában öregedtek meg, gyerekkorától cselédkédett, napszámba, kubikolni járt, szegénységben éltek, két gyermeket neveltek fel. A felszabadulás után kaptak 7 hold földet, valamelyest összeszedték magukat, de aztán a föld tönkrement, elva-, dúlt. 1952-ben Hudák Lajos- belépett az egyik kis tsz-be, ami 4 év múlva feloszlott. Később aztán már nem lépett vissza az újjáalakult szövetkezetbe, földjét a tagosítás során ide-oda tologatták, végül' átvették tőle. Jószággal foglalkozott, alkalmi munkát vállalt, így is öreHallássérült, idős ember vagyok. Apróság ami velem történt, de leírom, mert azt hiszem megérdemli ez a fiatalember. Arról van szó, hogy jött hozzánk a kéményseprő, egy mezőkovácsházi fiatalember, Boda Józsefnek hívják. Először járt nálunk, látta, hogy kínlódok a hallágedett meg, miután a 70-es évek elején hiába kérte felvételét a tsz-be. Azzal utasították el, hogy már idős, nem bírná a munkát. Szerencsére a gyermekeik, anyagi erejükhöz mérten segítik az idős Hudák házaspárt, akik sehonnan se kapnak nyugdíjat, dolgozni pedig egyre kevesebbet bírnak. A közelmúltban a községi tanács egyik dolgozója kereste fel őket, felmérte a körülményeiket, s a házaspár nem kis meglepetésére, és természetesen örömére, a helyi tanács úgy határozott, hogy havonta segélyt folyósít Hu- dákéknak. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy nem hagyják magukra az ilyen nehéz helyzetbe került idős embereket. Béres Antal Bucsa sommal, de ő nagyon türelmes, figyelmes volt velem. Vannak még fiatalok, akik ilyen rendesek az idősebbekkel! Azt kívánom, hogy nagyon sok ilyen fiatal legyen, aki segíti és tiszteli az öregeket. Szabó Józsefné Almáskamarás ha késik, órák hosszat rostokolnak a sötét állomáson. A csorvási állomásfőnöknek már továbbítottuk kérésünket, de sajnos intézkedés még nem történt. (Név és cím a szerkesztőségünkben.) Többet tenni, hogy több jusson Közöz dolgainkról elmélkedik, aggódik, alkot véleményt idős kondorosi olvasónk, Szedmohraczki Mátyás. Mondandójának lényege, hogy nemcsak követelni, elvárni kell. hanem a jelenleginél többet is_ tennünk azért, hogy több jusson. „2025 forint a nyugdíjam — írja — és elég kell hogy legyen. Sokan nem tudnak már arról, hogy nagyobb családoknál minden be volt osztva, ki volt szabva kenyér, héjába sült krumpli, és dolgozni látástól vakulásig! Ez az idő szerencsére elmúlt, de azért pocsékolni se kellene. Például a villany ég, ha kell, ha nem, országos szinten mennyi energiát takaríthatnánk meg. Vagy itt vannak a facsemeték, a fiatal telepítést szándékosan tördelik, vagy hagyják, hogy a nyúl megrágja! Más: A kondorosi daráló 46 év után balesetveszélyessé vált, de miért nem pótolja a korábban is ott üzemeltetett daráló, micsoda dolog, hogy a falu öregjei kerékpáron 2 kilométer oda. 2 vissza, tolják a zsák őrleményt, de előbb-utóbb megunják ezt a szállítást. Vagy úgyis meglesz a tervezett hízott sertés? Csak egyet lehet érteni azzal a kormányhatározattal, hogy jobban kell takarékoskodni mindennel, és aki eddig dolog nélkül megélt, ezután csak munkával tudjon megélni, s hogy a szántóföldjeinken a forgók is meg legyenek művelve.” Hol az állomás ? Vajon mi az oka annak, hogy Csorvás-Alsón az állomás nincs kivilágítva? Ez nagyon kellemetlen, mivel a munkába és iskolába járók sötétben várják a vonatot, és Nagyon sok ilyen fiatal legyen! A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat termelésirányítói munkakörbe, két műszakos üzemeléshez, egyetemet, vagy főiskolát végzett szakembereket VESZ FEL. Békéscsaba, Orosházi út 16.
