Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
1987. február 3., kedd „n kép uralma veszélyeket rejt...” Tanácskozás videomíívészekkel Video. Ha ebben az alakban lefordítom magyarra, azt jelenti: látok. A napokban többször belefeledkeztem a tél káprázó látványosodéiba. A dérrel beszegett levélkaréjoktól a jégcsipkés fakoronákig, a viaszkosbársonnyá fagyott fényes hófelületek plasztikájáig, ezer szépséget „mozgófényképeztem” szemem optikájával. Videokamerát játszottam, jó kis snitteket „forgattam”. Kár, hogy csak én láttam! Persze, ilyen „kamerája” másnak is van. És bizonyos tartományon belül — ez a legtökéletesebb. Végül is, a filmesek, a képmagnósok is ezt használják, csak „meghosszabbítva” a technikával... — A cél az lenne, hogy minél jobban megközelítsük a szem képességeit, rugalmasságát és érzékenységét. A videotechnika ezen a téren nagyot lépett előre az elektronika alkalmazásával tágítva, szélesítve, a filmezés lehetőségeit — gondolja tovább velem Vollmuth Frigyes, aki azon kevesek közé tartozik, akik a megyében művelik a videoművészetet. Több évig foglalkozott el- mélyülten a filmművészettel és „jogosítványát” tekintve rajztanár. Az új formanyelvű művészet felé tehát grafikai érdeklődéssel közelít. Állandó partnere — az egykori tanítvány — ifj. Major Gyula pedig fotps. Munkájuk érdekes kísérlet: a kétféle látásmód egyesülése egy harmadik, újszerű kifejezési formában. Eddigi működésük fel is keltette a szakma figyelmét az országban, de már külföldön is szerepelt alkotásuk. Hallottunk róluk a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon, ahol egy pályázat nyolc- vanegynéhány nevezettje közül a 2. díjat hozta el „Brooklyn 1925” című filmjük. Az áprilisi nemzetközi videoszemlén az egyes részt vevő országokat reprezentáló 45 perces összeállításban is szerepelt az ötpercnyi anyag. Ennek nyomán az észtországbeli Tallinban megrendezett UNICA- (Nemzetközi Amatőrfilm- és Videoszövet- ség) fesztiválra is eljutott az érdekes videoalkotás. A Csongrádon kétévente megrendezett humoros filmek fesztiválján legutóbb az MTV különdíját kapták a Nézzük együtt, című tv-pa- ródiájukkal. * * * A szűkös kis műteremben beszélgetünk. Előbb megnéztük a babérokat hozó, első közös művet. A cím becsapós, mert végig egy nyomdagép-matuzsálem működésének rejtett részleteit látjuk. Az archív automatikai megoldásokat finoman bontják ki a képek, a forgókattogó mechanizmus egészéből. Excenterek, fogaskerekek, hajtókarok. A ma már ismert és tökéletességre vitt technológiák elemi bumfor- diságukban jelennek itt meg, mégis ámulatosan és szere- tetre méltóan. A grafikai beavatkozások éppen ezt a hatást erősítik meg. Képszerkesztés, -vágás, a ritmus és a gondolat egysége, tömörsége, ami az értő bírálókat is megragadhatta. — Mennyi ideig készült ez az ötperces „hasznos anyag" — kérdezem Vollmuth Frigyest. — A gondolat egy évig érlelődött. Két napig csináltuk, de külön érdekessége a dolognak, hogy a jelenleginél lényegesen kezdetlegesebb vágási technikával is sikerült a gondolathoz pontosan illeszteni a képek ritmusát. — Milyen a „termés” azóta? — kérdezem ifj. Major Gyulát. — Teljesen kész az „Esély”. Az alcíme „Hommage a Hirosima”, de ennél is általánosabban szól arról a mai rossz közérzetről, amelyet a ketyegő óraszerkezetek és a kibiztosított gépek okoznak. — A Brooklynhoz képest — veszi át a szót Vollmuth Kép a képben. Egy felvétel a legújabb, Esély című közös videofilmből Fotó: Gál Edit tanár úr — ez már kevésbé filmszerű, keressük benne azokat a kifejezési lehetőségeket, amelyeket a videokamera speciálisan nyújt. A videós műfajnak nincs kidolgozott esztétikája, .szak- irodalma, követendő gyakorlata. Az az út van, amelyet mi kitaposunk magunknak. Tudunk persze egészen szélsőséges kísérletekről is. Andy Warhol, a ’60-as évek híres kísérletezője például megcsinálta, hogy a bekapcsolt felvevővel a kezében járt-kelt anélkül, hogy irányította volna azt. Más meg, rögzített kamerájával felvette azt, amint felrobbantotta magát... Nekünk itt és most kell formát, nyelvet találnunk mondandónkhoz. A legfontosabb, hogy elképzelés legyen. A programunk természetesen a kísérletezés, de az ember áll a középpontban .mindig. — Ha kell, ha nem, bombáznak bennünket a videóval, szórakozóhelyen, üzletben, már az utcán is. Nem valami válogatott ízlés és kultúra jegyében ... — Ez a probléma éppen — mondja a kamera fölé hajolva ifj. Major Gyula. — Az eredeti vizuális kultúra kialakítását nagymértékben gátolja a technokrata gondolkodás, a technika öncélúvá válása. A technikát ismerni kell, de csupán eszköz! Az van értem, és nem fordítva. Itt a baj a video- klippekkel is és azzal, amit azok terjesztenek. Nálunk videoművészetről alig lehet beszélni. Majdnem kizárólag a passzív oldal létezik. A rossz értelmű házimozizás uralkodik, erre fokozódik az igény is. — Mi a gátja a videomű- vészet szárnypróbálgatásainak? — Nem lehet kamerához jutni — teszi kezét a kamerára Vollmuth Frigyes. — És ha van is, nem hozzáférhető és nem is jut eszébe senkinek, hogy többre használja, mint amire vették, dokumentálásra és reklámnak. A művészet mai kifejező formáinak keresésén túl, a video a világ megismerésének, érzéki és szellemi birtokbavételének egy teljesen új, komplex lehetőségét adja. Dimenziókat tár fel. Hatalmas előnye, hogy gyors, azonnal visszanézhető. — Általában milyen a video hatása ma? — Számolnunk kell azz^l, hogy az írott-olvasott szó ereje, tömeges hatása gyengült, miközben a kép eluralkodik napjainkon. A vi- zualitás fontos és nagyszerű dolog, de a kép óriási veszélyeket is rejt, éppen a közvetlenül befolyásoló ereje révén. Ezért szorulna a videoművészet is kicsivel több figyelemre, pártfogásra. * * * A szerkesztőség felé sétálva, pár percre megálltam a Divatsarok előtt, a videó- révületben (a járdát el)állók között. Én őket néztem, nem a videót... Pleskonics András KÉPERNYŐ Szirénázó sorozat Az előző heti rádíóújság szerkesztőinek csínye nyomán egy- volt sorozatra utaló kép („Isaura” magyaráz a Stúdió í ’87-ben) és az új sorozatot beköszöntő ismertető' egymás alá került a 13. oldalra. Olyan „meghalt a király, éljen a király” módon. Hiszen nem nehéz megjövendölni, hogy a tizenegy részes csehszlovák Mentők sikeres lesz. Az elmúlt egy-két évben több jó folytatásost láttunk ahhoz a prágai stúdiókból, hogy higgyünk ebben. Jiri Adamec is kitűnő : rendező, a szereplőgárda tagjai is régi, bizonyos értelemben személyes ismerőseink. Arról már nem is beszélve, hogy maga a téma is izgalmas. Ahogyan mondani szokás: nálunk is megtörténhetett volna... S mindezekben megerősített a csütörtöki első rész, a nyitány, az előszó. A j tévé eléggé nem dicsérhető módon kivételt tett, s heti két estén láthatjuk a fiatal orvos, Vojta Jandera újabb és újabb történeteit. Szerencsés utat, Mentők! A bűn bugyrai Gondolom, nemcsak engem hoz zavarba minden hónapban a belpolitikai szerkesztőség egyik legnézettebb műsora, a Kék fény. Vonz és taszít egyszerre, felháborít és nyugtalanná tesz. De mindenképpen egyértelműen kilen- 1 dít az apátiából, a pillanatnyi közönyből. Azt akartam írni, hogy: azért, mert érdekes. Sajnos, nem az, pontosabban nem ez a megfelelő jelző, ide. Hiszen — sokszor — halálosan komoly és mindig igaz dolgokról van szó. Aminél rémségesebbeket a bűnügyi történetek kiagyalói sem tudnak leírni. Ezért lehet ez a kettősség. Mert szabad-e a kényelmes otthonában pihenő nézőt a bűn bugyrainak borzalmaival „szórakoztatni”? És ha igen, akkor meddig lehet elmenni a részletek feltárásában? Szabad-e (már) beszélni az (igazi) okokról, a motiváló erők sokféleségéről, szövevényességéről? Akkor védekezhetünk a bűn ellen hatékonyabban, ha csak vázlatos, általános ismereteink vannak, vagy ha egy rendőr nyomozó alkalmi segédjévé szegődünk? Főképpen a nagybetűs BŰN legszánalmasabb és egyben legveszélye-. sebb válfaja, a fiatalkorúak bűnözése esetében? És szabad-e olyan szenvtelen arccal beszélni róla, ahogyan a legutóbbi, szerdai adásban a bírónő tette, a büntetésvégrehajtási intézet vezetője tette? Vagy minden szavuk mögé muszáj nekünk odaképzelni, hogy ez számukra a munka, a hétköznap, a napi valóság? Ennyire evidensek lennének ezek a dolgok? És akkor van-e hitele annak, amit nevelő szándékkal javasolnak nekünk, a társadalom tagjainak, akiknek kötelességük kivenni részüket a megelőzésben, az utógondozásban? Tessék mondani, ÍGY kell ez? Nem lehetne azt a bizonyos utat is megmutatni, amelyre rálépnek ezek a szerencsétlenek, a bilincsnyomtól vörös csuk- lójú fiúk és lányok? Miért mindig csak a végállomást mutatja fel a Kék fény? Amikor a megelőzés fontosságáról beszél... A bűn meséi Már-már közhely, hogy a bűnnel örök és elválaszthatat- j lan házasságban kell élnünk. A tilos, a veszélyes, a törvé- i nyen kívüli talán éppen ezért a legvonzóbb kalandot, él- ; vezetet jelenti. Főleg akkor, ha csak szemtanúi és kocká- i zatmentesen nézői lehetünk a történéseknek. Ezt nevezik - kriminek, bűnügyi regénynek, filmnek. Amiből aztán van bőven a tévé palettáján! Valóban izgalmas mese is és fárasztóan unalmas is. Ézen a héten mindkettőből megkaphattuk a magunk dózisát! Ez utóbbira tökéletes példa A „D” tényező című ötrészes svájci sorozat, amelynek második epizódját szerdán ! sugározták. Rögtön a Kék fény után, de a kettesen. Nem tudom, hányán kapcsoltak át, de sejtem, ők is megbánták. Ilyen lapos, unalmas, sterilen konfliktusmentes, silány alakításokkal tűzdelt fércművet már nagyon régen nem láttunk a’ képernyőn. Más országokban az a szokás, hogyha nem megy egy sorozat, leveszik a műsorról. Ezért (is) van a tömegkommunikációs kutatóközpont, hiszen napról napra figyeli a reagálásokat. Vagy a tévé műsorszerkesz- j tői egy más panelbe kaptak besorolást, akiknek tetszik?... A vasárnap esti, nyolc évvel ezelőtt forgatott amerikai J Gengszterek sofőrje legalább izgalmas volt. Walter Hill rendező filmje a mozikban is sikert hozott. Kinek a véges- j telen-végig csikorgó autógumik muzsikája, kinek Ryan ; O’Neal és Isabelle Adjani alakítása volt élmény. Gusztus | dolga. Csak attól tartok, a filmet felkonferáló Kudlik Jú- i liával együtt, nehogy valaki kipróbálja a kunsztokat. Aztán találkozzunk vele a Kék fény valamelyik tavaszi adásában ... (nemesi) ; Darvas József és az Olvasó népért mozgalom Amikor e napokban Darvas József het- venötödik születésnapjára készülünk, nem feledkezhetünk el arról, hogy személy szerint neki milyen érdemei voltak abban, hogy a fordulat éve után valóban valóságos kulturális forradalom bontakozott ki, és százezrek vették kezükbe a könyvet, s egyik alapítója volt az Olvasó népért mozgalomnak. Ahogy ő maga megállapította, a fel- szabadulás utáni óriási fejlődés során a felnőtt lakosságnak körülbelül egynegyede vált olvasóvá (illetve folytatta korábbi olvasói szokásait), s további 25 százalék csak alkalmi olvasó, aki hírlapot olvasott, s időnként tán egy-egy szórakoztató olvasnivalót, a lakosságnak fele pedig semmit. Ezért állt Darvas — úgy is, mint az írószövetség elnöke, úgy is, mint a népfront egyik hangadó személyisége az Olvasó népért mozgalom élére. Utolsó jelentős nyilvános szereplésére is ennek a mozgalomnak nyíregyházi, első országos konferenciáján került sor 1973-ban, s amit ott nem sokkal halála előtt elmondott, az lényegileg ma is aktuális. Annál is inkább, mert ez a felnőtt lakosság egynegyedét olvasónak tekintő jóindulatú becslés máig kedvezőbb a valóságnál. Darvas József rámutatott arra, hogy nem egyszerűen az olvasók számának növelése a cél, hanem az olvasás minőségének a javítása, s arra is, hogy a szakirodalom vagy az újságok olvasása is fontos, hiszen „általános műveltség nélkül még jó szakmunkás sem lehet valaki”. (Utóbbi okból szerette volna, ha a jövő munkásosztályát előkészítő szakiskolák irodalomtanítása javul.) Véleménye szerint „az olvasás mint egy mágnes magához vonzza a kulturális érdeklődés másfajta területeit is”, ezért üdvözölte örömmel, s támogatta a „Röpülj páva” mozgalom, a közös éneklés, a szép magyar beszéd ügyét is. Nos azóta nem nőtt az olvasók száma, a minőségnek pedig ellensége a kiadás és terjesztés kommercializálódása, mikor is számos csak „szórakoztató”, sőt áltudományos, vagy ízlésromboló könyv vonja el a figyelmet s a vásárlóerőt az értéktől. A televízió kultúraterjesztő szerepére is fölfigyelt Darvas a hetvenes évek elején. Itt aztán az olvasással kapcsolatos észrevétel (hogy tudniillik más területek művelődésére is kihat) megfordítható: a televízió is elősegítheti a kulturális érdeklődés, az olvasás ügyét. Ami pedig a nyelvművelés, nyelvvéde- lem ügyét illeti,'ma már nemcsak külön népfront-munkabizottság foglalkozik a beszéd- és magatartáskultúrával, hanem az a KISZ és némely szakminisztériumok bekapcsolódásával szintén országos mozgalommá nőtt. A darvasi indítás itt is eredményesnek bizonyult. Fontos gondolata Darvas Józsefnek és — nyomán — az egész Olvasó népért moz-. galomnak mindmáig, hogy az olvasás, sőt egész művelődésünk ügyében — az iskolát követőleg a könyvtár a leghatékonyabb eszköz, s a legfőbb szövetséges. Az Olvasó népért mozgalomnak és Darvas József személyes föllépésének is része volt abban, hogy a könyvtárak beszerzési összegének hatvanas évek végi csökkenése megállt, és nagyjából azóta is szinten tartható. Ez a legfőbb eredmény. Ha nincs is több olvasó, a könyvekre költött összeg, sőt az egy főre eső megvásárolt könyvek száma tekintetében ma is a világ élvonalához tartozunk a többi fejlett (de nálunk igencsak gazdagabb) európai kis országgal együtt, megelőzve például Amerikát vagy Franciaországot. És hogy — a könyvre fordítható családi kiadások összegének csökkenése, a léha, felszínes kalandregény vagy lektűr kísértése ellenére — az olvasói igények sem szállnak le, arra bizonyíték, hogy a most véget ért téli könyvvásár legnagyobb sikerei közé egy spanyoloktól átvett művészettörténeti sorozat jogosan méregdrága első kötete tartozik. így élünk, így állunk tehát Darvas József örökségével, aki elindította az Olvasó népért mozgalmat. Kristó Nagy István
