Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
1987. február 3., kedd o IgUilURMKönyvesbolt a faluban Valljuk be, a falusi estékről alkotott nosztalgikus elképzelésünkben legföljebb a kalendárium, vagy a Biblia van a színes szőttessel letakart asztalon. A valóság azonban már régen túllépett az idilli képeken, és országszert e. az egyesek által elmaradottnak hitt Szabolcs megyében is, dinamikusan fokozódik a könyvek iránti érdeklődés, egyre több pénzt áldoznak e nemes szenvedélyüknek az emberek. Ez derült ki a minap is, amikor a szövetkezeti könyvterjesztési verseny eredményét hirdették ki. A versenyző üzletek forgalma egy esztendő alatt 23 százalékkal nőtt, és ennek következtében 17 százalékkal emelkedett az egész áfész-könyvesbolthálózat éves forgalma. Nem kevesebb, mint 190 szövetkezeti tulajdonformában működő könyvesbolt és 5300 könyvbizományos munkájáról van szó. Tavaly 770 millió forint értékű könyvet adtak el a falusi boltokban, utcai pavilonokban, munkahelyeken. Az ország lakosságának több mint 40 százaléka él az áfészek „vonzáskörében”, olyan vidékeken, ahol a kultúra sugárzása még nem egyenletesen erős. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az áfész-boltok fő feladata a lakosság alapellátása élelmiszerekből, ruházati és iparcikkekből. A könyvértékesítés forgalmuknak csupán 3-4 ezrelékét jelenti, vagyis a közművelődés jelentőségét felismerve, kultúrmisszióként vállalják. A szövetkezeti könyvterjesztés ellátása, szakmai irányítása, tájékoztatása, esetenként érdekeinek képviselete másfél évtizede a Könyvértékesítő Vállalat feladata. Azt nem mondhatjuk, hogy mint nyereségorientált vállalatnak, érdeke is ez a szerepkör, mert a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerinti 5 százalékos nagykereskedelmi árrés még a kiadásokat sem fedezi. jövedelem képzést nem tesz lehetővé. így jelenleg a Könyvért számára ellentét van a művelődéspolitikai érdek és a vállalat- gazdálkodás között. Ennek ellenére szerteágazó kapcsolatrendszeren keresztül segíti a szövetkezeti könyvesboltok munkáját, például 90 vidéki könyvesboltba „házhoz viszi” saját gépkocsijával az új könyveket, így azok a fővárosi szállítmányokkal egyidőben érkeznek meg az olvasókhoz. Elvi jellegű állásfoglalásaikkal a szövetkezeti érdekvédelmi szervek is hangsúlyozzák. milyen fontosnak tartják a könyvterjesztés nemes ügyét. A szövetkezeti vezetők elkötelezett, áldozatokat hozni is kész emberek, ám de a gazdasági szabályozás, mindenekelőtt a készletgazdálkodás és a finanszírozás okozta nehézségektől nem tudnak szabadulni, ami elsősorban a könyvkínálat gyérülését okozza. Bár a Szövosz 120- 130 napban jelölte meg a készletek kívánatos forgási sebességét, a valóságban átlag 50-60 nap alatt cserélődik a könyvesboltok készlete. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az üzemeltető áfészek minél előbb vissza akarják nyerni befektetett pénzüket, ez arra ösztönzi a könyvesboltokat, hogy gyorsan fogyó, többnyire kommersz irodalom beszerzésével. terjesztésével meneküljenek a gazdasági szorításból. Ez a tendencia nem kedvez az igényes olvasóknak, de még a diákoknak sem, akik sokszor nem tudják megvásárolni az iskolában előírt kötelező irodalmat. Nem is beszélve arról, hogy a falvakban megnőtt az érdeklődés a szakkönyvek és a tudományos ismeretterjesztés iránt is — a könyvválaszték pedig szűkül a boltokban. A kereslet, a könyvet keresők igényei szempontjából kezd elmosódni a különbség a város és a falu között, a kínálat, az áfész-könyvkész- letek viszonylagos csökkenése miatt viszont romlik a szövetkezeti könyvterjesztés versenyképessége. Az ellentmondás feloldására törekedve a Könyvért és az áfészek közös boltokat létesítettek, az átlagosnál nagyobb készletekkel, amelyek forgási sebessége 156 nap. Mindennek eredménye évi 20 százalékos forgalomnövekedés a közös boltokban. A magyar könyvszakma társadalmi szervezetében a szövetkezeti könyvkereskedelemnek nagy a művelődéspolitikai szerepe. Ám a művelődéspolitikai célok és a gazdaság összhangja hiányzik. Ezért széles körű állami és szövetkezeti összefogásra van szükség a fejlődést gátló akadályok elhárításához. Nemcsak a Könyvért és a Szövosz érdeke, hogy a falusi estéket értékes. hasznos könyvek társaságában töltbesse el négymillió hazánk fia. Imre Erzsébet fl Szovjet Kultúra és Tudomány Házának tevékenységéről Az elmúlt esztendőben a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza minden rendelkezésére álló eszközzel tovább szolgálta a szovjet— magyar barátság ügyét, és arra törekedett, hogy minél átfogóbb képet alkosson a Szovjetunióról. 1986 elején zajlott le az SZKP XXVII. kongresszusa, ezért ngm véletlen, hogy a különféle rendezvényeken őszinte és nyílt eszmecserét folytathattak a jelenlevők a pártkongresszus határozatairól, azok teljesítésének menetéről. A múlt évben 3350 rendezvénynek mintegy 900 ezer résztvevője volt. A mozi- és videofilm-vetítések ' száma meghaladta a 2 ezret, s ezek a filmek eljutottak a vidéki városokba, falvakba, üzemekbe, művelődési házakba és tanintézetekbe is. A szovjet technika és tudomány eredményeiről, a kultúra vívmányairól tudományos konferenciák, sajtótájékoztatók, előadások, vendég- szereplések és filmbemutatók adtak számot. Neves szovjet tudósok és művészek egész sora látogatott el hazánkba. A magyar közönség találkozhatott például Borisz Platon akadémikussal, Adrián Nyikolájev űrhajóssal, Jegor Iszajev íróval és Gleb J’anfilov filmrendezővel. Szólni kell arról a hosszú távra szóló akcióról, melynek célja a kortárs, szovjet dráma népszerűsítése. Igen kedvelt az SZKTH két könyvtára is, amelyek összesen 40 ezer kötettel állnak az olvasók és érdeklődők rendelkezésére. Az idén novemberben' hetvenedszer méltatjuk a nagy október évfordulóját, decemberben pedig a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsége lesz 65 éves. Az ekkor sorra kerülő rendezvényekés akciók keretében mutatják majd be a szovjet köztársaságokat, és a magyar néphez fűződő baráti kapcsolatokat. — cs —e Megsüllyedt a siklósi iskola Megmozdult a föld Siklós város főterén, a patinás Kossuth Lajos téren. A talaj süllyedését minden bizonnyal egy eddig ismeretlen üregrendszer idézte elő. A talajmozgás következtében több épület kisebb-nagyobb mértékben megsérült, beszakadt a járda és az úttest. Január elején csőtörés történt a téren, feltehetően azt is a föld mélyében végbemenő változások okozták, mindenesetre a kiömlött víz tovább súlyosbította a helyzetet. A Kossuth téri általános iskola épülettömbje megsüllyedt, a falak megrepedtek. A múlt hét közepén életveszélyessé nyilvánították az iskolaépületet, és az ott tanuló 300 felső tagozatos diák számára rendkívüli tanítási szünetet rendeltek el. Az iskola különálló épületszárnya nem károsodott, így az ott levő tantermeket továbbra is használják. Az iskola tanulóit Siklós különböző intézményei fogadták be. A város többi általános iskolája ugyanis olyan zsúfolt, hogy azokba nem lehetett átirányítani a Kossuth téri osztályokat. A szükségtantermekben tegnap ismét megkezdődött a tanítás. Siklós központjában időközben megkezdődtek a statikai és talajmechanikai mérések. Elsőként az általános iskola épületét vették vizsgálat alá. Korszerűen felújított környezetbe került az ország legna- gyobb kaktuszgyűjteménye a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében. A ma már jelentős természettudományi értéket képező gyűjteményt 27 éve alapították, és abban csaknem 2600 faj mintegy 15 ezer példánya látható. Csak azok a fajok hiányoznak, melyek méretüknél fogva üvegházban nem tarthatók. A csupa üvegépítmény három hajójában az egymáshoz hasonló klímaigényú kaktuszok kerültek egy csoportba (MTl-fotó: Oláh Tibor — KS) Évkezdet és munkabér V aló igaz: nem fogadta osztatlan lelkesedés ama bizonyos 1986. december 2-i kormányajánlást az alapbérek emelésének kívánatos elhalasztásáról. Vannak — nem laikusok, vállalati szakemberek —, akik azt kérdezik: ugyan miként egyeztethető össze ez a „kvázi” bérstop a régóta és napjainkban egyre gyakrabban hangoztatott vállalati önállósággal. Mások azon spekulálnak, hogy az általában teljesítményfedezet nélküli béremeléseket végrehajtó vállalatokat ugyan ki és mi akadályozza meg abban, hogy majd áprilistól tegyék azt, amit egyébként januárban tettek volna? Megint mások arra hivatkoznak, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői eddig sem osztogatták januárban, februárban nyakra-főre a pénzeket, hanem rendre megvárták az egész esztendő gazdasági eredményeiről tudósító vállalati mérleg elkészültét; nem hiába mondás manapság is: ha április — akkor béremelés. A SZOT illetékes titkára többször is kijelentette a nyilvánosság előtt: a szakszervezetek hosszú hetekig vitatták az ajánlással kapcsolatos kormányeíképzelés helyességét, míg végül is belátták, hogy nem kerülhető ki az ajánlás közzététele. / S vannak persze, akik az ilyenkor szokásos túlbuzgóságukban valóban szabályos bérstoppá változtatták azt, ami sem jogi értelemben, de lényegét tekintve sem bérstop- rendelet. Tudok munkahelyről, ahol megtagadták céljutalmak kifizetését, mondván, hogy most bérstop van, s vannak szakmák, ahol az év elején szokásos — nem automatikus, hanem rendkívüli, ám éppen ezért az anyagi ösztönzés szempontjából hatásos — „feljebbsorolásokat” áprilisra halasztották — helyesen —, de azzal, hogy azok nem visz- szamenőleges hatályúak, csakis áprilistól érvényesek. Sok a zavar, sok a félreértés, nagy a kapkodás és persze — mindennek következményeként — nagy ellenkezés. Úgy látszik, eljutottunk odáig, hogy egy egyszerű, világosan, érthetően fogalmazott, minden olvasni tudó ember számára könnyedén követhető pár soros ajánlás — ha úgy tetszik, figyelmeztetés — az érintettek számára felfoghatatlan és emészthetetlen. Eljutottunk odáig, hogy még a laikusok körében is — akik persze leginkább érintettek —- az a szent meggyőződés: a kormány most elrendelte a bérstopot, de akkor ez miért nem párosul árstoppal? E sorok írója már többször, több publikációban — ám be kell látnia, hogy minden eredmény nélkül — megpróbálta tisztázni a vaskos félreértést: a december 2-án megjelent lapok nem arról tudósítottak, hogy a kormány bérstopot rendelt el. Az akkori közleményből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy áprilisig is emelkedhetnek a teljesítménybérek, hogy igenis kifizethetők az esedékes prémiumok, s persze az évi nyereségből való részesedés is. Vagyis az alapbéreken kívül a kormányajánlás — vagy mondjuk így: kérés, figyelmeztetés? — a munkahelyi keresetek egyéb, és nem lényegtelen elemeit nem érinti. Akkor tehát még egyszer: nem központilag elrendelt bérstop, de azért komoly és mindenképpen megszívlelendő figyelmeztetés. Azért talán nem árt fölvillantani e kormányajánlás indítékait jelző tényeket. Senki sem vitathatja, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői mindig is az aktuális gazdasági eredmények ismeretében emelték a béreket. Megvárták ezzel az éves mérlegek elkészültét, őket tehát jottányit sem érinti a szóban forgó ajánlás. De az is tudnivaló, hogy e felelősen gazdálkodók vannak kevesebben. Például: 1985 végén, az esztendő utolsó hónapjaiban, az ipari átlagbérek 23 százalékkal, az építőipari átlagbérek pedig 14 százalékkal növekedtek. Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a vállalatok nagy többsége a maradék pénzeket az utolsó pillanatokban és villámgyorsan szétosztotta; e bérezési gyakorlatnak ugyan miféle ösztönző hatása lehet? Ám maradt, e sajátságos „ösztönzési” gyakorlat, mert például tavaly, január és szeptember között kerek 8 százalékkal emelkedtek az átlagbérek, s nem az a baj, hogy ez jóval több, mint amivel a tervezők az év elején számoltak, hanem az, hogy ez a bérnövekmény messze nincs arányban a gazdaság teljesítményével. Valószínűleg azért sem, mert a tavalyi esztendő is a már hosszú évek óta szokásos béremelési kampánnyal kezdődött, még mielőtt kiderült volna, hogy hol és mennyi pénz lesz, ha egyáltalán lesz, az alapbérek emelésére? Márpedig az egyszer elhatározott bérnövekményt vállalni és rendre fizetni kell akkor is, ha a mérlegek végül is kedvezőtlen gazdasági eredményekről tanúskodnak, s fizetni kell akkor is, ha a munkáltató vállalat év közben kerül nehéz helyzetbe. H át ennyi az alapbéremelések elhalasztásával kapcsolatos kormány-állásfoglalás (-ajánlás) háttere, de azért ne feledjük: figyelmeztet ez az ajánlás még valamire: nevezetesen arra, hogy nem oktalanok a keresetszabályozás megújításával kapcsolatos szakmai viták. E viták közös lényege, hogy a mai és a már régóta próbált módszerekkel aligha érhető el a kívánatos cél: a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly, miközben az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés egyre határozottabban deklarált gazdaságpolitikai alapelv. Ez a — mindenkori keresetszabályozástól elvárható — két alapkövetelmény sehogy sem hajlandó összhangba kerülni, s feltehetően nem a dolgok természete, sokkal inkább a szabályozás felemássága miatt. Vértes Csaba Rugalmas munkarend - számítógéppel Pályázat honvédségi egyetemi, főiskolai ösztöndíjra A Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjpályázatot hirdet azoknak az egyetemi, főiskolai hallgatóknak, akik tanulmányaik végeztével hivatásos tiszti szolgálatot vállalnak a Magyar Néphadseregben. A honvédségi ösztöndíjra pályázhatnak a tudomány- egyetemeken, az orvostudományi egyetemeken, a műszaki egyetemeken, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a műszaki főiskolákon, illetve az egyetemek főiskolai karainak egyes szakain tanuló, illetve az oda felvett fiatalok. A szakok részletes felsorolását a közép- és felsőfokú oktatási intézményekbe megküldött pályázati felhívás tartalmazza. A jelentkezés további feltételei: magyar állampolgárság, feddhetetlen előélet és erkölcsi-politikai 'megbízhatóság, valamint egészségügyi alkalmasság. A pályázókkal a sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, illetve a katonai pályaalkalmassági vizsgálat után kötik meg az ösztöndíj- szerződést. Számukra a tanév, a szakmai gyakorlat és a katonai alapképzés idején havonként társadalmi ösztöndíjat biztosítanak, a negyedéves egyetemisták pedig hivatásos zászlósi illetményre jogosultak. A pályázók további felvilágosításért és a jelentkezési lapokért a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságokhoz, illetve a Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnoksághoz fordulhatnak. A középiskolai tanulók az iskola igazgatójától szerezhetik be az űrlapokat és ugyanott adhatják le pályázatukat. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők március 31-ig adhatják be pályázatukat; az egyetemek, főiskolák hallgatói — az évfolyamtól függetlenül — bármikor megpályázhatják a honvédségi ösztöndíjat. (MTI) Együttműködési szerződés szovjet autógyárakkal Együttműködési' szerződést kötött a Bakony Művek a togliatti és a zaprovzsjei autógyárral. A két szovjet nagyüzemmel öt évre kötött megállapodás a közös műszaki-tudományos tevékenységre, a gyártási kooperációs feladatok közvetlen és gyors megoldására vonatkozik. A Bakony Művek és a togliatti autógyár ilyen jellegű kapcsolatára 16 éves kooperáció után kerül sor. A Lada személyautókhoz ugyanis már ennyi ideje szállítják Veszprémből az autóvillamossági cikkeket. A kapcsolat azonban eddig többszörös áttételen keresztül jöhetett csak létre, s a különböző szervezetek köz- beiktatása lassította a két gyár közötti információcserét. Előfordult, hogy késve értesültek egymás igényeiről, problémáiról. A közvetlen kapcsolatra azért is szükség van, mert már nemcsak több millió alkatrészt szállítanak Veszprémből a Volga menti gyárba, hanem részt vesznek a fejlesztő- munkában is. A veszprémi kutató-fejlesztő munka eredménye például az új Lada Samara korszerű gyújtáskapcsolója, ablaktörlő berendezése és elektronikus gyújtási rendszere, amelyek sorozatgyártását az idén kezdik meg. Hasonló tartalmú a zapo- rozsjei autógyárral kötött szerződés is. Ez az együttműködés egyébként teljesen új, és eiső fázisában az új termékek kifejlesztésére vonatkozik. Az autógyár új kisautójához a Bakony Műveknél fejlesztik ki a gyújtáskapcsolót és az ablaktörlőt. Számítógépre bízták a számítógépgyár dolgozóinak munkaidő-nyilvántartását a Videoton tabi üzemegységében. A blokkolóórát terminálokkal váltották fel, g a gép a személyi mágneskártyák alapján azonosítja a munkába érkező, illetve az üzemből távozó alkalmazottakat. Nem öncélú technikai újdonságról, hanem egy rugalmas munkaidőrendszer fontos előfeltételéről van sző, amit az anyavállalatnál szerzett kedvező tapasztalatok alapján vezettek be a Somogy megyei gyáregységben. Egyelőre száz dolgozó bizonyos határok közt maga döntheti el. mikor kezdi és mikor fejezi be a munkanapot. A törzsmunkaidő — amikor mindenkinek a helyén kell lennie — 8-tól 13 óráig tart, a fennmaradó résszel viszont ki-ki szabadon gazdálkodhat, ha összességében ledolgozza a havi, illetve a negyedévi kőtelező munkaidőt. A rugalmas munkarend a dolgozók és a vállalat szempontjából egyaránt előnyös
