Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
o 1987. február 26.. csütörtök Közös élményt adni a családnak Békés lézsef íréval ú] darabjáról és a gyermekszfnházrél Békés József — gádorosi születésű író, a televízió Balázs Béla-díjas dramaturgja — a Jókai Színházban Csukás Istvánnal együtt már háziszerzőnek számít. Tavalyelőtt A legbátrabb gyáva című mesejátéké készült a tévével koprodukcióban, most a Sándor, József, Benedek című komédiáját játsz- szák. Éppen a premier napján, február 17-én A temetkező című szatirikus kötetét ismertette a Népszabadság könyvszemléje. — Alkotásai között, a szerző életében hol a helye a meseírásnak, illetve most bemutatott új darabjának? — Tulajdonképpen felnőtteknek kezdtem el -írni. Aztán szinte oldalról jött be, hogy gyerekeknek is írjak. Az ember valahogy mindig a teljességet keresi. Először talán kicsit „kiegészítő sportnak” tekintettem a gyerekdarabot, de ma már biztosan tudom: életem fontos része. Szeretek gyerekeknek írni. Ebben nyilván most tizenkét éves fiamnak is szerepe van. A Sándor, József, Benedek igazság szerint nem mesejáték, inkább komédia. Régen vágytam arra, hogy ezzel a műfajjal próbálkozzam. Meg aztán, mondják az ismerőseim, éppen mindig a fiam korosztályának írok. Ügy gondolom, ezt a darabot akár felnőtteknek is el lehet játszani. A célom is a korosztályok fölötti színház volt. Tavaly egyszerre jelent meg a felnőtteknek szánt szatírám, A temetkező és A piaci légy, ami — akárcsak A legbátrabb gyáva — gyerekregény. Ebből is látszik, szeretem mindkét műfajt együtt művelni, s vigyázok arra, hogy ne szűküljek be. Tapasztalatom, hogy a gyerekek a szépre, a jóra, a vidámságra szinte kiéhezve jönnek a színházba, hogy óriási szükségük van az élményre, a közös játékra. Azt is tudom, mennyire hálásak ezért, s ezt jobban kimutatják, őszintébben visz- szajelzik, mint a felnőtt közönség. Mindezt figyelembe véve szívesen írom nekik a darabjaimat. — A Sándor, József, Benedek tehát nem mese, nem kifejezetten gyerekdarab, hanem komédia. Akkor hát kinek szól? — Csak annyiban mese, hogy a három családról szóló népmeséi alapra épül. Az úgynevezett csali mesét egykor inkább felnőttek mesél- gették egymásnak a fosztókában. Régen készültem egy ilyen komédiára, ahol a középpontban a nagyon fukar, fösvény nő áll, szemben vele a három csibész. Éreztem már írás közben, hogy a darab túlmegy a gyerekszínház határain. De őszintén mondom, nem azt tartom a színházba járás megfelelő módjának, amikor egész óvodákat, iskolai osztályokat „vezényelnek ki”, hanem annak örülnék, ha inkább a szülőkkel, a nagyobb testvérekkel mennének a kisebbek az előadásokat megnézni. Ilyen is előfordul, de sajnos nem ez az általános gyakorlat. A híres Globus Színházban Shakespeare idejében még az egész család együtt vonult a színházba, korosztály nélküli, mindenkinek játszható darabokat mutattak be. Kicsit hasonlítanak ezekhez az előadásokhoz ma a családi műsorok a televízióban. A Sándor, József, Benedekkel olyan darabot szerettem volna nyújtani, ami közös élmény lehet a családnak. Valójában az egész mai színházi struktúra szándékom ellen szól, hiszen külön van a gyermek- és külön a felnőttszínház. Azt kerestem, hol a lehetőség, hol lehetne mégis közös élményt adni a családnak. Alapvetően nincsenek közös élményeink ebben a rohanó világban, ahol szülők, gyerekek teszik a dolgukat kü- lön-külön. Ezen próbáltam segíteni. Az a véleményem, ahol csak lehet, próbáljon az ember ezen változtatni. Igazi vérbő komédiát adni, amelyben a fukar megfizet fukarságáért, az igazság győz, s aki megnézi, jó színházban érezheti magát — ez volt a szándékom. — A gyermekszinház ismert gondokkal küzd Magyarországon: nem üzlet sem így látják a lányok? Szex, szerelem, őszinteség Egy jólsikerült szexuális felvilágosító előadás után leültem néhány szakmunkás- képzős lánnyal és arról faggattam őket, mit jelent számukra a szex és a szerelem? A legtapasztaltabb közülük V. Ica, aki (talán ezért) igen borúlátó: — A két dolog nagyon ritkán találkozik. A szexet legtöbben sportból űzik, a szerelmet pedig nem merik vállalni. A fiúk betegesen őrzik függetlenségüket, és szorgosan cserélgetik a lányokat. Előfordult már velem is, hogy egy srác fél órai ismeretség után feltette a kérdést, felmegyek hozzá, vagy nem? Miután elutasítottam, még ő volt megsértődve. Valahogy nem igénylik a szeretetet, csak a trófeákat gyűjtögetik. — És a lányok...? — Persze, van köztünk is néhány „trófeavadász”, mostanában talán egyre több. Azt hiszik, hogy ez a siker titka, pedig a fiúk többsége egyenesen utálja őket, és ha néha ki is használják a kínálkozó alkalmat, utána megvetik a lányt. Nem azt mondom, hogy szűzen kell férjhez menni, de azzal a jelszóval, hogy: „próbálkozunk, keresgélünk”, nem lehet visszaélni. A szerelem, a testi is, valami olyan gyönyörű dolog, amit nem szabad leértékelni, és unaloműzésre használni. Egy jó bulihoz manapság már hozzátartozik a szex is. Az az alapfeltétel, hogy legyen kaja, pia és egyforma számban fiú meg lány. Jól érezzük „egymást” egy estén át, aztán másnap nem ismerjük meg a másikat az utcán. így nem lehet jó kapcsolatot kialakítani. —■ Szerinted hogy lehet? — Sok bizalommal és szeretettel. Nagyon meg kell ismerni a másikat és alkalmazkodni hozzá. Elméletben így gondolom, de bevallom, én még nem találtam meg az igazit. — Szerintem még nem késtél el — kapcsolódik a beszélgetéshez a szerény mosolyé F. Kati —, van időd keresgélni. Vigyázni kell persze, mert a baj könnyen megesik. Az egyik osztálytársam épp a napokban megy férjhez és nemsokára anya lesz. Azt hiszem, nem is tudják igazán, mit vállalnak ezzel. Talán ott a baj, hogy sokan közülünk gyakorlatban jóval hamarabb ismerik meg a szerelmet, mint elméletben. Keveset tudnak magukról, a másikról és ezért nem érzik jól magukat egy- egy kapcsolatban. A fogamzásgátlást leggyakrabban a Postinor szedése jelenti, ami ilyen fiatal korban köztudottan nagyon veszélyes gyógyszer. A fiúk semmit nem tudnak erről, de nem is igen érdekli őket. Aztán ha megtudják, hogy partnerük terhes, gyorsan lelépnek, ha pedig kicsit becsületesebbek, vállalják a gyereket, a házasságot. Aztán jönnek a válások... — Azt mondtad, fontos az elméleti tudás. Te honnan szerzed meg? — Szerencsés vagyok, mert édesanyámmal mindent megbeszélhetek. Az iskolai felvilágosító előadásokon is sok új ismeretet hallottam a terhességmegszakításról, a fogamzásgátlás formáiról, vagy szerzőnek, sem társulatnak, alacsonyak a belépődíjak, a színészeknek a legtöbb színháznál „másodosztály”, valóban több teher, több elfoglaltság, bonyolultabb műsorrend. .. Az író hogyan látja a gyermekszínház ügyét hazánkban, illetve Békéscsabán? — Tagja vagyok a Nemzetközi Gyermekszínházak Szövetsége magyar tagozatának, s valahányszor ott összeülünk, mindig elsírjuk, milyen rettenetes helyzetben vagyunk. Ismerve a körülményeket, ma már ott tartunk, hogy szinte képtelenség elvárni egy írótól, hogy anyagi, erkölcsi érdekeit félretéve gyerekeknek írjon. Ugyanolyan munka, mint a felnőtteknek szánt mű, sőt gyakran még több. Olyasmire is kell ügyelni, hogy például bővüljön a gyerek tudása, szókincse, de ugyanakkor értse is, amit olvas vagy hall. Gyermekirodalommal már csak néhány megszállott foglalkozik, ez tény. Gyermekdarabot írni valóban nem üzlet, nem éri meg. A haknik viszont szaporodnak, s elképesztő, mennyire színvonal alatti ezek többsége. Nem értem, hogyan lehetséges . egyáltalán, hogy társadalmunk, amely ennyire gyermekközpontú, nem tesz többet a gyermekszínházért... Itt, Csabán, a Jókai Színház hosszú évek óta vállalja az évi két gyermekbemutatót, s ez ilyen körülmények között különösen elismerésre méltó. Nekem pedig jó érzés, fontos, hogy a színház kéri, igényli tőlem a darabot. Érzem, hogy számít a munkám, s hogy itt nem nyűg a gyermekszínház, nem valamiféle kötelező feladat, amit egyszerűen csak ki akarnak pipálni. — Végül a gyermekszínház, a kicsiknek szánt művészet szerepéről, jelentőségéről kérdezem. — Nem lehet elég korán elkezdeni az ízlésfejlesztést, fölébreszteni a gyerekben a szép, a jó iránti érzést, élénkíteni a fantáziáját. Borzasztó hamar indul meg számos külső hatásra az ízlésrombolás, s a gyerek élete, fejlődése rossz irányba halad, ha nem kap időben élményeket, ismereteket. Nem lehetetlen, de sokkal nehezebb később felkelteni benne a művészet iránti igényt, ha kiskorában nem kapott rá a gyönyörűségre. — Köszönjük a beszélgetést, és köszönjük Sándor, József, Benedeket! <N — n) például a terhességről. Aztán ott vannak a könyvek és az újságok orvosi tanácsai. Bár az utóbbiak néha inkább nevetségesek, mint tanulságosak. — A partneretekkel megbeszélitek a szexuális problémáitokat? — Nagyon ritkán — mondja V. Ica. A többség úgyse tud segíteni. Persze a lányok meg félnek erről beszélni, szégyenlősek. Ezért is van, hogy a srácok önzőek, csak arra figyelnek, nekik jó legyen, hogy a lány épp hol tart, az mindegy. így sokan nem is ismerik az igazi élményt. Több odafigyelés, gyöngédség kellene és persze megválogatni, hogy kivel, mikor és hol. Főleg most, amikor megjelent a többi betegség mellett az AIDS is. Hosszan tartó, tartalmas kapcsolatokat kellene teremteni, amiben jól érezzük magunkat. így gondolkodik két tizenéves lány a szexről és a szerelemről. A ké.p úgy lenne teljes, ha a fiúk véleményét is leírnánk, hiszen ők talán egészen másként vélekednek a szexről, a szerelemről és a lányokról. Ezt majd egy más alkalommal. Gajdács Emese HANGSZÓRÓ Mi köze a fejlődéshez? Beivódott agysejtjeinkbe, a baráti és családi beszélgetések középpontjába furakodott. Nem is csoda, hiszen az elektronikus és az írót1, sajtó is állandóan ezt táplálja belénk. Mármint a gazdasági helyzetet — amit a raládok pénztárcái amúgy is pontosan regisztrálnak —, ke sve a kilábaláshoz vezető utat. j Reménykedve keressük tehát az okos szót, amely a jelenlegi gondokból megmutatja a kivezető utat. Ezért kapcsoltam be várakozással a rádiót pénteken este, hátha Rádai Eszter riportműsora, a Hírbe hozom magam valami újabb útbaigazítást ad a holnapra nézve. Adott is. Izgalmas szembesítéssek történtek a telefonhálózattal kapcsolatban, régen és a napokban elhangzott vélemények, felelős nyilatkozatok megállapításai, ígéretei felelgettek egymásnak. Végre jó hírt hallhattunk. A Magyar Posta a telefonhálózat korszerűsítésére 44 és fél milliárd forintot kapott. Mindezt azért, hogy „az ezredfordulóra legalább a felzárkózás esélye megmaradjon” az Európában utolsó helyen kullogó magyar telefonhálózatnak. S hogy mindez miért fontos? Mert a népgazdaság évente 10-12 milliárd forint veszteséget „kasszírozhat be” a telefonhiány miatt. Az alapos, körültekintő és korrekt műsorban mindarról szó volt, amit a Magyar Posta tesz a lehetőségek birtokában. Sokszor szól az informatikáról, mint a gazdasági élet meghatározó eleméről, arról, hogy egy min- j denütt jelenlevő, prosperáló telefonhálózat nélkül nem képzelhető el az informatika fejlesztése, ám arról nem esik szó, hogy miért. A riportműsor tehát szólt a növényről, a virágról, csak a gyökereket felejtette el felfedni. Rossz beharangozó Gyakran szólunk arról, hogy nem tudjuk „eladni magunkat”. Nos, ez ugyan igaz a kereskedelemre is, de a Ma- ' gyár Rádió műsoraira szintén. Mint a társadalmi kérdések , iránt érzékeny ember, megjelöltem magamnak a kedvelt Szivárvány vasárnapi műsorát. Szigethy Anna szerkesztő a Rádió- és Televízióújságban azt jelölte meg, hogy a döntések- ről lesz szó. A tarka műsor viszont a Miskolci Rádió mfl- > sorainak az ismétléséből állt. Persze, szó volt benne dön- ? tésekről is, tekintve, hogy az ember naponta arra kényszerül. Márpedig ebben a műsorban az ember állt a középpontban, mind a jegyzetben, mind pedig a riportokban. Hallhattunk „favágóportrét”, amelyben az erdő szerelmese — a lírai megnyilatkozásokon túl — nem felejtkezett meg társai kérésének tolmácsolásáról sem. Miszerint az elektro- ; mos fűrésszel dolgozó favágók bizony olyan egészségkárosodást szenvednek a vibráció miatt, hogy nekik is elkelne . i a korkedvezmény. Gondjukat mondják, mondják, de nem j nagyon figyelnek rájuk. A műsorban két riport is szólt a testvérhelyzetről. Jó ■ volt hallgatni a sikeres Domán testvéreket, akik a semmiből indulva lettek sikeres emberek, és a Déli Hírlap két munkatársát is, akik vidéken is teljes emberi életet tudnak élni, egymásra támaszkodva, egymást segítve, örömmel hallgattam a kollégákat, tekintve, hogy ritkán fordul , elő újságírók, fotóriporterek „emberközeli”, munkán kívüli ! bemutatása. Hiába, egy vidéki rádiószerkesztőség ezt a hi- t | ányt is észreveszi... Az „emberi tényező” Gazdasági kérdésekről — nem számoltam össze, de — rengeteg, igen jó műsor szólt. S hogy mégis keveslem az i embert, az emberi érzéseket, pályafutásokat, akarásokat » bemutató műsorokat, az azért van, mert hiszem, hogy a nagy gazdasági célokat, mindent, ami történik a világon, i ; emberi szív vagy kéz teljesíti, hozza létre. Ha módom van : • rá, ezért hallgatom szívesen a Nyugdíjasok műsorát, a ! Hogy tetszik lenni?-1. Hétfőn délelőtt sem csalódtam Oláh , ; Margit szerkesztő-riporter munkájában. Olyan embereket S szólaltatott meg, akik „állati ügyekben” éppen embersé- ; | gükről, szakmai tudásukról, áldozatkészségükről vallhat- j tak. Mert megkérdezték őket. Végre, még nem későn. Homoki-Nagy filmjeiről a legilletékesebb, a munkatárs és , feleség, Zsoldos Zsuzsa emlékezett meg, színesen, érdeke- ; t sen, egy olyan világot, alkotói arculatot tárva fel, amit a [ Gyöngyvirágtól lombhullásig című, máig legkedveltebb ! természetfilmem megteremtőjéről sohasem hallhattunk. S i ugyanebben a műsorban szólalt meg a nagy tudású, csak itthon elfeledett solymász, állatidomár, Lelovich György, s Péterfi István, aki emberségből lett állatszerető... Szép és értékes műsor volt ez a Hogy tetszik lenni? 0. S. E. I _________________________I M eghívó A TRITON SZÁMÍTÁSTECHNIKÁI ÉS TÁVKÖZLÉSI KISSZÖVETKEZET meghívja Ont termékbemutatójára, melyet a Szegedi Postaigazgatósággal és a Migérttel együtt tart 1987. március 3-án és 4-én, 9—17 óra között, Szegeden a Technika Házában (Szeged, Kígyó utca 4.) Bemutatásra kerül a Gepárd—8 telexkompjúter és a Tedi—40 automatikus telefonhívó- és hívószámtároló és Réka IV/1/1 elektronikus főnök-titkári telefon.
