Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
1 ^ 1 J 1 a 11* j L.\yj "O Mit ér a fegyelem, ha szerződéses? Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak „Mindig szerettem a fiatalokat” A szeme mindig mosolyog, akkor is ha komoly dolgokról beszél. Mondják, ilyen jó humorú, derűs volt a majd négy évtizeden keresztül is, amit a vám- és pénzügyőrség szolgálatában eltöltött. Ki hinné, hogy már 75 éves! Az unokáinak bizonyosan fogalmuk sincs a nagyapa koráról, csak azt tudják, 15 éve a legjobb barátjuk. Mert Fodor György nyugalmazott pénzügyőr őrnagy 1972-ben megyei parancsnokhelyettesként nyugdíjba ment. — Sokan jelentkeztünk annak idején pénzügyőrnek, az 1200-ból 110-et vettek fel — emlékezik. — A szolgálati éveimet különböző gyárakban töltöttem, adóellenőrzési szolgálatban. Életem legkedvesebb négy esztendeje az Erdélyben leélt időszak. Alföldi ember lévén, csodáltam a hegyeket, nagyon megszerettem a székelyeket, s ott ismertem meg a feleségemet is. Sepsiszentgyörgyi székely lányt hoztam feleségnek először Zalaegerszegre, majd ide Békéscsabára. A lánykori neve Bartók Irén, valamilyen ágon rokona a zeneszerző népdalgyűjtőnek. Én kevermesi vagyok, megyebeli, örültem annak is, hogy hazajöhettem. 1950-től városi parancsnokként 18 ember irányításával bíztak meg Békéscsabán. Nehéz évek voltak ezek az egész országban. Az új ország, az új közösség, a népgazdaság érdekeit kellett megvédeni. Voltak persze, akik úgy értelmezték a felszabadulást, hogy most már mindent szabad: pálinkát főzni, feketéz- ni. Nem vártak bennünket mindenhol tárt ajtókkal, Kacag egyet az ember, s az egész fogsora kivillan, kirakatba kerül. Árulkodik. Ha tetszik, ha nem, mutatja, hová is tartozik a gazdája? Azokhoz, akik kínos gonddal ügyelnek a fogaikra — egyben az egészségükre —, vagy abba a táborba, amelyik messze elkerüli a fogorvosi rendelőt, s csak akkor lépi át a küszöbét, ha tűrhetetlen fogfájás kínozza, vagy már a fogai vannak tűrhetetlen állapotban. S ilyenkor jönnek aztán a nagy munkák: a pótlások, vagy a fogsorok készítése. A „kirakat” valahol a háttérben készül, akik viszont csinálják, nincsenek kirakatban. . Vállalati laboratóriumokban dolgoznak, s a kívülálló szinte titokzatosnak tartja a fogtechnikusok munkáját, mert csak a kezük alól kikerülő végterméket ismeri. Nézzünk be hozzájuk egy kicsit. * * * — Kitalálhatom az első kérdést? — előzi meg az enyémet Apponyi Lajos, a Fogtechnikai Vállalat 9. sz., azaz a békéscsabai laboratóriumának vezetője. — Mi is jól tudjuk ugyanis, hogy mindenkit az foglalkoztat, miért kell annyit várni a munkánkra. Először is azért, mert mi nem termelhetünk raktárra, hiszen ha valami, a fog, az tényleg egyedi darab, ami nagy figyelmet és precizitást kíván, attól kezdve, hogy beérkezik hozzánk a fogorvosnál készült lenyomat, az egész munka alapja. Nem kerülhet viszont azonnal kézbe, hiszen épp más munkák vannak folyamatban. Aztán. Az elkészítésnek — pont azért, hogy jó legyen — több fázisa van, s míg a három próba lezajlik, az három oda-vissza utat is jelent a labor és a rendelő között. Vagy inkább hozzátesz a tényleges munkához. így jön ki a teljes idő: a húsz munkanap, ami naptári hetekben számolva négy hét. Ha pedig előtte híd és korona is készül, az kettővel megFodor György népszerűtlen feladat volt a rend megteremtése, betartatása. Mindig szerettem a fiatal kollégákat tanítani. Azt vallottam, ha mindannyian tudjuk a jogszabályokat, ismerjük a tennivalókat, könnyebb a parancsnok dolga is. Kollégái emlékeztetik, hogy mellette dolgozott írnokként a felszabadulás után Terpit- kó András is, aki Budapestre kerülve negyed századig volt országos parancsnok. A többiekre is büszke Fodor György, akik országos hivatalokban, magas beosztásban vagy itt helyben folytatják a munkáját. — A munkaidőt nemigen néztük, ügyeletet tartottunk szombat-vasárnap is. Bár mi nem a hagyományos értelemben vett fegyveres testület voltunk, de a fegyelem az csak egyenruhához méltó lehetett. Az ország nagy korszakaival együtt változott. hosszabbítja a várakozási hetek számát. — Hány technikussal dolgoznak? — A létszámunk 25-30 körül mozog, s ez mikor sok, mikor kevés, mert ebben a szakmában is van csúcsidő, például a karácsony előtti hónapokban. De még utána is sok a munka, s ez eltart húsvétig. Amikor kevesebb a dolgunk, magánmunkákat is vállalunk, de ez sohasem megy a többi rovására. — A közönség ezt a szakmát különösen jól jövedelmezőnek tartja. Valóban ez a helyzet? — Az emberek tudatában még mindig él az a régi idő, amikor a fogtechnikus szinte fogalom volt, a velejáró keresettel együtt. S talán nehezen hiszik el, hogy itt nálunk 4500 forint körüli az átlagkereset, ami dolgozónként persze jelenthet többet, vagy kevesebbet, a teljesítménytől függően. S ez, mármint a darabbérrendszer pont a legjobbakra nézve hátrányos. * * * Giczey Gáborné 22 éve fogtechnikus, s azóta dolgozik a vállalatnál. Maszeknál tanult Békésen, s Szegedre járt szakmunkásképzőbe. — Van-e, volt-e változás a szakmában azóta? — Rengeteg. Régebben egyszerűbb megoldásúak voltak a hidak és koronák, mint most. A kivehető fogművek terén pedig megjelent a fémvázas, ami vékony, de erős és jobb érzés a viseleté. A gépekben is van változás: gyors fordulatú motorokat kaptunk. S maga a munkahely is más, mint amikor régebben a Luther utca túloldalán voltunk, nagyon rossz körülmények között. — Valamikor csak férfiak mentek erre a pályára... — Most azt mondják, ez is kezd elnőiesedni, mert a nők száma megközelíti az 50 százalékot. Szerintem inkább helyére került a nemek közötti arány, mert bár van fizikailag is nehéz része a szakmának, mégis illik a bővült a mi feladatkörünk is. A hatvanas évek új gazdasági mechanizmusa sok újat hozott számunkra. Akkoriban vonták össze a vámosokat és a pénzügyőröket. Kétfajta egyenruhát, kétfajta gondolkodásmódot kellett összehangolni. Maradtak az adó-, a szeszfőzési ellenőrzések, s a többi pénzügyőri tennivalók, de a legmozgalmasabb területünk a vám lett. Hiszen ekkor már kinyíltak mindenfelé az ország kapui, feléledt az idegenforgalom. Beszélgetünk a magánéletről. Két lánya, egy fia tanult orvosnak. A fia, soha nem csillapuló bánat, tragikus autóbaleset áldozata lett. A feleségének elég munkát adott a gyermeknevelés, ebből a parancsnok nem sokat tudott átvállalni. Most bezzeg kipótolhatja az öt unokával, akiknek már az említésére is felcsillan a tekintete. — Elevenek, gyakran ösz- szeverekednek, pedig de féltem őket. Gyerekharag gyorsan jön, gyorsan elszáll. Csak még legalább tíz esztendeig belátogathatnék időnként a munkatársaimhoz, akik a nyugdíjasról sem feledkeztek meg... * * * A vám. és pénzügyőrszolgálatban kifejtett kiemelkedő munkájáért a napokban vehette át Fodor György az országos parancsnokság „A Testületért” kitüntetését dr. Garamvölgyi Károly vezérőrnagy üdvözlő levelével együtt. A kitüntetést dr. Bd- binszki Gábor megyei parancsnok nyújtotta át. Bedé Zsóka Fotó: Gál Edit nőkhöz ez az aprólékos, pontos munka, amiben a fantázia is szerepet játszik. — Divatja is van a fogaknak? — Örök divatnak lehet tekinteni azt, hogy a fog minél természetesebb legyen színben és formában, vagyis hasonlítson az eredetire, ami ritkán tökéletes. Azért mindig vannak, akik a legszabályosabb megoldást szeretik és a hófehéret. Végül is minden ízlés dolga, s a legfontosabb a megelégedettség. * * * — Igaz-e, hogy a fogtechnikusképzésre nehezebb bejutni, mint az orvosi egyetemre? — kérdem Kiss Zoltánt, aki hét éve végzett Debrecenben. — Majdnem — feleli —, mert mikor én is jelentkeztem, negyvenen pályáztunk a tíz helyre. S azóta sem változott a helyzet, pedig nem könnyű elhelyezkedni. Még állás nélküliek is vannak. — Aki végez, az szakmunkás-bizonyítványt kap? — Igen, ha érettségi után még két évet tanul, s csak aztán következik a két év gyakornoki idő a vállalatnál. Ez szükséges is a szakma tényleges elsajátításához, ami csak munka közben lehetséges. A mélyvízben. — Gyorsabban, vagy lassabban, embere válogatja... — Nekem hamar és jól sikerült. Minden segítséget megkaptam a főnököktől és a kollégáktól, igaz,’magam is nagyon akartam mielőbb produkálni, s így viszonylag gyorsan hozzájutottam a legkvalifikáltabb munkákhoz. Azóta is természetesen, és ez jó érzés. — Régen ezt szakmai hiúságnak mondták, de akárminek nevezzük, ez a minőségi munka alapja, hajtóereje. — A jó, vagy pláne kiváló munkához idő kell, mi pedig darabbérben dolgozunk, ez bizony olyan ellentmondás, amit csak a munkaszeretet hidal át. S annak a tudata, hogy a jók, az elsők között tartják számon az embert. Vass Márta A gazdaság termelő- és jövedelemteljesítő képességét rendkívüli módon befolyásolja a szerződéses fegyelem. Ezért most nagyon aktuális a kérdés: mit és mennyit ér a fegyelem, ha szerződéses? Annyit, sőt talán annál kevesebbet is, mint amelyiket nem vetettek papírra, nem írtak alá, s nem pecsételtek le. Sajnos az utóbbi években a termelési szerződések értéke devalválódott, hitele társadalmi méretekben veszített a vele szemben támasztott követelményekből. Nem tudom, ma egyáltalán van-e szerződéses fegyelem üzemeink, intézményeink munkájában, bízhatunk-e partnereink írásban rögzített és vállalt kötelezettségeinek szavahihetőségében, vagy annak teljesítésében? A szerződéses fegyelem ugyanis az utóbbi időben fellazult, következmény nélkülivé vált. Valószínű, ez is közrejátszik egy-egy üzem gazdasági teljesítőképessége növekedési ütemének alacsony szintjében és egy sor olyan intézkedés megtételének elodázásában, ami a jövedelemtermelő képesség függvénye, adott körben az életszínvonal fontos tényezője. A szerződéses fegyelem léte, szükségessége csak ebben a vonatkozásban vizsgálható, elemezhető, hatásában mérhető. Tehát benne vagyunk a körben: a csuka fogta rókában, vagy a róka fogta csukáéban. Teljesen mindegy. A lényeg megragadása a fontos, jelentős abból a szempontból, hogy a kötelékek lazára engedésével mitől esik el a termelő, a felvásárló, az ipar, a kereskedelem, a népgazdaság és a fogyasztó, amely mostani fogalmainkban a társadalommal egyenlő. Ha kimondjuk, ha udvariasságból nem beszélünk róla, vagy ha kizáróan vállalati kategóriának tekintjük a szerződéses fegyelmet, előírásaink kijátszásával önmagunk bőrét visszük az értékvesztő placcra. Székely László, a Szarvasi Fas-, Fémipari Szövetkezet elnöke egyik alkalommal azt fejtegette, hogy hosszú élettapasztalata szerint csak aban az árutermelési értékben lehet biztos, amihez az alkatrészeket a vezetése alatt működő szövetkezetben állítják elő, vagy amelyekhez az alkatrészeket nyugateurópai partnereitől vásárolja. Szándékosan és lehetséges, hogy egy kissé sarkítva fogalmaztunk előző mondatainkban. A szarvasi példát kizárólagosan azért írtuk le, mert egy olyan szövetkezetben, mint a szarvasi is, ahol nyolc óra alatt három-négymilliós termelési értéket, ezen belül egy-kétmillió forint értékű, minden piacon eladható árut állítanak elő, ott a háttéripar teljesítménye meghatározó. Ha a hazai háttéripar nem szállít a Szarvason folyó termelés ütemének megfelelően részegységet, felszerelési tárgyat, alkatrészt, a szövetkezet szerelőcsarnokában megáll az életet jelentő munka. Még ma sem tudok napirendre térni afelett, hogy a hazai szállítók egynémelyi- kére egyszerűen nem lehet építeni. De bezzeg a nyugati szállítók! Hát nem érdekes, onnan óraműpontossággal érkezik a kamion vagy a vagon. Hogyan lehetséges, hogy Frankfurtból vagy Kölnből több száz, vagy több ezer kilométerről időre futnak be az alkatrésszel megrakott szállítóeszközök? Ugyanakkor Szarvas környékéről egy 100—150 kilométeres sugarú körből napokat, heteket késnek. S ha nagy nehezen megérkeznek, a kirakodásnál több az összetört, sérült alkatrész, mint az ép. Egy békéscsabai vízvezeték-szerelő munkaszemlélete jut eszembe. Ez -olyan ember, aki nem szeret dolgozni. Ezt azzal bizonyította, hogy ő valamit csak egyszer Szeretett megcsinálni, de azt úgy, hogy örök életig tartson. Ez a példa azért vág ide, mert a békéscsabai IKV-nél abban az időben indították útjára azt a mozgalmat, hogy aki amit megcsinál, vállalja érte a felelősséget. Meg kellene szívlelni az ilyenféle munkásfelfogást, hátha jobban mennének dolgaink. Hozhatnánk más példát is a hazai nyersanyag vagy félkész termék szállításával ösz- szefüggésben. De nem tesz- szük, mert a szarvasi példa kínosan ismétlődne. A hazai szállító vállalatok ugyanis tele vannak akadályközléssel, már amelyik közli is, hogy nem tud határidőre szállítani. De legtöbbjük még nem is jelzi a késést. De amint azt dr. Sümeghy Csaba, a Kiszöv elnöke említette: a különböző szállítások elhúzódása, pontatlan teljesítése miatt a külker és a belker egyre gyakrabban rászól a szövetkezetekre, figyelmeztetve őket vállalt kötelezettségeik pontosabb teljesítésére, betartására. Pintér Jánostól, a Mezőbe- rényi Műszaki Szövetkezet elnökhelyettesétől tudom, Hogy 1986-ban volt egy olyan tőkés partnerük, aki napra, órára, percre kérte a tálca- rakományt. Nem késhettek, mert akkor ugrott az üzlet. Ott kellett lenniük és ők ott voltak. Azóta is tartják a kapcsolatot. Bárcsak sok ilyen, magas követelményt állító kereskedelmi partnerei lennének megyénk ipari vállalatainak. Abban az európai bizniszben, amiben mi magyarok is érdekeltek vagyunk, megtanulnánk úgy dolgozni, ahogyan a munkát szervezettség, szavahihetőség, partneri kapcsolat és szerződéses fegyelem dolgában ott, akkor és pontosan megkövetelik. Bizonyára a hazai háttéripar is másként fogná fel szükségességét, s nem hagyná magára az exportáló vállalatokat vagy a belföldi ellátásra termelőket, úgy, mint azt manapság, sajnos, tapasztaljuk. De nemcsak az ipar küzd ezzel a népbetegséggé duzzadt fegyelmezetlenséggel. A fogyasztási szövetkezetek is sok olyan tapasztalatra tettek szert, melyek a termeltetés, a bolthálózat üzemeltetése és az áfészek, valamint a partnervállalatok közötti kapcsolatrendszer elégtelenségét bizonyítják. Tanai Ferenc, a Mészöv elnöke sorolta, hogy az áfészek Békésben húszezer vagy talán még ennél is több termelővel tartják a kapcsolatot. Szervezik és anyagiakkal is segítik a kistermelőket, akik egy része az áru piacképessége idején a szerződésben vállalt kötelesség teljesítéséről megfeledkezik. Annak adják el portékájukat, aki többet ígér. S a piacon egyre többet ígérnek azok, akik a termelés- szervezésben, a kistermelők anyagi támogatásában nem vesznek részt, akik csak a készre mennek. Felverik az árakat. Elgondolkoztató, hogy a mozgalomhoz tartozó, vele szorosan együtt dolgozó termelők csoportja miért áll az árfelhajtók oldalára, miért dől be a blöffnek. Kedvező viszont, hogy egyre több áfész szűri ki termelőinek sorából az ilyen felfogásra hajló embereket és nem is támogatja őket oly módon, mint azokat, akik az áfésszel szerződnek és oda is értékesítenek. Újabban egyre több olyan megfigyelésről is hallunk, amikor valamilyen mező- gazdasági terméket alacsonyabb minőségbe soroltan vásárolnak fel és feldolgozott állapotban első osztályúként adnak tovább. Valami sántít vagy inkább nagyon is kilóg a lóláb? Hogyan lehet egy osztályos áruból első osztályú terméket produkálni? Ez nagyon fogas kérdés. Egy ilyen átalakítási folyamattal, a termelő becsapásával, megtévesztésével egyáltalán nem lehet egyetérteni. Igen megtévesztő az olyan vélemény, hogy az' osztályos árut addig manipulálják, amíg abból első osztályú áru válik. Akkor miért nem a manipuláció után veszik át oly módon, hogy a felvásárolt mennyiségben mennyi volt az első, mennyi a másodosztályú? Ez így lenne tisztességes, termelésre mozgósító jellegű és korrekt. Állítjuk, hogy minden olyan kapcsolat, amely ma a , manipulációra épül vagy benne ez felfedezhető, rontja és rombolja a termelők és a termeltetők szerződéses kapcsolatát! A gazdaság teljesítőképességének növelésében az eddiginél jobban kellene vigyázni és tiszteletben tarta- rli egymás érdekeit, meg a termelők és felvásárlók érdekeit is, hogy kötelezettségeinek teljesítésében egyik sem akadályozza a másikat. Ez különben a nyugat-európai kereskedelem íratlan törvénye. Bár hazánk nem ebbe a zónába tartozik, de ez nem jelenthet törvényen- kívüliséget. Inkább talán azt, hogy a termelés és felvásárlás, továbbá a kereskedelem szabadságát még mindig szabatosan értelmezzük. Holott a termelés szabadsága a rend, a fegyelem, a felelősségteljes munka és a kétoldalú partneri kapcsolatok igazi, a közös célért dolgozó emberek együttes egymásra találásának legfőbb területe. Létünk, további életünk meghatározója. Dupsi Károly Gépkocsi-tulajdonosok, figyelem! Autójavító-üzemünk az alábbi szolgáltatásokkal áll az Önök rendelkezésére: — gépi alsó és felső mosás — vonóhorog-felszerelés, vizsgáztatás — hatósági műszaki vizsgára előkészítés, vizsgáztatás ZT-rendszerben — akkumulátortöltés és -forgalmazás — személygépkocsik kis-, közép- és nagyjavítása — üléshuzatok, lábszőnyegek készítése, autókárpitos munkák. Várjuk a t. Autótulajdonosok jelentkezését! Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet, Békéscsaba, Bartók Béla út 46—50. Telefon: 24-788. Fogtechnikusok, nézzünk be hozzájuk
