Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

1987. január 13., kedd _____________________ M ég egyszer a szólótáncfesztiválról Az Országos Közművelő­dési Központ, Békéscsaba Város Tanácsa és a Békés Megyei Művelődési Központ a hét végén rendezte meg Békéscsabán a VIII. országos szólótáncfesztivált. Dr. Osskó Endrénét, mint „ötökös zsű­ritagot” mutatták be a ren­dezvényen. jrlogy miért, erről őt magát kérdeztük: — Szívügyem ez a feszti­vál, nem véletlen, hogy min­den alkalommal részt vettem a zsűri munkájában, s min­dig örülök, ha meghívást kapok ide. — Egy vándordíját is ala­pított. .. — Igen, a legstílusosabban táncoló lány érdemli ki e különdíjat. Az első fesztivá­lon 16-an indultak, ebből, ha jól emlékszem ketten voltak a gyengébb nem képviseleté­ben. Bátorítani kellett hát őket, hiszen sajnos, a mi Kérdések könyve Ég és Föld Megismerni a mindenséget természetes gyermeki kíván­ság, rácsodálkozás az életre, az értelem nyiladozása, amellyel észreveszi, felfede­zi maga körül a természetet. Egyszer süt a nap és vilá­gít, máskor világít ugyan, de meleget alig ad. Este feljön a hold és a csillagok milli- árdja... A felnőttet is le­nyűgözi a látvány, akár el­tűnődik rajta, akár csak gyö­nyörködik benne. Sok elődje volt már a Varga Domokos és Varga István könyvének, a siker mindig a feldolgozás érthe­tőségén, könnyedségén és olvasmányosságán múlott. A Móra Könyvkiadó e témá­ban legújabb kötete mind­ezt az igényt kielégíti, sőt, kérdés felelet módszerével többet nyújt az előzőeknél. Bárminek a puszta leírása, legyen az bármilyen élveze­tes és szakszerű, nem olyan könnyen áttekinthető, mint­ha kérdésekre van bontva, s egyébként is a gyermek — de a felnőtt is —, kérdések­ben gondolkozik. A miértre kíváncsi, s annak számtalan variációjára, hogy felfedez­ze a világot és benne saját magát, szerepét és viszonyát ahhoz, aminek a középpont­jában érzi magát. A könyv elején az egyik ábra jól érzé­kelteti ezt, az aláírás csak megerősíti: „Amikor körül­nézel: mintha te volnál a világ közepén.” Elindulunk tehát az irá­nyok és nagyságok fogalmá­nak megismerésével a Föld és az égitestek titkait bogo­zó, átfogó kérdéseken át a részletek felé. Fönt és lent. néptánchagyományaink első­sorban a fiúk megmutatko­zását teszik lehetővé. Ez persze nem zárja ki a lányok versengését, sőt! Elmondha­tom, hogy ezen a mostani fesztiválon nívósabb volt ez a mezőny, mint a fiúké. — Miben változott a bé­késcsabai fesztivál az évek során? — Az elvárásban. Az ötö­dik fesztivál volt ebben a fordulópont. Pesovár Ernő folklórista, koreográfus volt a zsűri elnöke, s ő bizony magasra tette a mércét. A vetés beért, s ma már jog­gal elvárhatjuk a fiatalok­tól, hogy ne csak az eredeti folyamatokat ismerjék, de éljék is át a produkciót. Ne leckemondás legyen, amit csinálnak, hanem tudják a táncot a maguk húszéves lábára tenni. Hamar hozzá­teszem, ez egyenlőre még Kitárulnak a vonzások és mozgások, a sugárzások, a tejút tájai, a csillagok élete és halála, és a Föld — Föl­dünk — lényeges kérdései. Mi van a levegőben, hon­nan fúj a szél, mit találni északtól délig, milyenek az óceánok és a szárazföldek, milyen építő és pusztító ha­talmak uralkodnak, mit rejt a föld mélye, stb„ stb. Cso­dálatos utazás a számtalan kérdés kapcsán. S hatalmas ismeretmennyiség. A tudomány legújabb is­meretei alapján egyszerűen, érthetően fogalmazva a gyer­meki észjárás szerint feltett kérdésekre. Pl. miért süt a Nap? Mi fűti a Napot? Mi­lyen a Nap járása a sarkvi­dékeken? Hogy-hogy nem kör alakú a Föld pályája? Mire jött rá Kepler? Vagy: miért szeretnek melegebb helyek felé fújni a szelek? Mitől ered el az eső? Hon­nan jön a folyók vize? Hogy dolgozik a tenger? Honnan tudjuk, melyik kőzet hány éves? S a zárókérdés felelet­tel együtt: „Melyek a leg­pótolhatatlanabb kincsei a Földnek? Nem az arany, nem az ezüst. Nem a réz, nem a vas, nem az alumínium. Nem a szén, nem a földgáz, nem az olaj, hanem a tiszta víz és a jó termőföld, s felettük az éltető, tiszta levegő. Ezek­re kellene leginkább vigyáz­nia az emberiségnek, el ne vesztegesse őket.” A könyv a természettudo­mányos ismeretterjesztés mellett az esztétikai nevelést is jól szolgálja, s ez nem másodrendű szempont. Nincs lapja, amelyben egy vagy több kép — többségükben színesek — és ábra ne lenne, s mind nagyon szép. Nem olcsó mulatság ez a nagy­alakú kötet — 120 forint az ára —, de megéri. Vass Márta Anziksz Doborjánból Liszt Ferenc szülőházában Ahogy Kópházán átléptünk az osztrák—magyar határon, Burgenland falvain keresz­tül vezet az országút tovább. Rövidesen megpillantjuk a jelzést, merre forduljunk Raiding (Doborján) felé. Alig negyedóra múlva a főutcára érünk, Richard Wagnerről nevezték el, folytatása a Liszt Ferenc utca, amely egészen a művész szülőházáig kísér. Ha nem jelezné emléktáb­la, nem tűnne ki a környe­zetéből. Körülötte régi, egy­szerű parasztházak sorakoz­nak, mint kétszáz évvel ez­előtt. A hajdani doborjáni juhászok pátriáját szelíd pa­tak szelj át. Fahídját éppen ifj. Liszt Ádám magas kőfal­lal védett, tiszttartói portája előtt verték le, amely mos­tanában igen keskenynek bi­zonyult. A centenáriumi év­ben Liszt tisztelői, rajongói, a „Lisztianak”, nemzetközi zarándokhellyé avatták Rai- dingot, az egykori Dobor- jánt. A Burgenlandi Tartományi Múzeum gondozza az em­lékhelyet. Tágas udvarában bólogató gémeskút, árnyas kerti lugas a hosszú, tanyá­ra emlékeztető épület olda­lán. Középen, a bejárati aj­tó felett magyar nyelvű fel­irat tudatja, hogy itt szüle­tett 1811. október 22-én Liszt Ferenc. A Soproni Irodalmi és Művészeti Kör állíttatta, még 1881-ben. Az épület négy Egy sikeres Békés megyei páros: Hricsovinyi Ildikó (Békéscsaba) és Sára Ferenc (Gyomaendrőd) Fotó: Gál Edit keveseknek sikerül, mert le­het valaki kiváló táncos, ám ha ki kell állnia egyedül a színpadra, nem biztos, hogy sikerül légkört teremtenie maga körül... — Ez a nyolcadik fesztivál miben marad emlékezetes? — A hangulat, mint min­dig, most is remek, ám a kapcsolat a zenekarok és a táncosok között soha nem volt ilyen tökéletes, mint az idén. A másik jellemző vo­nása a fesztiválnak a ma­gas tudásátlag, de nagyon hiányoltuk az igazi, kiugró táncosegyéniségeket. Az olyanokat, mint annak ide- jép volt Mlinár Pál, Hittaler Gyula, Gyalogh László és sorolhatnám még tovább. — Búcsúzhatunk úgy, hogy két év múlva találkozunk ugyanitt? — Ha egészségem engedi, örömmel részt veszek a ki­lencedik szólótáncfesztiválon is, hiszen e rendezvények mindig hoznak valami él­ményt. Ezúttal az a nyilvá­nos népzenei hangverseny marad meg elsősorban emlé­kezetemben, melyet az idén először rendeztek meg a fesz­tiválon. Hangulata felejthe­tetlen volt számomra. Köszönjük a beszélgetést. Nagy Ágnes Szarvas, könyvesbolt Tíz év alatt dupla forgalom Tágas üzlet, tágas raktár, kellemes vásárlási körül­mények. — Nem is panaszkodha­tunk, hogy nem keresnek föl bennünket, mert sokan járnak ide érdeklődni, né­zelődni és ami fő: vásárol­ni — mondja Szrnka György, a szarvasi Áfész könyvesboltvezetője. — Ezt a számok mutatják legjob­ban, hiszen míg 1976-ban az éves forgalom — könyv, tankönyv, hanglemezből — 3,8 millió forint volt, tavaly 7,3 millió lett, vagyis kis híján a kétszerese. S köz­ben még — a nagy aszály idején — stagnálás állt be, majd a konkurencia is je­lentkezett. A közelben nyílt egy hanglemezbolt, a főis­kolán pedig a Művelt Nép üzlete. — Ha ezek dacára is ilyen nagyfokú az összeg­szerű emelkedés, csak nem a könyvdrágulás az oka? — Semmiképp, mert az mintegy húsz százalékát te­szi ki a forgalomnövekedés­nek. — Akkor mi a titok nyit­ja? — Szerintem az, hogy el­lentétben a közhiedelemmel, az emberek nem szoktak le az olvasásról, de főleg a könyvvásárlásról. Az érdek­lődés megvan, csak a szer­kezete más, mint régebben. Manapság nagy a kereslet a sikerkönyvek és a mutatós, szép kivitelű, komoly aján­déknak is megfelelő, több száz forintos kiadványok iránt. S az előbbiek sem ol­csó mulatságok. — Főleg ünnepek táján van forgalom és a könyvhe­teken? — Mondhatnám, egész évben, de ami karácsony előtt volt, arra egyikünk sem emlékszik! Ennek a vá­sárlási rohamnak köszönhe­tő. hogy a raktárkészletünk százezrekkel lett kevesebb az engedélyezett legalacso­nyabb értéknél. Volt olyan nap, hogy hárman, egy fél­műszakos kolléga segítségé­vel 180 ezer forintot árul­tunk, és ez könyvekből óriási összeg egyetlen na­pon. — Mi volt az elmúlt év slágere? — Az Elfújta a szél, A Manderley-ház asszonya és a rengeteg szakácskönyv, ami iránt szüntelenül nagy az érdeklődés, nemcsak nők, hanem a férfiak részéről is. És szétkapkodták az Er­délyt. — Gyermekkönyvben? — A Walt Disney-kötet és a Grimm-mesék. A borsos ár sem volt akadály. Baj viszont, hogy a debreceni Alföldi Nyomdában készült Walt Disney-könyv sok kö­tetéből a gyönyörű lapok ki­hullanak. — Más könyvekben is van hasonló hiba? — Sajnos, a felnőtt köny­vek közt is akad selejtes munka, csak arra az üres lapok jelemzők. S pont a drága könyvek közt. — Februárban mezőgaz­dasági könyvhónap... — Nekünk ez nagy ese­mény. Megkaptuk már az új kiadványok listáját, hogy előre ismertethessük. Min­dig nagyon kapósak a Bio­füzetek, és minden, ami a kiskertekkel függ össze. A kimondott szakkiadványok már nem annyira, mert a ráfordítható vállalati, közü­leti pénzforrás egyre lassab­ban csordogál. De azért re­ménykedünk. (V.) KÉPERNYŐ Csang agyagszobrász titka Kétségkívül az elmúlt hét televízióműsorának legna­gyobb élménye volt a vasárnap esti színes kínai film, Az agyagfigurák legendája című. Meglepett és szórakoztatott, szívet facsart és megmosolyogtatott. Az ázsiai filmművészetről jószerével alig tudunk vala­mit. A japán klasszikusokon kívül jószerével csak a hong­kongi, amerikai recept szerint készített kung-fu filmeket láthatjuk. Nem titok, hogy ez utóbbiaknak szinte semmi köze sincsen eredeti környezetéhez; története az euró-ame- rikai bűnügyi kalandfilmek gyakran nagyon is silányra sikeredett másolatai. Ha most mondani kellene egy-két kí­nai filmcímet, alighanem némák maradnánk. Persze, en­nek nem titkoltan politikai okai is Vannak. Az elmúlt né­hány évtized kínai belpolitikai viszonyai aligha engedték meg, hogy a határokon túl is érdeklődésre számot tartó al­kotások születhessenek. Van azonban még egy, mondhatni művelődés- és filozófiatörténeti ok is. Az európai (közvet­len folyamatában több mint kétezer esztendő) kultúrán nevelkedetteknek már-már érthetetlenül bonyolult mindaz, ami a mienknél is öregebb, de attól szinte teljesen más utakon fejlődött kínai kultúra termékeként született. Az „ázsiai termelési mód” alapjaiban különbözik az európai­tól. Az emberek gondolkodásmódja, érzelemvilága, egy­máshoz való viszonya is. Nos, Csang anyagszobrász néha megrázó, néha „európaian” izgalmas története csak részben igazolja ezt. Inkább arra példa, hogy az alapvető dolgok­ban kontinenstől, szülőhelytől függetlenül azonosak va­gyunk. A különbségeket csak a történelem, a társadalmi fejlődés rakta, rétegezte ránk. Képesek is vagyunk a má­sik évezredes kultúráját megérteni, ha ebből, az emberből indulunk ki. Az alkotó, a gyötrődő, a környezetét megvál­toztatni, értelmesebbé tenni akaró emberből. S így már nemcsak egy egzotikus történet bontakozik ki előttünk, hanem egy ismerős, néha példázatszerűen hozzánk szóló emberi dráma. Igazi alkotás. Új év, újított műsorok Nem tudom megérteni, mitől kivételezett a szilveszteri éjszaka. Mitől több, másabb, mint bármelyik többi az év 365 napja közül. Miért kell éppen akkor határvonalat von­ni? Miért kell napokhoz, időpontokhoz kötni olyan elhatá­rozásokat, amelyek aztán függetlenednek a napoktól, az időpontoktól? Mert hogy mi a jó, mi a hasznos, azt aligha csak a naptár dönti el... A televízió sem kivétel. Fogadkozott, most aztán be is tartja. Például azt, hogy a következő heti műsorait propa­gáló — ki tudja, miért — Nézzük együtt! című műsorának idejét megnövelte fél órára. Legutóbb Pálfalvi Nándornak jutott az a feladat, hogy kitöltse ezt az időt. Ügy tűnik, el­sősorban nem rajta múlott, hogy nem sikerült. Mert ha tévé, akkor képben kell fogalmazni. Vagyis minél több in­formációt filmrészlettel, bejátszással is illusztrálni. Hogy „betűreklámos” feliratokkal mismásolják el a végén a ma­radékot, ahhoz felesleges igénybe venni a tévé drága mű­sorperceit. Arra ott van a tévéújság, a napi- és hetilapok viszonylag részletes napi műsora. A másik újítás ennél sokkalta sikeresebb. Igazándiból nem is új, hiszen a környező országokban már régi gya­korlat, hogy az esti mese vasárnap átlagban úgy fél óra. Egy bibi azonban itt is akad. A magyar rajzfilmművészet világhírű. Sajnos, ezt azonban az újságokból és nem a te­levízióból tudjuk. Mi szükség van arra, hogy ezt a vasár­napi fél órát régről ismert kisfilmek újrázásával töltik ki? Az igaz, hogy az újszülöttnek minden vicc új, de nem ennyire rövid időközökkel! A gyerekeknek megdöbbentő­en jó a memóriájuk. Ezt is el lehetne tanulni tőlük... „Elveszett boldogság” A hét többi napjának tévéműsorára a szombaton éjjel sugárzott, bizony avíttá porosodott francia film címe volt jellemző: Elveszett boldogság. Nem jobbította ezt a főmű­sorban adott vígjáték sem. A Tabi László karcolatéból, Gaál Albert rendezte Nem probléma igazán nem kötötte le figyelmünket. Sőt, nevetőizmainkat sem tette próbára. Unalmas volt, telitűzdelve régen koptatott közhelyekkel, hajdanán elpukkantott helyzetkomikumokkal. Csupán arra volt jó, hogy Halász Judit megmutathassa: ebben a mű­fajban is otthonosan mozog, és hogy Tábori Nóra ismét bizonyítsa: tehetségével egy gyengécske szerepet is nagy- gyá tud tenni. De ne legyünk ősiintétlenek! Vitray Tamás segítségével volt egy figyelemre érdemes, szórakoztató és könnyed mű­sor szombaton délután. Az ön: jelölt! — bár már leírtuk nem is egyszer! — új fejezete is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. (Nemesi) helyiségében a géniusz élet­útját mutatják be, gyermek­korától a Bayreuthban be­következett haláláig. Torná­ca ma előtérnek szolgál, in­nen nyílt balra a konyha, jobbra a lakószoba, mögöt­te pedig a Liszt család szűk, közös hálófülkéje. Most a magas írópulton vaskos ven­dégkönyv, lapjai órák alatt megtelnek. Szemben vele, a közelmúltban, a 175. szüle­tésnapon felavatott emlék­tábla Bayreuth városából, Hans Walter Wild főpolgár­mester helyezte el, a mű­vész mellszobrára Forrai Miklós, a magyar Liszt Fe­renc Társaság főtitkára tűz­te a magyar zászlódíszes ko­szorút, körülöttük naponta felfrissülő virágerdő. A szobákban öreg bútorok állnak, régi edények a falak mentén, a gyermekkor első hangszerei. Megszólaltatá­sukra Liszt Ferencet édesap­ja tanította, aki Esterházy Miklós herceg udvari zene­karában, a közeli kismarto­ni — ma Eisenstadti — kas­télyban muzsikált. Itt áll az évszázadokat megélt orgona, a szomszéd falu templomá­ból ajándékozták, mert gyak­ran játszott rajta a fiatal Liszt. A tárlókban levelek, kéziratok, kottalapok, fény­képek családjáról, barátok­ról, akik a legendás hírű em­ber és művész közelében le­hettek. Erkel Ferenc, Moso- nyi Mihály, Ábrányi Emil társaságában láthatjuk őt, majd pesti tanítványai kö­zött. Megörökítette egy fel­vétel azt a jelenetet js, ami­kor élete delén a szülőházá­ba hazatért, és kocsiját bol­dog cselédek, ismerősök fo­gadták. A lángész pályafutá­sát a XIX. század zenei éle­tének tükrében tárja a láto­gatók elé a megrendítő, meg­hitt hangulatú kiállítás, amelynek gondozásában részt vállalt a határvidéken élő burgenlandi magyarság is. Erdősi Márta A szülőház Doborjánban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents