Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-16 / 39. szám
NÉPÚJSÁG o 1987. február 16., hétfő Cini fekete tépett bőrruhában... Soltész Már-már kiszolgáltatottnak lehet nevezni azt a helyzetet, amelyben a városi feladatokat is ellátni kénytelen Békés Hegyei Művelődési Központ az ár ellen úszik. A közelmúltban — néhány hetes használat után — újra életveszélyessé vált a felújított Luther utcai ház nagyterme. Ha békéscsabai programot — s főleg akkor, ha a nagyközönség érdeklődésére számot tartót — szeretnének rendezni, bérleti szerződés megkötésére kényszerülnek, amely csak növeli az amúgy is egekbe szökő költségeket. Aminek csak töredékét lehet (szabad) a közönségre hárítani a belépőjegyek árának növelésével... A legutóbbi, péntek esti rendezvényük, ha hasznot nem is, de ráfizetést sem okozott. Soltész Rezső tánc- dalénekes Házibuli című műsorát rendezte meg az MMK a Jókai Színházban. Éppen hogy telt ház előtt, Pedig vonzo a név: Soltész nagylemezei kapósaknak számítanak; elsősorban a harmincas-ötvenes korosztály vásárolja meg nosztalgiából. „Jókedvű vagyok!” — ki- álltotta ki az este hat óra hat perckor kezdődő programjának indulásakor — legutóbbi nagylemezének is címadójául szolgáló — életelvét a mára visszafogott, bizonyos értelemben konformistává szelídült előadó. Aztán — s jószerével minden énekszám között — szóban is megismételte, mi több: a közönségbe súlykolta ezt az elvet. Amit vagy elfogadunk, vagy nem ... Az előző teljesült. A köny- nyűzenében viszonylag ismeretlen (méltatlanul!) Vos- taps-együttes stílszerű és zeneileg is kifogástalan közreműködésével Soltész Rerr ■ r ■ ■ mm m r házibuliján zsőnek voltak olyan pillanatai, amikor a legigényesebb néző és hallgató számára is igazi élményt tudott nyújtani. Az már nem (csak) az ő hibája, hogy ezek a számok kivétel nélkül azok voltak, amelyek különböző, elsősorban olasz slágerek fordításai, magyarra történt átültetései. Soltész Éezső — a csabai hangversenye alapján — mint interpretáló előadó nyerte meg a közönség tetszését. Ha Házibuli — a cím a nagysikerű francia filmre utalt, amelynek betétdal-világsikerét most is hallhattuk —, akkor vendégek is kellenek. Rózsa György lett volna az egyik: egyéb elfoglaltsága miatt nem jöhetett el. Többen voltunk, akik elgondolkoztunk azon, hogy mit csinálhatott volna a Jókai Színház deszkáin egy olyan tévé-munkatárs, akit a nagyközönség igazán a paródiákból ismer.... A másik vendég Zalatnay Sarolta volt. Kilenc számot énekelt a másfél órás műsor szívében, őszinte volt a a taps, amelyet az utóbbi időben könyve miatt inkább hirhedett, de egykor méltán mindenki által „lecinizhető” popénekesnő kapott. Ügy is lehet fogalmazni: Zalatnay második (talán Tina Turne- réhez hasonlítható?) virágzásának elején áll. Az egykori nagy-nagy, mára már klasszikussá patinásodott (vagy csak mi, az egykori extázisos tinik öregedtünk meg?!) dalok talán még igazabbul, őszintébben és szebben szóltak, mint ti- zenegynehány évvel ezelőtt ... rAz Énekesnő állt előttünk fekete, tépett bőrruhájában. Az, akit szeretünk ... (N. L.) Fotö: Fazekas Ferenc XIX. magyar játékfilmszemle Munkatársunk helyszíni tudósítása Két és fél napja tart a filmes nyüzsgés a Budapest Kongresszusi Központban. A XIX. magyar játékfilmszemle órái hangulatosan telnek, bár a vetítéseken kívül nincs szervezett program. A filmcsinálás — bírálás és —, forgalmazás szakembereinek idei magyar- országi találkozóján mintha több lenne — a filmek minősége és várható fogadtatása miatt — a reménykedő hang, bár az előcsarnoki beszélgetések gyakorta a régi bánatnál Rőtnek ki: kevés a pénz. Ezzel vitatkozni kár volna. A filmek kiállítása érezhetően szegényes, jó részük egy-két helyszínes, tömegjelenetek mellőzve, a feliratozásnál köszönetnyilvánítások sora. Némelyik filmről elterjedt, hogy külső anyagi' segítség nélkül sose készült volna el. Péntek este Jancsó Miklós: A szörnyek évadja című filmje jelentette az ünnepi kezdést. Akik szeretik a Jancsó—Hernádi kettős alkotásait, azok ebben a filmben is megnyerik a számukra tetszőt. A nagyüzem szombaton kezdődött a Gulyás-fivérek Én is jártam Isonzónál című dokumentum-filmjével. A megrázó műből több mint egy éve a filmhíradó mutatott be részleteket. Az I. világháború olasz frontján harcoló magyar katonák visszalátogatnak az isonzói harctérre, ott emlékeznek, és találkoznak a másik oldal veteránjaival. Az utolsó pillanatban készült ez a film. Fekete vonalak keretezik egyre több szereplő nevét. Böszörményi Géza Laura című filmjét a sok jó színészi alakítás — Básthi Julié, Temessy Hédié és főleg Reviczky Gáboré — sem fényesíti remekre. A személy szabadságát hirdetem — nyilatkozta a rendező. Szándékát méltányoljuk, de ezzel a filmmel aligha marja bele zsigereinkbe e fontos gondolatot. Bacsó Péter Banánhé jke- ringő-je már jóval több elismerést hozhat. Egy nő családi bajaitól megőrül, s meztelenül sétál az utcán. Arra megy egy 35 éves sebész, ráteríti ballonkabát. Innentől kezdve az adjunktus-sikerember élete a budai villás, Toyotás, teniszes, szeretős világból félrecsúszik. Tervezett házassága rombadől, állásából kirúgják, politikailag kikezdik — mivel a meztelenes incidens március 15-én történt —, s már-már minden összeomla- ni látszik, mikor beindul a mentőgépezet, és afféle mai isteni fordulattal a Déli pályaudvar padjáról visszajuttatnák a levesestál mellé a vele korábban egy asztalnál ülők, de ebből ő nem kér többé. Bacsó szatírája ezúttal is hat. A közönség jókat nevet, bár ez a humor nem felhőtlen. A banánhéjon elcsúszó főhőst egy a mozikban ismeretlen amatőr, Dés Mihály játssza — kitűnően. Bacsó műve azonban nem hozott új értékeket, inkább az eddigi tudásból épülő, ismétlős-mestermunka. Cinizmusa helyenként bántó, így a főhős kivonulása sem szervesül. Gárdos Péter Szamárköhögés című filmje ’56 meleg napjaiban játszódik. Az eseményeket gyerekszemmel láttatja. Bár sokunk úgy van már az ’56-os eseményekkel, hogy „mit lehet még itt újat mondani”, mégis a színészek, különösen Garas Dezső, Hernádi Judit és a két lenyűgöző gyerekszereplő feledteti előítéletünket. Tö- rőcsik Mariról viszont ezúttal sem tudom, mit játszik, Korát, származását, mondatai mögöttesét nem találtam a nagymama szerepben. Persze, azt mondják, filmben nem a színész játszik, hanem a rendező játszat. Va|lami hasonlóról beszélgettünk Temessy Hédivel két film között. Előtte pár perccel jött le a színpadról, ahol nagy ováció fogadta a filmben nyújtott alakításáért, s ő mégis összetörve sétált az előcsarnokban. A szombaton megjelent Film— Színház—Muzsika-beli tv- kritika zúzta össze. — Ha jó a film, a rendező utazik a nagyvilágba, veszi át a díjakat, mi, mintha nem is léteznénk. Ha rossz, mi vagyunk a tehetségtelenek — így szomorkodott. Ez is egy vélemény., Én pedig továbbra is gyűjtöm a többit. Ungár Tamás Vesszőfutás sajtóhibáért Mondják, hogy a sajtóhiba ártatlan dolog. A tévedés, az elszedés első ránézésre szembetűnik. Foglalkozni sem érdemes vele, mert bár jó volna, ha nem lenne, sajnos, tény, nincs sajtó sajtóhiba nélkül. Mi újságot készítők is így gondoltuk egészen a múlt hétfőig. Ám akkor egy sajtóhibának, pontosabban egy véletlen és ártalmatlan elszedésnek egyesek — miért, miért nem — a jelentőségénél nagyobb fontosságot tulajdonítottak. Történt, hogy 9-i lapunkba összeállítást készítettünk a' korábban megyei szervezetben működő, ám azóta városi fiókjaikkal önállósult — mi több, különböző központi szervezetekhez tartozó — pénzintézetekről. Felkínáltuk a lehe- . tőséget az újonnan kinevezett igazgatóknak, mondják el, hol tart az önállóság, mire jutottak, s mit remélnek az idén. Hárman fontosnak tartották a megnyilatkozást, hárman viszont nem. Ki a téma időszerűtlenségére hivatkozott;4 ki (valószínű, a régi reflexek alapján) a megyei biztatás hiányára, ki pedig se erre, se arra, csak egyszerűen hallgatott. De mit ad isten, a nyilatkozók egyikének egyébként jól átgondolt, színvonalas tájékoztatójába, értelemzavaró hiba csúszott: a szolgáltatások bővülése helyett a szolgáltatások korlátozása került a szövegbe, ami ugyebár nem ugyanaz. Mivel a mondanivaló egészéből kiderült, hogy valójában miről is van szó, úgy hittük, a szöveg egésze leértékeli a hiba súlyát. Nem így mások. És elkezdődött annak az igazgatónak, immár egyhetes vesszőfutása, akinek tájékoztatójába az elírás került. Nem, nem az olvasók reklamáltak, hisz az újságot szerető ember napirendre tér a sajtóhibák, felett. A kollégák szólaltak meg, mégpedig elsőként azok, akik a tájékoztatásra felkínált lehetőséget ilyen-olyan kifogásokkal visszautasították. „Gratuláltak” a nyilatkozathoz, s — epés megjegyzések kíséretében a szolgáltatások „korlátozásához”, sőt, egy helyről — az egyébként baráti viszonyt feledtető hivatali nyelven írt levél kíséretében egy üzemi lap is érkezett, benne a küldő kolléga nagyszerű nyilatkozatával. Mellesleg olyanokról van szó, akik az önállósodás első perceit élik, kínlódva, utat keresve, s természetesen egymásra tekintve. A minapig úgy nézett ki, egymásnak szurkolva. Bár az itt elmesélt történet erre rácáfolni látszik, mégis hisszük, hogy csak egyszeri jelenségről és a dolgok felszínes megközelítéséről van szó. — tán Tagértekezlet a békéscsabai baromfitenyésztőknél Előre nem látható értékesítési és egyéb gondok nehezítették 1986-ban a Békéscsaba és Vidéke Áfész keretében működő baromfitenyésztő szakcsoport munkáját. Mindezek ismeretében Bakos Mihály, az intézőbizottság elnöke február 14-én, szombaton délelőtt eredményesnek értékelte a szakcsoport 120 aktív tagjának múlt évi erőfeszítéseit. A több mint 377 ezer forintos nyereség önmagában jelzi, hogy sikeresen gazdálkodott tavaly is a szakcsoport. Az elnöki beszámolóból hallottuk azt is, hogy 1986-ban a szakcsoport több mint 11 millió 700 ezer tojást vásárolt fel, csaknem 27 millió forint értékben. Beszerzett és a helyszínre kiszállított mintegy 1700 tonna baromfitakarmányt és -tápot. Ugyanis tavaly a szakcsoport tagjainál csaknem 70 ezer tojástermelő tyúk folyamatos takarmányellátásáról kellett az intéző- bizottságnak gondoskodnia. Felvásárolta és továbbértékesítette a szakcsoport azt a 27 ezer darab és 1 millió 346 ezer forint értékű tojóállományt, melyet új váltott fel. Az eredményeket tanúsító mérlegadatok ismertetése mellett azonban nem hallgatta el Bakos Mihály intézőbizottsági elnök és Czimermann Mihály, az ellenőrző bizottság elnöke a gondokat sem. Mindketten bírálták azokat a szakcsoporti tagokat, akik — kihasználva a részükre pillanatnyilag kedvező helyzetet — máshol értékesítették a tojást, továbbá más „csatornán” szerezték be jérceállományu- kat, akárcsak a szükséges takarmányt. Az intéző- és ellenőrző bizottság beszámolóját élénk vita követte. Ezután egyhangúlag elfogadta a tagértekezlet az 1986. évi munkáról szóló számvetést, a mérlegkimutatást, továbbá az idei esztendő terveit. így többek között az előirányzott 18 millió tojás felvásárlását. a 30 ezer tyúk értékesítését, a több ezer darabos napos- és előnevelt baromfi beszerzését és kihelyezését. Azzal is egyetértett a tagértekezlet, hogy az idén a zökkenőmentes tojástermeléshez 1700 tonna takarmányra van szükség. Ez a tagértekezlet kritikusan tette mérlegre az 1986. évi munkát. Bizonyítva ezzel azt is, hogy a békéscsabai baromfitenyésztő szakcsoport tagjai féltve őrködnek azon a közösségen, amelyet húsz évvel ezelőtt hoztak létre. Balkus Imre Változtatni kötelező! a z elmúlt hónapokban gazdaságunk kérdései minden eddiginél élesebb megvilágításba kerültek, a párt- és társadalmi szervek tagságát, a dolgozókat és a közvéleményt élénken foglalkoztatták. Nemcsak az egyébként szokásos éves mérlegek megvonása, a következő időszak tervfeladatainak kimunkálása, hanem a párt Központi Bizottsága múlt év novemberi határozata miatt is. A testület feltárta fogyatékosságaink okait, egyben halasztást nem tű- rően megfogalmazta a változtatás, a megújulás igényét. Ez a szellem, a megoldás útjainak, módjainak keresése jellemezte a körzetünkben folyó munkát is. A decemberben lezajlott párttaggyűléseken, majd a januári munkás- és falugyűléseken, pártnapokon a dolgozók többségével megvitattuk az országos és — az attól ugyan részleteiben eltérő, de egészében egyező — helyi gazdasági kérdéseket. Dolgozó és politizáló közösségeink fórumain a termékeny vita és a határozattal való azonosulás volt a meghatározó elem. A támogató vélemények mellett többen ostorozták a vezetés gyengeségeit, a változásokat elősegítő átfogó eszközrendszer hiányát, a határozatok végrehajtásának visszásságait. A döntő azonban saját munkánk sokoldalú, átfogó elemzése volt, melyben körvonalazódtak a jövő helyi feladatai is. Munkánk alapvető megítélését kedvezőnek tartjuk, mert a XIII. kongresszus és pártértekezletünk határozatainak végrehajtása folyik, kezdeti sikereket könyvelhetünk el. így gazdasági nehézségeink ellenére is az utóbbi évtized legeredményesebb évét zártuk. A jövőre nézve pedig biztató, hogy ma Sarkad körzetében — ha külső támogatással is — kibontakozóban vannak a társadalmi, gazdasági fejlődés azon elemei, amelyek évek múltán elősegíthetik felzárkózásunkat. Melyek ezek? Az országos tendenciától eltérően iparunk teljesítménye évek óta dinamikusan nő — amire dolgozóink jogosan büszkék. Erőteljes a termelési érték, a hatékonyság növekedése, különösen a Szellőző Művekben és általában a szövetkezeti iparban (ktsz, háziipar). Az export bővülése pedig még ezt az ütemet is meghaladja. A nyereség összege várhatóan „csúcs” körül alakul. A termelés feltételei rekonstrukciók és profil- bővítés folytán javultak. Üj kezdeményezések láttak napvilágot — bizonyítva a kollektívák alkotókedvét, tenniakará- sát, növelve az eredményességet a cukorgyárnál, a szellőzőnél és még néhány helyen. A térség közismerten gyenge adottságú mezőgazdaságát, úgy gondolom, kevesen irigylik a megyében. Néhány „külső vállalkozó tsz” is kudarccal- vonult vissza korábban. Ezért értékeljük pozitívan azt az erőfeszítést, amit az itt dolgozók tettek — többségükben megbirkózva a műszaki színvonal romlásával, az értékesítés és az aszály okozta gondokkal. Tagadni kár — van veszteségünk, de van elmozdulás és lépés a stabilizáció irányába. Az az ösztönzési, érdekeltségi rendszer és vállalkozási szellem pedig, amely a Sarkadi Lenin Tsz-ben kialakult, már eredményeket hozott, és példa lehet mások számára. “ Bizonyára kevesen tudják, hogy kereskedelmi egységünk, az áfész, évek óta a megye élvonalába tartozik a forgalom bővülése és a hatékonysági mutatók tekintetében. A kiegyensúlyozott ellátás mellett tovább bővült a kínálat és korszerűsödött az üzlethálózat, melyről egyre többen szólnak elismerően. Az előzőek ismeretében jogosnak és örömtelinek tartjuk a lakossági jövedelmek átlagosnál nagyobb mértékű növekedését, ami jól segíti ez irányú hátrányaink csökkentését. Gazdagodtak településeink, javultak az életkörülmények, körvonalazódtak felzárkózási lehetőségeink. Ez nem csupán az állami szervek figyelmességének és az átgondolt fejlesztés- politikának tudható be, hanem a lakosság áldozatvállalásának is. Az itt élők minden fejlesztési forint mellé a maguk forintját is letették. Csak a társadalmi munka összege meghaladta tavaly a 30 milliót. így tudtunk egy év alatt annyit beruházni, mint a megelőző középtávú tervben összesen. Lakosságunk cselekvő támogatása nem előzmény nélküli és nagy erő, fontos politikai tőke a jövő feladataihoz. Fórumainkon megfogalmazódott, hogy eredményeink önbizalmat adnak, de azokat nem szabad túlhangsúlyozni. Azok alapot képeznek továbblépésünkhöz, melyre lehet építeni tartalékaink feltárásával, a szubjektív hibák kiküszöbölésével. Miben látjuk hát a változtatást, a munka jobbítását? Körzetünkben kulcskérdés a mezőgazdaság jövedelmezőségének fokozása. Ügy látjuk, csak a korszerű agrotechnológia alkalmazásán, az együttműködés fokozásán, a vezetés erősítésén és stabilitásán, a nem objektív viszonyokból fakadó különbségek mérséklésén át vezet előre az út. De fontos az is, hogy. a szántó kétharmadára kiterjedő melioráció előnyeit kihasználjuk, működőképességét megőrizzük. Húzó ágazatunk az ipar, pozíciója megbízható. Ezért a továbbiakban is fenn kell tartanunk az átlagot meghaladó termelésnövekedést, az eddiginél gyorsabb reagálóképességet. A termelékenység, a hatékonyság és az export fokozása, a jövedelmezőség megtartása miatt is fontos. A feszültségforrások csökkentése érdekében nagy jelentőségűnek tartjuk a vállalatok és gyáregységek közötti munkakapcsolatok erősítését. Általános vélemény, hogy nincsenek megfelelően kihasználva a jelenlegi bérezésben rejlő differenciálás lehetőségei. Ma még inkább a munka mennyisége, mintsem az eredményessége ösztönöz. Ugyanakkor — itt és máshol is — hajlamosak vagyunk gyengeségeinket a megfontoltság pongyolájába rejteni. Az ösztönzőrendszer hibájának tartjuk területünkön, hogy nem elég komplex, nem kényszerít sokoldalú takarékosságra. Néhány hely kivételével még a vezetői mentalitásban sem érvényesül a versenyszellem. Pedig enélkül nincs jobb eredmény. A munkafegyelem, a szervezettség területén olyan tartalékaink vannak, amelyekkel adott esetben 10-15 százalék teljesítménynövelést is elérhetnénk. Ehhez a vezetés olyan feltételrendszerének kialakítására lenne szükség, amely egyszerűen lehetetlenné teszi a hanyag, nemtörődöm munkát, a lógást. Elmaradottságunk felszámolásának folyamata élénk érdeklődéstől kísért. Több kérdésben nagy a várakozás: az infrastruktúra, a foglalkoztatás és esetenként a műszaki fejlesztés területén. De van tettrekészség, lelkesedés, közös gondolkodás és cselekvés is. Mi ez utóbbit erősítjük és törekszünk ledolgozni hátrányainkat, mert ez egybeesik a lakosság érdekeivel és találkozik a támogatásával. M ondhatjuk azt, hogy összességében területünkön folyamatosan sikerült megteremteni az egységet a központi és a helyi határozatok megítélésében és megértésében. Tapasztalataink szerint azonban szükséges ösztönöznünk és teret adnunk a további alkotó kezdeményezéseknek, fenn kell tartanunk és fokoznunk a cselekvés egységét. Eddigi munkánk a biztosíték arra, hogy képesek vagyunk a követelményeknek megfelelni, javítani gazdaságunk teljesítményét. Mocsári Imre, a Sarkad városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára
