Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-27 / 49. szám

1987. február 27., péntek „Inkább a szépre emlékezünk” Jókedv, baráti szálak, sok­sok terv, és a hivatásuk kö­ti össze a békéscsabai nyug­díjas pedagógusok klubjá­nak tagjait. A népfront vá­rosi bizottsága által rendel­kezésükre bocsájtott helyi­ségben jönnek össze pénte­kenként, vagy egy előadásra, vagy egy kiadós beszélgetés­re, vagy éppen, mint a kö­zeljövőben, egy kis farsangi mulatságra. Ottjártunkkor a Halley üs­tökösről és a naprendszerről hallgattak előadást, amit dr. Kókai László előadó vetített képekkel tett szemléleteseb­bé. A szokásosnál keveseb­ben jöttek össze, de aki ott volt, érdeklődéssel követte az előadó tudományos fejtege­téseit, sőt, kérdéseket is tet­tek fel néhányan. A klub motorja, vezetője, ötletmestere, Pluhár Erzsé­bet, az előadást követően fontos bejelentésekhez kért figyelmet: lehetett üdülésre jelentkezni, sétára a Bandi- ka-fához, no és műsorral ké­szülni a farsangi délutánra, ahol fánk, tea, vidámság, búfelejtés várt a klub tag­jaira. A majd száz tagot szám­láló nyugdíjasklub nagy ha­gyományokkal rendelkezik. Sok bel- és külföldi kirán­dulás jelzi mozgékonyságu­kat, amelyek közül mind­egyiket megörökítették, s amelyről a szellemesen meg­fogalmazott, gazdag napló vall a vendégeknek. És, hogy mi a véleményük a máról? Hogyan telnek a nyugdíjasnapok, van-e kap­csolatuk a régi iskolájukkal — erről beszélgettünk a kin­ti sötétségtől sem visszariadó kevesekkel. E kötetlen eszmecsere so­rán tudtuk meg, hogy a Bé­késcsabán és környékén élő nyugdíjas oktatási dolgozók közül bizony majd száznak alig éri el a háromezer fo­rintot a nyugdíja. Mégsem sokan vállalkoznak a további munkára, mint mondják, bi­zony belefáradtak. Pedig, van, akit hívnak. Csakhogy — vallja Ratkai Lászlóné —, érzi, sikertelen lenne a munkája, úgy pedig nem le­het élni és dolgozni. Meg aztán — toldja meg — az a véleménye, hogy egy bizo­nyos kor után nem szabad a gyerekek közé menni, mert a gyerekek a fiatalokat sze­retik. Főleg az óvodákban és az alsó tagozaton. Szentistványi Istvánná a nyugdíjas élet előnyeit ecse­teli: — Szívvel-lélekkel ta­nítottam, de amikor letehet­tem a lantot, nem gondol­tam, hogy az új élet ilyen könnyen fog menni. Most tényleg magamnak élhetek. Üszőm rendszeresen, heti kétezer métert, olvasok, s mindazt a szórakozást meg­engedhetem magamnak, amit a munka mellett nem. A ma nyugdíjasai igen sok­fajta reformot, változást megéltek a magyar oktatás­ügyben. Van bőven összeha­sonlítási alapúk. A jelenle­gi helyzettel bizony nem na­gyon elégedettek. Bár öröm­mel említik, hogy végre ki­mondta a művelődésirányí­tás, hogy az első négy évben a tanító legfontosabb felada­ta: megtanítani írni, olvasni, számolni a gyerekeket. De az ehhez vezető módszerekkel már kevésbé elégedettek. So­kan felemlítik, hogy nem ta­nulnak meg beszélni a gye­rekek. Szűcs Eleonóra sze­rint sok a tantárgy az alsó tagozaton, s ez bizony ne­hezíti a legfontosabb — az írás, olvasás, számolás — alapos elsajátítását. Jut idő a múltidézésre is, amikor bizony szenzáció- számba ment a ma már mindenéves jutalom, a ne­hézségekről, amikor agitál­ni, téeszt szervezni is kel­lett a pedagógusoknak, s amikor Bácskai Frigyesné napi öt kilométert is gyalo­golt, hogy eljusson a kisréti, tanyai iskolába. Mikor a gondokról szól­tunk, egyikük megjegyezte, s ezzel le is. zárta a „nosztal­giázást”:— „Inkább a szépre emlékezünk, a rosszat, a kel­lemetlent igyekszünk elfelej­teni. ..” És aztán jöttek a klubélet vidám történetei. Különösen az egyedülálló pedagógusnak jelentenek ezek a péntekek sokat, tartós kötöttséget, megnyugtató közösségi ér­zést. Nevetve mesélik az egyik csehszlovákiai kirán­dulásuk utazási körülmé­nyeit, amikor Pluhár Erzsiké nem kevés fortéllyal szerzett új buszt a lerobbant helyé­be. Nincsenek magukra ha­Egy boldog költő Hetven éve született Devecseri Gábor Találóan választott Goethé­től idézetet a pályatárs-ba­rát, Somlyó György, Deve­cseri Gábor hátrahagyott verseihez írott előszavában: „Az a legboldogabb ember, aki életének végét össze tud­ja kapcsolni a kezdetével’’. Hiszen a kezdet boldogsága Devecserinél vitathatatlan. Tizenévesként jelentkezett (1932-ben) Karinthy Gábor­ral közös verseskötetben. A bevezetőt a nagy példakép, Somlyó Zoltán írta. Aztán megnyílt Devecseri előtt a Nyugat című folyó­irat is. Babits egy ízben ar­ra érdemesítette, hogy a sa­ját írógépét fölkínálva tisz­táztatta le Devecserivel azon melegiben az ifjú poéta leg­frissebb verseit, melyek — ahogy fölolvasta őket — megnyerték a költőfejedelem tetszését. S fölfigyelt rá József At­tila, kit Devecseri a meste­rének tartott; a Szép Szó is közölni kezdte munkáit. E kapcsolatnak volt szomorú mozzanata — de nem lezá­rása — József Attila halá­lakor Devecseri Gábor em­lékverse, melyben a „zárt s nyitott” fiatal költő immár a boldogok közé sorolta pél­daképét. Görög mértékben, alkaioszi strófában íródott Devecserinek ez a költemé­nye. Nem pusztán görög-la­tin tanulmányai ösztönözték erre, hanem az antik verse­lésről folyt közös beszélge­tések is. Boldogan indult el a pá­lyán Devecseri, s boldogan távozott, pedig iszonyú be­tegség sodorta őt a halál fe­lé, amikor A hasfelmetszés előnyei című — részint írott, részint diktált vagy hangszalagra mondott — könvvében így vallott: „Ez a legyengült, de alkotásra kész, szinte semmi mást, mint a lelket és az alkotóerőt ép­ségben tartó állapot engem föltétlenül jóindulatúvá tett, hogy csak a szépet, a jót, csak a gyöngédséget lássam meg és terjesszem.” Nem tudta őt legyőzni a sors — melyet Karinthy Frigyes az övével mélyen rokor) szel­lemében sorsocskának becé­zett — élete végén Devecse­ri Gábor megint az alkotás igazi csúcsaira jutott. A sors — sorsocska — mintha gu- nyoros fintorral cserélgette volna a számjegyeket Deve­cseri Gábor földi létének ha­tárpontjain: 1917—1971. Ami az emberi-alkotói boldogság e két szélső idő­szaka közé esett, nem kevés­bé jelentős, csak talán az gyatva, hiszen a városi pe­dagógusszakszervezet, a vá­rosi tanács évek óta támo­gatja klubjukat. Élénk csere- kapcsolatokat alakítottak ki országjárásaik alkalmával — a szlovák kollégium vendég­szeretetére építve — a váci, debreceni, nyíregyházi, ko­máromi és hamarosan a sze­gedi nyugdíjas pedagógusok klubjával. E valóban jó közösségi forma — érdekes módon — éppen megyénkben talál ke­arányok módosultak, a súly­pontok helyeződtek át. Ver­sei zenéje, világlátásának mozarti derűje mit sem vál­tozott — miközben egy új társadalom építésébe vetette magát a költő szenvedélye­sen —, de a tudós, a műfor­dító Devecseri Gábor telje­sítménye lett a meghatáro­zó. Az, ahogyan magyarra ültette át Homérosz hősköl­teményeit, világszerte csak­nem páratlan fegyvertény — s emellett még hány, egész fordítói életművel felérő munkája volt! Catullus az ő nyelvén szól hozzánk, görög és római vígjátékok sorát ajándékozta nekünk magya­rul; az angolt Shakespeare, a perzsát Firdauszi kedvéért tanulta, és kortárs nagyságok tolmácsaként is sokat tett a költészet egyetemes ügyének szolgálatában. Számos alko­tása — az Odüsszeusz szerel­mei című színdarab, A mez­telen istennő és a vak jöven- dőmondó című, bájosan ero­tikus esszéregény, Homéro­szi utazás című útikönyve, kötetnyi pompás tanulmány — mind-mind e világirodal­mi bolyongások következmé­nye. Ezek az anteuszi találko­zások növelték meg erejét az 1960-as évektől. Spanyolor­szági út — s végül is egy film élménye — késztette őt a Bikasirató megírására. Kü­lönös oratórium ez, világ- irodalmi szintű; tiltakozás az újra fenyegető erőszak el­len „Bikapárti”, mégsem vés követőre. Pedig a leg­nagyobb létszámú értelmiségi réteg, a pedagógusok közös­sége, talán ezzel segíthetne a legjobban elődein. Akik­nek bármennyire is jó a kapcsolatuk az egykori isko­lájukkal, szükségük van egy klubra, egy saját közösségre, ahol teljesebbé, gazdagabbá tehetik nyugdíjas éveiket. Ahogyan ez sikerült a bé­késcsabaiaknak. ‘ B. S. E. Fotó: Gál Edit „torreádorellenes”; közös ki­szolgáltatottság forrása ma­gának a bikaviadalnak az in­tézménye. Utolsó verses­könyvének címadója, A mú­landóság cáfolatául, az érte­lem és szépség lebirhaitat- lanságát, az öröm. törhetet- lenségét hirdeti. Devecseri Gábor legfontosabb üzenete­ként. Kőháti Zsolt KÖZLEMÉNY A GELK A -SZERVIZ LEÁNYVÁLLALAT Békés megye területén földgázüzemű és PB-gázos készülékek garanciális és fizető javítását végzi. GÁZSZERELÉS, KÖZ­PONTIFÜTÉS-SZERE­LÉS tervezéstől a beüzemelésig. Értesítjük ügyfeleinket, hogy PB-gázos készülékek ötévenkénti kötelező felülvizsgálatát vállalatunknál kell megrendelni. Békéscsaba, Lencsési út 18. Telefon: (66) 26-471. Az ifjúsági mozgalom történetéből Az ifjúsági mozgalom tör­téneti megközelítése mindig tanulságos. Különösen, ha — megbízható források alapján — reális megítélés, konzek­vens értékelés és tendenció­zus következtetések láncola- ta-folyamata. Ilyen szellem­ben, tudományos igényesség­gel készült a magyar ifjúsági mozgalom XX. századi törté­netének feldolgozása: Mi- cheller Magdolna egyetemi docens (JATE) munkájának eredményeként. Szerény kí­sérlettételnek minősíti „át­tekintését”. Annál azonban jóval több: igen figyelemre méltó monografikus feldol­gozás. Ezt olvasva írjuk le alÉjJjbi gondolatainkat. * * * A kötet nagyobbik részét a felszabadulás utáni ifjúsá­gi mozgalom története tölti ki. A szerző a MADISZ ke­letkezésének körülményei kapcsán: a felszabadulást követő politikai, gazdasági „romeltakarítás” 1945-ös he- roizmusáról ír. (Kiegészítő adalékként közöljük, hogy pl. Békés megyében — Szeg­halmon — már 1944 novem­berében létrejött a MADISZ községi szervezete: Honfi Jó­zsef, Tóth Lajos, Kucsera Mihály és később Kónya La­jos közreműködésével.) A koalíciós időszak sors­döntő politikai küzdelmei­hez illesakedő szellemben és párhuzamosan alakulnak az ifjúsági mozgalom megnyil­vánulásai, kiépül jellemző heterogenitása. A nagyobb pártok ugyanis sajátos if­júsági rétegszervezeteket kreálnak (pl. SZIM, NISZ, FISZ, PDI). Létrejön a fel­sőfokú intézményekben a METESZ, majd a SZÍT, azaz a Szakszervezeti Ifjúmunká­sok Tanácsa, illetve a pa­rasztifjúság szövetsége: az EPOSZ. A politikai hatások, tendenciák, a propaganda és az agitáció természetesen az irányító párt jellege szerint hatottak. Mindez az ifjúság megosztottságát, gyakran szembeállását eredményezte. Az ifjúságért folyó harc egyik fontos napirendi té­mája az MKP III. kongresz- szusának (1946). Egyidejűleg létrejön a középiskolások diákszövetsége, alsó fokú ok­tatási intézményekben pe­dig az úttörőszövetség (1946). Részletesen lehetne szólni az egységes ifjúsági szerve­zet előzményeiről (1945— 1948), s ezzel összefüggésben a DISZ (1950—1956) létrejöt­tének körülményeiről. de most nem ez a célunk, csu­pán jelezzük, hogy a DISZ a szocialista építőmunkát, s a termelésben való aktív rész­vételt tekintette feladatának — a világnézeti és a politi­kai nevelés mellett. Továbbá megemlítjük, miszerint „a történelmi múlt, köztük a nemzeti múlt ismerete elég homályosan szerepelt” prog­ramjában, munkájában. Részben a pártbeli frakció­harcok, részben a politikai, ideológiai hibákkal, pedagó­giai tévedésekkel is magya­rázható, hogy a DISZ — fő­leg 1953 után — „erőtlen, bi­zonytalan”, tömeghatásában csökkenő mozgalommá szű­kült. * * * A harminc éve megalakult (1957. III.) Kommunista If­júsági Szervezet — a KISZ — azért tudott viszonylag rövid idő alatt népszerűvé és tömegmozgalommá válni, mert elhatárolta magát a DISZ hibáitól, s egy jól át­gondolt megújulási, megtisz- tulási programmal indult. Segítette az újjáalakult Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, amely az ifjúság vonatkozá­sában is politikai meggyőző­dést, nevelést és kellő tole­ranciát vallott. A KISZ fő feladatát a következőkben fogalmazták meg: „A szocia­lista társadalom építésének szolgálata, a párt célkitűzé­seiért való harc az ifjúság körében, valamint az ifjúság kommunista szellemű neve­lése.” Az újjáépülő ifjúsági moz­galom — hangsúlyos politi­kai érdekű feladatainak meg­valósulásához — a megfelelő személyi, anyagi és tárgyi feltételeket is megkapta (sajtó, könyvkiadás klubok, sport, táborok). Ke vétkezés­képpen, a KISZ, a magyar ifjúság széles rétegeinek biz­tosít cselekvő aktivitást, konstruktív magyarságtuda­tot, sokoldalú alkotó tevé­kenységet, a mozgalom új tartalmi jegyeinek, formái­nak és színtereinek megfe­lelően. A KISZ I. kongresz- szusának (1960) jelszava is a progresszivitás felé mozgó­sít: „Munkával, tanulással a szocializmusért!” Nem csoda, ha a vonzóvá és ösztönzővé vált mozgalom 1962-ben már 700 ezer tag munkáját szer­vezi, irányítja. A hatvanas évek sikeres akcióprogramjai az ifjúság jelentős részét mozgósítja. Pl. a forradalmi ifjúsági na­pok (FIN, 1966); a magyar gazdasági élet megújításában való részvétel, az életre, munkára való felkészülés, amelyet hazafias kötelesség­nek tekintenek (1967). Az MSZMP KB 1970-ben tár­gyalja ifjúságpolitikánk fon­tosabb kérdéseit, hangsúlyoz­va, hogy az ifjúság demokra­tikus szellemű nevelését az egész társadalom ügyévé kell tenni. A KISZ pártirányítá­sának hatékonyabb módsze­rét is megfogalmazzák. Egy­idejűleg alakul újjá az Ifjú Gárda, a KISZ-nek a haza­fias és honvédelmi nevelést segítő szervezete. Az állami fórumok is kö­vetik, segítik az ifjúsági moz­galom intenzitásának erősö­dését. 1971-ben az Ország- gyűlés elfogadja az első ma­gyar Ifjúsági Törvényt. Ez növeli a harminc éven alu­liak társadalmi-közéleti sze­replésének lehetőségeit (pl. ÁIB), az élet- és munkaikö­rülményeinek javulását. 1984-től rendszeressé válnak az ifjúság új érdekvédelmi fórumai: az ifjúsági parla­mentek. A KISZ X. kongresszusa (1981) értékelte a közel két és fél évtizedes utat. A ko­rábban túltengő szórakozást és optimizmust, az igényes és reális feladatok, munka vállalása váltja fel: „Javul­jon az összhang a népgaz­daság igénye és a szakem­berképzés között, javasoljuk megvizsgálni a pályakezdő fiatal értelmiségiek jövede­lemviszonyait, a diákok idényjellegű munkáját meg­felelő díjazásban kell része­síteni, támogatjuk a vállal­kozáson alapuló munkát" stb. A szintézis igényű feldol­gozásban a szerző tekinté­lyes teret szentel „a KISZ feladatai, lehetőségei ma ha­zánkban” c. résznek. Ismer­teti a mozgalom nemzetközi kapcsolatait. Külön fejezetet szán az ifjúságkutatás mód­szereinek és eredményeinek ismertetésére. Felsorolja a napjainkban megjelenő ifjú­sági kiadványokat, s szól a széles körű ifjúsági sajtóról. A kötet tartalmazza a fel­dolgozott időszak ifjúsági szervezeteinek kronológiai névjegyzékét, a mozgalom időrendi áttekintését, vala­mint a magyar ifjúsági moz­galom — közel ötven — is­mertebb alakjának annotá­cióját. A jól szerkesztett, kellően tagolt, meggyőző érvekkel és eszméltető logikával, kultu­rált stílusban kifejtett kiad­vány — hézagpótló és sok­oldalúan használható munka. Aktualitását a KISZ létre­jöttének 30. évfordulója (1987) különösen felfokozza. A fenti megállapítások lé­nyegében egybeesnek me­gyénk ifjúságmozgalmának jellemző vonásaival is. Dr. Tóth Lajos tanszékvezető főiskolai tanár, kandidátus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents