Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
/ lEUtUMM 1987. február 3., kedd Műszaki fejlesztés az orosházi Mezőgépnél Jelenlegi, önálló formájában 1984. január 1-e óta működik az Orosházi Mezőgép Vállalat. Az orosházi Mezőgépnél a mezőkovácsházi telephellyel együtt mintegy 700-an dolgoznak, fő tevékenységük a kukori- cacsőtörő-adapterek gyártása. Az NSZK-beli Claas- céggel már több mint 10 éve állnak partneri kapcsolatban, 1972 óta gyártják a kukoricacsőtöi; ó-adaptereket. A hazai és a szocialista piac igényeinek kielégítése mellett 1975-től már tőkés exportra is gyártottak. Az egyre növekvő követelmények sürgették egy komolyabb műszaki fejlesztés megvalósítását. A vállalat jól képzett és tapasztalt műszaki gárdája az önállóság első lépéseként egy igen Intenzív gyártmányfejlesztési programot dolgozott ki. Varga János műszaki igazgató- helyettes ennek jelentőségéről így beszél. — Célunk az volt, hogy megerősítsük piaci pozíciónkat, tovább bővítsük export- lehetőségeinket. A fejlesztési program eredményeként egy új konstrukciójú adaptercsalád született, amely teljesen eltér az ősétől, de a Claas jelenlegi megoldásaitól is. Az építőszekrény elven működő adapterek valamennyi ismert kombájntípusra felszerelhetők, s képesek új funkciók ellátására is egy kiegészítő berendezés hasznosításával. A kukoricaszárat a csőtöréssel egy menetben összezúzza a berendezés, és a további felhasználás igényeinek megfelelően egy átállítással szétteríti, vagy rendre rakja a szárat. Az orosháziak adaptereit a szocialista országokban vizsgálták, és megállapították, hogy állják a versenyt a nyugati cégek gépeivel szemben. Elsősorban Csehszlovákiába, Bulgáriába és az NDK-ba szállítják az adaptereket. Az állandó választékbővítés mellett az egyedi igények kielégítésére törekednek a vállalatnál. A kukoricacsőtörő-adapte- rek, idényjellegéből adódóan feltétlenül szükséges a Mezőgép kiegészítő tevékenységének erősítése. Elsősorban a pótalkatrész gyártása meghatározó ezen a területen, de a tervek között szerepel különböző gépek, berendezések tőkés piacra szállítása is. Az elmúlt 10 évben számottevő, a technológiai színvonalat emelő beruházásra nem került sor a vállalatnál. Egyre inkább elhasználódtak a gyártósorok, ezért döntöttek úgy, hogy a VII. ötéves terv során jelentős fejlesztést valósítanak meg. Pályázat útján egy hitellel támogatott, 150 millió forintos exportfejlesztő beruházási programot kezdtek meg az elmúlt évben. Ennek élső konkrét eredménye a közelmúltban átadott korszerű, 14 millió forintos bekerülési költséggel létesített hegesztőcsarnok. A VII. ötéves terv során további fejlesztésekre számítanak az orosháziak. A korszerűsítéshez kapcsolódóan infrastrukturális tevékenységüket is bővítik. Nagy gondot fordítanak az oktatásra, a továbbképzésre, a piackutatás továbbfejlesztésére. Megvizsgálták a jelenlegi technológiákat, meghatározták azokat a legfontosabb területeket, amelyeken továbblépésre van szükség. így az általános rekonstrukción belül elsőrendű kérdés a hőkezelés, a forgácsolás és a képlékeny alakítás fejlesztése. melyekre igen jelentős összeget fordítanak az elkövetkezendő időszakban. Az elképzelések között szerepel indukciós edzőberendezések, hevítő és edzőkemencék munkába állítása. A forgácsolásnál további CNC-ve- zérlésű gépeket kívánnak beszerezni, és a darabolásnál is a számjegy vezérlésű gépek alkalmazását helyezik előtérbe. Fő szempont a fejlesztésnél a minőség javítása, de közvetlen gazdasági eredményt várnak a lemezmegmunkáló központ és az NC- élhajlító üzembe állításától. A program végrehajtását a tervidőszak első három évére koncentrálják. A vállalat- irányítási rendszerben is tovább lépnek, fejlesztik a számítógépes programokat. Az orosháziak a fejlesztési program megvalósításától jelentős előrelépést várnak, s úgy gondolják, mindezzel sikerül megalapozni a gazdálkodás biztos jövőjét. A fejlesztések gyors, rugalmas megvalósítása a piaci igények jobb kielégítését szolgálja. Napjainkban kulcskérdés a magyar iparban a műszaki fejlesztés. Az elkövetkező időszakban csak úgy tudunk versenyben maradni a nemzetközi mezőnyben, ha minden eszközzel támogatjuk az új, fejlett technológiák bevezetését. Az Orosházi Mezőgép Vállalat — amelynek termékeit Franciaországtól Algériáig ismerik — azért döntött a műszaki fejlesztés mellett, mert nem akar lemaradni ebben a versenyben. (verasztó) Eltávolítják a magokat A Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész 300 hektáron termeiIfilAVl fffeilfftILr teí cirkot- EdcJig a termés 20 százalékát dolgozták fel, fő|\ ként tőkés exportra szállítják, de hazai továbbfeldolgozásra J is jut belőle Ütvenkiiogrammos bálákat készítenek Szállítás előtt Kovács Erzsébet képösszeállítása Vállalkozói haszon vagy kizsákmányolás? a kizsákmányolás szót hallva az a régi képlet jut eszembe, hogy a munkás dolgozik naponta , 8 órát, de csak 5 órai munkáját fizetik meg. A többi a tőkésé. Nincs más feladat, mint kivonni a tőkést a gazdaságból, és a munkás máris megkaphatja mind a 8 órájának ellenértékét. Megkaphatja részben bér, részben társadalmi juttatások formájában. De ha ez így van, akkor miből fizetik mindazt, amit azelőtt a tőkés, a tulajdonos által magának visszatartott rész fedezett. Miből lehet kapacitásokat bővíteni, technológiát fejleszteni, adót fizetni? Egyértelmű, hogy a munkásnak ki nem fizetett értéktöbblet szolgált mindennek a fedezetéül. Ahol a munkaerő áru, ott ezt az árut nagyjából értékén kell megfizetni: akkora bért kel! adni, amiből a munkás és családja képes magát eltartani, sőt, a munkaerőt „bővítve újratermelni”. Akkor kaphatná meg az általa létrehozott új érték egészének megfelelő bért, ha azután annyi adót fizetne, amiből el lehet tartani az oktatási, egészségügyi, közigazgatási, honvédelmi intézményeket, és amiből végre lehetne hajtani a szükséges bővítő beruházásokat. Még saját vállalatának is fizethetne adót, hogy a vállalat fenn tudja tartani irodáit, kisegítő üzemeit, tudjon gondoskodni öltözőről, mosdóról, üzemi étkeztetésről, munkásszállásról. Ily módon a munkást túlfizetnék, majd, ami nem az övé, azt adóval elvonnák. Erre már ma is sok példa van. Számos országban a társadalmi közös költségek fedezetét úgy teremtik meg, hogy a fogyasztási cikkek árába jelentős forgalmi adót tesznek, és a személyi jövedelmet még ezen felül is megadóztatják. Hazánkban is a munkabért terheli 40 százalékos társadalombiztosítási járulék, 10 százalékos béradó (a vállalat fizeti), átlagosan körülbelül 6 százalékos forgalmi adó (benne van a fogyasztási cikkek árában), és nagyjából 8-10 százalékos nyugdíjjárulék (levonják a fizetésünkből). Még azt is megérhetjük, hogy egy napon megnövelik a fizetésünket, majd személyi jövedelemadóval terhelik, és ugyanott leszünk, mint ahol voltunk. Csali évek múltával derül ki, hogy rosszul járunk: ahogy emelkednek a bérek az árszínvonal-emelkedéshez igazodva, úgy megyünk bele a magasabb adósávokba, tehát a jelenleginél is jobban nő- a rés a bruttó és a nettó jövedelmünk között. Sajnálatos dolog, hogy akkoriban, amikor nekünk a kizsákmányolást tanították, az adót mindig kifelejtették. Ha pedig a tőkés az értéktöbbletből beruházott, azt mondtuk, hogy a kizsákmányolás tárgyi feltételeit bővíti. Túl szépnek és túl félrevezetőnek tartottuk a polgári közgazdák magyarázatát, amely szerint a tőkés a beruházás révén a kizsákmányolással szerzett pénz nagyobb részét visszaadja a társadalomnak; a tőkésosztály luxusfogyasztása a nemzeti jövedelemnek legfeljebb 2 százalékát teszi ki. Az állami költségvetés bevételeinek egy része is tőlük származik. A tény tény marad: mind kifinomultabb eszközökkel tovább folyik a tőkés világban a bérből és fizetésből élők kizsákmányolása. Most már nincs gyermekmunka, napi 14 órás munkaidő, mint Marx és Engels korában Angliában. De a munkás- ember a gépek, a technológiák, a bérrendszerek rabja, a tőke kiszolgáltatottja, a munkanélküliség megfélemlítettje. Bérharcaival sokat elért, az inflációval és az adórendszerrel spkat elyesztett. Harca eredményeként azonban élet- és munkakörülményei a legtöbb országban jafvultak. A ma embere már nem azt tartja kizsákmányolásnak, hogy az általa előállított értéket neki nem fizetik ki. Hiszen könnyen kiszámítható volna, hogy egy dollárnyi bérhez legalább három dollárnyi új érték szükséges, így jöhet létre valamennyire jó arány a fogyasztás és a felhalmozás, a munkajövedelmek és a társadalmi juttatások között, a magánháztartás által és az államháztartás által finanszírozott szükségletek, funkciók között. Sakkal inkbb azt tartja a ma embere kizsákmányolásnak, ha önmaga és családja jóléti színvonalának fenntartásához most többet kell dolgoznia, mint korábban. Azt érzi kizsákmányolásnak, ha „cserearányai" romlanak: többet kell nyújtania ugyanannyi reálkereset fejében; csökken apénz- beni társadalmi juttatások reálértéke. A kizsákmányolásról az jut eszébe, hogy hová lett a 3 X 8 óra elve. Ki tud ma nyolc órát pihenni? Ez csak úgy volt valaha is elképzelhető, hogy az asszony nem dolgozott, a család a gyár tövében lakott, tlazasétált (volna) a munkás, megebédelt, kezébe vette az újságot, szájába nyomta a pipát és pihent. Azt hiszem, ilyen — minden időben és minden helyen — csak egyesek álmában élt. Most. meg a kizsákmányolás helyébe az önkizsákmányolás lépett. Aki tud, különmunkát vállal — nemcsak nálunk. Kell a pénz iskoláztatásra, lakberendezésre, saját lakásra, a felnövő gyermek lakására, autóra, televízióra. Kizsákmányolás „magasabb szinten”. A felfokozódott igények és a korlátozott gazdasági lehetőségek versenyfutása. Közben utat nyitottunk itthon is a kisvállalkozásoknak, megengedünk bizonyos tőkejövedelmeket is. Bérbe lehet adni lakást, garázst, üdülőt; lehet tartani alkalmazottakat. Az állam igyekszik a „kistő- kések” által kisajátított értéktöbbletet adóval elvonni, de ezt óvatosan teszi, nehogy a tőke visszahúzódjon. Elismerjük a vállalkozói hasznot nemcsak a nagyüzemeknél, hanem a kisvállalkozásokban is. A vállalkozói nyereségről harminc évvel ezelőtt azt tanultuk, hogy ez a profit egy része, amelyet az ipari és kereskedelmi tőkések kapnak meg, miután a pénztőkések kifizették a kölcsönkamatot. Most meg azt mondjuk, hogy a vállalkozói tevékenység — a természet, a munka és a tőke mellett — a negyedik termelési tényező. A vállalkozói tevékenység alapelemei: a termelési eszközökkel való gazdálkodás, ezeknek a termelékenységet javító kombinálása, az élőmunka értéklétrehozó képességének fejlesztése, jelenét a beszerzési és a felvevőpiacokon, árpolitizálás, üzletpolitizálás, piackutatás, kockáztatás, kezdeményezés. Ha mindezt a vállalkozók (vállalati felső vezetők, vállalati tanács, szövetkezet választott vezetősége, kisvállalkozások vezetői) valamennyire is jól csinálják, miután minden kifizetendőt kifizettek, munkajövedelmükön felül még marad vállalkozói jövedelmük isMost hazánkban nagy léptekben haladunk arra, hogy a vállalkozói nyereség, amely elsősorban nem a tőkéhez, hanem a vállalkozói tevékenységhez kapcsolódik, forrása pedig az eredményes értéklétrehozás és értékrealizálás, nem pedig a bérrel való spórolás. Ezen az elvi alapon engedjük be a külföldi működőtökét, nyitunk utat vegyes vállalatok alapításának, egész üzemek importjának. Nemcsak tőkét hozunk be, hanem jó haszonnal kecsegtető vállalkozást, kezdeményezni kész vállalkozót is. Mert a tőke mit sem ér vállalkozó nélkül. Az, hogy a tőkés vállalkozó a profit egy részét lei viszi, kizsákmányolás a fogalom hagyományos értelmében. Csakhogy olyan érték egy részét viszi ki, ami közreműködés nélkül nem lenne. A haszon nagy része itthon marad. Kaptunk és kapunk hiteleket a Világbanktól, a Valutaalaptól. Ez még nem „kizsákmányolás”, de az, hogy kamatot kell fizetni, már igen — legalábbis a hagyományos értelemben. Ennek is tekintik mindazok az országok, amelyek jobb időkben hiteleket vettek fel üzleti alapon, és most kizsákmányolásról beszélnek politikai alapon. Akkor jól jött a pénz — most rosszul jön a törlesztés, a kamatfizetés. E z a logika tőlünk távol áll. Tudtuk, mit vállalunk,»és hogy honnan, mire veszünk fel pénzt. Tudjuk, hogy a törlesztés és a kamatfizetés kötelezettségének teljesítése a tisztességes gazdasági tevékenység alapeleme, a kölcsönös előnyöket biztosító szerződés szerves része. Ha akkor nem neveztük ezt kizsákmányolásnak, amikor felvettük a pénzt, most se nevezzük annak, amikor esedékessé válik a visszafizetése. A klasszikus kizsákmányolási elmélet megszületése óta 120 év telt el. És ez nem hagyta érintetlenül sem az elméletet, sem a gyakorlatot, Dr. Pirityi Ottó Jugoszláv idegenforgalom. A külföldi turisták tavaly 59,9 millió vendégéjszakát töltöttek Jugoszláviában, s az idegenforgalom 1,3 milliárd dollár bevételt biztosított ßZ ország népgazdaságának — közölte belgrádi sajtóértekezletén Miodrag Mi- rovics, a Jugoszláv Idegen- forgalmi Szövetség, elnöke. Hozzátette, hogy a becslések szerint a fenti összegen kívül még mintegy 400 millió dollár vándorolhatott magánzsebekbe. Mintegy 11,8 millió külföldi „lépett be” Jugoszlávia határátkelőhelyein, a külföldiek ki- és belépéseinek száma ennél azonban jóval több volt, ha beleszámolják a görög és török vendég- munkásokat is. Tanácskozás a kávéról. A nemzetközi kávészervezethez (ICO) tartozó 50 termelő ország képviselők tanácskoztak Londonban, a múlt év februárjában felfüggesztett exportkvóták újbóli visszaállításáról, hogy stabilizálják a kávéárakat. Az összesen 75 országot tömörítő nemzetközi kávéegyezmény a világ évi 10-12 milliárd dollárra tehető kávékereskedelmét az exportkvóták rendszerével szabályozza. Ha túl sok kávé van a piacon és alacsonyabbak az árak, a szervezet az exportkvóta megszabásával korlátozza az egyes országok eladható mennyiségét. Az utóbbi hónapokban gyors ütemben estek a kávéárak, mert kedvező hírek érkeztek az idei várható terméskilátásokról. a kereslet viszont lanyhának mutatkozik. Különösen Brazíliában, a világ legnagyobb termelő és exportáló országában számítanak jó kávétermésre az; idén. A kávéárakat most fontonként 1,18 dollárral jegyzik. Az ICO szabályai szerint az exportkvótákat vissza lehet állítani, ha az árak a fontonkénti 1,34 dollár alá süllyednek.
